• Elárulja, hogyan tudott leadni fél év alatt harminc kilót?

• Mindennap mozogni kell, és nem szabad enni. Csak zöldségeket.

• És azt is elárulja, miért bukott meg globálisan a kommunizmus, és önök miért képtelenek nyolcadik éve öt százalék fölé kerülni?

• A baloldaliság nem bukott meg, ilyet nem lehet állítani…

• Nem is ezt mondtam…

• A szociális érzékenységre épülő politika mindig létjogosult lesz. A Munkáspárt az informatika korában nem akar a társadalom elé állni múlt századi doktrínákkal. Ám van valami, amiben nem változunk.

• Micsoda?

• Nem a multinacionális tőke szemszögéből nézzük a magyar fejlődést, hanem az itt élő munkásemberek, magyar pedagógusok és kiskereskedők szemével.

• Mit látnak?

• Hiányzó százalékaink ott vannak az MSZP százalékaiban. 1994-ben a választók többsége ugyanis azt mondta: le kell váltani a Boross-kormányt, nem kell nekünk Horthy-rendszer. Hornék ígérték: úgy megyünk Európába, hogy közben magunkkal visszük mindazt, ami a Kádár-rendszerben jó volt. Becsapták ezzel a népet. A biztos változás reményében a Munkáspárt hívei közül is sokan úgy vélték: ha ők az erősebbek, szavazzunk rájuk.

• Most is mondhatnák.

• Más a helyzet.

• Mennyiben?

• Visszakérjük azokat a százalékokat, amelyekkel a Munkáspárt az MSZP-t négy esztendeje hatalomhoz juttatta.

• Az egyik felmérés szerint három, a másik szerint négy százalékon állnak a biztos szavazók körében.

• Nem tulajdonítok ennek túl nagy jelentőséget. Öt százalék körül nehéz az egy-két százalékos differenciát kimutatni. És akadnak olyan közvélemény-kutatások is, amelyek egyszerűen figyelmen kívül hagynak bennünket. A Népszabadságban felsorolták az ország vezető politikusait, de egyetlen munkáspárti sincs köztük. Hát úgy nehéz azt mondani, hogy népszerű a Thürmer Gyula, ha meg se kérdezik, ismerik-e.

• Mondana olyan munkáspárti politikust, aki széles körben ismert?

• Elég jól ismerhetik most már Vajnai Attilát, a párt egyik alelnökét. Atomenergetikai mérnök Paksról, és nemcsak azért híres, mert március 14-én felfutott a pákozdi hegyre, hanem mert a NATO-ellenes kampányból is alaposan kivette a részét. Vagy ott van Karacs Magdi elnökségi tag, gazdasági ügyekben járatos szakemberünk. De említhetem Kollát Pált is, aki indult a budapesti főpolgármesteri választáson.

• Stumpf és Bozóki politológusok tavaly áprilisban vesézgették önt az egyik napilapban. Azt írták: tipikus apparatcsik, nincsenek önálló gondolatai, nem várható tőle sem a retorika, sem a stratégia megújítása. S nem engedi, hogy felnőjön mellette olyan munkáspárti, aki veszélyeztetné elnöki pozícióját.

Nem pontos helyzetmegítélés. Egy parlamenten kívüli pártnak – főleg ha nemigen engedik szerepelni a tömegtájékoztatási eszközökben – nehéz új személyeket felnevelnie és elismertetnie őket az országgal. Mert a sajtó, sajnos, nem vevő ránk.

• Ön szerint miért nem?

• A média vélhetően azt gondolja: ha beszél a pártról, elismeri, hogy ténylegesen létező erő. A sajtó egyes politikai körökből nyilván kaphat olyan ötleteket-javaslatokat, hogy ne foglalkozzék Thürmerékkel, mert az MSZP számára konkurenciát jelent. Ami igaz.

• Mert?

• Ha bekerülünk a parlamentbe, állandóan felmutatjuk a tükröt: kérem szépen, ez a baloldali politika, amit ti csináltok, valójában neoliberális politika. A multinacionális tőke a NATO politikája. De amit mi szeretnénk, attól könnyebbé válna az emberek élete. Szükség van a Munkáspártra, mert vörösebb, mint a rózsaszín MSZP, mely ráadásul a kékkel keveredik.

• Ön nem kedveli a multinacionális tőkét.

• Nem.

• De ha egy országban nincs tőke, akkor be kell hozni. Lenin is ezt csinálta, amikor koncessziókat adott a Novaja Ekonomicseszkaja Polityika keretében. Nem?

• Rendben van. Ám Magyarországon nem az történik, hogy behívom a külföldi tőkét, és közben védem-segítem a magyart, hanem az, hogy a kormány behívja a külföldi tőkét, és közben megsemmisíti a magyarországi vállalkozót. Elhibázott lépés volt a jövedéki termékeket gyártó iparágakat odavetni, a közműveket pedig külföldi tulajdonba adni. Ezt vissza kell csinálni. Azt kell mondani: kérem, hibáztunk. Voltak reállamosítások Nyugaton is, és rendben van, épüljenek bevásárlóközpontok – persze nem kellene ennyi –, de a kormány írja elő: a termékek ötven-hatvan százaléka magyar eredetű legyen.

• Ilyen a tervgazdálkodás. A piac logikájával nem férnek össze az elvont keretszámok. A Suzuki nem azért nem használ több magyar beszállítót, mert gonosz multinacionalista, hanem mert a magyar gazdaság ma még nem kompatibilis a fejlett nyugati gazdasággal.

• Lehet, hogy ön olyan liberális nézetet képvisel, amelyet az SZDSZ testesít meg. A szabad demokraták azonban tévútra vitték a magyar gazdaságpolitikát, amikor azt hirdették: a piac önmagában szabályozza a gazdaságot. Nyugaton is erős a nemzeti támogatás és az állami beavatkozás.

• Nézzük másként: milyen gazdaságpolitikai alternatívája van a neoliberális, multinacionális stb. gazdaságpolitika helyett?

• Először is, a munkanélküliséggel nem kell megbékülni. Tény, van félmillió regisztrált munkanélküli, és sok olyan, aki már semmilyen nyilvántartásban nem szerepel. Ez nem jó. Indítani kell például egy átfogó állami lakásépítési programot, amely részben megoldaná a munkanélküliséget, és enyhítene a lakáshiányon is. Tessék megnézni, Budapesten jórészt azért nem lehet bővíteni a rendőri állományt, mert Kuncze nem tud lakást adni. Másrészt megfontolandó: át kellene térni a harmincöt órás munkahétre, s így több ember foglalkoztatható. Aztán gyökeresen megreformálnánk az adórendszert. Hol van az előírva, hogy mindenre ki kell vetni az általános forgalmi adót? Azt gondoljuk, előbb az alapvető közszükségleti cikkek esetében elengedhető, később talán minden területen. Ha valami olcsóbb, abból több fogy. Lehet, hogy a bevétel máshol jelentkezik, de jelentkezik. Alaposan meg kellene nyirbálni az állami kiadásokat is. Nincs szükség arra, hogy a képviselők végkielégítést kapjanak. Csökkenteni lehetne a minisztériumok és a bennük dolgozók számát. Vagy itt van a Vatikán és a Magyar Köztársaság konkordátuma. Miért jó az, hogy a magyar adófizető pénzéből óriási összegeket és ingatlanokat juttatunk a katolikus egyháznak? Ez csak néhány olyan dolog, amit az új kormány már júniusra össze tudna rakni.

• Fogyókúra ez is: restrikció.

• Igen, de nem az állampolgáré, hanem a nem termelő közkiadásé.

• De a büdzsében így jókora hiátusok keletkeznének, amelyeket ki kellene tölteni. Adjon tippet: honnan?

• Előítélet, hogy az állami programokhoz nincs pénz. Van pénz az országban. De nem ott, ahol lennie kellene. Tessék megnézni: az elmúlt években volt pénz a bankok konszolidálására, az adófizető polgár fizette meg, lehetett volna azt is másra költeni. Vagy volt pénz kárpótlásra? Volt. Az adófizető adta. Van pénz a NATO-ra? Van. Ki fizeti meg? Mi. A magyar vállalkozó a külföldi tőke rabszolgájává válik, a termelés lassan megszűnik, maximum bérmunkára lesz képes a magyar gazdaság. Ez a kormány nem tudta megoldani az ország gondjait, sem a közbiztonság, sem a korrupció problémáit. Nem fogják lezárni a Nyírfa-ügyet, a Fenyő-ügyet. Félnek, valaki elszólja magát. A Munkáspárt ezzel szemben friss erő, tiszta emberekből áll, nincsenek mögöttük korrupciós ügyek. Tiszta vizet akarunk önteni a pohárba.

• Milyen a munkáspárti tagok korösszetétele?

• Magas. Sok az idős ember, de az MSZP vagy hovatovább a Fidesz gyűlésein is ugyanez van. Tudjuk, ez gond, de örülünk, hogy jelöltjeink átlagéletkora 46-47 év. A Munkáspárt készen áll a választásokra, felmértük hadseregünket: van húszezer párttag, komoly a szervezettség. Országos listát is adunk majd.

• Van-e kapcsolatuk a baloldal egyéb ágenseivel, az MSZP baloldali platformjával, az MSZDP-vel, az MSZOSZ-szel?

• Az MSZP baloldali platformja is fontosabbnak tartja a hatalmat annál, mint hogy önálló véleményét képviselje, ezért kevés a csatlakozási pont. Nem lehet együttműködésről beszélni. A baloldali tömörülés nem testesíti meg azt az elégedetlenséget, amely a társadalomban felhalmozódott. Ezt a Munkáspárt tudná megtestesíteni. Az MSZDP-vel majdnem sikerült választási koalíciót létrehozni. Óriási jelentősége lett volna.

• Miből gondolja?

• A szocialisták mellett létrejött volna egy alternatíva. Egy választási lehetőség. De úgy megijedt az MSZP, hogy óriási politikai nyomást gyakorolt az MSZDP-re. Az beadta derekát, így nem jött létre az MP–MSZDP együttműködés. Az MSZOSZ pedig az egyszerű emberek érdekeinek képviselete helyett inkább paktumot kötött az MSZP-vel arra, hogy támogatja a neoliberális politikát – cserébe a tb-önkormányzatokért. Majd akkor lesz szorosabb kapcsolatunk, ha megtalálja önmagát.

• Mivel csábítaná el az MSZP támogatóit?

• Javítani kell a politikai döntéshozatal mechanizmusát. A döntéshozatal öncélúvá vált, nem ellenőrzi senki, az ellenőrizhetőséget a visszahívhatóság intézményének visszavételével valósítanánk meg. A demokrácia az abszolút szabadság irányába ment el. Mi csökkentenénk a társadalmi differenciákat. A hangsúlyt áttennénk az egyenlőségre.

***

Thürmer Gyula mondja:

Parlamenti küszöb

Könnyűszerrel el fogjuk érni a maximálisan szükséges öt százalékot. (Somogyi Hírlap, 1994. február 26.)

Az MSZMP hagyatéka

Testvériesen osztoztunk meg a vagyonon, az MSZP vitte A tőkét, miránk meg Marxot testálták. (Magyar Nemzet, 1995. július 15.)

Latolgatás

Egyre nő irántunk a figyelem. Bejuthatunk, sőt erős pártként juthatunk be a parlamentbe. Egyre többen vélik úgy, hogy irányító szerepben minket még nem próbáltak ki, ennek éppen itt lesz az ideje. (24 Óra, 1996. november 25.)

1998-ról

Természetesen tudjuk, hogy sem az MSZP, sem más parlamenti párt nem lép velünk szövetségre. De például a szociáldemokraták és más civil szerveződések igen. (Napló, 1997. október 11.)

Új helyzet

Most nem az MDF-kormányt kell leváltani, hanem az MSZP-kormányt kell segítenünk. (Napló, 1998. január 24.)

A Munkáspárt esélyeiről

Minden ötszázalékosnál nagyobb választási eredménnyel elégedett leszek, mert ez azt jelenti, hogy bekerültünk az Országgyűlésbe. (Jászkun Krónika, 1998. március 2.)