2009. május 29., MTV 1, Napkelte, műsorvezető: Süveges Gergő

Süveges Gergő: Gilicze Attila a vendégünk, a Magyar Kommunista Munkáspárt EP-lista jelöltje, egész pontosan második a listán. Jó reggelt kívánok.

Gilicze Attila: Jó reggelt kívánok.

Süveges: Az első hír, ami megütötte a szememet tegnap, hogy önök újranyitnák a szénbányákat. Hogy is van ez? Miért kell újranyitni a szénbányákat?

Gilicze: Menjünk egy kicsit messzebbre, jó?

Süveges: No, menjünk messzebbre.

Gilicze: A Munkáspárt azért menne az Európai Parlamentbe, hogy küzdjön a tőkés kizsákmányolás… a dolgozók érdekeiért. A programunk pontosan ezeket az elemeket, ezeket a hogyanokat mutatja meg, és ennek egyik eleme ez, amit ön említett: a szénbányák újramegnyitása. A működő – ahogyan a programunkban pontosan úgy szerepel: tehát az ésszerűen – a működő szénbányák, tehát amiket lehet. Ez pontosan annak a programunknak az a szelete, ami azzal foglalkozik, hogy energiafüggetlenséget szeretnénk. Ennek egy része a szénbányák megnyitása. Úgy gondoljuk, hogy a kilencvenes évek elején bezárt bányáknak egy része újrahasznosítható, újranyitható, munkahelyet adna, termelést biztosítana, tehát ez ennek egy pontja, ennek egy része.

Süveges: Meg lehet teremteni vajon Magyarország energia…

Gilicze: Törekedni kell rá.

Süveges: … függetlenségét?

Gilicze: Törekedni… törekedni kell rá. Mindenképpen. Vannak lehetőségek. Tehát nemcsak a szénbányákról van itt szó, itt van a makói gázlelőhely például. Tehát az nem állapot, hogy egy olyan földgázlelőhelyet, amire ugye szakértők mondják, hogy ellátná az országot, külföldi kézbe adunk. Csak azért, mert azt mondjuk, hogy mi nem tudjuk megteremteni a feltételeit annak, hogy kitermeljük.

Süveges: Akkor ezek szerint…

Gilicze: Tehát ez egy másik eleme annak, hogy az energiafüggetlenség irányába igenis el lehetne mozdulni.

Süveges: Akkor viszont ennek az energiafüggetlenség irányába való elmozdulásnak egy következő eleme lehet, gondolom, a paksi atomerőmű bővítése is. Azt is támogatják?

Gilicze: Nézze, ésszerű keretek között természetesen.

Süveges: Mit jelentenek az „ésszerű keretek”?

Gilicze: Én nem dolgozom a Paksi Atomerőműben, tehát nem vagyok szakértője a Paksi Atomerőműben folyó dolgoknak, de természetesen hogyha szakértői vélemények azt mondják, hogy ez jó lenne, természetesen, persze.

Süveges: Egészségügy tekintetében azt mondják, hogy… két dolgot olvastam. Egyrészt hogy 10 százalékra emelnék a GDP-arányos…

Gilicze: GDP-t, így van. Igen.

Süveges: … egészségügyi finanszírozást. Thürmer Gyula itt nálunk azt mondta, hogy megduplázná a mostanit. Most, ha jól tudom, akkor olyan 6–7 százalékát fordítjuk a GDP-nek az egészségügy…

Gilicze: Tízzel… tízzel is megelégednénk már. Igen.

Süveges: Honnan vennék el ezt a pénzt?

Gilicze: Nézze. A pénz kérdése az igazából az, hogy mire van pénz – az hatalom kérdése. Ki van hatalmon, hogy ossza el a pénzt. Ennek a kérdése, semmi másé. Tehát meg lehet teremteni azokat a forrásokat, amik tulajdonképpen rendelkezésünkre állnának, de még sincsenek meg. Mire gondolok, például. Ugye többször említettük már ezeket az elemeket. Multinacionális cégek megadóztatása, például. Tehát ez egy… ez egy forrás lehetne mindenképpen. Forrás lehetne ugye különböző… különböző megvonások, tehát állami vezetőktől, parlamenti tisztségviselőktől. Tehát lehetne forrást találni arra minden…

Süveges: Mennyit? Hát mondjuk a parlamenti képviselőktől vagy állami tisztségviselőktől milyen nagyságrendű összeget lehetne ön szerint visszavenni vagy bevételezni?

Gilicze: Nézze. Nézzük meg, hogy mennyit keresnek pontosan. Én úgy… mi úgy gondoljuk, hogy egy két-háromszázezer forintos fizetéssel el lehetne lenni. Nem kellene mondjuk egy…

Süveges: A képviselői alapfizetés valami ilyesmi… kétszázezer…

Gilicze: Igen. És akkor hozzápakolunk ezt, azt, amazt, meg ilyen bizottsági tagságokat, meg ilyen juttatást, olyan juttatást, és ez nagyon szépen fel… nagyon szépen.. nagyon szépen fel lehet…

Süveges: Na de hát ezt önök is elismerik, nem? Hogy a  többletmunkáért többletbér jár.

Gilicze: Én azt a többletmunkát nem látom azért benne. Tehát az azért messze nincs meg. Szerintem ön sem látja igazából ezt a többletmunkát, mert…

Süveges: Hát ha ön azt mondja, hogy nem…

Gilicze: Ha én így… ha én így járnék be a munkahelyemre dolgozni, ahogy ők járnak be a Parlamentbe, hát azt hiszem, hogy már nem dolgoznék.

Süveges: Jó. Ahogy ön azt mondta, hogy nem szakértője a Paksi Atomerőműnek, nem vagyok szakértője az államigazgatásnak sem, természetesen. A multik megadóztatására akartam visszatérni.

Gilicze: Igen.

Süveges: Ugye kedvezményes adókkal csábítja minden állam a multinacionális vállalatokat…

Gilicze: A szocialisták ismét ezt teszik a programjukban. Olvastam.

Süveges: Na de hát ezt azért teszik, hogy ezek a multik ott munkahelyeket teremtsenek. Hogyha magasabb adóval sújtják ezeket a multinacionális vállalatokat, teszem azt az Audit, a Mercedest, amely ugye most épült Kecskeméten, akkor ezek nem fognak munkahelyet teremteni, hanem teremtenek munkahelyet Romániában, Szlovákiában, máshol a világon. Nem áll… nem aránytalan ez, vagy nem áll arányban a veszteség a nyereséggel?

Gilicze: Nézze, úgy gondoljuk, hogy… ez szerintünk egy nagyon fontos dolog lenne. Tehát arra… abba az irányba kellene elmozdulni az országnak, hogy magyar ipar, magyar mezőgazdaság… tehát ez lenne az igazi… ez lenne az irány. Állami beavatkozással. Tehát itt mire is gondolunk? Tehát úgy gondolom, hogy azt a pénzt, amit a kormány beleinvesztál a multinacionális cégekbe: adókedvezmény, mindenféle munkahelyteremtés címén például. Azokat a pénzeket igenis lehetne fordítani a magyar iparra. A magyar iparra lehetne fordítani, és ez egy… mintegy megoldás lehetne. Arról nem is beszélve, hogy a multinacionális cégek élveznek mindenféle kedvezményt nálunk. De tényleg mindenfélét. És utána úgy gondolják, hogyha… hát most mégse jó, mert válság van, itt zárják be nálunk először a gyáraikat, itt dobják a magyar melóst először az utcára… Semmit nem fizet be. Semmit nem fizet be nálunk. Semmit nem teremt. Sem egy iskolát, sem egy óvodát, sem egy kórházat, semmit. Minden hasznot kivisz. Kell ez nekünk?

Süveges: Ön szerint a monopolhelyzet, mondjuk az állami tulajdon…

Gilicze: Igen.

Süveges: … az kinek használ?

Gilicze: Nézze, monopol… az, hogy állami tulajdonban lenne valami, az mindenképpen először is a magyar államnak, a magyar népnek használna. Ebben biztosak vagyunk. Ebben biztosak vagyunk. Ez ugyanígy igaz a munkahelyekre, tehát az állam által teremtett munkahelyekre, de ugyanígy igaz például ugye arra a kérdésre, ami többször elhangzott ugye a mi részünkről: az OTP privatizálása, tehát hogy egy magyar tulajdonú bankot szeretnénk. Ez szintén ugyanúgy védné a hitelből élők érdekeit, és ugyanúgy a befektetőkét is.

Süveges: Arra vagyok kíváncsi, hogy azért ezt a modellt, amikor a gyárak, az ipar nagy része állami kézben volt, ezt nagyjából ismerjük az elmúlt… mondjuk a rendszerváltozás előtti időből. És abban önnek igaza van, hogy nem dobták a melóst az utcára, de kapun belüli munkanélküliség volt. Tehát kapott fizetést, de nem csinált semmit.

Gilicze: Nézze, a kapun belüli…

Süveges: … merthogy túl sokan voltak, egyrészt. Másrészt azért kérdeztem, hogy kinek használ vajon a monopolhelyzet, mert azért a verseny, az mindenképp minőségjavulással jár. Tehát lehet tömegében rossz minőségű és használhatatlan acélrudakat gyártani, csak ki fogja ezt megvásárolni, és végső soron… végső soron a fogyasztónak ez biztos, hogy nem előnye.

Gilicze: Na, akkor bontsuk kettőre a kérdést. Először menjünk a kapun belüli munkanélküliségre. Tehát a kapun belüli munkanélküliségre nem az a válasz, hogy eladunk mindent, és másfél-kétmillió munkahelyet megszüntetünk. Tehát nem ez a jó válasz rá. A jó válasz erre az, hogy ésszerűen átszervezzük a dolgozókat, ami, ugye, tudjuk, hogy azért nem teljesen sikerült, tehát amiről ön is beszél, a kapun belüli munkanélküliség. Ésszerűen átszervezzük a dolgozókat, és úgy gondoljuk, hogy igenis mindenkinek joga és lehetősége kell  hogy legyen, hogy dolgozzon.

Süveges: Hát ez egy szép elv…

Gilicze: Szép elv, amit a…

Süveges … csak ezt nem sikerült megcsinálni.

Gilicze: Azért nagyon-nagyon közel járt hozzá az előző rendszer, és nagyon komoly erdményeket ért el benne. Erre… erre tértem ki…

Süveges: Hát gyártották a KGST-piacra a használhatatlan tömegárut.

Gilicze: És ma mit gyártunk?

Süveges: Hát ma a multik…

Gilicze: Ma mit gyártunk? Mondjuk maradjunk egy Ikarusnál, ami ugye egy nagyon-nagyon híres dolog. Miért kell nekünk a Volvo? Miért kell nekünk a Volvo? Miért nem lett volna jó megtartani az Ikarust, miért nem lett volna jó az a keleti piac, amit ma az ukr… bocsánat, a beloruszok a Mazda buszokkal ural? Miért nem lett volna jó piac nekünk? Miért nem lett volna erősebb vele Magyarország?

Süveges: Hát akár hiszi, akár nem, az Ikarusnak sem vagyok szakértője.

Gilicze: Elhiszem. Csak…

Süveges: De valószínűleg… valószínűleg a piac döntött ebben a kérdésben. Ha nem tudták eladni az Ikarus buszokat, akkor szükségképpen le kellett építeni a magyar termelést.

Gilicze: A magyar politikai elit döntött ebben a kérdésben. Mint az elmúlt húsz évben minden ilyen kérdésben. Minden ilyen kérdésben ők döntöttek. Azért tart ma az ország itt, hogy gyakorlatilag sem iparunk, sem mezőgazdaságunk nincsen. Tulajdonképpen nem vagyunk versenyképesek, ez pontosan az elmúlt húsz évnek a következménye.

Süveges: No jó. Hát akkor hogyan tovább?

Gilicze: Mert… Bocsánat, csak még egy gondolat ehhez… hadd kapcsoljak. Mert ugyanis minden úgy kezdődik, hogy először lerombolják, utána kijelentik, hogy hát ez így nem működik, itt mindenképpen be kell vonni a külföldi tőkét. Eladják, és a külföldi tőke… nézze meg, mi volt a magyar cukorgyártással. Ugyanaz a történet. Bezártak mindent. Ma nincs Magyarországon cukorgyár.

Süveges: De nem fordítva történt ez az egész? Hogy kiderült, hogy ez így nem működik, és ezért kellett átalakítani? Hát ön azért…

Gilicze: Mi nem működött? Mi nem működött rajta?

Süveges: Miért… Miért… Azt nem értem, hogy miért feltételez – a szavaiból ezt veszem ki, de ha nem így van, akkor cáfoljon meg – hogy miért feltételezi azt, hogy a magyar politikai elit eleve rosszindulattal áll a magyar gazdasághoz?

Gilicze: Nézze. Egyrészt kapitalizmus van, és a kapitalizmus farkastörvényei nagyon keményen érvényesülnek nálunk. Nagyon-nagyon keményen. Az elmúlt húsz év politikai elitje – és itt párttól függetlenül mondom –, tehát akik kormányoztak, mindenki, egytől egyig – külföldi érdekeket szolgáltak. Kivétel nélkül. Kinek volt érdeke, hogy a jól működő, erős magyar mezőgazdaságot, európai hírű mezőgazdaságot szétverjük, és ma gyakorlatilag krumplit, almát, bármit sorolhatnék, kintről hozunk be? Ez kinek az érdeke? Hát nekem ne mondja, hogy ez nem a külföld érdeke. Az iparnál ugyanez a történet. Az előbb említett Ikarus, de mondhatunk más példát is, rengeteg van még az országban, amit a multik…

Süveges: Ebben a kapitalizmus…

Gilicze: Ők azért vannak ott, ők pontosan azok… annak a kiszolgálói, hogy a külföldi tőke ide mértéktelenül be tudja tenni a lábát. Ennek a kiszolgálói…

Süveges: No hát akkor viszont… akkor viszont ebből adódik a kérdés, hogy kik irányítják őket? Kik azok az ők?

Gilicze: A mögöttük álló tőkés erők. Hát ez tisztán látható.

Süveges: És ők ide ilyen helytartónak állítják a komplett magyar politikai elitet?

Gilicze: Igen. Így van. Így van.

Süveges: Ezt bizonyítani is tudja valamivel?

Gilicze: Hát az elmúlt húsz év, ez erre bizonyság. Ez erre bizonyság.

Süveges: Most kik ezek a tőkés erők? Mert a Jobbiknak van erre egy stabil válasza, ez sejthető. A Munkáspártnak mi a válasza?

Gilicze: A Munkáspártnak az a válasza, hogy nemzetközi tőkés erők. Tehát ebben minden benne van. Ebben német tőke van benne, francia tőke van benne, amerikai tőke van benne. Ez nemzetközi… a tőke nemzetközi, tehát…

Süveges: Ha bekerül egy, netán két képviselő az Európai Parlamentbe, mit tud mindez ellen tenni?

Gilicze: Nézze. Ha bekerülünk, és nagyon remélem, hogy bekerülünk… természetes szövetségeseink vannak azért, hogy európai szinten tudjunk ez ellen harcolni. De nemcsak ez ellen. Tehát ugyanennek a másik oldala. Tehát a munkások jogaiért, a szakszervezetek jogaiért… ez ugyanez a kategória ennek, csak az érme másik oldala. Tehát ugyanezekért szintén szeretnénk harcolni nagyon keményen. Tehát ma újra elő kell venni ilyeneket, hogy nyolcórás munkaidő. Ezekért ma újra és újra meg kell harcolni. S ehhez ott vannak a szövetségeseink, hadd mondjak egy párat így: Görög Kommunista Párt, Portugál Kommunista Párt, Cseh Kommunista Párt; többen vannak. Ők mindenképpen, és természetes szövetségesünk ebben még a szakszervezetek, akivel szeretnénk erősebb kapcsolatot ápolni.

Süveges: Köszönöm szépen.

Gilicze: Köszönöm szépen.