Csiszár Jenő: A jobboldali Honfoglalás 2000 Egyesület és a Kommunista Munkáspárt. Egyik felet sem zavarja a másik ideológiája és múltja. Legalábbis egyelőre. Vendégeink a szervezet elnökei: Thürmer Gyula úr a Munkáspárttól és Szilvásy György úr a Honfoglalás 2000 Egyesülettől. Jó reggelt kívánok, uraim. Hát itt a riport előtt enyhén fogalmaztam, amikor azt mondtam, hogy hetekre előre garantálható az önök megjelenése minden televízióban, mert hogy ez a hír, hát ez több mint meglepő. Mit szólnak ehhez? Szóval ez előre megfontolt szándékkal? Hogy jön a politikai uborkaszezon, és aztán önök fogják uralni a hírcsatornákat ezzel a hírrel, vagy mi a cél? Ezt komolyan gondolják?

Szilvásy: Hát hadd köszöntsem úgy a kedves nézőket, hogy ébresztő, Magyarország, mert én úgy gondolom, hogy fel kell ébrednie ennek az országnak, és engedje meg, hogy egy személyes bejelentést is tegyek. Nem vagyok rokonságban azzal a Szilvásy Györggyel, aki a miniszterelnök úrnak az üzlettársa.

Csiszár: Köszönjük szépen. Hogyan? Hogyan van ez mégis, hát a…

Szilvásy: Egyszerűen… egyszerűen névazonosságról van szó, egyformán írjuk a nevünket…

Csiszár: De nem, hát nem, hát ez bennünket… ez, hogy a kommunista párttal önök… amikor én rámentem az önök honlapjára, hát azért itt… itt, hát hogy mondjam csak… ideológiai azonosságot nem nagyon vélek felfedezni.

Szilvásy: Igen, nincs is köztünk semmi az égvilágon. Akkor, amikor én fölkerestem az elnök urat, hogy bizonyos kérdésekben, amelyek érdeklik a magyar társadalmat, és megkeserítik az életét, nyilatkozzunk együtt. Mi nem akarjuk egymást meggyőzni semmiről sem.

Csiszár: Miért nyilatkozzanak együtt? Miért jó önöknek? Thürmer úr.

Thürmer Gyula: Nézze, Magyarországon egy rendkívüli helyzet van, és a rendkívüli helyzet, az nagyon szokatlan megoldásokat kíván. Szóval itt most nem csak arról van már szó, hogy a csepeli munkás vagy az angyalföldi nyugdíjas rosszul él. Ők eddig is rosszul éltek, és most se néznek jobb jövő elé. De most már ami kormánypolitika címén folyik, az súlyosan érinti az egész magyar társadalmat: a kisvállalkozót és az egyetemi hallgatót is, az értelmiséget is, mindenkit. És láthatóan…

Csiszár: De miért nem tudják megoldani egyedül?

Thürmer: … láthatóan a parlamenti pártok nem képesek előrelépni. Hát tessék megnézni, tegnap ugye kínlódtak, kínlódtak, nem változtatták meg a parlament létszámát…

Csiszár: Thürmer úr, bocsásson meg. Miért nem tudják… miért nem tudják egyedül megoldani? Hát hiszen a munkásosztály, az vasököl. Hát az… az… a kommunista párt nagyon erős. Hát mondjuk a választásokon nem úgy látszott, de… de… miért van szükség a…

Thürmer: Azért, mert itt a társadalom egészét fenyegető és a magyar nemzet egészét fenyegető kormányprogramról van szó, és úgy gondoljuk, hogy ennek a megállítására mi egyedül kevesek vagyunk, és azt gondolom, hogy a Honfoglalás is egyedül kevés. De ketten együtt… ketten együtt se leszünk sokkal erősebbek, de jelzünk valamit a társadalomnak. Hogy itt félre kell tenni ideológiai véleményeket, történelmi előítéleteket, arról kell beszélni, ami ma lényeges. És ma az a lényeges, hogy kérem szépen, tandíjat kell-e holnap fizetni, eladják-e a külföldieknek a kórházakat, vagy képesek leszünk Magyarország…

Csiszár: Szilvásy úr, bocsásson meg…

Szilvásy: Igen.

Csiszár: Az önök honlapján, a beköszönés után azonnal ott van, azt mondja: a Honfoglalás 2000 Egyesület öt évvel ezelőtt alakult mint politikai pártoktól független társadalmi szervezet.

Szilvásy: Pontosan így van. Pontosan így van, de a kulturális tevékenység, amivel mi kezdtük a működésünket, ez nem függetleníthető a politikától. Kultúrpolitika, szociálpolitika, környezetvédelem, minden a politikával összefügg.

Csiszár: Hát annál is inkább, mert 2005-ben ugye a Magyar Nemzeti Szövetséget, a Magyar Igazság és Élet Pártját, a Jobbik Magyarországért Mozgalmat, a Független Kisgazdapártot, a Magyar Nemzeti Frontot, a Történelmi Szociáldemokrata Pártot is megkós… bocsásson meg a kifejezésért, megkóstolták.

Szilvásy: Nem, nem kóstoltuk meg. Nem kóstoltuk meg, hanem mi egy felhívást tettünk közzé. A Honfoglalás 2000 Egyesület, hogy a parlamenten kívüli pártok fogjanak össze, mert ki vannak rekesztve Magyarországon – a politikát kizárólag az a négy vagy öt parlamenti párt irányítja, és ma még… Nem fogtunk…

Csiszár: De hát azért olyan nagyon nagy fogadókészség nem volt, mint ahogy most a kommunista párt részéről…

Szilvásy: Nem. Soha nem fogtunk össze senkivel sem. Ezt… ezt vissza kell utasíta…

Csiszár: Azért ez mégis egyfajta… egyfajta eredmény, hogy a kommunista párt volt eddig…

Szilvásy: Ez egy kényszer. Ez egy kényszer, ez egy szükség, de ez nagyon jól fog működni, úgy gondolom. Egész más a helyzet, kérem, hogyha én kimegyek, mint jobboldali, konzervatív radikális, és azt mondom egy lakótelepen az embereknek, hogy kérem, ne így, ne úgy, ne támogassák ezt – egész más a Thürmer úr, de hogyha egy baloldali és egy jobboldali kimegy oda együtt, akkor hitelesítjük egymást.

Csiszár: Na hát ez az. Ez az. Hogy önök megállapodtak egymással, azt el tudom hinni. Sőt. Most már elhiszem, merthogy békében itt ülnek egymás mellett. Ami nem volt mindig így, gondolom. Az embereivel hogy tudják lenyeletni ezeket a dolgokat? Hát hiszen itt… itt…

Thürmer. Nézze. A mi embereink is a valóságban politizálnak. Tehát a lakótelepnél maradva, ma egy átlag lakótelepen azért egy házban vannak nagyon szegény emberek, és vannak mondjuk a polgári módban élő emberek, akik ugyanakkor mégsem tekinthetők gazdagoknak. Na most a kettőnk hangja egészen biztos, hogy üzenetet jelent…

Csiszár: De ne haragudjon, Thürmer úr. Ne haragudjon, Thürmer úr, bocsásson meg, ne haragudjon. Azt azért… azt azért nagyon nehéz velem elhitetni, hogy az ön vöröscsillagos, sarló-kalapácsra esküdő párttagja mostantól árpádsávos zászlót lengető fiatal mellé vagy idős mellé odaáll mindenféle szívfájdalom nélkül, hát szóval…

Thürmer: No de drága szerkesztő úr, a kérdésében már benne volt, ugye, hogy mi az ideológiai kérdéseket most félretesszük. Tehát rajtam nem lát vörös csillagot, és a Szilvásy úron sem lát semmiféle olyan pártemblémát, ami az ideológiai hovatartozására utalna. Mert ma nem erről van szó. Most nem ’56-ról beszélek…

Csiszár: De az emberekről. De az emberekről beszélünk, bocsásson meg, az előbb ezt kérdeztem…

Thürmer: Na de hát az emberek… az emberek se ’56-ban élnek ma, hanem 2006-ban. Tehát az emberek ma nyomorognak, és nem arról beszélünk, hogy mi volt a Rákosi-rendszerben, mi volt a Horthy-rendszerben, meg mi volt a… vagy mi lesz kétszáz év múlva, hanem arról beszélünk, hogy ma kell munkát találni.

Csiszár: Szilvásy úr.

Szilvásy: Igen. Van még valami, szerkesztő úr, amit szeretnék elmondani. Az emberek nagy része nem érti ezeket az összefüggéseket. Ugye a… sajnos, a jobboldalon is vannak olyan emberek, akik kimennek mondjuk a Hősök terére, lengetik a zászlót, az öklüket rázzák, s evvel befejeződött a politikai te… nem értik meg azt, hogy ennek a nemzetnek össze kell fogni, egységesnek kell lenni. Nincs megátkozott baloldali és fasiszta jobboldali szélsőséges. Nekünk egységes nemzetté kell válni. Szeretném a tévénézők figyelmét felhívni: Magyarország nem tízmilliós ország, hanem kétszer ötmilliós ország. Egy árkot ástak, összeuszítanak minket, baloldalt, jobboldalt. Van egy latin közmondás, amelyik magyarul úgy szól, hogy két veszekedő közül a harmadik örül. A harmadik örül, a... örvend, a pénzvilág, aki, amíg mi veszekszünk, addig lefölözi az ország…

Csiszár: Most már elhiszem, amit nekem történelmi órákon félig viccesen mondogattak, hogy van egy óra, és az óra számlapját, ha figyeljük, tizenkettő nulla egyen áll a kommunista párt. Tizenegy óra ötvenkilencen… meg akkor ezek szerint önök állnak?

Szilvásy: Hát… minket a… öt órára…

Csiszár: Fogunk még, fogunk még erről beszélgetni. Köszönöm szépen, hogy megtiszteltek bennünket.

Szilvásy: Köszönjük szépen.