Kádár János : Grósz: Azt csináltam, amit a moszkvai forgatókönyvben a KGB-s Krjucskovék nekünk leírtak |
Grósz: Azt csináltam, amit a moszkvai forgatókönyvben a KGB-s Krjucskovék nekünk leírtak
2006.11.29. 11:30
Azt csináltam, amit Moszkvából ebben a forgatókönyvben leírtak. Pontosan azt csináltam, mert ez volt a meggyőződésem. A KGB forgatókönyvében ott voltak az új urak nevei. Gépkocsit adtunk, titkárnőt fizettünk, tiszteletdíjakat fizettünk embereknek, hogy szervezzék a saját pártjukat – mondta Grósz Károly 1994-ben, két évvel a halála előtt, visszaemlékezve a többpártrendszer kialakulását és a rendszerváltozást megelőző 1988–1989-es eseményekre. Ez annyit jelent, hogy az akkori MSZMP alapvetően befolyásolta a többpártrendszert, a pártok megalakulását, amit Grósz nem is tagadott. Mindez azonban felveti azt a kérdést, hogy Grósz tulajdonképpen Magyarországnak vagy Moszkvának volt az embere?
A 16 Óra kölcsönkapott a Magyar Televíziótól egy olyan interjút, amelyet a néhai pártfőtitkár 1994 szeptemberében adott, és amelyet eddig nem láthatott a közönség. A többórás felvétel most következő rövid részletéből következtetni lehet arra, hogy milyenek is lehetnek a Grósz által hátrahagyott feljegyzések. A riporter: Orosz József.
Grósz Károly: – Mikor az elvileg formálódott, hogy többpártrendszer lesz, akkor ugye kezdtünk gondolkodni abban, hogy milyen pártok lesznek. Nem MDF-ben gondolkodtunk.
– Csinálták a pártokat?
– Nem csináltuk. Segítettük. Ezt nem csináltuk. Ezek maguk, belső önerőből formálódnak. Egyik ilyen volt a szociáldemokrata párt, a másik a kisgazdapárt, a harmadik egy parasztpártszerű dolog. És tudtuk, hogy ha a szociáldemokrata párt létrejön, és meg fog erősödni, akkor az riválisa is, de sok politikai kérdésben partnere is lehet az MSZMP-nek. Éppen ezért mi elsősorban a szociáldemokrata párt erősítését vagy támogatását határoztuk el.
– Németh Miklós, Grósz Károly, Pozsgay Imre, Nyers Rezső.
– Igen, igen.
– Önök négyen leültek, és azt mondták, hogy szeretjük a szocdemeket, támogatjuk őket.
– Nem ilyen egyszerűen ment, hanem végiggondoltuk, hogy ha ezek a pártok megerősödnek és kiformálódnak, akkor a szociáldemokrata párt lehet az a párt, amelyik riválisunk is lehet, de politikai szövetséget is lehet vele kötni sok kérdésben.
– … Ennek a főlobbistája Nyers Rezső lehetett.
– Igen, hát ugye ott úgy alakult a tárgyalásokon, és hogy abban maradtunk, hogy a Nyers elvtárs tartja akkor, és most idézem, „Nyers elvtárs tartja a kapcsolatot a formálódó és alakuló szociáldemokrata párttal”.
– Pozsgay Imrének volt kiosztva…
– Nem volt kiosztva. Nem volt kiosztva, csak hát mondjuk ő mondta, hogy ő szívesen foglalkozna a többi pártokkal, és akkor nem tudom, hogy emlékszik-e rá, akkor született egy olyan döntés, hogy a pártvezetésen belül ezeknek a formálódó politikai szervezetek irányába Pozsgay Imre dolgozzon. Ugye hetven párttömörülés volt, akkori információink, hetvenhétről, azt hiszem, még valamelyik nap itt az irataimat rendeztem, és találtam is egy feljegyzést, ahol a kollégáim tájékoztatnak, hogy most hetven, azt hiszem, hetvenhét párt lé…
– ... ez a III/III, vagy…
– Nem, nem. Párton belüli, az apparátuson belüli munkatársaim.
– Azért az Isten nem mossa le magukról, hogy maguk csinálták, maguk ott voltak, befolyásolták alapvetően a többpártrendszer kialakulását vagy a pártok megalakulását, és akkor…
– No de hát ezt mi soha nem titkoltuk. Hát lehetett volna olyan…
– Lehetett?
– Hogyne. Lehetett volna olyan döntést is hozni, hogy… hogy nem lehet pártokat… kormányzati, vagy nem tudom milyen döntést hozni, hogy nem engedélyezik a pártok alakulását, attól még persze pártformációk lehettek volna, mint ahogy voltak korábban is.
– Világos, de akkor nyilván arra is lehet valamit adni, vagy lehet bármi alapja, amikor a szociáldemokraták arról beszélnek, hogy… szóval az MSZMP annak idején alaposan elintézte őket: olyan tányéraknákat helyeztek el a szociáldemokrata pártnál, hogy évtizedekre lemosta ezt a mozgalmat, a pártot, mint a nagy riválist a hazai politika színpadáról.
– Én nem tudok ilyen aknákról. Lehet, hogy valakik helyeztek el. Én arról tudok, hogy gépkocsit adtunk, hogy titkárnőt fizettünk, hogy tiszteletdíjakat fizettünk embereknek, hogy szervezzék a saját pártjukat. Erről tudok.
– Volt egy forgatókönyv. Ha nem is leírva, de valamiféle forgatókönyv létezett a rendszerváltozásra, létezett a parlamenti választásokra, létezett arra a menetre, ahogy nemcsak Kelet-Európában, hanem konkrétan Magyarországon ezek a dolgok történnek…
– Az, hogy itt forgatókönyv volt, az természetes. Azt mindenki tudta, akkor is tudta. A forgatókönyv az volt, hogy a két rendszer világméretű harcában melyik rendszer fog győzni. Ez a híres Brzezinski-féle koncepció, annak megvolt nyilván a technikai-végrehajtási utasítása vagy menetrendje is. Nekem egyszer a Krjucskov, akkor a KGB elnöke volt, erről elég részletesen és elég sok mindent elmondott. Egy délután felhívtak, hogy este tízre megérkezik a katonai repülőtérre, és bejön, bent vagyok, és akkor este tíz órakor vagy tizenegykor a Parlamentben… még akkor miniszterelnök voltam, tehát hogy jól értse, és a Parlamentben találkoztunk. És akkor elmondta az egész menetrendet. Például…
– … hozta kis fekete neszeszerben a választások eredményét.
– Nem, hát bejött, és hozta… Nem a választás eredményét hozta, hanem hogy milyen menetrend van kidolgozva, milyen főbb csomópontjai vannak ennek politikailag, a többpártrendszer, parlament szerepének átalakítása, kormány… Személyi kérdésekről is elég sok mindent elmondott, hogy kikre építenek… Azt nem mondom el.
– A KGB forgatókönyvében ott voltak az új urak nevei?
– Nem az… Hát az új urak nevei is ott voltak, igen, azok is, ezt is lehet mondani nyugodtan, hát nem a teljes névsor, mert azért sok minden az események menetében formálódott és alakult, mondjuk nem volt ott az Antall József neve.
– Mondjon még egy nevet, akié nem volt ott.
– Hát soké nem volt ott, és soké ott volt.
– És ezek a csomópontok, ezek milyen csomópontok? Feloszló kongresszus, vagy milyen feloszlott…
– Feloszló kongresszus… Hát a pártnak a szétszedése, tehát a párt kettéválasztása, kettészakítása, akkor többpártrendszer, ami ellen, ugye, úgy láttam, hogy a… ezek a barátaim is nagyon ellenem voltak, nem helyeselték a mi álláspontunkat, dehát ezt a Gorbacsov meg is mondta, tehát ebben titok nem volt, és az apparátus ezt képviselte, hát ez egy normális dolog. Akkor a kormányzat és a párt szembeállítása, akkor a parlament és a parlamenti választásokkal kapcsolatosan az erőviszonyok megváltoztatása, hogy milyen erőket kell bevinni, a polgári ellenzéket vigyék be...
– Megjelenik önnek a parlamentben a KGB első embere, és azt mondja, hogy Grósz elvtárs, finita commedia, függöny össze, s akkor…
– Értem. Hát éppen nem ez a következtetés, hogy a függöny össze. Nem. Következtetés, ugye jön egy újabb periódus, szakasz utána rögtön, hogy mit teszünk mi ez ellen, és hogy fogjuk ezt megakadályozni. Hát ez nem jött be a forgatókönyv szerint.
– Nem arról van szó, hogy Krjucskov elhozta önnek már 88-ban vagy a magyar pártvezetésnek bársonydobozban a kötelet?
– Nem. Nem, nem, nem. Határozottan az volt a céljuk és a szándékuk, hogy egyik oldalon van egy ismeretük arról, hogy milyen koncepció alapján dolgozik az ellenfél a rendszer megdöntésén, ami régi, nem új szándék, volt ennek egy modernizációja. Most már látták alkalmasnak a politikai viszonyokat, a belső feszültséget, az eladósodást, az elégedetlenséget, az életszínvonal stagnálását és csökkenését és így tovább, és így tovább, elöregedett vezetést, mit soroljak még… Tehát most látták alkalmasnak, hogy lehet lépni, erről voltak információik, azt megosztják, s ők pedig úgy látják, ez ellen az a menetrend, ha ezt a pártot megerősítjük, újjászervezzük, megszilárdítjuk, ha a gazdasági kabinetben benn leszünk, ha a táboron belül ezeket a feszültségeket, amiket el kell rendezni…
– S akkor ön a párt első embere és miniszterelnökként azt csinálta, amit Moszkvából ebben a forgatókönyvben leírtak…
– Pontosan azt csináltam, mert ez volt a meggyőződésem, és valószínű, hogy a forgatókönyv úgy alakult, hogy mi, amit elmondtunk a találkozókon és a tárgyalásokon, mit akarunk mi csinálni…
– Bocsánat, akkor Grósz Károly az MSZMP, Magyarország első embere volt, vagy Moszkváé? Ez a kérdés.
– Ezt nem is lehet feltenni, mert itt semmifajta olyasmi nem történt, amit mi nem akartunk csinálni, semmi olyan ügybe nem szóltak bele, amit mi nem engedtünk, hogy beleszóljanak, amiről mi valamiről kikértük a véleményüket, azt elmondták, aztán ránk bízták.
|