Tisztelt Ünneplők! Elvtársak! Barátaim! Tisztelettel köszöntöm Orosháza polgármesterét, a város minden lakosát, vendégeinket. Békés, a Viharsarok népe mindig közel állt a szívemhez. Az elmúlt húsz évben azonban különösen megtanultam tisztelni, becsülni őket. Egyszerre kellett szembenézniük a múlt következményeivel és a jelen bűneivel. Trianon kettészelte ezt a megyét, és ennek következményeit soha senki nem számolta fel. A rendszerváltás elvette az emberek kenyerét, a mezőgazdaságot, a ráépülő élelmiszeripart, sok-sok embert tett földönfutóvá. És mégis, „él nemzet a hazán”. Ha nehezen is, de boldogulnak az itt élők. Tiszteletünk és megbecsülésünk Orosháza népéé. Kívánjuk Önnek, polgármester úr, a város honszerető erőinek: hívjanak vissza minden orosházit, adjanak minden itt élő kezébe biztos kenyeret. Kívánjuk, hogy virágozzék Orosháza az itt élők és a magyar haza örömére. Városépítő és országfejlesztő munkájukban bizton számíthatnak a Munkáspárt rokonszenvére és aktív támogatására. Éljen Orosháza és dolgos népe!

Barátaim! A Munkáspárt aktív tényező a város és a térség életében. Köszönöm Nektek, a Munkáspárt Békés megyei szervezetének, ezen belül az orosháziaknak, hogy szívesen fogadtátok be a Munkáspárt idei Szent István napi rendezvényét. Lelkesek voltatok és leleményesek. Nem riadtatok vissza a nehézségektől. Átéreztétek a párt előtti felelősségeteket és cselekedtetek. Hiszem, hogy ebben a munkában a párt erősebb lett, sok új barátot találtatok. A Munkáspárt tagsága és vezetése hisz Bennetek, bízik a Békés megyei kommunistákban, és sokat várunk Tőletek az eljövendő csatákban.

Tisztelt Vendégeink! Orosháziak! Dolgozó barátaim! Szent Istvánt ünnepeljük ma, a magyar államiságot, az új kenyeret, a magyar nép, a magyar emberek alkotó munkáját. Visszagondolunk az 1949-es alkotmányra is, amely szilárd kereteket teremtett a magyar államiságnak, és jogokat adott a jogtalanoknak. Ezer éve első királyunk új országot teremtett. Elvetette a magyarság addigi hitét, és a magyarok sorsát új Isten kezébe tette. A keresztény népek nagy családjának tagjai lettünk. István szakított a magyarság sok évszázados szokásaival. Eldobta, tiltotta, sőt üldözte ősi kultúránk hordozóját, a rovásírást. Kaput nyitott a latin nyelv, a keresztény civilizáció előtt. Eltörölte az addigi magyar államot, helyén új feudális királyságot teremtett. Új szövetségeket is kötött. Elfordult a kelettől, bízva abban, hogy Nyugat Európa életképesebb lesz. Nem férhet kétség ahhoz, hogy István nem csak épített, István rombolt is. István építkezéséért nagy árat fizettünk. És ebből a szempontból értjük Koppány igazát. István leszármazottjai vagyunk, de vállaljuk Koppány örökségét. Igen, mindig van más út, mindig lehet másként cselekedni. István vagy Koppány? A mi válaszunk: István és Koppány!

Igen, István rombolt is. De István rombolt, hogy építhessen. Rombolt, hogy az ország legjobb hite szerint erősebb legyen. Rombolt azért, hogy a magyar paraszt több és jobb kenyeret termeljen. Rombolt azért, hogy Magyarországra felnézzenek szomszédjai és az akkori világ hatalmai. István által biztos, hogy veszítettünk is, de nyertünk is. Ez az a többlet, amiért ma meghajolunk Szent István műve előtt. Barátaim! A történelem fontos számunkra, de nem takarózhatunk vele. Nekünk, magyaroknak újra és újra meg kell hoznunk az istváni döntéseket. Nem hozhatjuk ugyanazokat a döntéseket. Nem igazolhatjuk a jelent István döntéseivel. Nekünk is szembe kell néznünk a valósággal, ahogyan István is tette.

Veszélyben a haza! Veszélyben Magyarország! Veszélyben Szent István műve! Magyarország ma nem erősebb, hanem gyengébb lesz. Már a múlté az az idő, amikor jó volt magyarnak lenni, s becsültek bennünket keleten is, nyugaton is. Ma lenéznek bennünket, egy vagyunk Kelet-Európa kis országai közül. Mit tudunk 20 év kapitalizmus után felmutatni? A multik irodaházait ott, ahol egykor a magyar nemzeti ipar virágzott? Parlagfűvel teli mezőket gazdag gabonaföldek helyett? Egy millió munkanélkülit ott, ahol egykor mindenki dolgozhatott? A magyarság végzetesen lemarad a nemzetek versenyében. A pekingi olimpián szégyenteljesen szerepelünk. Tisztelet a sportolóknak, nem ők a bűnösök. De bűnös minden politikus, akik nem csak a pénztől fosztják meg a sportot, de egész hátországától. Magyarországon a sport nem nemzeti ügy. Magyarországon a sport nem érdekli az államot. Magyarországon a sport, az ifjúság sorsa nem érdekli a miniszterelnököt. Magyarországon az állami luxus előbbre való a fiatalok egészségénél.

Az oktatásban elveszítjük a szocializmus idején szerzett tudáselőnyünket. Nem gondolkodni és alkotni képes mérnököket és szakmunkásokat nevelünk, hanem félművelt robotokat. A felsőoktatásban a bolognai rendszer nem előre visz, hanem hátra. Nem a magyar hagyományokat és sajátosságokat használjuk ki, hanem a multinacionális vállalatok kiszolgálására alkalmas tömegértelmiséget képzünk.

Az egészségügyben a cél nem az, hogy egészséges magyarok milliói nőjenek fel. Egerben a Hospinvest kijelentette: az egészségügy tíz százalékban szól az emberek gyógyításáról, kilencven százalék az üzlet. A cél az, hogy az egészségügyi vállalatok minél olcsóbban minél nagyobb profitot termeljenek. A következmény az, hogy beteg, önmagukkal küszködő fiatalok nőnek fel.

Veszélyben a haza! Veszélyben Magyarország! Veszélyben Szent István műve! Lássuk meg végre, hogy mi történik a környezetünkben! Lássuk meg, hogy amíg mi kiárusítjuk az országot, addig a szlovákok, a románok, a horvátok, a szlovénok, az osztrákokról nem is beszélve, építik a saját kis nemzeti kapitalizmusukat! És sikeresen építik! Vegyük végre észre, hogy néhány évtized múlva Magyarország leszünk magyarok nélkül! Mondjuk végre ki: az az út, amelyet ránk kényszerít a mostani politikai elit, a gyurcsányok, a bajnaik, a szekeresek, a fodorok és kókák, a külföldi nagytőkétől függő egész magyar gazdasági és politikai elit, nos, ez a politika hibás, káros, nemzetvesztő. Szabaduljunk tőlük, amíg nem késő! Le velük!

Hirdessünk nemzeti ellenállást! Ne engedjük, hogy Szent Istvánt elvegyék tőlünk! István nem a külföldi bevásárló központok és magán egészségügyi cégek akadálytalan terjeszkedésének a jelképe, hanem az ésszerű magyar alkalmazkodásé, a nemzeti érdekek képviseletéé. Hirdessünk nemzeti ellenállást! A nemzeti ellenállás nem valamiféle elavult, jobboldali, nacionalista jelszó. A nemzeti ellenállás az egyetlen, amely ma még megmentheti a magyar nemzetet. Ne engedjük, hogy a globalizáció, az EU "közös" érdekek érvényesítése miatt elveszítsük a nemzeti ellenállás lehetőségét! Ne tűrjük, hogy az egységesített világszemlélet, az új világvallás bevezetése megtörje a nemzeti emlékezetet! Hirdessünk nemzeti ellenállást, mi, a dolgozók, a munkások, a szegények tömegei! A nemzeti ellenállás nem a polgárság előjoga. A nemzeti ellenállás a mi harci eszközünk is, az elnyomottaké. Akik ma nem engedik, hogy magyarul beszéljünk, magyar húst együnk, magyar bort igyunk, a tőke, a külföldi tőke jármába hajtanak bennünket. Merjünk magyaroknak lenni, csak így lehetünk munkások, dolgozók, emberek.

Védjük meg Magyarországot! Ne engedjük, hogy végleg beolvasszanak bennünket a globalizált világba! Merjünk nemet mondani az Európai Unió gyarmatosítására, ahogyan nemet mondtak a franciák, az írek! Védjük nemzeti sajátosságainkat, hagyományainkat, gyarapítsuk azt, amiben jók vagyunk és vegyük át azt, amiben mások jók! Védjük meg a magyar oktatást! Ne engedjük, hogy összevonják a fizikát a biológiával, és valami amerikai tantárgyat tanítsanak! Ne engedjük, hogy a magyar nép szellemi rabszolga legyen saját világában!

Védjük meg a magyar kereszténységet! Én nem vagyok hívő ember, de az elmúlt időben sok templomot kerestem fel, sok helyi katolikus pappal találkoztam. Meggyőződésem, hogy a katolikus vallás ma nem a munkásosztály ópiuma, hanem menekülés egy bűnös és bűnöző világ elől. A katolikus vallás ma erőt és hitet ad azoknak, akiket a tőkés világi hatalmak magukra hagytak.

Védjük meg a magyar államot! Vaskéz kell és szilárd, mindenki számára kötelező törvények! A szilárd törvények mögött társadalmi egyetértésnek kell állnia, a társadalmi egyetértés mögött társadalmi megegyezésnek, nemzeti összefogásnak. Mi, a Munkáspárt példát mutattunk nemzeti összefogásból. Nemet mondtunk a vizitdíjra, a kórházi napidíjra, a tandíjra, annak ellenére, hogy a népszavazást a konzervatív erők kezdeményezték. Gyűjtöttük az aláírások a magánpénztárak bevezetése ellen, noha olyan szakszervezetek álltak a gyűjtés élén, amelyekkel számtalan kérdésben nem értünk egyet. Együtt küzdünk az egri kórházvédőkkel, pedig nem vagyunk egyformák. Bizonyítottuk, hogy lehet együttműködni, csak akarni kell.

Mi, a Munkáspárt ezer éves történelmünket egységes egészként és nemzetünk közös értékeként kezeljük. Nem kétséges, hogy szívünkben azokat őrizzük, akik számára a nép, a szegények, a dolgozók élete volt szent. De magunkénak vallunk mindenkit, aki építette, gyarapította, védte, gyámolította a magyar nemzetet. Mi megtettük a magunk lépését. Ezt várjuk mindenki mástól, akik számára fontos Magyarország. Meggyőződésünk, hogy nem hitvitákban kell felőrölnünk egymást, hanem a közös cselekvés konkrét útjait kell megtalálni. Nekünk nem tetszik a turulmadár, de tudomásul vesszük, hogy másoknak tetszik. Vegye tudomásul mindenki, hogy nekünk viszont érték a békés munka jelképe, a sarló és a kalapács, és a dolgozó emberek nemzetközi összefogásának jelvénye, a vörös csillag. Nem pusztító gyűlölködés, nem acsarkodás kell, hanem építő jellegű együttműködés. Együttműködés a dolgozók, a magyar állampolgárok, a magyar nemzet jövője érdekében.

Barátaim! Ma eljöttünk a Viharsarokba, Békésbe, Orosházára. Meghajlunk azok előtt, akik az idén is megtermelték a kenyerünket. Megbecsülésünk és tiszteletünk a magyar falu népéé, amely dacol a multibarát magyar kormány agrárpolitikájával, az EU kizsigerelésével és védi a legszentebbet, a magyar földet, a magyar kenyeret. Éljen a magyar nép! Éljen a munkások, a dolgozók egyetlen pártja, a Munkáspárt! Éljen Magyarország!