| Kádár-megemlékezések : Thürmer: Az MSZP-t ma bűn támogatni; Gyurcsánynál nincs jobboldalibb politikus |
Thürmer: Az MSZP-t ma bűn támogatni; Gyurcsánynál nincs jobboldalibb politikus
2007.07.10. 11:04
Sokan vannak, akik 18 éve hitegetik magukat: a szocialisták jót akarnak, csak rossz módszerekkel. 18 éve újra és újra bebeszélik maguknak, hogy lehet egyszerre szeretni Kádár Jánost és beletörődni a kapitalizmusba. 18 éve hitegetik önmagukat, hogy elég egy szál virágot letenni Kádár János sírjához és feledtetni lehet, hogy az MSZP-re szavaztak. Nem, barátaim! Nem lehet! Az MSZP támogatása ma bűn. Bűn a baloldallal, bűn az emberekkel, bűn a magyar nemzettel szemben! A kórházak eladása, az egészségbiztosítás privatizálása nem baloldali politika, hanem jobboldali. Az orvosok és pedagógusok tömeges elbocsátása, az értelmiség tönkretétele nem baloldali politika, hanem jobboldali. Magyarország kiárusítása az amerikai és izraeli tőkének nem baloldali politika, hanem a legmocskosabb jobboldali. A milliárdosok kormánya nem a kisemberek, nem a szegények kormánya. Gyurcsány Ferencnél ma nincs jobboldalibb politikus – mondta Thürmer Gyula az MKMP Kádár-megemlékezésén 2007. július 1-én.
Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnökének beszéde • (Budapest, 2007. július 1.)
Tisztelt vendégeink! Kedves Elvtársak!
18 éve rendszeresen megemlékezünk Kádár János halálának évfordulójáról. Az emlékező gyűlést mindig mi rendeztük. Mi rendeztük, de mindig nyitott szívvel vártunk mindenkit, aki tiszteli Kádár Jánost, aki jó szívvel emlékezik a szocializmusra. Így lesz ez a jövőben is. Kádár János neve a jobboldaltól választ el bennünket, nem baloldali emberektől.
Mi mindig Kádár János tisztelőit várjuk ide, és soha sem feltétel a Munkáspárt támogatása. A Kádár iránti megbecsülés nem fedi el a különbségeket. Sok mindenről gondolkodhatunk másként, de a mai világban egyet világosan látnunk kell: nem lehet egyszerre Kádárra esküdni és belerúgni a Munkáspártba. Nem lehet egyszerre tisztelni Kádárt és harcot hirdetni a kommunisták ellen. Munkáspárt-ellenes Kádár-tisztelet soha sem volt, nincs és nem is lehet.
Kádár János mindenkié. Igen, mindenkié, minden magyar munkásé, minden magyar dolgozóé. Kádár János nem a magyar milliárdosoké! Kádár János a szegényeké. Nem a baloldali báránybőrbe öltözött kapitalista kizsákmányolóké, nem a politikai szekértolóiké. Kádár János a miénk!
Barátaim! Az idei megemlékezés rendhagyó. Valamennyien tudjuk, hogy mi történt itt május másodikán éjjel. Feldúlták Kádár János és felesége sírját. Meggyalázták Kádár Jánost, meggyalázták a politikust, az államférfit, meggyalázták az embert.
A tettesek mind a mai napig ismeretlenek. A kormány megtagad minden információt a nyomozásról. A városban pedig másról sem beszélnek az emberek, mint hogy Kádár csontjait soha sem fogják megtalálni. A kormány nem cáfolja a híresztelést, sőt, alátámasztja azzal, hogy elzárkózik mindenfajta újratemetéstől. Ők, mint eddig is tették, csak visszadobálnák a csontokat. Azonban ők is tudják, hogy ezzel nincs vége.
Miniszterelnök Úr! Mi már egyszer írtunk Önnek, de Ön nem hajlandó érdemben meghallgatni bennünket. Mi rendszeresen fogjuk Önt figyelmeztetni, akkor is, amikor Ön nem várja: a Kádár-ügy nincs lezárva! Mindaddig nem lesz lezárva, amíg Kádár Jánost emberhez és történelmi személyiséghez méltó módon vissza nem helyezik sírjába.
A Kádár-sír ügyéből nem politikai tőkét akarunk kovácsolni. Önmagunkat védjük! Nem vagyunk se naivak, se buták. A Kádár-sír elleni támadás - támadás a Munkáspárt ellen, támadás a magyar munkásmozgalom ellen. Meg fogjuk védeni magunkat!
Kádár meggyalázása nem csak a mi ügyünk! Kádár János nem csupán a magyar munkásság kiemelkedő vezére volt, de Magyarország miniszterelnöke is. Ahol ezt meg lehet tenni, már nincsenek erkölcsök. Ahol ezt meg lehet tenni következmények nélkül, ott az állam már nem ura a helyzetnek.
Ne áltassa magát senki! A magyar politika teljes erkölcsi züllésbe taszította a társadalmat. Kádár meggyalázása nem kommunista ellenes virtus, hanem szégyenfolt Magyarország nemzetközi tekintélyén. Jó pontokat az EU-ban is valós teljesítménnyel lehet szerezni, és nem sírgyalázással.
A tőkés hatalom soha sem szerette Kádár Jánost. Nem számít, hogy évtizedeken át a Kádár-rendszer kenyerét ették. Nem számít, hogy gyerekeik diplomájukat a Kádár-rendszer egyetemein kapták. Nem számít, hogy első milliójukat a Kádár-rendszerben szedték össze. Semmi sem számit, a tőkések gyűlölik Kádárt.
Gyurcsány a legrosszabb tőkés a rossz tőkések között is. Megtette azt, amit egyetlen tőkés politikus sem mert megtenni. Személyes üggyé tette a Kádár elleni harcot. Gyurcsány személyes győzelmet akar Kádár felett.
Gyurcsány megtette azt, amit egyetlen elődje sem mert megtenni. Nyers Rezső sem, Horn Gyula sem, de még Kovács László sem. Nem egyszerűen bírálta Kádárt, de kiátkozta. Kiátkozta, mint egykor az inkvizíció idején a pápák tették a katolikus egyház politikai vagy akárcsak szellemi hatalmát fenyegetőkkel. Csakhogy Gyurcsány úr téved.
Kádár legyőzhetetlen! A hatalom nem képes új értékeket adni, ezért le akarja rombolni a régi értékeket. A hatalom nem képes sikeres jelent teremteni a tömegek számára, ezért igyekszik szétzúzni a sikeres múltat. Kádár alkotott, teremtett, Gyurcsány és kapitalista rablóbandája pedig csak rombol és pusztít.
Kádár legyőzhetetlen! Kádárt nem győzhetik le pökhendi úri tolvajok, de nem győzheti le az egész tőkésosztály sem. Kádár neve a mai nemzedékeknek a megélt szocializmust jelenti, a felnövekvő generációknak pedig az eljövendő szocializmus eszméjét. Kádár János eszméje ezért halhatatlan.
Barátaim! A Kádár János elleni támadás szorosabbá tette pártunk egységét. Ma többen vagyunk itt, mint az elmúlt években bármikor. Tudom, mit jelent összeszedni a benzinre valót, pénzt gyűjteni, hogy buszt béreljetek. Köszönöm, hogy pénzt és energiát nem sajnálva, eljöttetek.
Kádár János elleni támadás és gyalázása felélesztette a szolidaritás érzését. Ma több baloldali szervezet és személyiség jött el, mint bármikor az elmúlt években. Köszönjük és mi, kommunisták nagyra becsüljük más baloldal barátaink jelenlétét.
A Kádár elleni támadás nem csak magyar ügy, európai ügy is. Aki ma Kádárt támadja, a nemzetközi munkásmozgalmat támadja. Ugyanazok, akik ma nálunk sírt rombolnak, Csehországban betiltják a kommunista ifjúság szervezetét, a Belarusz Köztársaságot politikai és gazdasági korlátozásoknak vetik alá. Örülünk, hogy itt vannak külföldi barátaink, s többen vannak, mint bármikor korábban. Köszönjük Önöknek.
Barátaim! A budapesti és Pest megyei kommunisták készültek a mai ünnepségre. Az elmúlt héten olyat tettek, amire nem volt példa történelmünkben. Budapesti és Pest megyei aktivistáink kis csapata kitakarította és rendbe tette a Munkásmozgalmi Panteon környékét és a munkásmozgalom hőseinek sírjait. Tették ezt önzetlenül, megbecsülésből azok iránt, akik itt nyugszanak. Tették ezt abból a szilárd hitből is, hogy a munkásmozgalom is a magyar történelem része, emléküket kötelességünk megőrizni a 21. század nemzedékeinek is.
Bejelentem: a Magyar Kommunista Munkáspárt védnökséget vállal a munkásmozgalom mártírjainak sírja felett. Sokan nyugszanak itt. Mező Imre, a Köztársasági Pártház védője, Stromfeld Aurél, a Tanácsköztársaság vezérkari főnöke, Lukács György, a 20. század egyik legnagyobb marxista filozófusa, Friss István, a kiváló marxista közgazdász, Komócsin Zoltán, a KISZ első vezetője és sokan mások. Emléküket és sírjukat megőrizzük a jövő nemzedékeinek.
Tisztelt vendégeink! Kedves Elvtársak! A Kádár-rendszerben sem volt minden fenékig tejföl. A Kádár-rendszerben is voltak szegények és gazdagok, de a társadalom nagy része középosztály volt. Ma a középosztály eltűnik, milliószámra születnek újabb és újabb szegénycsaládok.
A szocializmusban sem volt könnyű gyereket vállalni, de ma embert próbáló vállalkozás. Ha Kádár idején négyes ikrek születtek, az egész ország örült. Az ikreket a társadalom elhalmozta mindennel, lakást adott nekik, gondoskodott róluk. Most a négyes iker teher az államnak, hovatovább velük fizettetik ki a kórházi számlát is. Kérdezem én: milyen társadalom az, ahol nem örülnek, ha négyes ikrek születnek?
A szocializmus egészségügyi rendszere messze volt a tökéletestől, szidtuk is eleget, a parlamentben is, a kabaréban is. De egy biztos: a beteg embert nem küldték el, ha nem volt pénze, hanem meggyógyították. Ma arra kötelezik az orvost, hogy a legolcsóbb gyógyszert írja fel nekünk. A kórházakban teljes a zűrzavar, mindenki retteg a holnaptól.
A szocialista képviselőknek pedig nincs jobb dolguk, mint azt javasolni: a szülök maguk határozhassák meg a gyermekeik nemét. Tiltakozunk, hogy a szocliberális politikusok beavatkozzanak a természet rendjébe.
Barátaim! Az idő változik. Lehet, hogy nem olyan ütemben, mint szeretnénk, de változik, s a mi javunkra változik.
Fiatal gazdasági szakemberrel találkoztam minap Szolnok megyében. Feszengett egy kicsit, érződött, hogy nem volt még ilyen helyzetben. Majd azt mondja nekem: amikor készültem a találkozóra, elolvastam a Munkáspárt anyagait. Tudja, elnök úr, megmondom Önnek őszintén: én is így élem meg a mai világot.
Unokaöcsém, aki tehetségére és szorgalmára építette kicsiny vállalkozást, tönkrement. Jobban mondva tönkre tették a magas adók, az ellenőrizetlenül ide engedett külföldi konkurencia, a magyar vállalkozási világ piszkossága, minden együtt. Ma mosogat egy étteremben, hogy megéljen. Mit mondott nekem? Csináljatok már valamit!
A szomszédom középkorú vállalkozó. Ő is tartozik mindenkinek, neki is tartozik mindenki. 16 évig ez elment, de ma szorul a hurok, a szó legszorosabb értelmében. A szomszédom nem baloldali, jobboldali. Nem szereti Kádárt, de mégis azt mondja: tegyenek valamit! Maguknak még hisznek az emberek!
Elvtársak! Nekünk hisznek az emberek, és ez arra kötelez, hogy többet tegyünk. Pártunk tavaly óta talpra állt. Sokat dolgozunk, de sok még a kétely is. Somogy megyei elvtársunk azt mondja nekem minap: hogy jutunk ötről a hatra? Én azt válaszoltam: előbb jussunk egyről a kettőre!
A forradalom győzelme még messze van, de elindultunk az úton. A Gyurcsány-kormány megdöntése sincs már annyira messze, de még van mit tenni. Egy a lényeg: tennünk kell, dolgoznunk kell!
Tiltakozzunk az orvosi szakszolgálat privatizálása ellen, ahogyan tették a IX. kerületiek! Ez is forradalmi tett! Terjesszük a Szabadságot, legyen minél több előfizetőnk! Ez forradalmi tett! Mutassuk be Balszemmel könyvet. Ez is forradalmi tett! Tiltakozzunk a fertőző szemét lerakása ellen a Csepel szigeten, mintahogyan tették a csepeliek! Ez is forradalmi tett! Szervezzük meg a Baloldali Front újabb és újabb vidéki szervezeteit, ahogyan az egri fiatalok tették. Ez is forradalmi tett. Indítsunk jelöltet kivétel nélkül minden időközi választáson, úgy, ahogyan Debrecenben vagy Bátonyterenyén tették. Ez is forradalmi tett!
Elvtársak! 18 éve ünneplünk itt együtt. Sok minden változott. Sokan elmentek, sokan elfáradtak. De egyben biztosak lehetünk: az új nemzedék itt van! Egyre többen vannak az új erők, akikkel véghezvisszük történelmi feladatainkat.
Büszkék vagyunk Központi Bizottságunkra. Büszkék vagyunk a KB megválasztott helyi képviselőire, akikre úttörő munka vár. Büszkék vagyunk a Baloldali Frontra. Büszkék vagyunk megújuló Nőtagozatunkra. Büszkék vagyunk megyei és budapesti regionális vezetőinkre, a párt aktivistáira!
Elvtársak! Barátaim! Sokan vannak, akik 18 éve hitegetik magukat: a szocialisták jót akarnak, csak rossz módszerekkel. 18 éve újra és újra bebeszélik maguknak, hogy lehet egyszerre szeretni Kádár Jánost és beletörődni a kapitalizmusba. 18 éve hitegetik önmagukat, hogy elég egy szál virágot letenni Kádár János sírjához és feledtetni lehet, hogy az MSZP-re szavaztak.
Nem, barátaim! Nem lehet! Az MSZP támogatása ma bűn. Bűn a baloldallal, bűn az emberekkel, bűn a magyar nemzettel szemben!
A kórházak eladása, az egészségbiztosítás privatizálása nem baloldali politika, hanem jobboldali. Az orvosok és pedagógusok tömeges elbocsátása, az értelmiség tönkretétele nem baloldali politika, hanem jobboldali. Magyarország kiárusítása az amerikai és izraeli tőkének nem baloldali politika, hanem a legmocskosabb jobboldali. A milliárdosok kormánya nem a kisemberek, nem a szegények kormánya. Gyurcsány Ferencnél ma nincs jobboldalibb politikus.
A mi felelősségünk történelmi. A baloldalon a Munkáspárt a fáklya, amely kiutat mutat a szocialisták hazugságaiból. A Munkáspárt adhat baloldali választási lehetőséget a baloldali választóknak. A Munkáspárt győzheti meg a baloldali embereket, hogy nem kell a jobboldalra szavazniuk, ha változást akarnak.
Kádár János neve a jobboldaltól választ el bennünket, és nem egymástól, nem a baloldali emberektől. Kádár János nevében és nevével állítsuk meg az eszeveszett rombolást, ami ma folyik az országban, védjük meg azt a keveset, ami még maradt a kádári életműből, az egykor virágzó Magyarországból! Éljen Kádár János eszméje! Éljen Magyarország! Éljen a Munkáspárt!
***
Nagy János, a Budapesti Elnökség tagjának beszéde a Kádár-megemlékezésen, 2007. július 1.
Tisztelt Emlékezők! Tisztelt Megjelentek! Barátaim!
Majdnem két hónappal ezelőtt már találkoztunk ennél a sírhelynél. Akkor kegyeleti megemlékezést tartottunk, mert elvetemült senkiháziak meggyalázták Kádár János és felesége sírját.
Ma újra itt vagyunk. Kádár János temetésének 18. évfordulójára és születésének 95. évfordulójára emlékezünk. Méltó módon, úgy ahogy egy szeretett, tisztelt halott emléke előtt illik tisztelegni.
Én csepeli munkás vagyok. Többed magammal jöttem Csepelről emlékezni. Mi a jelenlétünkkel most valamennyien azt bizonyítjuk, hogy van családja, a hatalom állításával szemben - akik azt mondják" nem volt családja, nincs senkije Kádár Jánosnak". Nézzenek körül barátaim. Itt vannak tisztelői és itt vannak az ő igazi nagy családjának, a kommunisták közösségének képviselői is, és sokan vannak itt velünk gondolatban azok közül is, akik nem tudtak ma ide eljönni. Itt az ő családja, amelyhez ő mindig tartozott haláláig és tartozik ma is, és tartozni fog a jövőben is. Ez a család üzeni a hatalomnak, Kádár János sírján mindig lesz virág.
Tisztelt Emlékezők! Eljátszottam a gondolattal. Mit mondanék Kádár Jánosnak, ha itt lehetne ma közöttünk. Mit kérdezne ő tőlünk, milyen tanácsot adna nekünk. Tudom, ha beszélgetni kezdenénk, megelőzne kérdésével, ha megtudná csepeli vagyok. Meséljen már, mi van ma Csepelen! Szeretett hozzánk járni, jól érezte magát közöttünk, mert szerette az egyszerű embereket, a munkásokat, érdekelte a sorsuk, életük.
Azt tudnám neki mondani, Csepelen megállt az idő. A nagy csepeli gyár nem létezik, már csak romjaiban él. Megállt az idő és jó hogy nem visszafelé halad. Nincs munkahely, nincs munka sok az elkeseredett reményvesztett ember. Nincs már becsülete a tisztességes munkának. Elmondanám azt is tudja meg, van szép szökőkútunk a város központjában, mely mellett éjjel a bokrok között hajléktalanok keresnek menedéket. Épülnek ma lakóparkok, szép épületek, lakások de nem a fiatalok és nem a munkások számára. Ezek a lakások az egyszerű embernek megfizethetetlenek, ezek a lakások a kiváltságosok számára épülnek.
Nincs már kórházunk se, mert elvették tőlünk. Nem arra jár a busz se, amerre a lakosság szeretné, eladták a csepeli szigetcsúcsot, mint ahogy eladták a Kis -Duna partot is, hogy ott is lakóparkok épüljenek. Elmondanám azt is, műszakváltáskor alig látni embereket a gyár útjain. Akik még dolgozhatnak leszegett fejjel, szomorúan járnak, kelnek. Tudatnám vele, hogy a csepeliek nagy részének még a tisztességes szegénység sem adatik meg. Felújította az önkormányzat az 1. számú kapu, a főbejárat feletti neon feliratot, ami egykor hirdette, ez a Csepel Vas és Fémművek, ma már ez se igaz, pár lépéssel beljebb már a nagykalapács sem adja a munka ütemét. Nagyon nagy csend van a gyárban. Bántóan nagy a csend, a munka zajához szokott emberek fülének. Nem áll már a Lenin szobor sem a gyárkapu mellett.
Ahol gyár állott most kőhalom, mindent belepett már a gyom. A megmaradt rozsdásodó gépek még reménykedve dolgos kezekre várnak, Az egykori gyárról, a még élő öreg szakik mesélnek a múltról, mert nincs már gyártörténeti és munkásmozgalmi múzeumunk se, mert bezárták A mai fiatalok nem is tudhatják meg, hogy apáik egykor mintegy a gyár fénykorában 38000-en dolgoztak itt a gyárban
Bizony nagyot változott a világ Csepelen.
Az egykor a gyárban akkor még fiatalon ott dolgozó, KISZ vezetők, és munkahelyi vezetők, igaz ma már az MSZP köntösébe bújva uralják Csepelt, megtagadva korábbi elveiket, meggyőződésüket. Ma az úr titulus jár nekik, a korábbi elvtárs megszólítás helyett. Ha ezek a köpönyegforgatók azt tették volna az általuk ma átkosnak nevezett időben, amit ma tesznek, szégyenükben elbujdokoltak volna akkor. De sajnos, ma is itt vannak közöttünk, Csepel kárára. A mai köpönyegforgató világban ilyen emberek uralják, vezetik Csepelt is.
Hát ilyen ma a világ Csepelen.
Jó ha tudják ezek az urak, tettük nyomai megmaradnak, mint ahogy megmarad azon barbárok nyoma a síremléken, akik e sírt itt mellettünk meggyalázták. Fényesíthetik tettüket, csiszolgathatják a síremléket, a vörös gránitot, nyomaik már örökre megmaradnak.
Barátaim! Mit mondana erre Kádár János nekünk, mit üzenne? Talán valami ilyesmit: „Miért hagyták barátaim, hogy így legyen? Csak nem félnek, hisz a munkások nagy családja hatalmas erő. A mai hatalom képviselőitől félnek akik, már saját döntéseiktől is félnek. Hallom mondaná: és elképzelem hozzá cinkos kacsintását, mosolyát "még az én emlékemtől is fél ez hatalom.
Hát küzdjenek ott Csepelen, hogy ne így legyen. Védjék meg érdekeiket, harcoljanak együtt, mint egykoron harcoltak együtt angyalföldiek, kőbányaiak, zuglóiak. Ha Csepel szól, Váci út feleljen neki, mint régen. Ragaszkodjanak meggyőződésükhöz. Továbbra is szolgálják azt az ügyet, amit együtt kezdtünk el.
Soha ne feledjék el kik vagyunk, mit akarunk és hova indultunk. Harcoljanak azért a szabadságukért, ami a szívükbe van, azt a szabadságot nem veheti el senki maguktól.
Ne engedjék, hogy a mindennapi megélhetés rabságában tartsa az embereket a hatalom.”
Hát így gondolom én. Valami ilyesmit mondana, adna Ő nekünk útravalóul.
***
Szatmári Boglárka beszéde a Kádár-megemlékezésen, 2007. július 1.
Kedves Elvtársak!
Kádár János. Ez a név sok emberben vegyes érzelmeket táplál. Vannak, akik a pokolba kívánják. De nem csak kívánják, hanem ennek szégyenteljes módon tanúbizonyságát is adták.
Holnap lesz két hónapja annak, hogy meggyalázták Kádár Jánost. Kérdezem én: vajon, ha hol tartana a nyomozás, ha ugyanezt – mondjuk – Antall József sírjával tették volna?
Mi törvénytisztelő emberek vagyunk. Kádár János sírját feldúlni nem csupán kegyeletsértés, de törvénysértés is. Mi tiszteletben tartjuk a törvényt, de ezt követeljük a magyar kormánytól, a magyar rendőrségtől is.
Gyurcsány Ferenc kormányától nem magyarázkodásokat várunk, mint amilyenekkel kiszúrták a szemünk, hanem világos intézkedéseket! Nem csak mi, kommunisták, de minden józanul gondolkodó magyar ember is.
Kedves Elvtársak! 26 éves vagyok. Gyerek voltam még, amikor Kádár János itt hagyott bennünket. De jól emlékszem, hogy családunkban tisztelet övezte. Szüleim csak így emlegették: az Öreg. Kádár János olyan emberként él bennem, aki azért küzdött, hogy a magyaroknak legyen lakásuk, munkájuk, és tudjanak nyugodtan gyermeket vállalni, tudván azt, hogy biztonságban fel is tudják nevelni.
Az elmúlt hónapokban részt vettem Debrecenben az időközi választásokon. Most már majd minden debreceni tudja rólam, hogy kommunista vagyok. Sok embertől meg is kapom, hogy mit keresek én itt? Mit csinálok fiatal létemre idős emberek között? A fejemhez vágják azt is, hogy a szocializmusban minden rossz volt, de bezzeg most demokrácia van meg szabadság. Most aztán minden jó!
Én nem vagyok egy félős lány, úgyhogy vissza is vágom a fejükhöz: arra válaszolj, nagy okos, mikor volt munkahelyed? Mikor kaptál az államtól lakást? A Kádár-rendszerben vagy most?
Mire azt mondják: Kádár idején be voltunk zárva, nem mehettünk sehova! Én meg azt kérdezem: ma hogyan juthat ki az átlag magyar állampolgár az USA-ba, vagy a Sidney-i Operaházba? Egyszerű a válasz: SEHOGY!
Annak idején el tudtunk menni az üdülőkbe, nyaraltunk, volt lángos, sör, vízpart. Anyukám el tudott vinni Sopronba is, a Balatonhoz is, a nyomdászüdülőbe. Akkor megtehettük. Ma nem! Most jó esetben két-három napra el tudunk menni valahova a környékre „nyaralni”. Aztán évekig fizethetjük vissza a bankoknak a felvett kölcsönt.
Annak idején a szüleim ki tudták fizetni a számlákat, sőt félre tudtunk tenni pénzt magunknak. Én a párommal egy gyereket nevelek, de nem, hogy félre tenni nem tudunk, de egyre jobban elmerülünk az adósságban.
Pár napja láttam a tévében, hogy elvileg nálunk az átlag nettó kereset 112 ezer forint. Kérdem én: hol, melyik Magyarországon? Kik keresnek 112 ezret? A minibálbéresek, a részmunkaidős kismamák, a feketén dolgozók? Kik? Nálunk Debrecenben az, aki 70 ezret hazavisz tisztán, a fenekét veri a földhöz örömében.
Sokat gondolkodtam, hogy miért van ez így? Miért van az, hogy egyesek halálra gürcölik magukat, mégsem tudják kifizetni a rezsit, a telefont? Mások meg könnyedén fizetik ki a tízmilliókat egy lakóparki lakásért.
Önök, idősebbek erre kapásból tudják a választ, de nekünk saját bőrünkön kellett megtanulni. Azért van ez így, elvtársak, mert most kapitalista rendszer van. Ma csak a felső réteg teheti meg mindazt, amit az „átkosban”, a kommunista rendszerben bárki megtehetett.
Hadd mondjak még valamit! Egyre inkább azt látom, hogy most már nem csak én tudom ezt az igazságot. Egyre többen leszünk, akinek kinyílik a szeme. Ha Gyurcsány meg a szocialista haverjai még egy-két évig hatalmon maradnak, mindenki kívülről fogja itt vágni a marxizmust! Az hol biztos!
Mondok egy példát. Van egy vállalkozó barátom, aki megkérdezte tőlem: hogy van az, hogy én kapitalista vagyok, Te meg kommunista, és mégis szóba állunk egymással?
Egy francot vagy Te kapitalista, mondom neki, magyar vállalkozó vagy. Van egy vállalkozásod, folyamatosan arra panaszkodsz, hogy nincs munka, nem tudod a munkásaidat fizetni, idegeskedsz az APEH miatt. Téged is tönkre tesz ez a rendszer, legfeljebb egy kicsit később, mint bennünket. Hát ezért tudunk mi egymással szóba állni!
Nem könnyű ma kommunistának lenni, de nem is lehetetlen. Persze, ijesztgetnek bennünket mindennap. A Fideszesek kommunistáznak is. Én azt mondom: ne vegyük magunkra! Nem nekünk szól! Ez a kommunistázás Gyurcsány Ferencnek szól, és azoknak szól, akik tönkreteszik az országot. Azoknak, akik abban a rendszerben akkor nőttek fel, élvezték az előnyöket, most pedig magasról tesznek rá, sőt kiátkozzák Kádár Jánost.
Mi vagyunk Kádár János gyermekei, unokái. Mi, akik itt állunk, és emlékszünk rá. Emlékszünk arra, hogy mit tett, milyen életet teremtett számunkra.
Mi azok vagyunk, akik egy modern kommunizmust akarunk építeni. Egy olyan kommunizmust, amire Kádár elvtárs is büszke lenne. Egy olyan társadalmat, ahol lehet élni, ahol boldogabban lehet élni. Egy olyan országot, ahol a nép kezében van a hatalom, nem a tőkésekében! Egy olyan országot akarunk, ahol büszkék lehetünk arra, hogy kisemberek vagyunk, és van beleszólási jogunk a saját életünkbe!
Ez a mi álmunk, és valóra is fogjuk váltani! | |
AJÁNLOM AZ OLDALT
