| Frontos interjúk : Divatkommunisták és fotelforradalmárok helyett harcolni akaró fiatalokra van szükségünk |
Divatkommunisták és fotelforradalmárok helyett harcolni akaró fiatalokra van szükségünk
2008.11.01. 19:09
A kádári szocializmust nem lehet visszahozni, szociális piacgazdaság valójában nem létezik, a liberális vadkapitalizmus pedig felőrli a társadalmat. Én Venezuelát tartom mintának. Legyen egy nagyon erős, államilag ellenőrzött és nagy részben államilag irányított gazdaság, ahol az ügyeskedés, a lopás, mások megalázása és eltaposása nem juthat érvényre. Széleskörű államosítás kell, és csak a helyi szolgáltatások, valamint a kis- és középvállalatok maradjanak magánkézben. A javak újraelosztásánál pedig az egyszerű, dolgozó emberek járjanak jól. A magyar sajátosságokat figyelembe véve, demokratikus úton egy szocialista országot kell építenünk! Che Guevara-féle divatforradalmárokra nincs szükségünk, csak a harcolni ! – hallhattuk egy keszthelyi balfrontos, azaz a Baloldali Front eszmerendszerével rokonszenvező fiataltól.
• Hányadik interjúdat adod, és általában hogy áll a Párthoz a nyomtatott és az elektronikus zalai sajtó?
(Kérdéseinkre Cseh Miklós keszthelyi fiatal kommunista válaszol.)
• Még soha nem adtam interjút, ez az első. Remélem, nem látszik nagyon az amatőrségem. Egyszer próbáltuk kérni a Zalai Hírlapot, hogy közöljenek egy sajtónyilatkozatot: éles elutasításban volt részünk. A zalai médiába csak akkor tudnánk bekerülni, ha lennének utcai rendezvényeink. A Zalai Hírlap főszerkesztője barátságtalanul közölte velünk, hogy Szépe Ágnes megyei elnök kilépése óta nem kerestük velük a kapcsolatot, nem mutattuk be az új megyei elnököt, nem hívtuk meg őket rendezvényre, ezért ne is csodálkozzunk, hogy a Zalai Hírlap nem közöl munkáspárti sajtónyilatkozatot.
• ??? – akarjuk mondani: micsodaaa???
• A főszerkesztő úr állítása szerint egyetlen párt közleményét sem hozzák le a Zalai Hírlapban.
• Ugyanez vonatkozik a többi pártra is, vagy csak a kommunistákra?
• Csak sajtótájékoztató után hajlandóak hírt közölni pártok állásfoglalásairól. Ez számomra azért megdöbbentő, mert a szomszédos Vas megye hírlapjában, a Vas Népében minden akadály nélkül megjelentették a Munkáspárt közleményét a szombathelyi szervezet megalakulásáról. Nem értem, hogy ami működik Vas megyében, az miért nem működik Zalában.
• A Magyarországi Munkáspárt 2006 nevű pártnak is ugyanígy kell felvezetnie magát a Zalai Hírlap újságírói előtt, vagy ők könnyedébben tudnak szerepelni ott?
• A 2006-os pártról nem tudok semmit, és őszintén szólva nem is érdekelnek, hogy mit csinálnak, nekik nincs jövőjük. Mindenesetre gyakran hallom baloldali emberek körében, hogy a Zalai Hírlap nagyon a megyei jobboldal szekerét tolja. Az elektronikus sajtóba egyszer bekerültünk, a Nagykanizsai Napilap közölte a a sajtónyilatkozatunkat, amiben tiltakoztunk a vasútbezárás ellen.
• Amennyiben lenne egy Zala megyei, a Párttal rokonszenvező újság, jelentene-e valamit az a választások előtt? Esetleg növelné-e a Pártra eladott szavazatok számát? Egyáltalán: tervezel-e ilyet – te vagy más a megyében? Keresel-e valakit, aki esetleg pénzelné azt?
• Természetesen nagyot lendítene a zalai Munkáspárton, ha többet szerepelhetnénk az újságban. Általánosan elmondható, hogy minél többször kerül be a Munkáspárt a helyi vagy megyei sajtóba, annál ismertebb lesz Pártunk, annál több ember figyelmét tudjuk magunkra fordítani. Biztosan bővülne a Munkáspárt szavazói bázisa.
Gondoltam arra, hogy szerkesztek egy megyei munkáspárti újságot, de legalábbis egy hírlevelet. Az ötletet azonban el is vetettem, mert nem tudnánk megoldani az újság terjesztését, a tagság ilyen feladatra nem mozgósítható. Ráadásul anyagi gondokba is ütközne a lap kiadása, mert nem hiszem, hogy van olyan vállalkozó vagy szimpatizáns Zala megyében, aki szívesen támogatná a Párt megyei sajtóját. Amint már említettem: Zala megye „nem vörös”.
• És a kommunista.net az interneten?
• Nem titok, hogy egy magánszemély tulajdona a kommunista.net, aki azért bocsátotta rendelkezésünkre ezt a hírportált, hogy az interneten keresztül képesek legyünk kialakítani egy új közösséget, s hogy közelebb hozzuk a szociálisan érzékeny embereket a Munkáspárt tagjaihoz. Örülnék neki, hogy ha a kommunista.net szerkesztésében sokkal több elvtársunk venne részt, hiszen egy regisztráció után mindenki szerkesztője lehet ennek a hírportálnak. Új kapcsolatokat építhetünk ki a tömegek és a Párt között, ráadásul meg tudnánk mutatni a kommunisták „igazi arcát”, hogy eloszoljon az a rémkép, amit a média és a hazug történelemírás fest rólunk.
• Hát a Baloldali Front újságja? Ott mi újság?
• A Frontoldal nevű újságunk egy nagyszerű kezdeményezés! Sajnos, technikai okok miatt nem tudom úgy kivenni a részemet a munkából, ahogyan szeretném, de reményeim szerint rövid időn belül ez a probléma is megoldódik. Távlati célunk, hogy a Frontoldal nyomtatásba is kerüljön, nagyon színvonalas ifjúsági lapnak ígérkezik.
• Néhány szót kérünk Zala megyéről, választási szempontból.
• Összesen öt parlamenti egyéni választókerület van: Zalaegerszeg, Nagykanizsa, Keszthely, Lenti és Zalaszentgrót központokkal. Minimum két kerületben kell egyéni jelöltet állítani, hogy megyei listáról beszélhessünk. Zala megye mindig is jobboldali volt, a kommunista pártnak gyatra eredményei voltak a második világháború utáni választásokon – például Keszthely: 5,5 %, majd 7,4 % –, a rendszerváltás után, különösen 2002 óta meg pláne: egy-két százalék. A megye egyébként már régen sem volt baloldali, az egyik legreakciósabb térségek közé tartozott már a 40-es években is. Az ipari munkásság természetesen mindig a baloldalhoz húzott, Zalaegerszegen éppúgy, mint Nagykanizsán és Keszthelyen, de mégis van egy olyan hagyományos réteg, amely ellehetetleníti a kommunista pártot. Talán ebben szerepet játszik a Nyugat közelsége is, és az is, hogy Zala erősen polgárosodott, nem egy döntően munkások lakta megye, mint például Nógrád.
• Hogy áll a Párt a megyében?
• Az öt választókerületből háromban van alapszervezete a Magyar Kommunista Munkáspártnak Zala megyében: Keszthelyen, Zalaegerszegen és Nagykanizsán – csak sajnos mindhárom inaktív. Zalaegerszegen három idős elvtársunk alkotja az alapszervezetet, Kanizsán a létszám lecsökkent, ha jól tudom, hatan vannak. Keszthelyen a legjobb a helyzet, itt tíz ember van az alapszervezetben, de még így is cselekvésképtelen a csapat Keszthelyen.
Zala megye a nyugat-dunántúli régióhoz tartozik, azaz nincs önálló megyei elnök, csak megyei megbízott Pacsai József személyében. Ő egyben az általam előbb említett régió alelnöke is.
• Kik a Központi Bizottság zalai tagjai, és kik a KB-megbízottak?
• Nincs a KB-nak zalai tagja, és sajnos az öt kerület egyikében sincs KB-megbízott.
• Hogyan kerültél a Párthoz, mi vezetett el a kommunista eszmékhez?
• 14 évesen, 2003-ban találtam rá a Munkáspártra, miután az MSZP híres 100 lépés programját követő megszorítások miatt teljesen kiábrándultam a szocialistákból. Eleinte a központi honlap akkor még üzemelő fórumán írogattam, érdeklődtem a Párt politikája iránt.
• Milyen volt az első munkáspárti nagygyűlés, amelyen részt vettél? Milyen élményeket szereztél Pesten?
• Eddig két munkáspárti rendezvényen voltam: a júliusi Kádár-megemlékezésen és az októberi Elég volt!-nagygyűlésen. Mind a kettő fantasztikus élmény volt, elvtársi hangulatban, barátok, vagy ha úgy tetszik, kommunisták között tölthettem el azokat a szombati napokat. Aki még nem volt tömegrendezvényen, az nem tudhatja, milyen érzés, amikor több száz azonos gondolkodású és azonos célért harcoló ember van egy helyen, egy időben. A vörös zászlók, a munkásmozgalmi indulók, Thürmer Gyula és a többi elvtárs beszéde olyan légkört teremt, amely újabb erőt és hitet ad a Munkáspárt minden tagjának, szimpatizánsának, szövetségesének, a szocializmust akaró embereknek.
• Zala aprófalvas térség, különösen a lenti és a szentgróti kerület. Hogyan lehet hatni az itt élő idősekre, valamint a fiatalokra?
• Nehéz kérdés, mivel nincs kapcsolatunk a falusi emberekkel, és nem is próbálkoztunk kapcsolatba lépni velük. A falusi ember lelkivilága más, mint egy városié. Szerintem, ha a falu kocsmájában keltünk politikai vitákat, vagy ha a Munkáspárt nevében megkérdezzük az embereket, kikérjük a véleményüket, meghallgatjuk őket, éreztetjük velük, hogy kiváncsiak vagyunk a problémáikra, akkor kialakulhat a Párt és az ott élő emberek között egy olyan bizalmi kapcsolat, aminek révén el tudjuk hozzájuk vinni a Munkáspárt szavát.
• Minek érzed magad: a Párt egyszerű, szürke katonájának, vagy egy olyan valakinek, aki agitatív eszközökkel igyekszik a Párttal rokonszenvező személyeket felkutatni – vagy másnak?
• Sokszor mondtam taggyűléseken, hogy én egy mezei párttag vagyok, nem érzem magam jobbnak, többnek, tehetségesebbnek másoknál. Teszem azt, amit megtehetek az adott körülmények között. Plakátokat, szórólapokat, honlapot szerkesztek, videót készítek, az iwiw-en és a myvip-en politizálok, új emberekkel, szimpatizánsokkal veszem fel a kapcsolatokat, részt veszek a kommunista.net szerkesztésében, a munkaspart.linkpark.hu-nak én vagyok a felelőse.
• Mi az, amit a legszívesebben csinálsz a mozgalomban?
• Beszélgetni politika iránt érdeklődő emberekkel. Millió egy fontos feladat van a Pártban, a honlapszerkesztéstől elkezdve a szórólapozáson át A Szabadság újság terjesztéséig, de a legfontosabb, hogy új emberekkel, főleg fiatalokkal találjuk meg a közös hangot. Én tehát az agitálást, a politikai jellegű beszélgetéseket kedvelem a legjobban.
• Említetted, hogy szeretsz hatást gyakorolni másokra a politikai beszélgetések során, érvelni meggyőződésed mellett. Tapasztaltál-e olyan oldalvágásokat a Munkáspárt, személy szerint Thürmer Gyula felé, amelyekre nem lehetett mit mondani?
• Vitáim során mindig olvashatok szép, hosszú elemzéseket arról, hogy milyen sztálinista jellemvonások fedezhetőek fel a Munkáspártban, illetve sokat hallom azt is, hogy Thürmer Gyula sztálinista mentalitása mellett azért ragaszkodik a pártban betöltött pozíciójához, mert számára ez a megélhetést jelenti, ezért elsöpör minden újító törekvést.
• Ezt továbbgondolva: ezek szerint az elnök pártpozíciójából él meg? Nem csinál semmit a civil életben? Ha nem lenne pártelnök, éhen veszne?
• Nagyjából ezt suttogják a 2006-os „párt” emberei. A mérhetetlen nagy gyűlölet és irigység, amit éreznek ezek a suttogók Thürmer és az MKMP iránt, felülírja a józan gondolkodást. Ilyen és ehhez hasonló érveket hoznak fel a Párt és Thürmer ellen. Én ezeken csak mosolyogni tudok: azt hiszem, hogy higgadt és logikus érveléssel az olvasók számára is egyértelművé válik, hogy Thürmer Gyulát mi választottuk elnökünknek, a párt politikáját és jellegét a párttagság alakítja, és eszünk ágában sincs megvonni a bizalmat az általunk választott elnöktől, Thürmer Gyulától. Egyébként nem nehéz Thürmer és az MKMP mellett érvelni, mert a párt politikája az őszinte, baloldali emberek számára igazi alternatívát ad.
De különben is: én azt hiszem, hogy egy olyan ember, akit ennyire ismernek is elismernek a diplomáciában, a nemzetközi kapcsolatokban, mint Thürmert, nem egzisztenciális okokból vállalja a Munkáspárt vezetését. Thürmer Gyula, aki mint ismeretes, több nyelven beszél, gazdag politikai tapasztalattal, széles tudással rendelkezik, és a legmagasabb szinten, államelnökök fogadják, már rég milliomos lehetne. Ehelyett ő szilárd, kommunista meggyőződésből, elvhűségből, a szegények, a dolgozó emberek ügye iránti elkötelezettségből vállalja a Munkáspárt vezetését, járja az országot, minden idejét és erejét az MKMP-re és a kapitalizmus áldozataira fordítja. Akik gyűlölettel beszélik róla, irigységből teszik. Sok Thürmer Gyulára lenne szüksége az országnak is, és a Pártnak is.
• Vajnait illetően milyen érvrendszerekkel kell megküzdened?
• Vajnai politikáját is próbálják magyarázni, sokan szeretik őt mártírként beállítani, de nagyon átlátszó és erőltetett magyarázatokat adnak. Könnyű őket megcáfolni.
• Szerinted mi a politikai vita, és hol kezdődik a veszekedés – azaz mikor torkollik a vita veszekedésbe?
• Ez a fogalom nehezen definiálható. Szerintem politikai vitáról akkor beszélünk, ha különböző megoldásokat, utakat, alternatívákat és eszméket képviselő emberek próbálják meggyőzni a másikat saját igazukról. Az értelmesebb viatapartner belátja, ha a másiknak igaza van, a kevésbé értelmesebb pedig az érvelés helyett gyűlöletáradatot és mocskolódást zúdít a másikra. Amikor már csak a rágalmazás megy vita helyett, érdemes kedvesnek lenni a másikkal szemben, mert a kedvesség és az intelligencia bosszantja a vesztest, a vitát olvasókat pedig megerősíti az igazságunkban.
• Kaptál már visszajelzést a vitát olvasótól, hogy ez a mentalitásod: a kedvesség és intelligencia megerősítette őt abban, hogy neked van igazad – esetleg hogy téged olvasva, a te igazságodat fogadja el inkább?
• Igen, volt rá példa. A myvip-en levélen keresztül már jelezték néhányan, hogy sokkal inkább velem tudnak egyet érteni, mint a vitapartneremmel.
• Politikai vitákban hogyan érvelsz? Tanulmányaid melyik szeleteit használod fel a vitákban? És Thürmer vitázási elemeiből?
• A gimiben emelt óraszámban tanulom a magyart és a történelmet, sok információt kapok tanáraimtól.
• Egy gyors közbevetés: ők mit tudnak kommunista beállítottságodról?
• Tanáraim sejtik, osztálytársaim pedig tudják, hogy baloldali vagyok.
• Térjünk vissza az előző kérdésre.
• Nos, döntően a szocialista időkbeli könyvekben olvasottakat, illetve A Szabadságban fellelhető cikkeket hasznosítom vitáim során. Szeretek politikai műsorokat nézni, és természetesen mindig megnézem Thürmer Gyula televíziós szerepléseit. Mindezek együttesen segítenek a vitákban.
Hogyan érvelek? Szeretem a kijelentéseimet tényekre, nem pedig az érzelmekre alapozni, így hitelesebb tudok lenni a viták során. Öröm látni, amikor a vita során a vitapartnerem kifogy az érvekből, és elkezdi a személyeskedést, a mocskolódást, önmaga ismétlését.
Természetesen nem szabad mindig higgadtnak, racionálisnak lenni, a vita egyes pontjain érdemes „forradalmi” hangot megütni, rájátszani az érzelmekre, mert így önmagamról és az általam képviselt eszméről is egy magabiztos, szilárd és erős képet tudok adni. Ez a fegyelmezettség és öntudatosság pedig szimpatikus lehet, főleg a fiatalok szemében.
• A zalai Baloldali Frontról érdeklődnénk.
• A Baloldali Front három fiatallal indult, sajnos már nem működik. Nem léptek ki, csak családi hátterük úgy alakult, hogy Keszthelyen tovább nem tudják folytatni a munkát. A Párttal megmaradt a kapcsolatuk, rendszeresen beszélünk egymással, de aktivitást nem fejthetünk ki.
• Szerinted hol tart most a BalFront országosan és hova juthat majd Zalában?
• A tipikus munkásmegyékben, tehát főleg Észak-Magyarországon és Debrecenben aktív a Front, valóban úgy működik, mint egy kommunista ifjúsági szervezet. A Dunántúlon viszont nem olyan rózsás a helyzet, főleg a nyugati régióban. Sajnos ki kell mondani: nincs országos hálózata a Frontnak, és nem is hiszem, hogy a következő négy évben, ilyen kicsi apparátussal országossá bővül a Front hálózata. Kevés a politizáló fiatal, főleg a politizáló, tenni akaró, kommunista fiatal. A harcot azonban nem szabad feladni, folyamatosan kell keresni azokat az embereket, a Dunántúlon is, akik felvállalják a kommunista eszmét, és hajlandóak dolgozni is egy kommunista csapatnak. Che Guevara-féle divatkommunistákra nincs szükségünk! Csak azokra, akik harcolni akarnak.
• Milyen híreid vannak a korábban borsodi Répási „Pók” Zoltánról: mit csinál Pesten?
• Úgy tudom, ő a Front budapesti elnöke, és sikeresen építi a Frontot a fővárosban. Kívánom neki, hogy további sikereket érjen el.
• Hogyan küzdenek az egriek: Juhász Norbiék és a többi frontos vagy nem frontos az egri kórházcsatában?
• Részt vettek több demonstráción is, ahol Thürmer Gyulát és a Munkáspártot külön köszöntötték a kórházvédők. A legutolsó megmozduláson, az útlezáráson is ott voltak a Front aktivistái. Azt hiszem, jól mondta Thürmer elvtárs az október 11-i nagygyűlésen: most ott a front, az utcán, a kórházvédők megmozdulásain.
• Mik a tapasztalatod frontozás közben: milyen indokokat hangoztatva tűnnek fel és tűnnek el melletted vagy országosan fiatalok?
• A lendület a kezdetekkor mindig nagy, aztán amikor munkára kerülne a sor, vagy olvasni, tanulni kellene, akkor valahogyan elkopnak az érdeklődők. Természetesen vannak kivételek, ők a mai Front tagjai. Mondják, hogy elegük van a rendszerből, elegük van az MSZP-ből, szocializmust akarnak, változtatni akarnak… Amikor meg arra kérem őket, hogy szerkesszenek honlapot, olvassák el az újságot, küldjenek be híreket a kommunista.net-re, akkor jönnek a kifogások: tanulnom kell, nem volt időm, barátnőmnél voltam stb…
• Hát ez az.
• Nem szabad semmit erőltetni. Ha valaki nem akarja elolvasni A Szabadságot, akkor ne olvassa. Aki nem akar honlapot szerkeszteni, és nem is akarja megtanulni, akkor ne tanulja meg; nem kötelező. Ha valaki nem akar híreket keresni, tájékozódni az ország ügyeiről, ne tegye, ez sem kötelező. Ha valaki nem akar olvasni, új tudást szerezni a mozgalomról, és más egyébről, ne tegye. De az ilyen ember ne kérjen rajtunk számon semmit, ne kritizálja a Pártot, a Frontot, ne akarjon beleszólni a politikánkba. Nekünk harcos fiatalokra van szükségünk!
• No jó, de akkor meg arra fog hivatkozni, hogy nem kell ahhoz frontosnak lenni, hogy ő kritizálhasson, elvégre demokrácia és szólásszabadság van.
• Igen, de aki kemény, nem építő jellegű kritikával illeti a Pártot vagy a Frontot, azzal véleményem szerint nem szabad foglalkozni. Az értelmes, építő kritikát mindig figyelembe kell venni, elvégre ezek a jóindulatú (!), segítő szándékból kritizáló emberek adnak pontos képet arról, hogy hogyan látják a párton kívüliek az MKMP-t vagy a Frontot. Ezek a vélemények fontosak, Lenin is nagy hangsúlyt fektetett az ilyen jellegű, külsős kritikákra.
• 2003–2004 fordulóján, ha kevéssé is érzékelhetően, de megkezdődött a belharc a Pártban. Hogyan élted meg ezt akkor?
• 14 évesen az ember nagyon keveset ért a politikából, így talán nem róható fel bűnnek, hogy a fórumon zajló viták – amelyek a Munkáspárt vezetését támadták – során a Vajnai-vonalhoz csapódtam, és elhittem a pártvezetést és Thürmert lejárató rágalmakat. Ezért aztán lelkesedtem a Magyarországi Munkáspárt 2006-ért, örömmel fogadtam a „Munkáspárt megújulását”, de nagyot csalódtam bennük, amikor MSZP-barát szólamokat kezdtek pengetni.
• Konkrétan kihez csapódtál a Vajnai-vonalon belül? Milyen szellemi útravalót kaptál attól a személytől vagy mástól?
• Nevekre nem emlékszem. A „munkásmozgalmi fórumon” tapasztaltam meg, hogy milyen az, amikor egy ellenvélemény miatt az addig elvtársaknak hitt emberek támadni kezdenek, kioktatnak, és lesztálinistáznak. Amikor először érdeklődtem az MMP 2006 és az MSZP között kibontakozó frigyről, akkor kaptam meg az első pofonokat. Hogy ebből mi jött le nekem? Az, hogy nem Thürmer a sztálinista, hanem ők. Nem tudok elfogadni semmilyen szövetséget a kommunisták és a szocialisták között, még helyi szinten sem!
Így újra keresgélni kezdtem: rátaláltam a Munkáspárt Hajdú-Bihar megyei honlapjára, és az ottani fórumon kezdtem politizálni. Így kerültem kapcsolatba Edelényiné Nagy Máriával, a Párt Hajdú-Bihar megyei elnökével, akit rövid időn belül nagyon megkedveltem. Az ő hatására jutottam arra az elhatározásra, hogy amint lehet, 16 évesen belépek a Pártba.
• Hogy áll a 2006-os párt Zalában?
• Nincs szervezetük, legalábbis én nem tudok róla. Egy-két idős ember van, akik olvassák a Támpontot (a párt központi újságját – a szerk.), de a hírüket sem hallani.
• Ezek az emberek a Munkáspártból távoztak, vagy pedig teljesen új emberek, a 2006-os párt húzásainak eredményeképpen? Hol van most Kristóf József, aki előbb Kanizsán, majd Keszthelyen indult parlamenti választáson egyéni jelöltként?
• Egész pontosan kettő emberről tudok, akik olvassák a Támpontot Zalában. Ők egykor a Munkáspárt tagjai voltak, a pártszakadáskor kiléptek, de nem léptek be a Vajnai-pártba sem, maradtak szimpatizánsok. Kristóf József megromlott egészségi állapota miatt nem tud részt venni a mozgalmi munkában. Kimondottan sajnálom, egy nagyon értékes embertől esett el a Párt.
• Viszont másutt jobban állnak a 2006-osok. Szerintük.
• Szerintem az a helyzet az általános, amit az előbb mondtam, még országosan is, nemcsak Zalában. Egy-két megyében aktívak, de az ország többségében nincs tagságuk. Így nehéz lesz „megreformálni” a munkásmozgalmat.
• Van tudomásod arról, hogy Szépe Ágnes milyen adósságot hagyott maga után, mielőtt még eltűnt?
• Erről nem tudok. Volt egy pártházunk Zalaegerszegen, de már akkor sem működött, amikor én a Párthoz kerültem.
• Ha egyszerűen és egyértelműen kell Vajnairól számot adnod, mit mondanál?
• Vajnai számomra nagyon kényes kérdés, csalódtam benne, és dühöt érzek iránta. Nem szeretem a megalkuvó embereket, akik a „baloldali összefogás” jegyében együtt indulnak az MSZP-vel a választásokon, például Bátonyterenyén. Aki kommunista, az ne gondolkodjon választási együttműködésről kapitalista pártokkal, még az MSZP-vel se! A Munkáspárt önállósága létfontosságú!
• Képesek-e azok a te szemedbe nézni, akik megtagadták Thürmert? Te hogyan viszonyulsz hozzájuk? Egyáltalán érdemes-e beszélni velük?
• Igen, éles vitáim vannak a 2006-osokkal, bár mostanában ezek a viták lecsendesültek, mert érdemi választ sohasem kaptam a kérdéseimre, én pedig nem vagyok hajlandó ugyanazokat a vádakat és belemagyarázásokat millió egyedszer is elolvasni.
• Mit tudott tenni a vajnaizmus Zala megyében? Próbáltak-e jelöltek indulni a 2006-os tavaszi vagy őszi választásokon? Milyen technikákkal próbálkoztak, hogy áttereljék a zalai kommunistákat magukhoz?
• Vajnaiék ügyesen verték szét a megyei mozgalmat: egyszerűen megszűnt a megyei elnökség, miután Szépe Ágnes kilépett, így sokáig vezetés nélkül maradt a Párt Zalában. Az alapszervezetek elszigetelődtek egymástól, és a központtól is. Szépe Ági nem lépett be a 2006-os pártba sem, így Vajnaiék képtelenek voltak jelöltet indítani a megyében. Itt viszonylag csendesen zajlott le a pártszakadás: aki nem értett egyet a pártvezetéssel, az fogta magát, és kilépett. Sajnos sok ilyen eset volt.
• Milyen a viszony a szocikkal és a Szadival? Egyáltalán, van-e még Szadi a megyében érzékelhető mértékben? A Hit Gyülekezete vezető lelkésze - úgy tudjuk - gelsei születésű.
Az MSZP-vel annyi a kapcsolatunk, hogy az ő keszthelyi székházukban tartjuk a taggyűléseket. Együttműködés a 2 párt között nincs. Az SZDSZ-szel egyáltalán nincs kapcsolatunk. Néhány elvetemült szadeszos kivételével örömmel nyugtázhatjuk, hogy megszűnt a liberális párt Zala megyei bázisa.
• Tehát nincs tovább Szadi Zalában? A megmaradtak ismertek – mondjuk Kovács Kálmán, Nagykanizsa –, vagy csak olyan egyszerű pártkatonák, akik a végeken küzdenek a parlamenti küszöb eléréséért?
• Hogy magán az SZDSZ-en belül mi a helyzet, azt nem tudom, én a liberális szavazókra mondtam, hogy megsemmisültek. Az egykori szadeszos szavazók mára a legnagyobb keserűséggel beszélnek a liberalizmus SZDSZ-es megcsúfításáról. Ha ilyen a hangulat a liberális táboron belül Zalában, nem sok jót jósolok nekik a következő választásokon.
• Min változtatnál Thürmer helyében? Mi az, amit esetleg nem kedvelsz az elnökben?
• Valószínűleg én vidékről teljesen másképp látom a Párt helyzetét, mint Budapestről Thürmer Gyula. A párt politikáján nem változtatnék, a XXII. kongresszus irányvonala helyes. Nagyon bízok az új Kommunista Internacionálé létrejöttében, szeretnék sokkal többet megtudni a külföldi kommunista pártok munkájáról, mert az ő tapasztalataikat és módszereiket Magyarországon is tudnánk alkalmazni. Jó lenne, ha több szakszervezettel lenne kapcsolatunk, mivel így könnyebben tudnánk terjeszteni a Munkáspárt politikáját a munkások körében. Szeretnék egyfajta baloldali radikalizmust látni a Munkáspártnál, nem csak a szavak szintjén. Most, hogy egyre több gyárat zárnak be, a Pártnak jobban oda kellene állnia a munkások mellé. Ezzel kapcsolatban érdemes lenne felvenni a kapcsolatot az argentin, német és belga gyárfoglalókkal, meg kellene vizsgálni egy esetleges gyárfoglaló mozgalom magyarországi lehetőségeit. Persze minden ötlet ötlet marad, amíg nincs rá megfelelő ember. Ez pedig nem Thürmertől függ.
• Mi az, amit már tudsz ezekről a gyárfoglalásokról?
• Németországban egy bicikligyár, Argentínában egy kerámiagyár munkásai vették kezükbe az üzem irányítását, megvalósították a munkásönigazgatást. A szisztémia ugyanaz: tönkremegy a gyár, az igazgató dúsgazdaggá válik, majd lelép, a többszáz munkás meg bér és állás nélkül marad. De a munkások összefognak, újraindítják a termelést, megmenekül a gyár is, az állás is, bérük is lesz. Argentínában a társadalom nagy többsége támogatja a gyárfoglalókat, ott egy valóságos mozgalommá fejlődött a gyárfoglalás. Csak Zala megyében az elmúlt négy évben három könnyűipari üzemet zártak be, a munkanélküliség növekszik. Jó szervezéssel, támogatással Magyarországon is lehetnének ezekhez hasonló sikeres gyárfoglalások.
• Ha rajtad múlna, milyen népszavazáshoz szeretnél aláírásokat gyűjteni?
• Most olvastam, hogy elkezdődhet az aláírásgyűjtés a Parlament feloszlatásáért. Ebben az akcióban szívesen segítenék, de ha a vasútvonalak megmentéséért kellene aláírásokat gyűjteni, akkor sem vacillálnék.
• Mit tudnál csinálni a Parlamentben vagy a keszthelyi önkormányzatban?
• Soha nem gondoltam még erre. Mivel engem leginkább az emberek érdekelnek, szívesen foglalkoznék szociális kérdésekkel, illetve a szakszervezetekkel, de a közlekedés, azon belül a vasútfejlesztés is közel áll hozzám.
• Mit jelent most számodra a forradalom? Mit lehet kezdeni annak marxi-lenini értelmezésével manapság, valamint a marxi-lenini elméletről és ideológiáról úgy összességében?
• A forradalom semmiképp sem azt jelenti, ami volt 1917-ben. Most nem a barikádokon kell harcolnunk, nem a fegyvereket kell elsütnünk, nem a Parlamentet kell elfoglalunk. Csak közbevetésként: javítani kellene a párt kommunikációján, a pártoktatást is komolyabban kellene venni. Hiába szeretnék többet tudni a marxizmusról, ha egyszer a Párt nem ad olyan anyagot a kezembe, amit akár otthon, segítség nélkül is meg tudnék érteni. Az előző gondolatmenetet folytatva: a forradalomnak most elsősorban az emberek agyában kell megtörténnie.
• Mit értesz ez alatt?
• Azt, hogy a kommunisták felvilágosító munkájának nyomán fel kell ráznunk a tömegeket tespedtségükből. Ezt csináljuk akkor, amikor az utcán tüntetünk a szakszervezetekkel, amikor mozgósítani próbáltuk őket a Szociális Népszavazásra, amikor A Szabadságot terjesztjük. Ha az emberek rádöbbennek arra, hogy a XXI. századi szocializmus, amit a Munkáspárt kínál, élhetőbb és boldogabb lehet, mint a mai kapitalista társadalom, akkor demokratikus választások során hatalomra kerülhet egy olyan munkáspárti kormány, amely képes a szocializmus útjára terelni az országot. Venezuelában ez történt. Venezuelában ma forradalom van.
• És nálunk?
Az új szocializmust csak a tömegek többségének akaratából lehet majd felépíteni. Ezért kell nekünk terjeszteni a Munkáspárt gondolatait az elkeseredett emberek körében. Kérdezted az ideológiát. Nos, maga a marxizmus-leninizmus logikája jó, annak lényegén nem szabad változtatni. De hogy a mai viszonyokra is lehessen alkalmazni, szükség lenne az eszme modernizációjára.
• Mire gondolsz?
• Arra, hogy egyszerűbben fogalmazva, a mai viszonyokra nézve, érthetőbbé kell tenni a marxizmus-leninizmus eszmerendszerét a kevésbé képzett kommunisták számára, főleg a fiataloknak is.
• Hogyan szerzel információkat a Kádár-rendszerről, amelyben nem éltél? Hogyan viszonyulsz hozzá, és hogyan vagy képes elfogulatlanul visszatekinteni arra a korra?
• Én pozitívan értékelem a Kádár-rendszert annak ellenére, hogy nem éltem meg annak jó és kevésbé jó oldalait. Ha csak az iskolai tanulmányaim alapján alkotnám meg a véleményemet a Kádár-rendszerről, akkor egy gusztustalan, véres diktatúrának képzelném el. Én viszont szeretem a dolgok „másik oldalát” is megnézni. Sokat beszélgettem nagyszüleimmel a Kádár-rendszerről, akik bizony visszasírják az Öreget, még akkor is, ha akkor sem ment minden „rendben”. Tehát a nagyszüleim visszaemlékezései döntően befolyásolták véleményem kialakulását a kádári szocializmusról. De A Szabadság egyes cikkeiből és Thürmer Gyula beszédeiből is sugárzik, hogy Kádár János ideje alatt más, de mégis szebb volt a világ. Bizonyítják ezt a tények: a nemzeti ipar felvirágzása, a magyar mezőgazdaságnak a világ élvonalába történt emelkedése, a falu átalakulása, az oktatás kiterjesztése, a hatalmas építkezések stb… mind a szocialista fejlődés példái. Kapitalista uraink, miközben átkozzák a kommunista világot, sorra privatizálják azokat a vívmányokat, amiket akkor ért el Magyarország! Amikor agitálok, akkor mindig visszahallom, hogy „édesapám szerint jobb volt Kádár idején”. Ez is, és a kádári rendszer iránt nosztalgiával érzők magas aránya (60 %) is megerősít abban, hogy „Meghalt Kádár, oda az igazság”!
• Mi most a kommunizmus Magyarországon: komolytalan nosztalgiázás, harc a Tőke ellen, választási párt, felvilágosító munka a munkanélkülieknek, a rosszul élőknek stb., vagy micsoda?
• Nehéz meghatározni, hogy mit jelent 2008-ban a „kommunizmus” egy magyar fiatalnak. Számomra a kommunizmus azt jelenti, hogy nem létezik „felső tízezer”, a szegény embereket, a dolgozókat, munkásokat, pedagógusokat stb. nem alázzák meg, munkájukból tisztességesen meg tudnak élni. Nincs ügyeskedés, az emberek karrierista és pénzközpontú szemlélete helyett a munka szeretete és az emberek iránti tisztelet áll. A dolgozó emberek állama legyen Magyarország, ne a külföldi tőkéseké! Egyszóval a kommunizmus egyszerre jelent harcot a jelenlegi tőkés rend ellen, feladatot a meggyötört tömegek felvilágosítását és tanulást, ami nélkül elengedhetetlen, hogy az embereket rádöbbentsük: a kapitalizmus nem fenntartható, a többség jólétté csak a szocializmus adhatja.
• Mikor lehet azt elmondani, hogy győzött a szocializmus, és vége a kapitalizmusnak?
• Ez is nehéz kérdés, szerintem ilyen határ nincs. A szocializmusba való átmenet folyamatos lesz, ráadásul nem biztos, hogy a kapitalizmus minden elemét fel kellene számolnunk, így egy pici kapitalizmus mindig lesz, még az új szocializmusban is. Hiszen a magántőkének, ami a kapitalizmus alapját a képezi, van jótékony hatása is, amit bűn lenne kiirtani.
• Hogyan lehetne megszabadulni a külföldi tőkésektől, van-e ennek értelme?
• Néhány kivételtől eltekintve meg kell szabadulni a külföldi tőkésektől. Előbb említettem, hogy van a magántőkének pozitív hatása, például a gyógyászatban. Az ezzel foglalkozó külföldi tőkéseket nem szabad elriasztani, hiszen akkor a saját népünktől veszünk el egy igen fontos lehetőséget. A multinacionális tőkét, amely kizsákmányolja és megalázza a magyar dolgozót, igenis meg kell büntetni, mondjuk átkozottul magas adóval. Adóztassuk meg a multikat, ne hagyjuk, hogy néhány száz külfödli nagyságos úr a mi embereinket, a magyar munkásokat megnyomorítsák, fizikailag és lelkileg gyötörjék őket!
• Hol kezdődik a magyarság számodra?
• Írtam erről egy cikket „Te magyar vagy?” címmel (ez a kommunista.net-en olvasható – a szerk.)
Magyar nyelven beszélek, magyar íróktól olvasok könyveket, a boltban kimondottan keresem és veszem a magyar termékeket, magyar nyelvű zenét hallgatok, néptáncot tanultam öt évig, és most is szeretem a népi kultúrát, szívből éneklem a Himnuszt és a Szózatot, féltem hazámat a kapitalista szennytől, ami 1989 óta pusztítja a MAGYAR államot. Felháborít, ha tisztességes, magyar dolgozók szemében látom az elkeseredettséget és az elgyötörtséget, amit valójában a jelenlegi rendszer kegyetlensége okoz. Dühít, ha a magyar vasutat, a magyar egészségügyet, a magyar oktatást külföldi minta alapján szervezik át, ellenzem az amerikanizálódást, a globalizációt.
• Elfogadnál-e egy olyan szociális piacgazdaságot, amely arra épít, hogy az emberek valósítsák meg önmagukat, kezdjenek bele vállalkozásokba, és ezek hasznából annyit fogyasszanak, amennyit csak szeretnének – de egyes dolgok: az egészségügy stb. – magának az államnak a feladatai legyenek kizárólag, hogy azokon senki se nyerészkedhessen?
• Nem hiszek a „szociális piacgazdaság” víziójában. Amíg a piac kiszámíthatatlan és könyörtelen folyamatai lesznek a mindenhatóak, addig nem fog javulni a dolgozók élete. Márpedig piacgazdaság lényege a verseny, a gyengébb agyontaposása, a gátlástalanság, a profitéhség, és a piacgazdaság ezen természetei nem változnak meg akkor sem, ha leöntjük a rendszert egy szociális mázzal. Az államnak komolyan szerepet kell vállalnia a gazdaságban, és a piaci folyamatokat és erősen szabályoznia kell. Én ebben hiszek.
• Van-e szükség közben még az ortodox marxistákra mozgalmi szempontból, vagy őket lassan felőrli a múló idő?
• Tudomásul kell vennünk, hogy a szocializmus történetében lezárult egy korszak, és ezért az ortodox kommunista szemléletnek nem lehet jogosultsága akkor, ha egy új szocializmusról beszélünk. Mégsem mondom azt, hogy nincs rájuk szükség, mert az ő tapasztalatukat felhasználva elkerülhetjük azokat a hibákat, amiket egykor elődeink elkövettek és egyben újra alkalmazhatunk olyan módszereket például a propaganda terén, amit egykor az elvtársak jól csináltak. A múlt szempontjából szükség van rájuk, a jövőt illetően öngyilkosság lenne, ha ortodox kommunista jelszavakkal állnánk ki.
• Az előző kérdéshez kapcsolódva: egyáltalán hogy viszonyulsz az idősebb párttagokhoz, és hogyan ők hozzád? Mit tudsz mondani az olyan felvetésekre, hogy „lassabban, fiam", vagy „ne így csináld, fiam, hanem úgy, ahogy én mondom, mert én már a háború előtt is harcoltam a munkásmozgalomban a Horthy-fasizmus idején"?
• Amikor beléptem a Pártba, engem a tagság maximálisan támogatott. Nem kaptam sohasem kioktatást, nem szólták le a munkámat. Lelkesítettek, támogattak, örültek, hogy van közöttük egy fiatal. Érdekes módon a legidősebb elvtársnővel, a fenékpusztai Gyuricza Imrénével lett a legjobb a kapcsolatom. Nagyon sokat beszélgetünk, mindig átrágunk egy-egy témát, elemezzük a politikai helyzetet. Nemrég csináltam vele egy hosszú interjút, elmesélte az egész mozgalmi útját 1945-tól napjainkig, és mesélt a Horthy-rendszerből való emlékeiről, „élményeiről” is. Hihetetlen, hogy ekkora korkülönbség ellenére is mennyire egy rugóra jár az agyunk aktuálpolitikai kérdésekben.
• Volt-e már olyan pillanat, amikor azt mondtad: nem, ezt nem csinálom tovább?
• Igen, volt, de nagy erőt adott nekem a már említett Gyuricza Imréné példája, aki már 65 éve tagja a kommunista pártnak.
• Ha most élnének, mit mondanál Marxnak/Engelsnek vagy Leninnek?
• Ha ma élne Lenin vagy Marx, akkor valószínűleg arról beszélnénk, hogy hogyan tudnánk megadni a kegyelemdöfést a világ utolsó kapitalista országának, nem pedig arról, hogy miként kezdjünk hozzá egy második szocializmus építéséhez.
• És mit mondtál volna a még élő Kádárnak, ha te abban a korban, vagyis 1957 és 1989 között éltél volna?
• Kádár Jánosnak először is megköszöntem volna, hogy megmentette az országot a kapitalista restaurációtól, másrészt pedig azt kértem volna tőle, hogy a karrierista párttagokat, a kételkedőket zárja ki a pártból, mert ezek a belső férgek rágják az MSZMP-t, ezek az érdekemberek veszélyeztetik a szocializmus létét. Idős elvtársaink, amikor szóba kerül a Kádár-rendszer, azt állítják: a szocializmus nagy baja az volt, hogy a felelős pozíciókba nem a hithű kommunistákat választották, hanem a karrieristákat, akik nem a dolgozók életszínvonalának emelését tekintették célnak, hanem a saját karrierjük építését. Volt 800 ezer tagja a pártnak, ebből kb. 30 ezer volt az „igazi” kommunista, akik a dolgozó emberek boldogságát és jólétét tekintették elsődlegesnek.
Kádár elvtársnak javasolnám azt is, hogy bízzon a fiatalokban, engedje őket feladathoz jutni. Persze itt sem a KISZ-krémre gondolok, a gyurcsányi „élcsapatra", hanem a meggyőződéses ifjúkommunistákra. Végül pedig ne engedje, hogy a pártnak megszakadjanak a kapcsolatai a tömegekkel: a vezető pozícióban lévő elvtársakkal pedig tudassa, hogy az ő feladatuk a népjólét megteremtése, nem pedig a kiskirály szerepének eljátszása.
• Egy közbevetés csak úgy, lendületből, ahogy jön: mit csináltál 14 évesen, azaz a konkrét politizálás előtt? Vagyis: milyen voltál fiatalként, gyermekként, 2003 előtt – például az orbáni érában? A kérdés szándékosan magánjellegű.
• Nekem mozgalmas volt a gyermekkorom, zenei tagozatos általános iskolába jártam, tanultam trombitán és zongorán játszani, kórusnak és zenekarnak voltam tagja, néptáncra jártam, és vasútmodellekkel foglalkoztam. Mindig is szeretettem olvasni, és azt hiszem, nyitott szemmel jártam. Nagyon emlékszem az Orbán-Torgyán párosra, a kisgazdák bunyójára, vagy arra, amikor Torgyán bezárta magát a kisgazdaszékházba, mert nem akarta átadni az elnökséget. Akkor volt a nagy vasutassztrájk is. 2000. augusztus 20-án, mint az Ezrek Kórusának tagja, közelről is láthattam Torgyán Józsi bácsit, szinte ott ült mellettünk. Az ünnepségről annyit, hogy nagyon meleg volt aznap, és nekünk, diákoknak még egy palack vizet sem adtak, cserébe a főpróbán a rendező úgy üvöltött velünk, mintha nem is emberek volnánk.
Orbán Viktor királynak képzelte – vagy képzeli is? nem tudom – magát, ide-oda cipelték a Szent Koronát. Emlékszem a 2002-es kampányra, ott hallottam először a „kommunista" szót, természetesen negatív jelzőként.
• A vasútmodelleket emlegetted. Beszéltél zalai vasutasokkal?
• Beszélgettem zalai vasutasokkal, viszonylag sokat vagyok a vasúton, főleg nyáron. Nagyon furcsállták, hogy egy fiatal srác kommunista jelszavakat hirdet és a Munkáspárttal szimpatizál. A vasutasok körében általános a pesszimizmus, és az én politikai meggyőződésemre is csak annyit tudnak mondani, hogy „egyszer majd te is felébredsz”. Van néhány jobboldali vasutas ismerősöm, ők tisztelettel beszélnek Thürmerről és a Munkáspártról. Nem értenek vele egyet, de becsülik őt azért, mert nem volt köpönyegforgató.
• Közlekedési miniszterként mit tennél a vasút érdekében?
• Azt tenném, amit Robert Fico szlovák kormányfő tett a szlovák vasúttal. Először is elengedném az összes adósságát, majd leváltanám a vezetőket, és helyükbe olyan embereket választanék, akik közelről ismerik a vasút világát, tudják, hogy hogyan működik a gyakorlatban a vasút. Ebből az következik, hogy egy munkáspárti közlekedési miniszter ideje alatt a vasút élén vasutasok, nem pedig profitéhes menedzserek állnának. Természetesen csökkenteném a vezetők fizetéseit: nem állapot, hogy egy kezdő mozdonyvezető 80 ezer forintot kap havonta, míg egy olyan ember, aki még életében nem látott mozdonyt, hazavisz havonta két-hárommillió forintot, csak azért, mert ő a „menedzser”. Sokat hallom vasutasoktól, hogy amióta ezek az üzleti világból idecsöppent senkik irányítják a vasutat, a MÁV csillaga egyre lejjebb csúszik.
Ezen kívül államosítanám a már eladott üzletágakat, teljes pályafelújítást végeznék a legeldugottabb szárnyvonalakon is, csökkenteném a jegyek árát, és egységes, állami vállalattá szervezném újjá a MÁV-ot. Baross Gábor jó szakember volt, ő is ezt az utat járta. Fico is képes volt a néhány éve teljes ráfizetéssel működő állami szlovák vasútból, modern, nyereséges, állami – ismétlem: állami!!! – vasutat csinálni. Mi is képesek vagyunk erre, csak akarni kellene!
• Kivel vitáznál szívesen akár nagyobb nyilvánosság előtt a polgári oldal politikusai közül?
• A mindenkori közlekedési miniszterrel, valamint Szili Katalinnal. Nem értem, hogy egy olyan intelligens nő mit keres az MSZP-ben…
• Hogyan viszonyuljon a magyar választó ahhoz a politikai-ideológiai rendszerhez, amelyben jelenleg él? Mi lenne a számára a legjobb: liberális vadkapitalizmus, szociális piacgazdaság (szociáldemokrácia), kádári szocializmus, vagy marxi-lenini kommunizmus - vagy valami más?
• A választók döntő többsége elfordult a politikától. Az a légkör, amit a polgári pártok teremtettek a politikában a sok mocskolódással, lehallgatással, korrupcióval stb… elfordították az embereket a politikától. Félnek az emberek attól, hogy kifejtsék politikai nézeteiket, egy-egy rosszabb mondat miatt máris a munkanélküliek népes táborában találja magát a dolgozó. A munkahelyi félelem, és az általános gusztustalanság, ami a politikát jellemzi, a legtöbb szavazót elriasztja a politizálástól, ami veszélyes, hiszen a politikától való visszavonulás saját ügyeinktől, saját sorsunk alaktításától való visszavonulást jelenti. Ebből adódóan tehát nem is nagyon foglalkoznak azzal, hogy jó-e a kapitalizmus vagy sem. Négyévente behúzzák az ikszet oda, ahol többet ígérnek, aztán hazamennek, átkozzák a Parlament naplopóit, és rettegnek tovább a munkahelyükön. Ez most a választói mentalitás.
A kádári szocializmust nem lehet visszahozni, szociális piacgazdaság valójában nem létezik, a liberális vadkapitalizmus pedig felőrli a társadalmat.
Én Venezuelát tartom mintának, persze a magyarországi viszonyokat figyelembe véve. Legyen egy nagyon erős, államilag ellenőrzött és nagy részben államilag irányított gazdaság, ahol az ügyeskedés, a lopás, mások megalázása és eltaposása nem juthat érvényre. Széleskörű államosítás kell, és csak a helyi szolgáltatások, valamint a kis- és középvállalatok maradjanak magánkézben. A javak újraelosztásánál pedig az egyszerű, dolgozó emberek járjanak jól, ne a bankigazgatók és a burzsujok. Magyar viszonyokra, magyar sajátosságokat figyelembe véve, demokratikus úton, új alapokon álló, szocialista országot kell építenünk! A népjólét legyen a főcél, amit mindig szem előtt tartunk!
• Mi az, amiről szívesen beszélnél, csak mi nem kérdeztünk rá?
• Azt hiszem, minden lényeges téma szóba került.
• Mi az élet számodra a Párton kívül? Mi iránt érdeklődsz magánemberként?
• A Párt mellett a vasút a mindenem. Kiskorom óta rajongok a vasútért, kimondottan a gőzmozdonyokért. Egészen a gyurcsányi vasútrombolásig mozdonyvezetőként képzeltem el a jövőmet. Hála az SZDSZ-nek, mára a vasutas élet egyenlő a létbizonytalansággal, az állandó stresszel, a félelemmel. Kénytelen vagyok lemondani a még el sem kezdődött mozdonyvezető karrieremről, de titokban remélem, hogy egyszer még leszek egy erős Szergej – ez egy M 62-es, tehervonati mozdony beceneve – vezetője.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
