Csiszár Jenő: A nemzeti ünnep Kossuth téri és Petőfi téri rendezvényeivel szemben csak a Fidesz budapesti megemlékezését tartotta alkalomhoz méltónak a Munkáspárt elnöke. Vendégem Thürmer Gyula, jó reggelt kívánok.

Thürmer Gyula: Jó reggelt kívánok.

Csiszár: Elnök úr. Mi volt a baj a többi rendezvénnyel? Önnek.

Thürmer: Hát először is a legjobb rendezvényt, meg kell hogy mondjam önnek, ne adja tovább – a Munkáspárt tartotta. Azt is megmondom, hogy miért.

Csiszár: Hát igen, mert szerettem volna kérdezni, mert nem nagyon hallottunk róla.

Thürmer: Mi Szegeden, Kossuth szobránál, ott méltó helyen koszorúztunk, illetőleg Hódmezővásárhelyen nagyon szép gyűlést tartottunk. És ez abban különbözött az összes többitől, a kormánypártiaktól, az ellenzékiektől, hogy ez nem pártgyűlés volt. Szóval én azt mondom, hogy…

Csiszár: Ez az ön szájából azért – ne haragudjon – elég furán hangzik.

Thürmer: Hát dehogyis, hát figyeljen ide. Nemzeti ünnepen ugye miről kell beszélni? Petőfiről… Kossuthról…

Csiszár: Na jó, dehát a Magyar Szocialista Munkáspárt nem párt, szóval ez azért így nem jön össze. Legalábbis az én emlékeimből… tehát amikor meghallom, hogy MSZMP, és nem párt… politikai dolgokat csinálnak a nemzeti ünnepből is…

Thürmer: Miért? Amikor MSZP-ről beszél, akkor mi jut eszébe? Hát ugyanaz.

Csiszár: Igen? Nekem ugyanaz kell, hogy eszembe jusson?

Thürmer: Hát én gondolom, ugyanaz. De hát mindegyik pártról ugyanaz jut eszébe, mert abból a körből jött mindenki. De nem is ez a lényeg.

Csiszár: Miért a Fideszt választotta? Magának.

Thürmer: Tehát még egyszer mondom. Én egyik ünnepet se tartom jónak. Tehát se ami a Nemzeti Múzeumban volt, se amit a Fidesz rendezett. Azért, mert túl sok volt benne a saját hívőknek a győzködése, a pártgyűlésesdi valami. A Fidesz-gyűlés is ilyen volt.

Csiszár: Tehát aktuálpolitizálták a március 15-ét?

Thürmer: Persze március 15-én kell ’48-ról beszélni, meg kell a máról is. Hát elég hülyén nézne ki, ez nem egy történelemóra, hanem egy politikai gyűlés. De például a Fidesz-gyűlésen miért kellett odahívni egy litván embert, aki egyrészt beszélni sem tud, másrészt pedig arról beszélt, hogy utálja a szovjeteket, meg utálja az oroszokat. Szóval erről nem kell beszélni.

Csiszár: Na, bocsásson meg, elnök úr, álljunk meg egy pillanatra. Hát én úgy konferáltam önt föl, hogy ön tökéletes megelégedéssel bír a Fidesz rendezvényével szemben, most az elmúlt percekben meg csak elkezdte szapulni, hogy mi nem volt jó a Fidesz nagygyűlésén…

Thürmer: Hát majd a végére jutunk. Hát én megmondom, mi volt a baj, jó, de előbb hadd mondjam el, hogy mi volt rossz. Tehát a litván elnököt fölösleges volt odahívni, szerintem az Orbánék evvel öngólt lőttek. De ugyanilyen butaság volt odahívni ezt az olasz embert, aki az Európai Néppártnak az alelnöke. Mert addig még rendben volt, amíg elkezdett szónokolni, mert legalább – hogy mondjam –, egy szónok volt. De amikor a Berlusconinak a szövegét fölolvasta. Szóval, kérem szépen, Berlusconi ma Magyarországon azért nem a népszerű figurák kategóriájába tartozik. Nem kell. Nem kell.

Csiszár: De hát… bocsásson meg, hogy közbevágok, de hát a Berlusconit hívták meg először, és a Berlusconi levelét fel kellett olvasnia, merthogy ő üzent, mert hogy nem tudott különböző teendői, elfoglaltságai miatt…

Thürmer: Én értem, annak örülök is, hogy a Fidesz lövi magának az öngólokat, de ezek fölösleges dolgok. Én azt mondom, hogy… és meg kell hogy mondjam: nem a Fideszért aggódunk. Aggódnak érte elegen. De hát a Fidesz ma az egyik olyan párt, az egyetlen olyan párt a parlamentben, amely azt mondja erre a kormánypolitikára, hogy ne tovább. És azért vannak elég sokan ma Magyarországon, akik azt mondják, hogy nem kérünk a vizitdíjból, nem akarjuk, hogy eladják a kórházakat, nem akarjuk, hogy bezárják az iskolákat. És én ezért aggódom. Na most az Orbánra is hadd mondjak valami jót is, az Orbán Viktor beszéde, azt mondom, hogy jó volt. Mert ki beszélt még azon a napon? Beszélt mondjuk a Demszky. A Demszky, kérem szépen, egy: belekergette magát egy révületbe, egy rémálomba, egy hisztérikus állapotba. Most március 15-én nem kell arról beszélni, hogy volt holokauszt, hogy volt 1944. Nem kell. Hát nem ide tartozik. Nem ide tartozik.

Csiszár: Dobálták már önt meg? Elnök úr.

Thürmer: Én meg kell hogy mondjam, hogy nagyon büszke vagyok rá, hogy nem. Pedig ha…

Csiszár: Mert nem voltak még olyan sokan a gyűléseiken. Mondják a rosszmájúak.

Thürmer: Figyeljen ide. Ha valahol meg akarnának dobálni… én járom a vidéki kocsmáktól kezdve a városok nagy tereit, és még sehol nem vertek meg, nem dobáltak meg. S én azt gondolom, hogy ez a Munkáspártnak szól. Mert mit tudnak rólunk? Azt tudják, hogy lehet, hogy kis párt, de azért nem forgatnak köpönyeget. Ez egy tisztességes…

Csiszár: Sok mindent tudnak magukról, azért ebbe ne menjünk bele. Sok mindent kell tudnunk önökről.

Thürmer: Sok mindent tudnak. Tudják mindenekelőtt azt, hogy nem loptunk, nem csaltunk, nem korrumpálódtunk. Na most, nem sok embert hívhat ide ehhez az asztalhoz, akiről ugyanezt elmondhatja…

Csiszár: Mert nincsenek ott a tűz közepén. Nincsenek ott a tűzközelben.

Thürmer: Miért gondolja, hogy egy erkölcsi tartás csak attól függ, hogy ott ül-e az ember a miniszteri széknél, vagy sem?

Csiszár: Én nem gondolom, csak teszem föl a kérdést.

Thürmer: Én azt gondolom, hogy a hatalom és a politikus nagysága ott dől el, hogy amikor beül a miniszterelnöki székbe, akkor van-e bátorsága azt mondani a kollégáinak, hogy fiúk. Én tudom, hogy hogy kell lopni, mert én is a gazdaságból jövök. De holnaptól kezdve nem loptok. Most nem ez történik Magyarországon.

Csiszár: Na most elnök úr. Amikor a Fidesz azt mondja, hogy el kell kergetni a kormányt – azt a kormányt, akinek a vezetői közt az MSZMP ifjúsági tagozatának legjobbjai vannak – tud azonosulni ezzel? Azért teszem fel ezt a kérdést, mert tök aktuális, merthogy tegnap volt ugye ötven éve, hogy a KISZ megalakult.

Thürmer: Persze. Hogy Gyurcsány és társai Fidesz… vagy KISZ-esek voltak annak idején, ez az ő dolguk. Ugye a rendszerváltás 17 évvel ezelőtt volt, ezen igazából túlvagyunk. A KISZ is nevelt jó embereket, meg nevelt sajnos rossz embereket is, ez utóbbiak a rosszak közé tartoznak.

Csiszár: Tehát ön azt mondja, hogy az országunk miniszterelnöke rossz kiszes?

Thürmer: Rossz kiszes, igen. Rossz kiszes. A KISZ-esek arra esküdtek fel, hogy ezt a rendszert szolgálják…

Csiszár: De jó miniszterelnök. Jó miniszterelnök.

Thürmer: Hát önnek lehet, hogy jó, szerintem kilencmillió embernek meg nem jó. És hadd válaszoljak a kérdésére. Ugye van egy konkrét helyzet. Ugye a kormány meghozza a döntését, a parlament elfogadja, megtapsolják: adjuk el a kórházakat, vezessük be a vizitdíjat, holnaptól kezdve a beutalási rendszert változtassuk meg, hadd utazzanak a gyerek többszáz kilométert. Ugye ezek tények. No most, mit tudunk ellene tenni? Hát ugye a parlamentben én nem vagyok ott, nem vagyunk ott, nem engednek oda.

Csiszár: Kibicnek semmi sem drága.

Thürmer: Hát értem, mondjuk a véleményünket kívül. Na most van egy lehetőség, amivel mi tudunk élni, és egyszer evvel éltünk, ez a népszavazás. Ugye ez egy alkotmányos joga minden magyar embernek, és pont az ellenzéknek találták ezt ki, hiszen aki többségben van, az úgyis keresztülveri az akaratát. Legyen népszavazás.

Csiszár: Elnök úr. Ön tényleg szereti a Fideszt.

Thürmer: Szereti a fene. Tudja, kit szeretek?

Csiszár: Tényleg… tényleg szereti a Fideszt, merthogy ha népszavazás… tehát a Fidesznek a népszavazás, az egyértelmű. Most ön azt mondja, hogy a népszavazás.

Thürmer: Hát figyeljen ide…

Csiszár: Hát most… most látom az Orbán Viktort, hogy azt mondja, hogy dicsérjen meg engem a Thürmer Gyula, tehát lehet, hogy rosszat tesz a Fidesznek…

Thürmer: De nem a… figyeljen ide…

Csiszár: … azzal, hogy dicsérgeti.

Thürmer: Nem. Hát vagy demokrácia van, vagy nincs. Hát hogyha beírják a magyar alkotmányba azt, hogy ezentúl az a szent, amit a Gyurcsány mond, akkor az lesz a magyar rend. De Magyarországon nem így van. Ma ha összegyűjt kétszázezer érvényes aláírást, akkor lehet népszavazás. A pártok közül egyetlen a Munkáspárt volt, amely ugye a kórházügyben ezt megtette. Hát miért ne támogatnánk a népszavazást? Most mit csináljon az a szerencsétlen nyugdíjas, meg az a szerencsétlen ember, aki nem tudja kifizetni a vizitdíjat?

Csiszár: De hát ezzel egyértelműen az átlagembernek az jön le, ugye stigmatizálják az emberek, tök egyszerűsítik a helyzeteket. Tehát nem figyelik és nem tudják figyelni, mert miért is figyelnék azokat az árnyalatokat, hogy ön most miért mondta ezt, vagy miért áll a… Ők azt látják, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt Thürmer Gyula elnöklésével úgy, ahogy van, egyetért a Fidesszel.

Thürmer: Hát egyrészt Munkáspárt vagyunk, nem Magyar Szocialista Munkáspárt. Az volt. A mi nevünk Magyar Kommunista Munkáspárt. Mi nem a Fidesszel értünk egyet. Mi azzal értünk egyet, hogy a népnek legyen joga beleszólni a saját sorsába. A kórház, az iskola, a munkahelyteremtés, az nem olyan dolog, amit négy év alatt egy kormány el tud rendezni. Ha most bezárják a kórházakat, ha eladják a bolondokházát a Hárshegyen, akkor ez nemcsak bennünket érint. Hát az a következő nemzedéket, a gyerekeinket, az unokáinkat. Hát akkor döntsön erről a nép. Most ráadásul a Munkáspárt ugyanezt a kérdést már egyszer föltette. És akkor majdnem sikerült. Most ugye mi a másik megoldás? Mondjuk az embereknek, hogy jó. Nem kell neked a vizitdíj? Akkor törődjél bele, hajtsd le a fejed, kérd meg a Gyurcsányt, hogy még vezessen be valamilyen jó kis adót; nagyon fantáziadúsak ilyen tekintetben. Hát így fogunk élni? Hát az emberek tönk… hát nincs… nem tudunk megélni. Hát nézze, na… menjen ki az utcára, napi megélhetési gondjaik vannak az embereknek, és akkor még fejbevágják őket a vizitdíjjal.

Csiszár: Elnök úr, köszönöm szépen, hogy kijavított engem név szempontjából, tehát a Magyar Szocialista Munkáspártot… semmi probléma nincsen, csak a nevet, tudja, lehet változtatni, az ideológiát, azt… köszönöm szépen, hogy megtisztelt.

Thürmer: Köszönöm.