Kedves Máriám! Egészséges vagyok, és kívánom, levelem téged is jó egészségben találjon. Futár megy haza, élek az alkalommal, hogy írhatok neked. Egy levelezőlapot már küldtem, nem tudom, megkaptad-e már.

Mindenekelőtt köszönöm a levelet és süteményt, amit Kolozs Mártával küldtél. Mire megérkeztem[1], már itt volt, és ezzel fogadtak. Mondhatom, hogy különösen jólesett figyelmességed és kedvességed.

Mit írjak az itteni életről? Furcsa élet ez itt, és nekem különösen cifrán alakult. Mint tudod, Hruscsovot, Fidel Castrót[2], Mehmet Shehut[3] és engem hangsúlyozottan barátságtalanul kezelnek az itteni hatóságok. Ez az ismert területi korlátozásokon kívül azt jelenti, hogy elképesztő rendőri kísérettel közlekedem, bárhová is megyek. Bár eddig a kíséret a maga módján korrekt, mégis olyan, hogy gyakorlatilag lehetetlen számomra, akár a várost megnézni, akár az itteni élettel közelebbről megismerkedni. Egy múlt vasárnapi sétán (gépkocsizáson) kívül a városban, azon kívül, hogy az ENSZ-ülésekre és fogadásokra járok, még nem voltam. (Nincs is szándékomban menni.) A többit elképzelheted. Olyan, mintha a 15 év előtti múltba rándultam volna ki. (Vagy 56 novemberébe!)

Az ENSZ-ülésen a helyzet fordított. Bár ez is egy polgári többséggel rendelkező parlamentre emlékeztet leginkább, ott mégis olyan a helyzet, hogy úgy Hruscsov elvtársat, mint engem (és nyilván a többieket is) naponta néhányszor megkérdeznek, meddig szándékozunk maradni. Nyilván nem bánnák, ha már a hátunkat látnák. Itt éles politikai harc folyik, annak minden kísérőjelenségével, amelyben az igazság a mi oldalunkon van, és ők védekeznek. Mi mindnyájan jó harci hangulatban vagyunk, és képviseljük ügyünk igazát.

A magyar ENSZ-misszió dolgozói, a velük jött kíséret emberei mindent megtesznek, hogy küldöttségünk számára a munkafeltételeket és az életkörülményeket biztosítsák. Odaadók, figyelmesek, kedvesek. Igen jó magyar konyhán élünk. Semmire nincs szükségem.

A klubtagokat[4], kollégáidat, Vilmát üdvözlöm. Pistáéknak és a kis Julikának éppen ma írtam egy-egy lapot.

Meddig leszünk? Ez még nem látható. Őket azzal fenyegetjük, hogy újévig.

Vigyázz az egészségedre. Nagy szeretettel és sokszor csókollak: János