Kedves Mária! Egészséges vagyok, s kívánom, hogy levelem jó egészségben találjon téged is.

Tegnap írtam egy levelezőlapot, remélem, megkaptad. Írtam Pistáéknak, Feriéknek is ugyanakkor. Azt mondják, a levél most jónéhány napig megy, a fontos, hogy megérkezzen. Megírtam moszkvai címemet is – most is megírtam. Szeretnék levelet kapni tőled, de ez aligha fog sikerülni, mert mi innen nemsokára utazunk tovább. De inkább sorjában megyek.

Az út hétfőn éjféltől csütörtök déli egy óráig tartott, akkor érkeztünk meg Moszkvába[1]. Jól utaztunk. Hálókocsiban utaztunk, és étkezőkocsiban ettünk. Nagyon jó volt a koszt. Orosz konyha volt – azt én jól bírom és szeretem is. Az úton jobbadán kártyáztunk és sakkoztunk. Kovács Istvánnal és még két elvtárssal laktam egy hálókocsiban, de úgyszólván a mi delegációnk töltötte meg az egész hálókocsi vagont, s így ott mi jöttünk-mentünk kedvünk szerint. Az egyetlen – vonatban elkerülhetetlen – kényelmetlenség a szűk hálóhely, túlfűtött vagon és a szűk mosdóhely volt.

De mindezt elfeledtette a jó elvtársi, baráti társaság és a szép kilátás, amiben részünk volt. Az igazat megvallva ebből nem sokat élveztünk, mert a társaság közös szórakozása mindnyájunkat lekötött.

Gyönyörű napfényes és enyhe időben érkeztünk meg Moszkvába. Az idő egyébként itt azóta is nagyon jó. Alig fagypont alatt van a hőmérséklet – talán mínusz 3 fok lehet –, de ebből is alig érzünk valamit, mert alig vagyunk az utcán. A pályaudvaron a megbízott szovjet elvtársak és Münnich elvtárs vártak minket. Münnich a tőle megszokott örömmel és barátsággal üdvözölt minket. Őt alighanem most vasárnap fogjuk meglátogatni az itteni magyar nagykövetségen.

A legújabban épült és legszebb moszkvai szállodában, a Szovjetszkajában vagyunk elszállásolva. A delegáció egy része kétágyas, egy része egyágyas, gyönyörűen berendezett szobában lakik. Én egy egyágyas szobában vagyok, külön fürdőszobával stb. a kiszolgálás az elképzelhető legjobb. Külön teremben étkezünk, ahol csak nekünk van terítve. A sötét öltönyöm ujja egy kissé meggyűrődött, odaadtam, és másfél óra múlva már vissza is hozták kivasalva. Egy váltás fehérneműt megérkezésem után a fürdőszobában hagytam, észre sem vettem, mikor vitték el, és már szombat este – ma – a szobában találtam kimosva és kivasalva. A törölközőket, ha egyszer használom, azonnal kicserélik tisztára. Olyan csábító a meleg, fűtött fürdőszoba, hogy naponta fürdök. Képzelheted, hogy milyen jó és tiszta minden. Egyetlen kényelmetlenségem az, hogy a lábam csak a bakancsban érzem jól, s így abban járok. Még jó, hogy elhoztam. Ha az alkalom megkívánja, hordom persze a barna egészcipőt is, a fekete félcipőt is, de igazán jól csak a bakancsban pihen a lábam, mert egyik cipő így, a másik úgy szorítja a lábamat.

A városban még keveset jártam. A programunk ugyanis kissé zsúfolt, úgyhogy nincs időnk sétálni. Mindjárt megérkezés után beutaztunk Kováccsal földalattin a város szívébe, a Szverdlovszk és a Vörös térre, és kb. egy órát sétáltunk az itteni Váci utcán, az ulica Gorkován; de azóta nem jutottunk hozzá. Útjainkra egyébként egy rendelkezésünkre bocsátott, és csak minket szállító társasgépkocsin járunk.

A munkánkat már pénteken délelőtt megkezdtük, és egész napunkat lefoglalja. Esténként pedig kultúrprogramunk van. Csütörtökön este az opera kamaraszínházában néztük meg a Sevillai borbély című operát, pénteken az operában, ahogy itt hívják, a Bolsoj Tyeátrban voltunk, és a „Hattyúk tava” című balettet néztük meg. Ma este pedig a moszkvai cirkuszban ahol igen nívós és mulatságos műsort láttunk. És ilyesfajta programunk van továbbra is, minden estére. Holnap – pontosabban ma – vasárnap elmegyünk a mauzóleumba és városnézni; mert vasárnap nem dolgozunk. Moszkva nagy és gyönyörű, mint volt 1948-ban. Szembetűnő új most nekem egy egész sor felhőkarcoló, ami azóta épült.

Itt a szállodában laknak egyébként a Szovjetunió nagy sebészkongresszusának külföldi vendégei is. Hallottuk, hogy két magyar is van itt – és képzeld, a szálló halljában kivel találkoztam mással, mint a Babics doktorral! Pár udvarias szót váltottunk, és mindketten úgy tettünk, mintha sohase lett volna semmiféle közös ismerősünk[2].

A programunk úgy néz ki, hogy kb. a jövő hét végéig leszünk Moszkvában, azután átutazunk Ukrajnába, és február 16-a körüli időpontban Kijevből indulunk haza. Ha pontosabbat tudok, meg fogom írni neked.

Vigyázz az egészségedre. Igyekezz hízni, mert én biztosan hízni fogok, és nagyon le fogsz maradni! Sokszor csókollak és üdvözöllek: János