Kiss Bálint beszéde a Magyarországi Munkáspárt 2006 Kádár-megemlékezésén

Kedves Elvtársak, Elvtársnők, Tisztelt Barátaink! 2007. május 2-án hajnalban rettenetes dolog történt. Gyáva emberi teremtmények kiásták sírjából Kádár János és feleségének földi maradványait, meggyalázták nyugvóhelyüket. Azt hitték, hogy ezzel az ocsmány, emberinek nem nevezhető cselekedetükkel megalázzák Kádár Jánost és azokat az embereket, akik még ma is megkerülhetetlen tényezőnek, Magyarország több mint ezeréves államiságának egyik legkiemelkedőbb, legsikeresebb politikusának tartják őt. Tettükkel éppen az ellenkezőjét érték el. Kádár János eddig is a munkásmozgalom hőse volt, de ezután, mint mártírra is tekinthetünk rá.

A polgári média 1-2 nap alatt napirendre tért a halottgyalázás fölött, a rendőrség eredmény nélkül fejezte be vagy inkább el sem kezdte igazán a nyomozást.

A temető biztonsági őrei talán az igazak álmát aludták, de május 26-án, amikor Kádár elvtárs 95. születésnapjára emlékeztünk, már elég éberek voltak ahhoz, hogy az ünnepség után megakadályozzák, hogy a 30 fokos melegben, a fák árnyékába húzódva, egy üveg sört elfogyasszunk.

Kádár János cselekedetei, eszmeisége, emléke kényelmetlen a vadkapitalizmust 17 éve kiszolgáló magyar kormányok számára. "Bűnös", "gyilkos", "hazaáruló", "diktátor" - ezekkel a jelzőkkel illetik Kádárt halála óta. Igen, súlyos vétke volt Kádárnak.

Helyrehozhatatlan bűne, hogy kezet emelt a kapitalizmusra. Ezt a polgárság soha nem fogja megbocsátani. Viszont ezért egy életre a szívébe zárta a nép, a munkás, a paraszt.

Születésétől predesztinálva volt, hogy kommunista legyen. A társadalom peremén felnőve, kiszolgáltatva, látva maga és sorstársai jövőjét, ez vitte 18 évesen a mozgalomba az ifjú Csermanek Jánost. Abba a mozgalomba, amely a harmincas évek Magyarországán illegálisan működött, a lebukás minimum egy kiadós veréssel, de olykor sok éves börtönnel is járt.

Ez lett a sorsa neki is, három évet ült, de nem gondolta volna, hogy egyszer még a vele együtt raboskodó Rákosi börtönében is eltölt ennyi időt, ráadásul sokkal rosszabb körülmények között.

A világháború alatt itthon dolgozott a továbbra is illegális pártban.

A háború végefelé újra letartóztatják, de szerencsésen megszökik.

Budapest felszabadulása után már a város rendőrfőkapitány-helyettese.

A kommunista párt a hatalom csúcsára tört, Kádár viszont Rákosi újabb áldozata lett.

Mondvacsinált okok miatt életfogytiglani büntetés várt rá, melynek viszonyai – saját elmondása szerint – szörnyűségesebbek voltak, mint a háború előtti években.

Emberül viselte a megpróbáltatásokat, a pártra egy rossz szava nem volt, de még azokra sem, akik asszisztáltak eltávolításához.

A Sztálin halála utáni enyhülés számára is meghozta a szabadságot.

Lassan újra a párt első vonalába küzdötte magát.

Az országban elégedetlenség uralkodott.

Hiába nyíltak meg az egyetemek, főiskolák kapui a munkásosztály fiataljai előtt, olyan lehetőséghez juttatva ezzel az addig mindig elnyomott réteget, mely példátlan a magyar történelemben, a túlzott iparosítás nem párosult eredményességgel, csökkent az életszínvonal, ráadásul újra Rákosi került a miniszterelnöki pozícióba. 56 őszére politikai válság alakult ki Magyarországon. Október 23-án mozgalom és tüntetés indult a Rákosi alatt elkövetett káros folyamatok ellen. Igen bonyolult helyzet alakult ki, mert a jószándékú, a szocializmust reformálni kívánók mellett megjelentek a kapitalizmust visszaállítani igyekvők, külső támogatást is kapó csoportjai.

Az ellenforradalmárok egyre jobban megkaparintották a megmozdulások vezető pozícióit, hangadókká váltak.

Magyarországon komoly veszélybe került a közösségi társadalom ügye.

Kádár szavaival élve: "nemzeti tragédia volt".

Mert minek is nevezhetnénk, amikor magyar öli a magyart?

A döntő fordulat a Köztársaság téri pártszékház ostroma volt.

Személyes jóbarátja, Mező Imre és sorstársai kegyetlen kivégzése.

Az események a szélsőjobb felé tolódtak.

Kádár Moszkvában tárgyalt, csak sejteni lehet, hogy nem a legerősebb pozícióból.

A nyugati demokráciák betartották a II. világháború alatt kötött egyezményt, Magyarország a Szovjetunió érdekövezetében maradt.

De lassan-lassan ez a Magyarország már nem a régi volt. Hanem valami más, valami egyéni, kitünt a többi szocialista ország egyen-szürkéjéből.

Elkezdődött egy három évtizedes – és nem száz napos – jóléti rendszerváltás.

Ez a 32 év volt Kádár pályájának csúcspontja, a Kádár-éra.

Ekkor mutatkozott meg bölcsessége, kompromisszum-kötési intelligenciája, politikusi nagysága.

Ez a három évtized hazánk történelmének egyik legpozitívabb korszaka volt.

David Irving angol publicistát idézve: Kádár János úgy vált híressé, mint az ország egyik leggyűlöltebb ás legmegvetettebb személyisége. Ugyanez az ember ma a legnépszerűbb állampolgár.

A dolgozók életkörülményei folyamatosan javultak, nőtt az élelmiszer-fogyasztás, jobb lakások épültek, többet költöttek az emberek nyaralásra, fejlődött a motorizáció.

Főleg a mai helyzetet figyelembe véve nemzetközi összehasonlításban is jól működött az egészségügy és az oktatás.

Magyarországot a béke, a viszonylagos jólét, a nyugalom és a létbiztonság jellemezte.

1960 és 1990 között, két, tizenöt éves lakásprogram zajlott le, melynek eredményeképpen 2 millió lakás épült!

Százezrek jutottak így első fürdőszobájukhoz! Saját példa: Anyai nagyszüleim nem merték felvenni az első nyugdíjukat, mondván az túl sok, nekik annyi nem jár, valami tévedés van a dologban. Majd belepusztultak amikor beadták a földet a téeszbe, de öregkorukban a templomban foglalták imába Kádár nevét!

A mai politikusok nem tudnak mit kezdeni Kádár örökségével!

Ígéreteik, terveik mind-mind megvalósultak már Kádár alatt.

Teljes foglalkoztatottság?

Oktatás?

Egészségügy?

Világszínvonalú mezőgazdaság?

Minőségi és nem mennyiségi felsőoktatás?

Igazságosságon alapuló szociálpolitika?

Cigányok foglalkoztatása?

Fiatalok esélyteremtése, lakáshoz jutása?

Esélyegyenlőség?

Jöjjenek és tanuljanak Kádártól!

Igen, nem volt mai értelemben vett többpárti demokrácia. Egy Szovjetunióval a hátunkban nem is lehetett. De az adott körülmények között, messze-messze mindent elért Magyarország, amit lehetett. Tehet ennél többet egy politikus? Nem.

És kik szidják azt a rendszert a legjobban? Sokan olyanok, akik akkor szereztek ingyen diplomát, állást, lakást, külföldi állami ösztöndíjat. Akik annak a rendszernek a haszonélvezői voltak. Nem érdemlik meg, hogy kimondjam neveiket, sajnos hosszan lehetne sorolni.

Nem mehetünk el szó nélkül Nagy Imre mellett. Egyetlen momentumot emelek ki. Utolsó politikai cselekedete volt Kádár Jánosnak 1989. május végén volt, mikor vizsgálatot kért maga ellen Nagy Imre büntetőperében játszott esetleges szerepe miatt.

Kérte a per kivizsgálását, ha ebben bűnösnek tekintik, elfogadja a vizsgálat eredményét.

Kedves Elvtársak, Elvtársnők, Tisztelt Barátaink! Tekintsenek kérem Kádár Elvtárs sírjára!

Amíg Ő élt, ott volt, ahol lennie kellett, és tette elvhűséggel, ami tennie kellett.

Kérdem én, kedves elvtársak, mi megtettünk, megteszünk mindent annak érdekében, hogy az ország a békeszerető, dolgos emberek országa legyen, és úgy éljen mint egy békés, nagy család? Ennek érdekében dolgozzunk, hogy végre két évtized után megfelelő képviseletet kapjanak a munkások, dolgozók. Köszönöm, hogy meghallgattak.