Thürmer és az MKMP : Elég volt!-nagygyűlés, VII/5.: Tusz Ferenc: Várjuk a postai nyereség visszaosztását |
Elég volt!-nagygyűlés, VII/5.: Tusz Ferenc: Várjuk a postai nyereség visszaosztását
2008.12.16. 21:32
A 2008. októberi MKMP-nagygyűlés hét szónoka közül ötödikként Tusz Ferencet, a postai kézbesítők szakszervezetének elnökét idézzük. Tusz szerint lassan a munkahelyükre undorral mennek be. Nem azért, mert nem szeretik a munkájukat, hanem azért, mert olyan emberekkel találkoznak, akik mindezt előidézik. Értékesítési feladatokat róttak rájuk, amit képtelenség betartani. A postások nagyon jól tudják, hogy a Magyar Posta nyereséges. Ennek nagyon örülnek, de jó lenne, ha vissza is osztanák a nyereséget a dolgozóknak. Hosszú évek óta harcolnak a béremelésekért, most meg a mostani vezetés bérbefagyasztásról beszél. Ez nem is nevezhető bérnek, talán éhbérnek, ha 68 ezer forintról van szó. Ha ezt befagyasztják, az árak elmennek, és akkor képtelenség élni.
Vajda: Ahogy Thürmer Gyula mondotta, tehát a Munkáspárt a mai napon élőben üdvözölte a szocialista párt kongresszusát. Az üdvözlet teljesen konkrétan ez a transzparens volt, amit itt olvashattok, és így szólt: Árulók, rendszerváltók, tőkés kizsákmányolók. Kedves barátaim, mi magyar kommunisták hosszú ideje nem azt… nem úgy hívjuk a sorainkba a dolgozó embereket, tehát a munkásokat, nem azt mondjuk a szakszervezet tagjainak, hogy gyere ide, vedd át tőlünk a tagkönyvet. Mi arra biztatjuk a szakszervezeteket, azt mondjuk a munkásnak, dolgozónak, hogy vedd észre, hogy ismét olyan világban élsz, amiben csak az a tiéd, amit kiharcolsz magadnak; kiharcoltok magatoknak. Egy ilyen szakszervezetnek a képviselőjeként szólítom ide a mikrofonhoz Tusz Ferencet, a postai kézbesítők szakszervezetének elnökét.
Tusz Ferenc: Tisztelettel üdvözlöm az egybegyűlteket, és köszönöm a lehetőséget, hogy beszélhetek a kézbesítők és a postások problémájáról.
Igen hosszú időre nyúlik már vissza az idézőjelbeli harcunk a munkáltatónkkal. 2006-ban eljött egy idő, amikor úgy gondoltuk, hogy ez így nem mehet tovább, és alapítottunk egy szakszervezetet. Ennek a neve a kézbesítők szakszervezete. Igen nagy ellenállásba ütköztünk. Ránkfogták: rasszisták vagyunk, jobboldaliak vagyunk. Most kíváncsi vagyok, hogy itt vagyok, vajon mit fognak ránk… milyen bélyeget sütnek. Tudniillik mi semmi mást nem szeretnénk, csak érdekképviseletet, igazi érdekképviseletet csinálni. Olyan szakszervezetet, ami kiáll a dolgozók érdekeiért.
Három dolgozó pert indított a Magyar Posta Zrt. ellen, mert úgy éreztük, hogy a munkaszerződést úgy módosították, hogy meg sem kérdezték a dolgozókat. 2007 novemberében a Fővárosi Bíróság jogerősen kimondta, hogy a munkáltató jogszerűtlenül járt el, és sértette a törvényeket. Úgy gondolják, hogy ezek után megszüntették a jogsértést? Egy fenét. Áthelyezték egy másik képbe, a munkaköri vázlatba ugyanúgy a kézbesítők feladatát. Dehát eljött az idő. Múlt hónap 17-én újfent pert nyertünk a Magyar Posta Zrt. ellen, ugyanebben az ügyben. Úgy érezzük, hogy szélmalomharc, amit teszünk, de akkor is tesszük, mert ha hagyjuk, akkor egyszerűen áttaposnak rajtunk, dolgozók felett.
Valószínűleg önök nem tudják, hogy egy 15 éve dolgozó kézbesítőnek körülbelül 78 ezer forint a bruttó bére. Most akkor gondolják el, hogy olyan 65-68 ezer forint körül kézhez is kap. Ebből el kell tartania a családját, egyre növekvő rezsiköltségeket ki kell fizetnie. Lehetetlen életet kezdenek élni. Nem beszélve arról, hogy a munkáltató mostanság elővette azt a szlogent: ha nem tetszik, nem kötelező itt dolgozni. Persze csak ne felejtsünk el valamit. Azok az emberek, akik 25-30 éve itt dolgoztak, vagy akár 40 éve - én 33 évet dolgoztam a postánál -, és úgy gondolom, hogy letettem valamit az asztalra, hogy ne mondhassa nekem egy két-három éve odajött ember, hogy el lehet menni, itt lehet hagyni.
Lassan a munkahelyünkre ha bemegyünk, sajnos, ki kell hogy mondjam: undorral megyünk be. Nem azért, mert nem szeretjük a munkánkat, hanem azért, mert olyan emberekkel találkozunk, akik mindezt előidézik. És egyre jobban előidézik, és ez rettenetesen fáj minden postásnak, nemcsak a kézbesítőknek. Értékesítési feladatokat róttak ránk, de nemcsak ránk, hanem az összes, majdhogynem az összes postásra, amit képtelenség betartani. Saját maguk kaparják ki a sorsjegyeket, amit kiosztanak, hogy önöknek kéne eladni. De hát sokan nagyon jól tudják, hogy családtagok - a postások családtagok végülis az ügyfeleknél, és nem igazán akarják önöket becsapni. Éppen ezért az értékesítés területén sem gondolják azt, hogy önöket netán egy olyan biztosítási formára kéne rávenni, ami önök számára nem előnyös.
A másik dolog a privatizáció. Nagyon jól tudjuk, hogy a Magyar Posta Zrt. nyereséges. Ennek nagyon örülünk, de jó lenne, hogyha vissza is osztanák a nyereséget a dolgozóknak. Hosszú évek óta, hát két éve harcolunk a béremelésekért, ugye, most meg a mostani vezetés azt mondja, hogy bérbefagyasztás. Mit fagyasszunk be? Ez nem is nevezhető bérnek, ez csak... talán éhbérnek, de ha 68 ezer forintot vesszük figyelembe. És gondolják meg, ha ezt befagyasztják, az árak elmennek, akkor... akkor képtelenség élni. Akkor valóban olyan kilátástalan helyzetbe sodornak családokat, hogy akár olyan gondolatokkal is foglalkozhatnak, ami eszükbe se jutna másféleképpen: elhagyni az országot. Itt szeretnénk élni, itt szeretnénk jól élni, és mindent megteszünk a kézbesítők szakszervezete, a postai dolgozókért - egyébként a nevünk ugye azt sugallja csak, hogy a kézbesítők szakszervezete vagyunk. Nemcsak a kézbesítőké. Ez év januárjától már minden postai dolgozó tagjaink közé léphet, és mi szeretettel várjuk őket. Még egyszer köszönöm a lehetőséget, hogy elmondhattam problémáimat. Köszönöm.
|