| Megyei elnökök : Sipőcz Sándor: Szocializmus lesz, de nem olyan, mint a korábbi |
Sipőcz Sándor: Szocializmus lesz, de nem olyan, mint a korábbi
2008.09.19. 13:27
Nem indítunk fegyveres harcot, parlamentáris demokráciában élünk. Tehát ilyen körülmények között kell parlamentáris úton megdönteni a kapitalizmust, amihez a magántulajdont kell megszüntetni. Ha elvesszük a tőkéstől a magántulajdont, nem egyszerűen a gyárát vesszük társadalmi tulajdonba, hanem az ő társadalmi helyzetét változtatjuk meg. Magántulajdon nélkül ugyanis nem képes másokat kizsákmányolni, azaz már nem tőkés. Természetesen a szociális jólétet központilag lehet biztosítani. Nem vagyunk a magántulajdon ellen, de annak józan határait szerintünk szabályozni kell. Ne lehessen a kizsákmányolás eszköze a magántulajdon. Semmilyen kádári időket nem akarunk visszaállítani. Azok az idők elmúltak. De mindent - ami jó volt akkor -, azt fel kell használni – mondta internetes hálószemünknek Sipőcz Sándor nyugat-dunántúli regionális elnök (MKMP).
• Hányadik interjúját adja most? Milyen a megyei nyomtatott és elektronikus sajtó hozzáállása a párthoz? Tapasztal-e valamiféle változást azóta, amióta ön a regionális elnök?
• Meg nem mondom, hányadik ez az interjúm. Nem panaszkodom, jó a médiafogadtatásom, például ha a megyei sajtó a parlamenti pártokat megkérdezi mondjuk választások alkalmával, hogy adjanak értékelést, akkor ebből a Munkáspártot nem hagyják ki. Bárhova, bármikor hívjuk a sajtót, tévét, rádiót, szívesen jönnek, készítenek stúdióbeszélgetéseket. Ez a helyzet kizárólagosan az én elnökségem óta áll fenn. Megválasztásom után egyik elsőrendű feladatnak a jó sajtókapcsolatok kialakítását jelöltem meg.
• Amennyiben önt interjúra kérik, milyen típusú kérdéseket vár előzetesen - és milyeneket kap?
• Interjúkra való felkéréskor nem szoktuk előre meghatározni a szóba kerülő témaköröket. Általában a napi politikával kapcsolatosan kérdezik pártunk véleményét, álláspontját, az én személyes véleményemet. Provokatív kérdéseket még nem kaptam, a média nagyon korrekt, és személy szerint jó a kapcsolatom velük.
• Van-e egyáltalán valamiféle megyei kommunista sajtótermék – valahogy úgy, mint Jász-Nagykunban a J. N. Megyei Munkás, vagy Békésben a Viharsarki Híradó, Rákospalotán a Palotai Munkás stb.? Ha igen, milyen annak a szerkezete?
• Volt egy időszak, a 2002-es választásokat megelőzően, amikor szerkesztettünk újságot „Hajnalcsillag” címmel, de egy idő után részben anyagi okok, részben szerkesztésbeli gondok, nyomdai kapacitások miatt abbamaradt az újság megjelentetése.
• Mit szólna hozzá, ha lenne egy olyan sajtótermék, amely folyamatosan többször is közölné a párt elgondolásait - mondjuk úgy, hogy a párt iránti elkötelezettségből teszi ezt?
• Bizonyára hasznos lenne, de ezt szerkeszteni is kellene.
• Jelentene-e valamilyen segítséget ez a választási harcban - sikerülne öt százaléknyi szavazatot elérni a listán az ön régiójában?
• A választásokban segítene, ha lenne finanszírozója ennek a sajtóterméknek, de komolytalan lennék, ha akár a megyében, pláne a régióban a bejutási küszöb elérésében bizakodnék. Persze ez a cél, de vannak realitások.
• Hány párttag van most a megyében? Illetve azokban a megyékben, amelyekben ön a regionális elnök?
• Taglétszám vonatkozásában: Győr megyében 120 fő; Zalában, ahol a pártszakadás után szétesett a megyei szervezet, három helyen: Zalaegerszegen, Nagykanizsán és Keszthelyen összesen körülbelül 40–45 fős párttagságunk van; Vasban szinte teljesen szétrobbantották a Munkáspártot, ott megkezdtük az újjászervezést, a megyeszékhelyen alakítottuk meg a pártot. Vas megyében 15-20 fő az a létszám, mellyel pillanatnyilag számolunk.
• Mi történt Zalában konkrétan? Hogyan viszonyult ehhez Szépe Ágnes addigi megyei elnök? Mi van vele és Árvolt Kálmánnal (Zalaegerszeg), illetve Kristóf Józseffel (Keszthely)?
• Zalában Szépe Ági csendesen semmit nem csinálva abbahagyta a tevékenységet. Tetemes adósságot hagyott Zalaegerszegen, melyet már a régiónak és a központnak kellett rendbetenni. Ő teljesen visszavonult, a másik két személyt pedig nem ismerem.
• Említette, hogy Vasban szinte teljesen szétrobbantották a Munkáspártot. Hogyan történt ez a gyakorlatban? Milyen szerepe volt ebben Maszlov Péternek – ha volt egyáltalán?
• Maszlov egy gátlástalan karrierista. A Vas megyei szervezet élén saját céljaira felélte a párt pénzét, majd tetemes adósságot maga mögött hagyva egyszerűen eltűnt. Nem foglalkozott pártépítéssel, a megyei szervezet gondozásával, és az szép lassan széthullott. Őt Boros Ottó követte, aki egy rövid idő után Vajnaiékhoz csapódott. Ő már kárt nem okozott, mert Maszlov után nem csinált semmit, így csak vegetált a nem létező szervezet egy mondvacsinált megyei elnökkel.
• Konkrétan, személy szerint kik a kb-megbízottak a hét kerületben? Mi úgy tudjuk, hogy Győrben indulhatna Ballai Nikolett és Pénzes András (de akkor ki a harmadik, ha Ferland Eszter nyilván nem indul?), Mosonmagyaróvár: Belovitz Károly, Csorna: ön, Kapuvár: ??? (Karászek Norbert nyilván nem), Sopron: Stekovics Ottó...
• Akkor hát tisztázzuk a kb-megbízottak személyét: Győrben sorrendben Ballai Nikolett (a Győr térségi kerületben), Pénzes András és Jakus László. (Utóbbi kérte felmentését, utódjának keresése folyamatban van, de amíg nincs meg az utód, addig ő a kb-megbízott), Óváron pedig Belovitz Károly. Csornán új kb-megbízottunk van Bamberger József 24 éves műszaki előadó személyében, Kapuváron maradt Karászek Norbert, és Sopronban Stekovics Ottó.
• Hogyan áll ön hozzá nagy általánosságban a pártba érkező fiatalokhoz?
• A fiatalokban látom a párt jövőjét, meg a sorsát is. Elnökségem ideje alatt kezdődött meg az erőteljes fiatalok felé fordulás nálunk, aminek köszönhető, hogy vannak szép számmal (de messze nem elegendően) fiatalok nálunk is, és az eltelt egy évben Keszthelyen, Sopronban, most Szombathelyen is fiatalodik a Munkáspárt. Én pedagógus vagyok, talán ez is segít abban, hogy bátran közeledek a fiatalokhoz, hagyom őket kibontakozni, elképzeléseiket megvalósítani.
• Mi történt Ferland Eszterrel és a Jakus testvérekkel, Pénzes Andrással, illetve a többi fiatallal, aki a 2006-os választáson indult vagy indulni szándékozott?
• Eszti képviselőjelöltsége alatt külföldre ment dolgozni, helyette mást kellett csatasorba állítani.
• Ballai Nikolettet.
• Igen. Visszajött azóta, de olyan kapcsolatba került, ahol a párja nem nézte jó szemmel a politizálását, ezért Ferland Eszti - nagy bánatomra - elhagyta a pártot.
• Anélkül, hogy magánéletbeli ügyekbe furakodnánk bele túlságosan: ez csak a Munkáspártra vonatkozik, vagy általában vannak averziói a politizálással kapcsolatban a társának?
• Ferland Eszti visszahúzódását én nem gondolom a párja részéről averziónak. Egyszerűen arról van szó, hogy csak egymásnak akarnak élni, és ebbe nem fér bele semmi más.
• Hát ez elég szomorú – figyelve néhány megnyilvánulását.
• Kár érte, mert nagy jövőt jósoltam neki. A többiekről: a Jakus testvérek most is a pártban vannak, csak Laci a roma önkormányzat megyei alelnöke lett, ezért pozícióiról lemondott nagy elfoglaltsága miatt, Csilla pedig olyan hivatali beosztást kapott, ami kényessé teszi a nyílt politikai szereplést. De mindketten tagjai a pártnak, Jakus Laci pártbizalmi feladatot végez. Markó Gabi köztisztviselő lett, nem lehet pártnak tagja. Ő is nálunk van, „csendes” aktivistánk. Pénzes András a győri városi elnök, és kb-megbízottja Győr egyik választókerületének. Ahogy mondtam, Ballai Nikolett ismét a Győr térségi kerület kb-megbízottja.
• Hogyan vonná meg a mérleget a győri és a térségi fiatalok eddigi tevékenységével kapcsolatban? Mi a véleménye a keszthelyi Cseh Miklós és a szombathelyi Kovács Marcell eddigi pártmunkáját illetően?
• Mérleget vonni a fiatalok eddigi tevékenységével kapcsolatban csak a győrieknél lehet, a szombathelyiek most alakultak. A fiatalok új színt hoznak a pártba, vizuális jelenlétük már perspektívát jelent az eléggé elkorosodott tagságnál. Az az igazság, hogy bátortalanok azokban a szervezetekben, ahol a tagság nagy többsége idősebb. Az „öregek” egyébként mindig egy kicsit nevelni-oktatni is akarják a fiatalokat. Ők ezt nem szeretik.
• Hát ez az…
• Nehéz egyensúlyozni, nagyon oda kell figyelni. Ezt én eddig igyekeztem elvégezni, de eléggé sziszifuszi munka, sok energiát köt le. A fiatalok eltérő módszerekkel akarnak dolgozni, mint a rendszerváltás előtti időben politizált tagságunk. A fiatalok kényelmesebbek, az idősebbek rátartibbak. Ez konfliktushelyzeteket teremt. A legjobb az lenne, ha külön csak fiatalokból álló alapszervezeteink lehetnének. Ilyen most a szombathelyi. Cseh Miki Keszthelyen, illetve egész Zalában gondozza a pártot, nélküle gondban lennénk. Őt el is fogadják, mert látják, hogy dolgozik. A Marcellünk, remélem, megállja a helyét. Már újabb tagfelvételt készítenek elő például.
• Mennyire kísérik a pártban figyelemmel azt a három megyei internetes oldalt, amit a zalai és a vasi fiatalok szerkesztenek, illetve a kommunista.net oldalt, és a Tanácsköztársaságról szóló oldalt?
• Nem vagyok egy számítógép-virtuóz, amiből az következik, hogy hogy a nem természetszerűen adódó lehetőségeket nem biztos, hogy megtalálom. Unokáim segítenek ebben, de csak olyankor, amikor ők már a személyes dolgaikat lerendezték, erre pedig nem mindig kerül sor. De a fiatalok jeleznek, és nagyjából képben vagyok.
• Érzékel-e olyan folyamatot a fiatalokkal kapcsolatban, hogy ők valamiféle romantikus hevülettel, tinédzserként belépnek a pártba, majd később lehiggadva, családot alapítva elmaradnak a párttól, arra hivatkozva, hogy most már fontosabb számukra a megélhetés (a korábban szidalmazott kapitalista környezetben)?
• Úgy, ahogy a kérdésben szerepel, nem érzékeltem még ilyet. Olyan előfordul, hogy a fiatal egy fél év után "kimarad", mert bizonyára azt gondolta, hogy ha hozzánk belép, akkor megfogta az isten lábát, és innentől már egzisztenciálisan nem lesz gondja. És amikor rájön, hogy itt nagyon sokat kell dolgozni nagyon kis eredmények eléréséért is, akkor van, aki odébbáll.
• Szükségesnek tartja-e a marxista vagy a leninista irodalom felhasználását a fiatalok képzésében? Ha igen, mivel érvel? Hogyan állnak ők ehhez hozzá?
• Feltétlenül kell! Marxista-leninista alapok nélkül elvi vakságban van a kommunista ember. Marxi alapok nélkül egy nemzetgazdaság sem működhet. Bármilyen is legyen a társadalmi berendezkedés, osztályviszonyok, termelőerők, termelési viszonyok, tőke, profit stb., van. Akkor is, ha erről a közgazdászok például hallgatnak. De attól még funkcionál. A mi fiataljainkat meg kell ismertetni az alapokkal, hogy ne csak szívvel, de ésszel is csinálják. Tapasztalataim szerint szívesen olvassák, de ugyancsak tapasztalom, hogy az irányításuk, mármint a marxizmus tanulásának irányítása szükséges, mert demagógia lesz belőle.
• Vannak-e olyan személyek önön, Ferland Eszteren, Belovitz Károlyon, Cseh Miklóson, a szombathelyi fiatalokon és Karvalits Imrén kívül médiaképes személyek az ön régiójában, akikhez a sajtó úgy mehet oda, hogy tőlük bizonyosan, azonnal sajtóképes megnyilvánulásokat kap?
• Az azonnali sajtóképes megnyilvánulás egy kicsit „feszes”…
• Valóban az, ráadásul kissé provokatív, de azért érdemes minőségi célokat állítani a fiatalok elé. Is. De az idősebbek elé szintén. Vagy nem?
• Maximálisan egyetértek, és erre törekedünk is. A „feszes” jelzőt arra értettem, hogy jó lenne, ha sok olyan pártvezetőnk, tagunk lenne, aki azonnal képes kész válaszokra, sajtónyilatkozatokra, tehát a kérdésre értettem. Cseh Miki egyébként lassan érett lesz ilyen feladatra, bölcsebb, nagyobb áttekintőképességgel és rálátással fog rendelkezni. Ezért is informálom a pártban zajló minden lényegi kérésről, tájékoztatom a pártban folyó munkáról. Bízom abban, hogy ezek hasznára válnak.
Visszatérve az ön eredeti kérdésére: ilyen személyeink a pártban természetesen nem hemzsegnek. De vannak. Ahhoz hogy valaki naprakészen tisztában legyen a pártban lévő folyamatokkal, hogy azokat önállóan analizálni tudja, ahhoz kell egy bizonyos szintű rálátás a Párt szerkezetére, helyzetére. Erre nagyobb számban a mi pártmozgalmunkban most nevelődő fiatalok lesznek képesek.
• Mi a helyzet a kiváló Áder Jánossal kapcsolatban? Mit lehet tenni ebben a választókerületben?
• Csornán Áder János a Fidesz képviseletében tarol. Olyan hihetetlen anyagi erőforrások mozdulnak személyéért, hogy nem lehet versenyre kelni vele. Nekünk nem is ez a célunk, hanem megállítani a jelöltünket, minél több szavazatot szerezzen, és előkészíteni az önkormányzati választásokra. Vagyis az alkalmat a „felépítésére” használjuk, és természetesen a megyei lista megállítására, hogy lehessen a Munkáspártra szavazni a megyében.
• Van-e tudomása arról, mennyi szavazatot szerzett a párt a különböző választásokon a megyében 1990 óta, települési és szavazóköri szinten?
• Természetesen. Minden választás után elnökségi értekezleten értékeljük a településenkénti helyzetet, és a szavazóköri eredményeket. Nagyon sokat mutatnak ezek a számok. Külön hosszú elemzést igényelne, hogy milyen anomáliákkal lehet találkozni.
• Ön szerint felhasználhatóak-e ezek az adatok a pártmunkában?
• Ezen adatok nélkül nem lehet pártmunkát végezni, választásokra készülni.
• Mi volt az elképzelés a soproni időközi választással kapcsolatban - kell-e indulni, vagy sem? Hogyan álltak hozzá az induláshoz a fiatalok?
• A soproni időközi választást illetően a soproni elvtársak nem kívántak indulni, nem is foglalkoztak ezzel a kérdéssel. Én nem erőltettem.
• Mi a véleménye a Kalocsai Máté-sztoriról?
• Gondolom, a Kalocsai Kinga-sztorira gondol.
• Nem, de ha már ön felvetette, ez is érdekel.
• Sajnálom, de Kinga mozgalmi életvitele csak ide vezethetett. Bennfentes „rossznyelvek” már korábban is jeleztek káros jelenségeket. Ezek most buktak ki. Itt szintén jelentős anyagi hiányok mutatkoztak, amelyeket a budapesti szervezetek által összeadott adományokból tudtunk rendezni. Kalocsai Kingát a Baloldali Front kongresszusán nem választották újra elnökké, emiatt megsértődött, és lemondott kb-tagságáról is. Élettársa, Székely Péter, a párja mellé állt, és ő is lemondott minden pártban viselt tisztségéről. Ez utóbbit sajnálom a legjobban, mert a párt „felépített” egy fiatal, szép jövő előtt álló tehetséges kádert, és ő kicsinyes egyéni sérelmek miatt félreállt. Ez veszteség a pártnak. Mindketten tagjai maradtak a pártnak, csak tisztséget nem vállalnak.
• A Kalocsai Máté-sztori a 2006-os választáson történt Szombathelyen. Az említett személy, a jelölt hamis szelvényeket adott le a választási bizottságnak, és ezáltal nem volt meg a 750 érvényes ajánlása, ezért nem indulhatott. Erre gondoltunk.
• Nem ismerem a témát, nem tudom kommentálni.
• Miközben elismerjük, hogy a fiatalok felé mindenképpen nyitni kell, mivel magyarázza, hogy Ballai Nikolett (Győr 1.), a Jakus-testvérek (Győr 3. és Csorna) és Karászek Norbert (Kapuvár) nem tudta összegyűjteni a szelvényeket 2006 tavaszán, ősszel pedig az önkormányzati választásokon a régió három megyéjében egyetlen jelölt vagy megyei lista sem volt képes felkerülni a szavazólapra? Nem volt ez túl nagy falat számukra esetleg? Mi az oka továbbá annak, hogy a régió 17 parlamenti választókerületében mindössze Markó Gábor (Győr 2.), Pawlik Béla (Mosonmagyaróvár) és Pénzes András (Sopron) tudott hivatalos jelöltté válni?
• A 2006-os választásokkor még nem volt régiós szerkezet, tehát a másik két megye választási kérdéseivel nem nagyon tudok foglalkozni, de azért megpróbálom. A kérdésben jelzett jelöltjeink, illetve a győri pártszervezet nem, vagy rosszul szervezte meg az ajánlások gyűjtését. Várták, hogy majd „jönnek a kopogtatók”. Nem jöttek, menni kellett volna értük. Jakus Lacinak egyébként kevesebb mint 50 darabra lett volna szüksége, hogy hivatalos jelölt legyen, Karászek Norbinak 150 darab hiányzott. Amikor értékeltük menet közben a helyzetet, és érzékeltük a gondot, akkor arra koncentráltunk, hogy a megyei lista állításhoz szükséges 2 jelöltet megállítsuk. Ez „túlteljesült”.
Az őszi önkormányzati választáshoz hadd tegyek hozzá két dolgot: a győrit és a dunaszigetit. Győrben ugyanis dr. Bakó Ferenc egyetemi docens személyében polgármestert, egyéni körzeti jelölteket (köztük Bakó doktort is) és kompenzációs listát kívántunk indítani. Utóbbi kettőhöz összegyűjtöttük a szelvényeket, tehát volt 12 egyéni jelölt, ami a listához is elegendő lett volna. A fiatal győri vezetés öt perccel, nem tévedés, öt perccel késte le a beadást a választási irodánál, így sajnos szégyenszemre, mert ilyen gyermeteg hibát elkövetni…
• ???
• … nem is lehet igaz. Ezt sokszor értékeltük, nagyon drága tanulópénz volt. Dunasziget jelenlegi alpolgármestere pedig Belovitz Károly – a Magyar Kommunista Munkáspárt képviseletében, tehát nem függetlenként.
• Na de mégis, mi történt? Kocsival mentek, és dugóba keveredtek, vagy mi?
• Prózaibb a történet annál, hogy valami szenzációs jöhetne ki belőle.
• Nekünk elég az igazság is.
• Egyszerűen az történt, hogy az aktivisták által összehordott kopogtatókat a Jakusék lakásán szortírozták a „gyerekek”, hogy melyik melyik körzetbe tartozik, miközben az idő futott…
• … mert hát az utolsó pillanatra maradt minden.
• Annak örültek, hogy milyen sikeresek leszünk, milyen borsot fogunk törni a szocialisták orra alá, annak ellenére, hogy polgármesterjelöltünk nincsen. Aztán elindultak a városházára, ahol közölték velük, hogy az Országos Választási Iroda már lezárta a választást. Hát ennyi. Ezt nekem akkor nem is merték megmondani. Pénteken délután négy óráig kellett leadni a kopogtatókat, ők pénteken négy óra öt perckor toppantak be. Azt gondolták… vagy nem is gondoltak erre, mert azt sem nézték, hány óra van.
• Ha ezt a győri ötperces sztorit nem öntől halljuk, el se hisszük. Illetve ismerve a Pest megyei, a szombathelyi, a debreceni, a békéscsabai és egyéb efféle munkáspárti választási sztorikat, mégiscsak kénytelenek vagyunk… Igazán nem bántásként, de ilyenkor mindig a magyar labdarúgás helyzete jut az eszünkbe. Hogy majdnem megnyertük a meccset, csak az utolsó öt perc ne lett volna – csak ez az utolsó öt perc örökké ott van, és nem engedi a jobb szereplést. Na mindegy.
• Lehetne ezt még tovább ragozni, de hát már nincs értelme.
• Belovitz Károly Dunaszigeten tehát, amint ön említette, a falu alpolgármestere, egyben megválasztották képviselőnek, és ő kapta a legtöbb szavazatot a kislistán. Indulhatott volna a parlamenti választásokon? Vagy Pawlik Béla óvári, és így több szavazatot reméltek?
• Belovitz azért nem indult a tavaszi országgyűlési választásokon, mert a jelöltállítás idején a megyei vezetés még nem ismerte. Egyébként Belovitznak oroszlánrésze volt abban, hogy Pawlik Bélának összegyűlt a kopogtatója. Én például ebben az időszakban ismertem meg személyesen.
• Apró falvakban az a szokás, hogy az önkormányzati választáson a jelöltek összebeszélnek: senki sem pártjelöltként indul, hanem függetlenként, hogy ne nyomuljon be a parlamenti pártpolitika a helyi önkormányzatba is. Most már csak egy kérdésünk van: miért nem indult Belovitz polgármesternek is – ha pártjelöltként is ilyen jól áll a szénája Dunaszigeten?
• Ez nem volt napirenden. Mi sem gondoltuk, hogy ilyen jó eredményt fog elérni.
• További kérdésünk: Zalaegerszegen, Lentiben, Zalaszentgróton, és a kettes számú szombathelyi kerületben, szerintünk olyan jelöltek feszültek neki a szelvénygyűjtésnek, akik - finoman szólva - nem igazán kötődtek az adott választókerülethez, ezek tehát kényszerjelölések voltak, s ezért vallottak kudarcot. Rosszul látjuk?
• A Zala megyei helyzet, mint korábban mondtam, Szépe Ági leállása miatt patthelyzetbe került. Központi kihelyezéssel próbáltunk listához szükséges jelölteket megállítani, de ez nem sikerült. Jól látják az akkori helyzetet.
• Reálisnak tartja-e azt az elképzelést, hogy a brüsszeli választásra összességében 150-160 ezer ajánlószelvényt kell összegyűjtenie a pártnak? Ön szerint az önhöz tartozó megyék fejenként mennyi szelvényt tudnának produkálni?
• Ilyen mennyiségű ajánlás összegyűjtésére csak a nagy, pénzes pártok képesek. Ebben a nagy demokráciában minden törekvés arra irányul, hogy a kialakult „elit” zárjon, és oda mást ne engedjen be. Mennyi ajánlót tudunk összegyűjteni? Ez külön napirend, sok mindent figyelembe kell venni. Amikor aktuálissá válik, meghatározzuk a helyi lehetőségekhez szabott irányszámokat.
• A 150 ezres ajánlás Brüsszelre nem önöknél, hanem Békés megyében hangzott el, mégpedig azért, mert az ottani elvtársak szerint ha ez megtörténik, könnyebb lesz a következő parlamenti választásokra gyűjteni szelvényeket. Erre gondoltunk.
• Igaz, ami igaz. Ekkora mennyiség szavazatban is elegendő lehetne a bejutáshoz talán. De ennyit összegyűjteni nem tartok jelen állapotunkban megoldhatónak. De természetesen azzal kell nekifutni, hogy amennyit csak lehet, össze kell gyűjteni, mert ahova eljutunk, ott ismertethetjük politikánkat, egyáltalán jelentkezhetünk, hogy vagyunk, még akkor is, ha nem jutunk kopogtatócédulákhoz. De nekünk elsősorban előre tervezetten kell olyan helyekre menni, amit előkészítünk már most.
• Három év telt el Vajnai Attila volt alelnök távozása óta. Ön tudja már, mit csinált ő 2004 nyara és 2005 ősze között?
• Nem kellett ahhoz három évnek eltelnie, hogy tudjam: Vajnai mit csinált 2004-2005 között. A pártban elfoglalt pozícióját (alelnök volt) arra használta, hogy a Központi Bizottság, sőt a kongresszus által elfogadott határozattal ellentétben - mely határozat lényege: önállóan indulunk a választásokon - mindenáron annak akart érvényt szerezni, hogy kössünk egyezséget a szocikkal, más, „fantom” baloldali képződményekkel. A kérdésben jelzett időintervallumban ezt a törekvését próbálta „eladni” a megyékben, keresztül vinni a Központi Bizottságban, a megyei elnöki értekezleteken, és az országos pártelnökség ülésen, már amelyiken résztvett ezekben az időkben. Ha ezt Thürmerrel nem lehet, akkor anélkül, tehát félre kell állítani. Nem ment ez a szekér!
• Milyen technikákat alkalmazott konkrétan Vajnai Thürmert eltávolító törekvéseinek kidolgozására? Vagyis: milyen módszerekkel igyekezett Thürmert eltakarítani a szocikkal való egyezkedés útjából?
• Vajnai a megyei elnökök megnyerésével próbálkozott több-kevesebb sikerrel. Baranya, Bács-Kiskun, Borsod, Heves, Somogy, később Vas megye vezetői sorakoztak fel mögötte. A megyei vezetők a tagság egy részét is magukkal vitték, amint azt már egy korábbi kérdés kapcsán is kifejtettem. Az ezekben a megyékben funkcionáló központi bizottsági tagok egy része is átállt. A megyei elnöki értekezleteken kisebbségben voltak, a párthoz hű megyei vezetőket nem tudták elfordítani, így sorozatosan a központi bizottsági üléseken folytattak támadást. Mindenképpen tisztújító kongresszust akartak kierőszakolni, ahol – gondolom – pártelnökcserét szerettek volna valamilyen formában kivitelezni. Ekkor hívtuk össze a 22., vagyis a csepeli kongresszust, ahova alanyi jogon minden párttag - ha regisztráltatta magát - résztvehetett. Ezt a kongresszust, mely kizárta a renegátokat, támadták meg Vajnaiék bíróságon. Ekkor vált véglegessé, hogy a Vajnai-féle szervezkedés nem vezet arra az eredményre, melyet szerettek volna elérni. Azt azonban sikerült elérniük, hogy közvetlenül a választások előtt a Munkáspárt súlyos helyzetbe került.
• Hogyan vonná meg a mérleget 2005 óta tartó tevékenységükkel kapcsolatban?
• A pártszakadás rettenetesen nagy kárt okozott a pártban. A választási felkészülés közepén vágta ketté a pártot. Kilenc megyében a tagság egy része megundorodott a Vajnai-féle piszkolódásoktól, bírósági feljelentésektől, és visszavonult, egy csekélyebb rész a Vajnait követő megyei vezetőkkel átment a másik oldalra. A maradék vezetés nélkül maradt. Mára rendben vagyunk. Ha létszámilag még döcögősen is egy kicsit, de túljutottunk a nehezén. A rend helyreállítását célozta egyébként a néhány régió felállítása is.
• Próbáltak-e Vajnaiék jelöltet állítani a megyékben, illetve azokban a megyékben, ahol ön a regionális elnök? (Számunkra azért fontos ez a kérdés, mert Vajnai nem tagadta, hogy 2006-ban 100-120 jelöltet indítottak az országban, de Nyugat-Dunántúlon tulajdonképpen egyet sem.)
• Próbálkoztak jelöltekkel, de messze nem 100-120 jelölttel, szerintem ennek felével sem! Győr megyében ilyennel ha próbálkoztak is, nem jártak sikerrel, nem tudok róla. Itt nincs szervezetük, de szervezőik jártak a megyében, viszont eredménytelen volt a tevékenységük. A régió másik két megyéje ebben az időben még önálló volt, nincsenek ismereteim. De szerintem ott sem volt jelöltállítás, talán próbálkozás sem.
• Amint azt ön is tudja, egy Vajnaiék által szervezett regionális tanácskozáson Szolnokon Tajcs Ferenc Heves megyei elnök lényegében elismerte, hogy a szocik nyomására igyekeztek Thürmert eltávolítani az elnöki székből. Erről a Hírszerző című internetes lap is beszámolt 2005 decemberében. (A pontos idézet az anyagból: „mi megtettük, amit az MSZP akart, és megváltunk Thürmertől. Ez volt az MSZP feltétele.”) Ezzel kapcsolatban a kérdésünk: milyen gondolatokat ébreszt önben ez a megnyilvánulás? Lehetséges, hogy ez a mondat beleillik a szocik Thürmer-ellenes háborús stratégiájába? Egyáltalán: ez egy elszólás, vagy csak egy tévedés, esetleg egy költői túlzás (Vajnai azt állítja, hogy ezt a mondatot nem is hallotta, illetve hogy nem tárgyaltak senkivel, és senki nem szabott semmilyen feltételt)?
• Tajcs Ferenc egyik fontos fegyverhordozója és szószólója volt Vajnainak. Nem ismertem ezt a Tajcs-féle megnyilvánulást, de el tudom képzelni, hogy mondta. És ezzel azt is elismerték, milyen ügy szolgálatába szegődtek, amikor elárulták pártjukat „zsíros kenyérért”. Vajnai nem tudja ezt cáfolni, mert köztudott volt ez a szándék.
• Amint azt is ön is tudja, 2002-ben Kovács László a nyolc munkáspárti jelölt visszalépésére kérte Thürmert telefonon a második forduló előtt. Különféle ellenszolgáltatásokat is felajánlott cserébe, de ebből csak egy valósult meg: Vajnait (aki a tárgyalódelegáció tagja volt) átvették a Paksi Atomerőműből a Magyar Villamos Művekbe (amelynek Pál László szocialista képviselő volt a vezetője). Ezzel kapcsolatban a kérdésünk: Vajnai átvétele egyben a megvásárlása is volt? A szocik ezzel vették rá, hogy alkalmas időben kezdje meg a háborút Thürmer ellen?
• Nem tudom, hogy Vajnainak az MVM-hez történt áthozása már akkor célzott volt-e. Tény, hogy a szocikkal történt megállapodásnak az is része volt, hogy Vajnai felkerülhessen Budapestre, mint a párt egyik alelnöke. Ez az egy megállapodás valósult meg furcsamód, lakást is kapott. Más megállapodások nem teljesültek.
• Van-e tudomása róla, hogy Vajnai tízezer eurós nem vagyoni jellegű kártérítési követeléssel lépett fel a strasbourgi emberjogi bíróságon, illetve további kétezer eurót kért költségtérítésre az alperestől, az általa perbehívott magyar államtól?
• Nem ismerem a strasbourgi Vajnai-per részleteit. Különösebben nem kísértem figyelemmel, csak annyi ismerettel rendelkezem, amit az írott sajtóban nyilvánosságot látott.
• Milyen a kapcsolata a megyei szocikkal? Érzékelt-e valamiféle konkrét vagy közvetett nyomást a szocik irányából, hogy takarítsák el Thürmert, és legyenek a szocik afféle fiókszervezetei? Próbáltak-e Vajnaiék jelöltet állítani a megyében, illetve azokban a megyékben, ahol ön a regionális elnök?
• A 2006-os választásokig jó kapcsolatunk volt itt a megyében a szocikkal, még együttműködési megállapodásokat is kötöttünk. Különböző együttműködéseket kötöttünk velük, melyek eredményeket is hoztak, adtak, de a választások után elhalt a kapcsolat, jelenleg semmilyen érintkezés nincs velük. Megyei szinten nem tapasztaltunk a szocialisták részéről a párt belügyeibe történő beavatkozásra kisérletet. A jelenlegi régióhoz tartozó megyék abban az időben önállóak voltak, de nem tudok arról, hogy ott lettek volna hasonló törekvések. Általában középszinten ez nem jelentkezett, a legfelsőbb vezetésben Vajnai és Fratanolo részéről mutatkozott ilyenre hajlandóság.
• Milyennek látja a jelenlegi győri és Vas megyei munkásosztályt (már ha van ilyen), különösen annak tükrében, hogy sokan átmennek Ausztriába, esetleg már Szlovákiába dolgozni?
• Az ausztriai és szlovákiai munkavállalások kényszer szülte helyzet. De nem rossz olyan szempontból, hogy nyitott szemmel járva látják, mi van ott, és nemzetközi tapasztalatokat szereznek. Ők bizonyos szempontből kiesnek a politika hatóköréből. De munkások.
Általánosságban munkásosztály természetesen van most is, csak átstrukturálódott, nem a klasszikus értelemben vett munkásokról beszélhetünk. A magyar ipart megölték, nyilván munkás sincs. De munkás a postás, a vasutas, multinál dolgozó munkás, a bevásárlóközpontos pénztáros vagy targoncás. Kétkezi munkával keresi kenyerét. Csak hát a multik nehezen, vagy egyáltalán nem engedik szerveződni a náluk dolgozókat, például szakszervezetekbe tömörülni, hogy érdekeiket képviseltessék, jogaiknak érvényt szerezzenek stb. Ezért még nehéz ebben az új munkásközegben politizálni. De az idő múlásával, egyre inkább felismerik helyzetük tarthatatlanságát, és ez egyszer csak robbanni fog. Emlékeztetem önt a hatalom és a munkásság viszonyára! Amikor a hatalom már nem képes fenntartani a rendszert, a munkásság pedig már nem hajlandó élni abban. Ez a forradalmi helyzet!!!
• Forradalmi helyzet. Jó. Igen. Valóban. De akkor majd mi történik? Forradalom lesz? A képernyőn éppen a Zalabaromfi nevű cég nem akar fizetést adni a munkásoknak, akik fel vannak háborodva. De ez nem azt jelenti, hogy nagy felháborodásukban „nem hajlandók” a jelenlegi rendszerben élni. Amennyiben fizetést kaptak volna, akkor, úgy mint eddig, eszükbe sem jutott volna, hogy őket, ugye, kizsákmányolják. És ha uniós béreket kapnak, akkor az már nem kizsákmányolás, hanem szolid polgári lét a kizsákmányoláson alapuló kapitalizmusban? Ilyen szavazókkal nehéz lesz szavazatot szerezni, persze, lehet, hogy tévedünk. Önnek van-e erre - ti. a szavazatszerzésre ebből a kétmilliós magyar munkásrétegből - valami receptje, komplex megoldáscsomagja? (Az nem elég, hogy a Párt melléjük áll, mert az szerintünk csak tüneti kezelés, ráadásul erre a legjobboldalibb párt is képes ma már, különösen, ha nem rétegpárt, hanem nép-, illetve tömegpárt.)
• Én nem úgy látom a társadalom nagy részét jelentő, perifériára csúszott embermilliók helyzetét, hogy elégedettek lennének a segélyekkel, és belenyugodtak volna a semmittevő helyzetükbe. Ez egyszerűen nem így van. A Zalabaromfi példáját említik önök, amely szerint „amennyiben fizetést kaptak volna, akkor úgy, mint eddig, eszükbe sem jutott volna, hogy őket, ugye, kizsákmányolják". De nem kaptak fizetést!!! És eszükbe jutott, hogy ugye kizsákmányolják őket!! Hát erről beszélek: ez a kapitalizmus.
A Kommunista Kiáltványnak van egy mondata, aminek igazi jelentését csak a mai kapitalizmusban értjük meg: „A proletárok e forradalomban csak láncaikat veszíthetik.” Ma még nem így van. Ma még a proletár elveszítheti a lakását, a mobiltelefonját, a Suzukiját. De igaz, hogy egyre többen vannak, akik már csaknem mindent elveszítettek.
• Mik a tapasztalatai az alsó középosztály és az ennél lejjebb csúszottak tévénézési szokásairól? Lehet-e ezen változtatni?
• Amit én ismerek, az ennek a társadalmi rétegnek a tévénézési szokásaira vonatkozóan: teljesen elbulvárosodott, sekélyes, igénytelen, szappanoperák tömege. Ezt nézve azt gondolom, hogy rendkívül igénytelen szórakoztatást nyújt, kultúrposványba viszi az embereket, eligényteleníti a színvonal, a környezete irányába. Viselkedésében, életvitelében ugyanez hatalmasodik el. Tipikus imperialista elbutítása az embereknek. Nincs igény, nem akar többet, nem is képes arra, hogy megfogalmazza igényeit. Persze hogy lehetne ezen változtatni, de kinek lenne ez érdeke?
• Egyes elképzelések szerint egy kommunista párt azért nem képes meghatározó szerepet játszani az adott ország parlamentjében, mert kapitalista környezetben már nem képes kommunista válaszokat adni a felmerült problémákra, ezért a választók úgy tekintik a pártot, mint egy kádárista őskövületet. Egyébként pedig a szavazók gyakorlatilag elfogadták a piacgazdaságot, és azokkal a pártokkal foglalkoznak, amelyek ugyanilyenek, és amely pártok (az általuk baloldalinak képzelt pártok) a piacgazdaság vadhajtásait nyesegetik. Van-e ebben valami?
• Nem értek egyet. A kommunista pártok baloldali értékeket, munkásérdekeket képviselnek, szociális jólétre, kizsákmányolásnélküliségre törekednek. Ezeket az értékeket a kapitalista parlamentekben kik képviselik? Ahol van kommunista párt a parlamentben, ott a kommunisták adnak hangot ezen értékek érvényesítése érdekében, és harcolnak. Ahol nincs kommunista párt, ott legfeljebb szociáldemokrata képviselet van, akik nem a kapitalizmus, a kizsákmányolás ellen, a szegénység felszámolásáért, az ország vagyonának kiárusítása ellen emelik fel szavukat, hozzák törvényeiket, hanem azon munkálkodnak, hogy a kapitalizmust jobbá tegyék. Nem megszüntessék, hanem megjavítsák. Tehát azok a folyamatok, melyek nálunk is lezajlottak az elmúlt 18 év alatt, tovább folynak. Ki hiszi el, hogy a milliárdos szocialista vezetők, holdudvarukhoz tartozó multik azon törik az agyukat, hogy a kisembereknek, a falusiaknak, a munkanélkülieknek, a hajléktalanoknak, a létminimumon és az az alatt élőknek hogyan tudnak szebb és jobb életet teremteni?
• Ez igaz, de…
• Mondja meg nekem már valaki, hogy hova lett a nemzeti vagyon, miért nincs sem nemzeti iparunk, sem mezőgazdaságunk? Következésképpen nemzetközi piacunk sincs. Minek? Hol dolgozzon a nyomorult magyar, amikor a volt nagy gyárakat nemcsakhogy eladták, de már le is bontották. Híres volt a győri Vagongyár? Világhírű volt!! Ma már a helye sincs ennek a gyáróriásnak. Vagy a győri kekszet ismerték? Volt, nincs! A szavazók kénytelenek elfogadni a piacgazdaságot, mert az van, és nincs más lehetőség.
A választás pedig nem egyéb, mint az embereknek egy nagy becsapása. Nem tud senki a nyomára jutni annak, hogy mennyit költenek a parlamenti pártok a választási kampányra, és miből??? Ha az emberek kilépnek a lakásukból a választások előtt, nem látnak mást, mint egy színes világot, tele plakátokkal: a többemeletes nagyságú óriásportréktól kezdődően elképesztő formátumú és nagyságú plakáttal van teleragasztva minden centiméter, villanyoszlop és hasonló – az ATV-ben reklám helyett ugyanezek vannak. A csapból is ez folyik. A választópolgár olyan kába helyzetbe kerül, hogy nem is tud másra koncentrálni, csak arra, amit nap mint nap az utcán, az otthonában lát és hall. És már adott is az, hogy számára nem létezik más választás, mint valamelyikre szavazni. Mi ehhez képest még bölcsődések sem lehetünk, és ebben a pokoli öldöklésben tudjuk elérni, amit elérünk.
• Mit jelent a forradalmiság a jelenlegi Magyar Kommunista Munkáspártban?
• A forradalmiság ezt is jelenti, amit az előző kérdésre válaszoltam, hogy ilyen gigászi küzdelemben nekünk állandó harckészültségben kell lennünk. Azaz naprakészen az új helyzetek felismerésére, továbbá a jelenlegi körülmények között meg kell találni azokat az eszközöket és módszereket, melyekkel elveink feladása nélkül napi kis erdmények elérésével is jelezzük jelenlétünket az embereknek. És minden jó cél mellé odaállunk, hogy éreztessük, ránk számíthatnak.
• Az előző kérdéshez kapcsolódva: nagyon sok választó a párthoz olyan forradalmiságot kapcsol, amely szerint Thürmerék forradalmi úton (1917-hez hasonlóan) megdöntik a kapitalizmust, átveszik a hatalmat, és visszaállítják a kádárista időket. Eszerint ismét az állam lesz a legnagyobb munkáltató, és mindenkinek dolgoznia kell stb. Mit lehet erre ön szerint mondani?
• Így értelmezni a munkáspárt forradalmiságát badarság. Nem indítunk fegyveres harcot, parlamentáris demokráciában élünk. Tehát ilyen körülmények között kell parlamentáris úton megdönteni a kapitalizmust.
• A potenciális munkáspárti szavazók kedvéért árulja el: hogyan történik ez a gyakorlatban, hogyan lehet ide eljutni - mikor lehet azt mondani, hogy sikerült megdönteni a kapitalizmust? Sikerült-e ez már valakinek a világon?
• A kapitalizmus megdöntéséhez a magántulajdont kell megszüntetni. Ha elvesszük a tőkéstől a magántulajdont, nem egyszerűen a gyárát vesszük társadalmi tulajdonba, hanem az ő társadalmi helyzetét változtatjuk meg. Magántulajdon nélkül ugyanis nem képes másokat kizsákmányolni, azaz már nem tőkés. Természetesen a szociális jólétet központilag lehet biztosítani. Nem vagyunk a magántulajdon ellen, de annak józan határait szerintünk szabályozni kell. Ne lehessen a kizsákmányolás eszköze a magántulajdon. Semmilyen kádári időket nem akarunk visszaállítani. Azok az idők elmúltak. De mindent - ami jó volt akkor -, azt fel kell használni. És mi az, hogy mindenkinek dolgoznia kell? Az emberi élet alapja a munka. Nem?
• De igen. Természetesen. Csakhogy az emberek jelentős része már 1990 előtt is inkább úgy állt a munkához, hogy más is hozzáférjen. Most pedig kényelmesebb segélyt kapni, és hozzádolgozni feketén, amennyit az ember szeretne. Ez lényeges különbség: amennyit szeretne. És nem annyit, amennyit megkövetelnek tőle. Ezért nem akar a Pártra szavazni, mert attól tart: megszűnik az előbbiekben vázolt kényelmes helyzete. Számára az emberi élet alapja az a munka, amit ő hajlandó elvégezni.
• Mi azt mondjuk, mindenkinek munkát kell biztosítani, hogy mindenki képességei, tudása szerinti munkahelyen dolgozhasson, hogy ezáltal minél hasznosabb és gazdagabb tagja lehessen a társadalomnak.
• Egyáltalán: mi a különbség a kapitalizmus és a párt által vágyott szocializmus között?
• Milyen lesz a szocializmus? A szocializmus célja nem az, hogy sok egyenlő, de szegény ember legyen. A szocializmus célja sok egyenlő és jól élő ember legyen. A munkásosztálynak éppen ezért kell saját kezébe venni a gyárakat, bankokat, a termelőeszközöket, hogy azokat a saját maga javára hasznosítsa. A szocializmus ellen azért fog össze minden más kizsákmányoló réteg, mert tudják, hogy az ő létezésüket szünteti meg. A munkásosztálynak tehát történelmi küldetése van. Megszünteti a kizsákmányolást, és olyan társadalmat teremt, amely nem a tőke logikájára, hanem az emberek normális igényeire épül. A kommunista eszme ereje nem csak abban van, hogy hiszünk a szocialista forradalomban, hanem abban, hogy tudományos magyarázatot tudunk adni a tőke működésére. Hogy megértetjük az emberekkel, hogy a kapitalizmusban ez nem lehet másként. A tőkés a kizsákmányoló, a munkás a kizsákmányolt. Megértetjük a munkással, ha ezen változtatni akar, akkor nem egyik vagy másik tőkés pártra kell szavazni, elfogadva annak manipulációját, hanem fel kell lépni a tőkés rendszer ellen. Meg kell változtatni a tőkés redszert, és szocializmust kell a helyébe teremteni. A harc elkerülhetetlen. De ha ezt tudjuk, akkor fel tudunk készülni, és tudunk győzni.
• Nyilván ez még messze van.
• A Kommunista Kiáltványban Marx és Engels mondja: „… a munkásforradalom első lépése a proletáriátus uralkodó osztállyá emelése, a demokrácia kivívása.” Ebben a mondatban benne van minden. A magántőke uralmát, a kapitalizmust csak forradalom útján lehet megdönteni. Miért? Azért, mert olyan tőkést még nem hordott a föld a hátán, aki dalolva átadná a munkásnak a gyárát, a bankját, a tőkéjét. A tőkést nem lehet lobbizással meggyőzni, nem lehet szép szóval jobb belátásra bírni. A tőkét megdönteni lehet.
• Jó, de miért kell a forradalom?
• A forradalom nem a szépen hangzó jelszavak kedvéért szükséges, hanem azért, hogy a munkás legyen a hatalom birtokosa. Más szóval ő legyen a parlamentben, ő döntsön arról, hogy az ország vagyonát mire fordítsuk. Ha ez nem történik meg, a kapitalizmus marad. Van egy harmadik lényeges elem is: a forradalom célja a demokrácia kivívása. A demokrácia a nép hatalmát jelenti. Ha a nép dönt az alapvető kérdésekben, demokrácia van; ha nem, akkor nincs. Ma Magyarországon nem általában van demokrácia, hanem a tőkésosztály számára van demokrácia. Azé a jog, akié a pénz. Akinek van pénze, annak mindent szabad, akinek nincs, annak semmit.
• Ön nyilván sok embert ismer, és nyilván sokan nem rokonszenveznek az ön pártjával. Mivel érvelnek ők, amikor Thürmert és pártját érzelmi vagy esetleg értelmi alapon támadják? Mivel tud ön visszavágni?
• Valóban nagyon sok embert ismerek, naponta találkozom emberekkel. Mondok egy – lehet, hogy demagógnak tűnik önöknek - érdekeset. Én még olyan emberrel nem beszélgettem, aki érzelmi vagy értelmi alapon támadta volna akár Thürmert, akár a Munkáspártot. Tanúja azonban voltam olyannak - Szombathely főterén - hogy a megyei közgyűlés elnökétől eljövet sétálva megszólított bennünket egy középkorú úriember: „Elnézést, hogy megszólítom önöket, Thürmer úrhoz van szerencsém?” - kérdezte.
• A párt eddigi tisztességes tevékenysége sokakat megérintett már, ez kétségtelen.
• Ezután a következőket mondta: „Uram, hadd fogjak önnel kezet. Meg kell mondanom, hogy én jobboldali vagyok. De tisztelem önt a kiállásáért, tisztességéért és a pártját ugyanezért. Jó egészséget kívánok, és érjenek el sikereket.” Ez nagyon megmaradt bennem. És ez a jellemző. Az emberek elismerik a pártunk harcait, az elnök tisztességét, csak hát amikor a szavazófülkében ikszelni kell, az a fránya toll máshova jelöl.
• Hogyan álljanak hozzá ön szerint a magyarok a kisbetűs, hétköznapi élethez: kapitalizmus, megszelídített kapitalizmus (ún. szociális piacgazdaság), szocializmus vagy kommunizmus? Mik a realitások?
• Mindenképpen azt vallom és hiszem, hogy meg fog érni arra a társadalmi-politikai helyzet, a nemzetközi környezet olyanná válik, hogy szocializmus lesz. Nem olyan, mint volt, mert az sok elhibázott, rossz vágányra futott formáció volt, de csíráztak benne azok a jó dolgok, amik a valódi szocialista társadalom velejárói. Az bizonyos, hogy mi folytatjuk Marx és Engels ügyét. Folytatjuk a falujárást ott, ahol egyetlen párttagunk sincs, folytatjuk a küzdelmet a fiatalok megnyeréséért, folytatjuk a választási csatát, amikor egy fillérünk sincs, gyűjtjük tovább az aláírásokat, akkor is, ha tudjuk, hogy ez is csak egy csepp a tengerben. Nehéz a harc, nehéz a lemondás, de ahogyan Marx és Engels mondta: cserébe egy egész világot nyerhetünk.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
