Thürmer: Egyszer Debrecennek is munkáspárti polgármestere lesz

  2008.10.04. 09:42

Egy évtizeddel ezelőtt még fényévnyi távolság választotta volna el egymástól a két párt tagságát, ám a helyzet mára megváltozott, amit a Munkáspárt elnöke beszélgetésünk elején így foglalt össze.

 

– A 18 éves múltra visszatekintő Munkáspárt nemzetibb, magyarabb, munkásabb és radikálisabb lett. Nemzetibb annyiban, hogy a nevünkbe a magyar szót is felvettük, magyarabb, mert a globalizmus, a multinacionális tőke elleni küzdelemben jobban meg tudjuk fogalmazni az értelmiség, valamint a kis- és középvállalkozók érdekeit is. Kiállunk a vasutak, illetve a magyar falvak megőrzése mellett. Munkásabbak is lettünk, amikor odaállunk a sztrájkoló BKV-dolgozók, vagy a Hankook üzemében tiltakozó munkások mellé. Radikálisabbak is lettünk, mert mindenütt kiállunk, ahol a rossz kormánypolitika és a jelenlegi rendszer igazságtalanságai ellen küzdenek.

 

 

– Az igaz, hogy 2002-ig jobbára az MSZP-t támogattuk, de a Medgyessy-kormány politikáját már nem tudtuk vállalni, különösen, amikor a kórházak eladása került előtérbe, ami ellen mi nem csak tiltakoztunk, hanem az első népszavazást is elindítottuk. A legutóbbi parlamenti választáskor pedig a saját utunkat jártuk, nem csatlakoztunk egyik nagypárthoz sem, holott bárkivel készek vagyunk az együttműködésre, akinek a nemzet, a magyar társadalom megmentésére használható elképzelése van. Sajnos az MSZP-nek nem volt ilyen ötlete, a Fidesz és KDNP kezdeményezését szívesen támogattunk.

 

 

– Aki az elmúlt 6-8 évben el akart érni valamit, az a szocialistákhoz lépett be. Aki a jövőben szeretne valamire jutni, az meg most a polgári pártokba igyekszik. A munkáspártba nem sikk belépni, politikai és erkölcsi vállalás, egyben nehéz döntés. Nem jár vele dicsőség és pénz, ami a hatalmon lévőknek. Hogy mégis miért választanak minket? Az értelmes munka és a közösség szolgálatának öröméért és azokért az értékekért, amelyeket rajtunk kívül más nem képvisel. Ezzel tartani tudjuk a párttagság létszámát, mert az elhaltak helyébe jönnek a fiatalok.

 

 

– Szerintem ma nem arról kell vitatkozni, mi volt 1945-ben, ’56-ban vagy ’89-ben, hanem hogy megmaradnak-e a kórházak, tudnak-e tanulni a gyerekeink, és lesz-e munkahelyük. Úgy tapasztalom, még itt Debrecenben is megbocsátják nekünk a kommunista elnevezés használatát, mert tudják, ez nem a kádárizmus folytatása, sokkal inkább annak kifejezése, hogy mi is nagyon utáljuk ezt a mostani rendszert.

 

 

– A Fidesz legutóbbi kongresszusán bejelentett egy nagyszerű dolgot, miszerint új többség kell a kormány legyőzéséhez, a nemzet felemeléséhez. Ezzel mi is egyet értünk, mert a jobboldali pártok magukban nem képesek erre, ugyanis az MSZP-nek nagyon mélyek a gyökerei a társadalomban. Sok baloldali ember azonban csalódott Gyurcsányban, de nem szavaz Orbán Viktorra sem, őket nekünk kell megnyerni az ügyünknek. Vagyis mi nem akarunk szövetséget a Fidesszel, de az ország érdekében közösen cselekszünk a polgári párttal, amikor választókat szerzünk a kormány megdöntéséhez. Jó lenne, ha a Fidesz intézményesítené az új többséget, azaz kezet fogna mindazokkal, akik a célja elérésében segíteni akarnak neki.

– A nyilatkozataiban ön meglehetősen elnagyoltan definiálja a pártokat, az MSZP-t például a nagytőkések pártjának nevezi, ami sértheti az egyszerű párttagokat. Ugyanakkor minden munkást és kisembert magukhoz sorol.

– Szeretném felébreszteni az MSZP baloldali tagságát, hogy csak azért, mert Orbán Viktort nem szeretik, még nem kellene megbocsátani Gyurcsány Ferencnek a kórházeladásokat. Hogy nem kedvelik a Fideszt, attól még nem jó a vasúti mellékvonalak megszűntetése, és nem maradnak meg a postahivatalok a kis falvakban. Sajnos sokan rettegnek a jobboldaltól, holott semmi nem történne, ha Orbán Viktor lenne a miniszterelnök, ahogy már volt korábban is. Ezért fogalmazok időnként sarkosan, hogy ébredjenek rá az emberek, hol a helyük, a szocialisták helyett szavazzanak nyugodtan a Munkáspártra.  Nagyon fontosnak tartom Orbán Viktor ajánlatát a vállalkozóknak, amelyben arra kérte őket, hogy teremtsenek egymilió munkahelyet tíz év alatt, amihez a Fidesz-kormány biztosítaná a politikai és gazdasági feltételeket. Ahhoz azonban, hogy Magyarországon a helyzet megváltozzon, a többi kilencmillió kárvallottal is ki kell egyezni, s ehhez mi jobban értünk, mert mi magunk is vesztesei vagyunk a rendszerváltásnak. Jobb oldali kormányzás esetén szükség van a parlamentben egy tükröt tartó erős Munkáspártra, mert a Fidesznek nincsenek olyan intézményei, amelyek a munkások, a dolgozók érdekeit képviselik, erre az általuk létrehozott munkástagozat nem alkalmas.

– Milyen változtatásokat szorgalmaznának, amennyiben bekerülnének a parlamentbe?

 

– A legfontosabb, hogy mindenkit munkához kell juttatni, aki dolgozni akar. Második lépésben a megtermelt jövedelem elosztását kellene újragondolni. Többet kellene adni az embereknek, és jobban meg kellene adóztatni a nagytőkéseket, a multikat, be kellene vezetni a luxusadót.

 

– Ebbe még minden kormány bicskája beletört. Miből gondolja, hogy egy újabbnak sikerülhetne?

 

– Valóban, ha csak az elmúlt hat évet vesszük is, látunk erre példát, hiszen amikor az első szocialista milliárdos került képbe, a tervezett luxusadó hirtelen átváltozott ingatlanadóvá, ami nem a gazdagokat sújtja. Mi nem engednénk meg a parlamentben, hogy csak a kisembert adóztassák meg. Ugyanígy védnénk az érdekeiket az egészségügyben és az oktatásban is.

 

– Ilyen célokat minden politikai erő megfogalmaz, aztán a hatalomba kerülve nem tudja, vagy nem akarja betartani a választóknak tett ígéreteit. Önök miért lennének mások?

 

– A változáshoz tiszta kézre van szükség. Olyan törvényi szabályzást kell bevezetni, ami megengedi az elmúlt évek ügyeinek egyértelmű tisztázását, s ha kell, akkor ez járjon alkotmánymódosítással és különleges bíróságok felállításával. A bűnösöket pedig el kell ítélni, különben sosem lesz rend. A kormány számára az első választói intelem: ne lopj! Az eddigi gyakorlat nem mehet tovább, mert az emberek minden eddiginél nagyobb arányban fel fognak lázadni, és el fogják söpörni a politikai elitet.

 

– Kívülállóként könnyű ilyeneket mondani, de mi a biztosíték arra, hogy a tűzhöz közel, úgymond helyzetbe kerülve, a munkáspárti politikusok másként viselkednének, mint akiket bírálnak?

 

– Nekünk nincsenek ügyeink, s meggyőződésem, ha az elmúlt 18 évben a hatalom közelében lettünk volna, akkor sem lettek volna, a mi kezünk tiszta, ezért vehetünk részt a rendcsinálásban.

 

– Ez érdekesen hangzik egy olyan párt elnökétől, amely nevében is vállalja a kommunista voltát, ugyanis a manapság többször emlegetett elszámoltatás érintheti ezen ideológia képviselőit is.

 

– Tudom, van olyan igény is, hogy büntessenek meg mindenkit, aki a régi rendszerben valamilyen szerepet betöltött, de nem ez lényeg. Azokat kell elő venni, akik az elmúlt húsz évben loptak, őket kell elszámoltatni, függetlenül attól, hogy tettek-e vagy sem valamit a szocializmusban. Nyugodtan kijelenthetem, a Munkáspárt tagjainak nincs félnivalójuk, hiszen egy ilyen rendezvényen is, mint a Debreceni Pulykanapok sokan megállítanak, üdvözölnek, pedig tudják, mit képviselek.

 

– Az ön személye valóban elválaszthatatlan a pártjáétól, de éppen ezért tűnik úgy, mintha Thürmer-párt lenne.

 

– Nagyon sok felkészült emberünk van még, s amennyiben egy kicsit több teret kapunk a médiában, erről az emberek is meggyőződhetnek. Ma még valóban nekem kell „eladnom” a pártot, de eljön az idő, amikor Debrecenben is munkáspárti lesz a polgármester.

 

– Erre azért még várni kell egy darabig, nem így egy újabb választásra, ami legkésőbb 2010-ben bekövetkezik. A korábban említett átalakulás eredményezheti a párt parlamentbe jutását?

 

– Soha nem volt ilyen kedvező számunkra a politikai helyzet, mint most. Az emberek ébredeznek a rájuk kényszerített állapotból, s nem a hatvan évesek, hanem a fiatalok keresnek bennünket. Már két évvel ezelőtt is elértük volna a parlamenti küszöböt, ha az MSZP nem csinált volna puccsot a pártunkon belül, amivel meggyengített bennünket. Most újra minden körzetben állítunk jelöltet a reményeink szerint előrehozott választáson, és aztán elmegyünk a templomba imádkozni, mert a valláshoz való viszonyunk is megváltozott.