Thürmer és az MKMP : Egy Hollandiából hazatelepülő asszony újjászervezi a dombiratosi Munkáspártot |
Egy Hollandiából hazatelepülő asszony újjászervezi a dombiratosi Munkáspártot
2007.07.04. 16:24
Ma még nem állnak hosszú sorokban a pártirodák előtt az emberek, hogy belépjenek a Munkáspártba. De azért ma is sokan vannak, akik hozzánk jönnek. Miért? Nos, minden embernek megvan a maga saját oka és magyarázata, de mindegyikben közös, hogy az emberért, a közösségért akarnak tenni, és gyűlölik a kapitalizmust. Hallgassuk meg egy leendő elvtársunkat, Bodor Mária Magdolnát Dombiratosról, aki éppen ezekben a napokban jelentkezett a pártba.
Tisztelt Munkáspárt, tisztelt Thürmer Gyula elvtárs!
Felvételemet kérem a Kommunista Munkáspárt soraiba. Már jelentkeztem a Békés megyei szervezetnél Bánhegyi József elvtársnál telefonon.
Tudom, hogy most mindenki a szomorú hírrel foglalkozik, hogy Kádár elvtárs sírját tönkretették, meggyalázták. A tettes talán sohasem kerül rendőri kézre, marad a keserűség, hogy ilyen elvetemült emberek is laknak hazánkban, akik ilyen gyáva tettekre képesek. Életében nem tiltakoztak, most akarnak nemzeti hősként feltűnni, pedig a sírgyalázás minden társadalomban elitélendő cselekedet. Nemcsak Önökkel érzek, de az én bánatom is, de jön majd ismét az az idő, amikor rádöbbennek, ki volt Kádár János, és arany betűkkel fogják nevét a történelemkönyvekben feltüntetni. A nép felébred, mert nem lehet örökké félrevezetni.
29 évi hollandiai tartózkodás után települtem haza egy hónappal ezelőtt. Már kb. egy éve kapom e-mailben körlevelüket, de bármikor írtam, választ nem kaptam kérdéseimre. El tudom képzelni, hogy kételkednek, mit is akar az, aki Nyugaton élt ennyi ideig. A lakáshiány, az emberhez nem méltó albérleti nyomor űzött ki hazánkból, oda mentem, ahol fedelet adtak a fejem fölé, hiszen akkor nyolc éves kisfiamat is magammal vittem. Akkori munkahelyemnek megírtam, hogy távozásomnak politikai okai nincsenek.
Amikor kimentem, én semlegesen néztem a politikát, szüleim pedig vallásosak voltak, tehát nem voltak kommunisták. A legnagyobb kellemetlen meglepetés az volt a számomra, amikor rajtam is csattant a tőke ostora, a munkanélküliség, kilátástalanság, közöny, segíteni nem akarás, megláttam, hogy milyen hatalmas pénzeket keres a kapitalista, aki nem dolgozik, s minimumbérért a lelket is kihajtja azokból, akik a termelőmunkát végzik. Ez még nem minden, mert 23 év alatt csak igen keveset fizetnek, tehát felveszik a tizenéves fiatalokat fele bérért, ugyanannyit dolgoznak, mint egy 23 éven felüli, s alig visznek valami pénzt haza. Ha pedig betöltik a 23 évet, elbocsátják őket, s felvesznek egy másik tizenévest, akire ugyanez a sors vár.
Lassan világossá vált előttem, hogy amit a kapitalizmusról tanultunk az iskolában, az nem volt hazugság, ahogy anyámék mondogatták, hanem a színtiszta igazság, amit saját bőrömön tapasztaltam. Ekkor lettem nyugaton kommunista.
A mai világban csak az vallja magát kommunistának, aki tényleg úgy is érez és gondolkodik. Sajnos, a múltban divatjelenség volt a pártba belépni. Így sok olyan volt párttag van, aki ma a tőkések között van. Én nem voltam a múltban párttag, mivel a képmutatás nem volt a stílusom, s a kommunizmus igazságát csak később fedeztem fel.
Mivel 62 éves vagyok, hazatelepültem, s már azzal a szándékkal és tudattal, hogy tapasztalataimat hasznosítom, mert sajnos a kommunisták jó hírnevét lejáratták, vagy eredeti szóhasználattal elkúrták azok, akik régen párttagok voltak, ma szocialistáknak vallják magukat, de ők a valódi nagytőkések. Így igen nehéz feladat a jó hírnév visszaállítása, az emberek meggyőzése, hogy nem a kommunisták a hibásak, hanem azok, akik jogtalanul annak vallották magukat, de nem úgy cselekedtek.
Az egy hónap alatt Békés megyében jó néhány kommunistával találkoztam. Van, aki tagja a mai Munkáspártnak, mások pedig szimpatizálnak, de vagy nem mernek, vagy nem jutottak el odáig, hogy belépjenek, mert itt Dombiratoson egész nap a létért küzdenek az emberek, s nincs idejük a politikára.
Május elsején születtem, 1945-ben. Születésnapom egybeesik a munka ünnepével. Így ünnepséget tartottam azokkal, akik most azt a házat renoválják, ahol lakom. Kitettem az asztalra két Lenin szobrot, kivittem a sztereót, s előszedtem a zenekészletemet, szovjet, magyar, cseh mozgalmi dalokkal. Egyszer aztán azt mondta valaki, hogy vegyük hangosabbra. Megünnepeltük május elsejét. Én pedig tudomást szereztem arról, hogy van itt elég kommunista a faluban, csak nincs, aki szervezzen. Elmondták, hogy mindenki dogozik, nincs, aki vigye, csinálja a pártfeladatokat.
Én mindjárt azzal az elképzeléssel jöttem, hogy mindenki hozzon egy új tagot.
Szerény megélhetésemet biztosítja az öregségi nyugdíj Hollandiából, a volt férjem is kijött, ő holland, s így tudtam én is kijönni, mivel saját jogomon csak 65 éves koromban hagyhattam volna el Hollandiát. Nekem lesz elég szabadidőm, ha a ház renoválása elkészül.
Felvételemet kérem a pártba. Jogosítványom, autóm nincsen, a volt férjemnek van, azzal közlekedünk. De van egy több mint 6 MB letöltési sebességű internet vonalam, Pentium 4-es komputerem, szervezőkészségem, s jó akaratom egy igaz ügy érdekében. Ezt tudom felajánlani, ha bevesznek a párt soraiba. Az itteni elvtársakkal újjászervezzük Dombiratos politikai életét, a Munkáspárt kihalt tevékenységét ebben a faluban. Ha önöknek megfelel a személyem, akkor szívesen beállok a sorba. Lenin élt, Lenin él, Lenin élni fog!
Elvtársi üdvözlettel: Bodor Mária Magdolna, Dombiratos (Békés megye, 7. számú, mezőkovácsházi központú parlamenti egyéni választókerület)
|