Verebes István: A stúdió vendége Thürmer Gyula, a Magyar Kommunista Munkáspárt elnöke.

Thürmer Gyula: Jó reggelt kívánok.

Verebes István: Üdvözlöm, jó reggelt kívánok. Elnök úr, az első kérdésem talán bizarrnak tetszik, de a második…

Thürmer Gyula: Ne kíméljen.

Verebes István: … de a második még bizarrabbnak. És egyáltalán nem provokálni szeretném. Ön szerint ma Magyarországon hány kommunista él?

Thürmer Gyula: Tényleg nehéz a kérdés. Én azt gondolom, hogy a Munkáspárt tagjai, azok valóságos kommunista emberek. Azok, akik kiállnak, és küzdenek a tőke ellen, azok kommunista emberek. Biztos, hogy több van,  mint amennyi párttagunk van.

Verebes István: Általában mennyi a párttagságuk?

Thürmer Gyula: Nyolc-tízezer között van a mi párttagunknak a száma.

Verebes István: És akkor kérdezek valamit, mert nekem volt egy konferanszom ’983–’984-ben még, ami úgy kezdődött a Mikroszkóp Színpadon, hogy kérem, tegye fel a kezét az, aki kommunista. És akkor a 180-as panelből hárman-négyen-öten merték föltenni – ’83-ban! Ön szerint az utolsó szocialista évben, ’89–90-ben, vagy annak előtte pár évvel hány kommunista élt ebben az országban?

Thürmer Gyula: Hát azért ha akkor tették volna fel ezt a kérdést, akkor…

Verebes István: Kommunista. Nem párttagot mondok. Kommunista…

Thürmer Gyula: Ha akkor tették volna fel ezt a kérdést, akkor legalább hétszázezer ember feltette volna a kezét. De ennyi, csak ha párttagot számolunk. Én azt gondolom, hogy igazából kommunista, meggyőződéses, küzdeni akaró, a tőke ellen harcolni akaró kommunista akkor is kevés volt, és hát persze ma is kevés van. De örülünk, hogy ezeknek a többsége nálunk van.

Verebes István: Jó. Akkor most beszéljünk a… miután önök egy demokratikus párt, beszéljünk az esélyekről. Hát indulnak a választásokon. Kevés szó esik önökről. Kevesebb, mint annak előtte más választásokon. De kevesebb szó esik a kisebb pártokról is, tehát még akár a parlamenti két pártról is. Pénzük, gondolom, a kampányra különösebben nincs. Mi a lehetőségük, hogy valamennyire legalább annyit elérjenek, amennyit az eddigi választásokon, hogy… tulajdonképpen melyik volt a legjobb eredményük?

Thürmer Gyula: Három egész nyolc.

Verebes István: Majdnem… igen. Majdnem négy százalék.

Thürmer Gyula: Igen.

Verebes István: Én is úgy emlékeztem.

Thürmer Gyula: Jól mondta: mi demokratikus párt vagyunk. Ugyanezt én nem mondanám el a magyarországi politikai viszonyokról. Itt minden van, csak demokrácia nincs, és esélyegyenlőség aztán végképpen nincs. Mi indulunk egy futballmeccsen, ahol nem a miénk a pálya, nem a miénk a labda, és nem mi döntjük el a szabályokat se. Szóval aki ráerőszakolja Magyarországon mondjuk a kopogtatócédula-gyűjtést. Rákényszeríti a polgárt, hogy este otthon, gatyában ül a televízió előtt, és akkor fogadja egymás után a pártok képviselőit, az nem normális. És ma Magyarországon ilyen törvény…

Verebes István: Na most képzelje el, ha még be van kapcsolva a televízió is.

Thürmer Gyula: Most gondolja el. Ez egy előszavazás…

Verebes István: Ön azt mondja, hogy nem önöké a pálya, nem önöké a labda… ezeket demokratikus választások révén nyerhették el azok, akik a pályán vannak, és a labdát birtokolják, és akik a szabályokat kimódolták. Ezek mind demokratikus…

Thürmer Gyula: Ez nem egészen így volt a valóságban. A rendszerváltáskor volt egy óriási nagy megegyezési csomag. A megegyezési csomag része volt az, hogy ma ilyen a választási törvény Magyarországon. Ugye azok az urak, akik a parlamentben ülnek, azok csináltak maguknak egy úri klubot. És azt mondták, hogy ebbe az úri klubba nem léphet be az, aki nem ér el öt százalékot.

Verebes István: A másik kérdés az, hogy nyilvánvalóan, hogy a marketing, az hol erősebb, és hol hat jobban. De hát kérdezem öntől, hogy amikor tízezer kommunistát mond egy tízmilliós országban, ami, azt hiszem… egy ezreléke a tízmilliónak?

Thürmer Gyula: Jó, hát nem sok, de nem ez a lényeg. Nem ez a lényeg.

Verebes István: … hogy akkor, akkor milyen lehetősége van egyáltalán annak a gondolatnak – annak a fajta ellenőrzésnek – amelyet a szovjet ideológiája, jelene képvisel?

Thürmer Gyula: Nézze, megmondom. Amit mi teszünk, azért arra az emberek odafigyelnek. Jól kell megfogalmazni a kérdést. Ugye két évvel ezelőtt megéreztük azt, hogy a parlament hoz egy rossz törvényt, ami lehetővé teszi a kórházak eladását. Erre mit csináltunk? Kimentünk az utcára, és az eredmény az, hogy lett egy népszavazás. Ezt az emberek máig emlegetik.

Verebes István: Bocsásson meg, ebben a kérdésben önök mellett állt a legnagyobb ellenzéki párt, a Fidesz is.

Thürmer Gyula: A Fidesz ment a saját sínén, mi meg mentünk a saját sínünkön.

Verebes István: Igen, de az útirány ugyanaz volt, meg a cél is.

Thürmer Gyula: Én azt gondolom, hogy ennél nemesebb cél nincsen, és akárki vállalja, szívesen együtt gondolkodunk. Hiszen az, hogy a magyar állampolgárok minél nagyobb számban olcsón, ingyenesen jussanak hozzá az egészségügyi ellátáshoz, az társadalmi érdek.

Verebes István: Elnök úr, játsszunk el a gondolattal, mert engem nagyon érdekel. Egyszerűen azért, mert a következetességet a magam részéről tisztelem. Aki ma Magyarországon meri azt folytatni, ami úgy ítéltetik meg, ahogy megítéltetik, az számomra önmagában véve elismerésre méltó. Tegyük föl azt a mesebeli helyzetet, hogy önök megnyerik a választást. Mondjuk, olyan helyzet jön, hogy önök nyerik meg, ön lesz a miniszterelnök. De a mai viszonyokat nyerik meg, tehát azt, ami most van. Ezt kapják, ezt az országot. Hogy mit csinálna az egészségüggyel, mit csinálna a gazdasággal, hogy mit csinálna a multinacionális vállalatokkal… szóval hol kezdené, hogyan alakítaná át? Tehetne-e mást, mint az európai közösség tagja, mint amit tesz, mondjuk vagy Orbán vagy Gyurcsány, ha megnyeri a választást?

Thürmer Gyula: Nézze, ez nem egy elvont föltételezés. Mondjuk Moldáviában, ha… – nem tudom, hogy mennyire ismeri a dolgokat –, ott kommunista a köztársaság elnöke. Moldávia ennek ellenére mondjuk szeretne belépni a NATO-ba, és elképzelhető, hogy előbb-utóbb a NATO tagja lesz. Tehát a NATO-tagság, az egy realitás.

Verebes István: Ez egy piacgazdaság? Kapitalista ország?

Thürmer Gyula: Hogyne. Hogyne. Én azt gondolom, hogyha Magyarországon…

Verebes István: Kínában is kommunista vezetés van, és… hát, olyan furcsa szocializmus az ott, hallom, olyan, mint a kapitalizmus.

Thürmer Gyula: Erre majd térjünk egy picit vissza.

Verebes István: Jó.

Thürmer Gyula: Én azt mondom, hogyha Magyarországon történetesen én lehetnék a miniszterelnök, akkor lehet, hogy az alapvető külpolitikai kérdéseket nem bántanám. Magyarország lehet a NATO tagja. Nem kellene persze pápábbnak lenni a katolikus római pápánál. Nem kéne túlteljesíteni. De belpolitikában: hát azt se a NATO, se az EU nem tiltja, hogy többet költsünk az egészségügyre. Vagy többet költsünk a magyar iskolákra.

Verebes István: Miből? Miből?

Thürmer Gyula: Hát kérem szépen. Az egyik. Itt vannak a multik.

Verebes István: Tessék mondani: az a rendszer, amit a Kádár-korszak ránkhagyott – az az egészségügyi rendszer jelenleg finanszírozható volna?

Thürmer Gyula: Most ne azt nézze, hogy az egészségügynek nevezett doboz. Hát egészségügy, most mindegy, hogy mi a tartalma, kádári vagy nem kádári. Ön is lehet beteg, én is lehetek beteg…

Verebes István: Igen.

Thürmer Gyula: … és szeretnénk elmenni az orvoshoz. Mi olyan rendszert szeretnénk, hogy ha elmegyünk az orvoshoz, akkor ne kelljen érte fizetni, és még meg is gyógyítsanak. Ha ez a rendszer működik, akkor tökmindegy, hogy minek nevezik, nevezhetik gyurcsányinak is…

Verebes István: … ahhoz, hogy ne kelljen fizetni, előtte egy csomó mindent be kell fizetni, még akkor is, ha nem vagyunk…

Thürmer Gyula: … de hát hadd mondjam el. Ma a GDP-nek, a megtermelt jövedelmünknek, az ország tortájának egy pici részét költjük el. Mondjuk öt százalékot vagy hat százalékot. Mi azt mondjuk, hogy ez legyen tíz százalék. Honnan kell elvenni? Én azt mondom: ma a multinacionális vállalatok, amelyek itt vannak óriási számban Magyarországon, vagy nem fizetnek adót, mi azt gondoljuk, meg kell őket adóztatni. Kettő…

Verebes István: Elmennek.

Thürmer Gyula: Nem mennek el. Megmondom, miért nem mennek el. A másik: a multiknak, ha már úgyis itt vannak, hiszen itt vannak, akkor nem kellene támogatást adni. Tehát idejön egy nemzetközi cég, akkor a magyar kormány elegánsan munkahelyteremtési támogatást ad. Hát ő azért jön ide, mert neki van előnye. Hogy mi a legnagyobb előnye? Ugye megpróbálnak bennünket félrevezetni, és azt mondják: mert ilyen az adó, meg olcsók a bérek. Nem. Magyarországon a kormányok az elmúlt tizenhat évben egy osztályharcmentes szigetet csináltak. Franciaországban ha a szakszervezetet nem engedik be a gyárba, akkor abból akkora botrány van, hogy százezer ember a párizsi utcán. Nálunk semmi…

Verebes István: Franciaországban a szakszervezeteknek olyan évtizedes, olyan évszázados hagyománya van, hogy már a Kádár-korszakban is Jean Chorin levette a bajuszát este hatkor a forgatáson, amikor a Germinalt forgatta, és azt mondta, ő tovább nem fog, mert a szakszervezet nem engedi.

Thürmer Gyula: Teljesen igaza van.

Verebes István: Jó.

Thürmer Gyula: De én hadd mondjak még valamit ehhez. Franciaországban a szakszervezet nemcsak azért erős, mert ott a munkás kiáll mellette. Hanem mert a kormányzat alapvető érdekének tekinti, hogy betartassa a törvényt. Itt volt Magyarországon a Suzuki. A Suzuki kényszerítette a melósait arra, hogy a munkaidő befejeztével dolgozzanak. Nem engedte be a Liga Szakszervezet képviselőit. Hallotta egyszer, hogy a kormányból bárki fölállt volna, és azt mondta volna, hogy: A rohadt életbe! Ez a Magyar Köztársaság területe, és a Magyar Köztársaság területén érvényes a magyar munkatörvénykönyv. Nem tették. Nem tették. Most ezek a dolgok…

Verebes István: Ez érdekes, amit mond, de Gyurcsány azt mondja a programbeszédében, hogy majd akkor jön mind több befektető, meg akkor marad, ha majd a magyar szakértelem olyan lesz, mint régen. És tegnap a feleségemnek azt mondta valaki, hogy itt bizony el kell mondani, hogy a Kádár-korszakban a műszaki képzés kiváló volt. Nagyszerű volt. Hova tűnt el akkor? A műszaki értelmiség tűnt el, vagy a műszaki értelmiség alól tűnt el egy már nem korszerű ipar?

Thürmer Gyula: Magyarországon volt egy jó ipar. Ugye most az Ikarust megveszi a Széles úr, de hát az Ikarust meg kellett volna menteni, és abból egy még korszerűbbet csinálni. Nem ez történt…

Verebes István: De hát nem tudtuk eladni azt a buszt…

Thürmer Gyula: Hogyne tudtuk eladni! Hát Verebes úr…

Verebes István: El tudtuk adni messze a Távol-Keletnek…

Thürmer Gyula: Tizenháromezer autóbuszt eladtunk annak idején. Utána Európa egyik legnagyobb autóbuszgyára az Ikarus volt. Hát ezért kellett szétverni. Hát jobb volt, mint a Mercedes…

Verebes István: Ebben lehet valami…

Thürmer Gyula: Hát tökmindegy, hogy hol adjuk el a termékeinket…

Verebes István: Nem mindegy, hogy gazdaságos-e, gazdaságos-e, tehát ahogy… amit behozunk hozzá, az megtérül-e akkor, ha eladjuk máshol.

Thürmer Gyula: Hát gazdaságos volt. Ma hiába adnák ezt a buszt, mert nem lehet eladni. Na most nincs ipar, nincs gazdaság…

Verebes István: Azt mondta, egészségügy. Öt százalékot el tetszik venni a multik támogatásából, a multik elmennek, nem mennek el, meglátjuk.

Thürmer Gyula: Na, itt egy pillanat, hadd mondjak egy gondolatot. Mert a műszaki értelmiség és a multi összefügg. A multinak nem kell a magyar mérnök. Ezt lassan mondom, hogy mindenki értse. Nem kell neki, mert a szellemi kapacitást ő hozza Németországból, hozza Amerikából, Angliából. Neki a melós kell, a betanított melós, a hülye melós, akit megtalál itt, a magyar dolgozót. Na most ez a baj. Ha azt akarja – és ebben a Gyurcsány álmodozik – itt nem lesz magyar ipar mindaddig, amíg ő azt reméli, hogy itt a multik nekünk csodát csinálnak. Magyar ipar kell, magyar vállalkozó kell, magyar dolgozó kell.

Verebes István: Egy magyar know-how, egy magyar tudás szükségeltetik, mert az ipar…

Thürmer Gyula: Hát van! Van! Van.

Verebes István: A technikát is meg kell venni…

Thürmer Gyula: Van. Van. Hát…

Verebes István: Azt mind vásároljuk…

Thürmer Gyula: Ha Gyurcsány úr azt mondta volna, hogy kérem szépen, ebben a világban rengeteg magyar Nobel-díjas tudós volt, de sajnos, azok mind Amerikában érvényesülnek. Én, ha miniszterelnök maradok, akkor megteremtem azt, hogy kérem szépen, itt fogják érvényesíteni. És mondjuk amikor föltalálják a madárinfluenza elleni vakcinát, akkor nem tökölődnek hónapokon keresztül, hogy ki engedélyezi, meg ki nem, hanem gyártsák! Az isten szerelmére, gyártsák. Akkor itt van a japánok…

Verebes István: Százmillió… százmillió engedélyezés kell, meg… megvan a… megvan a maga…

Thürmer Gyula: Hát de… kérem szépen. Na de ki a miniszterelnök? Nem ön, nem én. Hát változtassa meg a törvényt, gyorsan…

Verebes István: Ennyire… én nem, és ennyire nem is vagyok…

Thürmer Gyula: Nyugaton miért lehet?

Verebes István: Csak az, hogy még a televízióműsorok sem hazai gyártásúak, azok is külföldi licencek. Ez a gazdaságos, mert így… hát biztos ez az üzleti érdek. És márpedig kapitalizmus van…

Thürmer Gyula: Na de ha soha nem fogunk a talpunkra állni, ha soha nem mondjuk, hogy álljon meg a menet, és mindig ki fogjuk az amerikait szolgálni, akkor előbb-utóbb hamburgert fogunk csak enni, amerikai filmet fogunk nézni, és megvesszük azt a szennyet, amit ránk hárítanak.

Verebes István: Az sem volt teljesen jó, amikor csak pörköltöt ettünk, meg csak gulyáslevest ettünk, mert az sem volt egészséges.

Thürmer Gyula: Az se egészséges, de a hamburger…

Verebes István: De jó. De viszont jó…

Thürmer Gyula: … az aztán végképp nem. Végképp nem. A multik ellen fel kell lépni.

Verebes István: Elnök úr, amikor én itt… kicsit itt ficánkoltam (köhög), elnézést – az önnel való beszélgetésben, nem provokálni óhajtottam, csak firtattam az ön látását, de közben hallom, amit mond. Csak nem tudom, hogy mennyire kivihető. Mindenesetre jó munkát kívánok önnek, és becsülöm a töretlen hitét.

Thürmer Gyula: Köszönöm.

Verebes István: Köszönöm, hogy itt volt.