Napkelte, Kinn, padon, 2005. július 5.

Pallagi Ferenc: – Vajnai Attilánál már a megszólítás sem olyan egyszerű, jó reggelt kívánok. Ön azt mondja, hogy a Munkáspárt elnöke, vagy alelnöke, a Munkáspárt elnöke meg azt mondja, hogy nem az alelnöke. Folyik erről egy vita párton belül, párton kívül, nem tudom, milyen fórumokon. Mi mindenesetre jelentősebb nyilvános események után szoktunk itt találkozni a Napkeltében. Ön az, aki elszánta magát arra, hogy törvény ide, törvény oda, nyilvánosan viselni fogja a vörös csillagot, s ez ügyben a rendőrök viszonylag rendszeresen elő szokták állítani. Ha jól tudom, akkor két per is zajlik ön ellen ebben az ügyben. Egyebek mellett legutóbb, amikor itt a Napkeltében találkoztunk, és itt is viselte a törvény szerint önkényuralmi jelképnek nyilvánított ötágú csillagot. Én figyelmeztettem is, hogy vigyázzon, mert ebből baj lesz, valóban meg is történt, mert ha jól tudom, akkor följelentették is ez ügyben, és folyik ön ellen egy eljárás. Most néhány nappal ezelőtt is előállították a rendőrök, ahogy ön mondja, vagy ahogy nyilatkozta, olvasom, meglehetősen kemény körülmények között.

Vajnai Attila: – Jó reggelt kívánok.

Pallagi: – Jó reggelt kívánok. Jól foglaltam össze…

Vajnai: – Igen, azt hiszem, bár sokkal hosszabb beszélgetést igényelne a kérdések kibontása. Azt hiszem, hogy a legfrissebb esemény érdekli leginkább a tévénézőket. Valóban, szombaton sor került a hagyományok szerinti megemlékezésre Kádár János sírjánál, ahol a híradásoktól eltérően egy olyan koszorút kívántunk elhelyezni a sírnál, amelyen nem volt látható semmiféle jelkép. Egyszerűen egy hagyományos koszorú volt. A rendőrök nem igazoltattak…

Pallagi: – A tudósítások szerint a szalagján, a koszorú szalagján volt…

Vajnai: – Voltak olyan koszorúk, csak azt nem én vittem a sírhoz. Más képviselőnk…

Pallagi: – … tehát azt lehet mondani, hogy ezúttal nem ön volt?

Vajnai: – Hát a koszorún nem volt úgymond önkényuralmi jelkép, sőt még munkásmozgalmi jelkép sem. Természetesen én viseltem az ötágú vörös csillagot a temetőben, mint ahogy viselem az utóbbi években minden alkalommal, sőt ugyanezt a jelképet viseltem tavaly is, és sem akkor, sem korábban mindezideáig nem okozott ez problémát a hatóságok számára. Múlt héten, szombaton is már vagy negyven percet eltöltöttem ott a helyszínen, készültünk a koszorúzásra, csak néhány perccel az esemény előtt valami megmagyarázhatatlan okból a rendőrség akcióba lépett. Nem igazoltattak, nem szólítottak föl hivatalosan, hogy vegyem le a jelképet. Gyakorlatilag nekem ugrottak. El akarták venni a koszorút, ami már a kezemben volt. Közösen, többen vittük a koszorút a sír felé, tehát éppen már gyakorlatilag koszorúztunk, és mindenféle felszólítás nélkül, szó szerint brutálisan elvették tőlem, kifeszítették a kezemből ezt a koszorút, és betuszkoltak egy rendőrautóba. És hogy segítsék ezt a folyamatot, még jól belém is rúgott az egyik rendőr. Természetesen én panaszt tettem az eljárás ellen. Velem szemben persze minden, a szabályok szerint, állítólag szabály szerint…

Pallagi: – Bevitték a rendőrségre, akkor kihallgatták…

Vajnai: – Bevittek a rendőrségre, pórázon vezettek bent az épületen belül. Egyik irodából a másikba mentünk. Úgynevezett kihallgatást tartottak, ahol én természetesen semmiféle vallomást nem tettem, mert megítélésem szerint semmilyen bűncselekményt nem követtem el.

Pallagi: – Ez a törvény Magyarországon azt mondja, hogy a vörös… ötágú vörös csillag önkényuralmi jelképnek számít, ennek nyilvános viselése tilos.

Vajnai: – Egyszer már megbeszéltük, hogy vannak olyan törvények…

Pallagi: – Igen.

Vajnai: – … amelyek ellentétesek az alkotmánnyal vagy a nemzetközi joggal. Ezen törvények betartása nem kötelező, én magyar állam…

Pallagi: – Bocsásson meg, ezt… valószínű, a jogtörténet más fejezeteit olvastuk. Ha én jól vagyok értesülve, egy demokrata ilyenkor megtesz mindent annak érdekében, hogy a rendelkezésére álló hivatalos csatornákon keresztül, akár az országgyűlésen keresztül, akár nemzetközi jogi fórumon keresztül – ahogy ön is ugye az egyik európai bírósághoz fordult ebben az ügyben – megváltoztassa ezt a törvényt, ám amíg érvényben van, annak a betartása kötelező.

Vajnai: – Lehet, hogy valaki így értelmezi. Én azt hiszem, hogy ha a fasiszta zsidótörvényeket betartották volna annak idején a demokraták, akkor a második világháború nem akkor fejeződött volna be, amikor befejeződött. Hogyha olyan törvények vannak életben, amelyek súlyosan sértik az alapvető emberi jogokat, az ellen a demokratáknak föl kell lépniük. Akár a polgári engedetlenség mozgalmával…

Pallagi: – A föllépés, bocsásson meg, és a törvény hatálya…

Vajnai: – Abban, hogy megsértik a törvényt. Képzelje el, mi lett volna…

Pallagi: – De hát ha megsérti a törvényt, akkor nyilván nem csodálkozik, hogy ha a törvényt betartatni hivatott szervek időről időre ezt önön számon kérik.

Vajnai: – Igen, állok elébe, én nem is titkolom, én vállalom ezeket a pereket. De azt hiszem, hogy a…

Pallagi: – Bocsásson meg, nem politikai marketing ez? Mert így bekerül a tévébe, egyébként nem biztos.

Vajnai: – Nézze, én nem akartam bekerülni a tévébe. Megmondom őszintén, tavaly nem kerültem be a tévébe, tavaly ugyanígy koszorúztunk Kádár János sírjánál. Senki nem lépett fel velünk szemben. Messze nem voltam egyedül, tehát nem csak én hordtam vörös csillagot a múlt héten szombaton sem. Úgy látszik, valami oknál fogva én vagyok a célszemély, hát most nyilván meg fogják indokolni…

Pallagi: – Hát önt már ismerik ebben az ügyben, úgyhogy nem kellett sokat keresni.

Vajnai: – Hát lehet, hogy ezért nem is igazoltattak, a rendőr fölismert talán, de hát azért attól persze az eljárást, a szabályzatot be kellett volna tartani, tehát az igazolást, az igazoltatást nem lett volna szabad elmulasztania. Na de hát visszatérve a lényegre, én vállalom azt, hogy ha a hatóságok úgy gondolják, hogy eljárást kell indítani. De ez nem indokolja azt, hogy valakivel szemben brutálisan lépjenek föl. És úgy mellesleg hozzáteszem: ez egy temető. Egy munkásmozgalmi temető ott a Munkásmozgalmi Panteon mellett. Majdnem minden síron ott láthatók azok a jelképek, amelyek úgymond be vannak tiltva Magyarországon. Ez tulajdonképpen…

Pallagi: – A törvény pontosan szabályozza, hogy mikor, hol, milyen körülmények között használható ez vagy nem használható.

Vajnai: – Nem szabályozza pontosan. Vannak úgynevezett kivételek, s a kivételek például lehetővé teszik, hogy a történelmi múlt eseményeire emlékezve lehet használni ezeket a… ezeket a jelképeket. Hát ezt tettük mi is.

Pallagi: – Amit ön a munkásmozgalmi temetőnek nevez, az ma már, azt hiszem, a történelmi múltunk egy darabjának az emlékműve.

Vajnai: – Így van. Ez egy emlékmű, sőt több: ez egy múzeum. Például a Ságvári Endre-sír is ott található, és azt hiszem, hogy az antifasiszta harc hőseire emlékezve az ember nem teheti meg, hogy szemet huny egy olyan törvény felett, amely éppen az antifasiszta harc jelképeit tiltja meg használni Magyarországon.

Pallagi: – Csak az a baj, hogy ha az ön logikáját követem, akkor holnap valaki kitűzheti a horogkeresztet.

Vajnai: – Nem, szó sincs…

Pallagi: – Elmondhatja magáról, hogy ő hisz ezekben az eszmékben. Állíthatja – láttunk már ilyet, ön is tudja –, hogy ezek pozitív eszmék, és ő most polgári engedetlenséget játszik. Ezzel egyetért ön?

Vajnai: – Nézze... Nem. A fasiszta ideológia a nemzetközi egyezmények szerint tilos. Tehát terjesztése tilos, és megvannak a megfelelő módszerek arra, hogy ezt kötelezze. Ausztriában például van egy törvény, amely kimondja, hogy a holokauszt tagadása bűncselekmény, és én ezt helyesnek tartom, és jó lenne, ha Magyarországon is ilyen törvényeket alkotnának, ahelyett, hogy a vörös csillagot tiltanák. A munkásmozgalom ideológiája nem tilos. Nemhogy nem tiltják: tanítják a világ, Európa nagy egyetemein. Azt hiszem, hogy óriási különbség van…

Pallagi: – Már a munkásmozgalom ideológiája címszó alatt mire gondol: a marxizmusra?

Vajnai: – Hát igen, természetesen. Marx filozófiája, közgazdaságtani irányzata…

Pallagi: – Marxot, mint filozófust, Marxot mint közgazdászt tanítják, de az számomra azért meglepő interpretáció, hogy a munkásmozgalom ideológiáját tanítják ezen keresztül.

Vajnai: – Hát önnek, azt hiszem, hogy tudnia kell, hogy a marxi ideológia, az nem a polgárság ideológiája. Hogy azok a mozgalmak, amelyek a munkásosztály fölszabadítását, tehát a munkások fölszabadítását, az elnyomás, a kizsákmányolás elleni fölszabadítást tűzték ki célul, ez az ideológia, ez a munkások…

Pallagi: – Valószínű, akkor megint más fejezetek ugranak be nekünk a történelemkönyvből. Az ideológiát, amit ön emleget, azt derék polgáremberek hozták létre, ami messze nem tehet arról, hogy aztán később a munkásmozgalom mit csinált belőle.

Vajnai: – Hogy ki hozta létre, az, azt hiszem, független attól, hogy milyen eredménnyel jár…

Pallagi: – Jó, de mondom, aztán ami létrejött, az nagyon nem tehet arról, hogy aztán később mire használták.

Vajnai: – Így van. Hát éppen erről beszélünk. Tehát az ideológiát ezért nem tiltják és nem is tilthatják, hiszen az a leghumánusabb ideológia, amit eddig ember alkotott, vagy amit emberi közösségek alkottak a civilizáció során. Még egyszer mondom: ez az ideológia azt célozza…

Pallagi: – … ez annyira humánus, hogy mondjuk a Gulágon tízmillió ember nevében öltek meg…

Vajnai: – Ön mondta, hogy más a hatalom, amely fölhasználja az ideológiát saját céljaira, és más maga az ideológia. Természetesen a kereszténység nevében is gyilkoltak, kínoztak, emberek százmilliói ölték meg, ettől a kereszténység még humánus ideológia. Senki nem tagadja. Senki nem készül arra, hogy betiltsák a keresztet Magyarországon…

Pallagi: – Egy borzasztó régi vita, már megbocsásson, ön hivatkozott arra valamelyik nyilatkozatában, most olvastam, hogy csak Magyarország az egyetlen, ahol a vörös csillagot betiltják.

Vajnai: – Ez így van.

Pallagi: – Abba nem gondolt még bele, hogy azért mondjuk ebben az országban kialakulhatott egy olyan történelmi helyzet, fölhalmozódhattak olyan tapasztalatok, amelyekben bizony emberek tízezreit, százezreit, akik ennek, ahogy ön mondja, az ideológiának a nevében üldöztek, kínoztak, kisemmiztek, száműztek, a hozzátartozóikat megölték. Akik bizony nem akarnak abba belegondolni, hogy ó, milyen gyönyörű eszme ez, hanem ennek az eszmének a megvalósítási gyakorlatára emlékezve undorodnak ettől a jelképtől.

Vajnai: – Ez elképzelhető. Én emberileg megértem…

Pallagi: – … az elemi udvariassági szabályai nem arra sarkallnák önt, hogy akkor ne használja ezt a jelképet?

Vajnai: – Én nem megyek olyan emberek közé ezzel a jelképpel, akik ettől a jelképtől ilyen-olyan okok miatt…

Pallagi: – Kimegy az utcára, sose fogja tudni, hogy ki jön szembe.

Vajnai: – Én politikai eseményeken használom ezt a jelképet, és ehhez jogom van a nemzetközi egyezmények szerint is. De hangsúlyozom, hogy azért, mert a kereszténység nevében…

Pallagi: – Legutóbb a televízióban használta ezt. Itt ült velem szemben.

Vajnai: – Igen. Mert ez egy olyan hely, ahol…

Pallagi: – Ez nem egy politikai esemény…

Vajnai: – Hát, ahol a politikusok megnyilatkoznak, ahol a politikai kérdésekben vitatkoznak, kifejtik az álláspontjukat, hogy az országnak milyen irányba kellene mennie. Azt hiszem, olyan fórum, amely egy politikai eseménynek tekinthető.

Pallagi: – Ez elég…

Vajnai: – Lehet, de ettől függetlenül azt hiszem, hogy mindenkinek joga van a nagy nyilvánosság előtt kifejteni véleményét akármilyen formában is.

Pallagi: – Nemzetközi bíróságon körülbelül mikor várható ítélet?

Vajnai: – Én úgy tudom, hogy két éven belül meg kell hozniuk a határozatot vagy az ítéletet. Most jár le az egy év az Európai Bíróságnál.

Pallagi: – Akkor összesen egy év van még.

Vajnai: – Hát reméljük, hogy nem tart még egy évig, már csak azért sem…

Pallagi: – Ha születik egy ilyen ítélet, gondolom, az eligazító lesz a magyar jogalkalmazók részére is.

Vajnai: – Őszintén remélem, de az biztos, hogy addig, ha kell, a strasbourgi emberjogi bíróságig, tehát akárhova, addig megyünk, és addig folytatjuk ezt a harcot, amíg el nem érjük, hogy a munkásmozgalmi jelképek Magyarországon is szabadon használhatók legyenek.

Pallagi: – Köszönöm szépen.

Vajnai: – Én is köszönöm.