Bánó András: Thürmer Gyula, a Magyar Kommunista Munkáspárt elnöke a Gyorshír vendége. Önök petícióban követelnek válaszokat a Miniszterelnöki Hivatal vezetőjétől a Kádár-sírgyalázás ügyében. Nevezetesen arról van szó, hogy még mindig nem történt tulajdonképpen érdemi előrelépés, legalábbis a nyilvánosságot erről nem tájékoztatták a Kádár-sír megrongálásának ügyében. Önök mikorra várnak valamiféle választ a Miniszterelnöki Hivataltól?

Thürmer Gyula: Önnek teljesen igaza van: az idő megy. A bűncselekmény május másodikán történt, a petíciónkat pedig május 25-én adtuk át. Időközben pedig megváltoztak a nyomozás külső körülményei. Leváltották a rendőrség vezetőit, és távozott a Nemzetbiztonsági Hivatal vezetője is. Azt gondolom, hogy…

Bánó: Na de ettől még azért ez a nyomozás folyhat, tehát azt botorság gondolni, hogy eddig mondjuk a legfőbb rendőri vezetők tartották kezükben a nyomozás szálait; hát biztos ki van adva ez egy külön nyomozócsoportnak, amelyik ezen az ügyön dolgozik, függetlenül attól, hogy ki a főnöke.

Thürmer: Én nem kétlem, hogy a nyomozócsoport dolgozik és működik; ugyanakkor az is világos, hogy a rendőrség és a nemzetbiztonsági szervek között a politikai légkör azért megváltozott. Na most ebben a helyzetben nem biztos, hogy olyan ütemben és olyan intenzitással dolgoznak, ahogy erre szükség lenne. Mi azt gondoljuk, hogy a társadalom egy ilyen súlyos bűncselekmény ügyében gyors és érdemi választ vár. Ezért is nyújtottuk be a petíciónkat a miniszterelnöknek.

Bánó: De hát még egyszer arra akarok csak rávilágítani, hogy nem a fejesek dolgoznak, hanem alsóbb szinten. Azokat nem váltották le. A főosztályvezetőket meg az osztályvezetőket, akik a nyomozást irányítják, azokat nem váltották le.

Thürmer: Ha ma Magyarországon a rendőrség körül és a nemzetbiztonsági szervek körül nyugodt lenne a politikai légkör, meg úgy egyáltalán a kormány körül nyugodt lenne a politikai légkör, akkor nem írnánk ilyen petíciókat. De úgy érezzük, hogy nem ilyen a légkör. És ahogy ön is mondta, igazából semmiről nem tájékoztatják a közvéleményt. Hát egy hónap elteltével azért kellene valamit mondani. Hát még a móri gyilkosság ügyében is mondtak naponta valamilyen hírt, de hát ebben a kérdésben egy szót se mondtak…

Bánó: Látja, el is kapkodták… el is kapkodták azt annak idején. Most meg aztán itt a kínos szituáció. Most én nem akarok a móri gyilkosság és a Kádár-sír meggyalázása között párhuzamot vonni, de hát lehet, hogy most azért nem mondanak semmit, egyrészt lehet, hogy nem is tudnak, vagy másrészt lehet, hogy tudnak, de hírzárlat van. Volt már arra példa, hogy egy hírzárlat sikeresen végződött aztán a nyomozás befejezését illetően, mondjuk a Prikkel-házaspár meggyilkolására gondolok, ahol ugyancsak szorongatták a rendőrséget, de kitartottak, és nem mondtak semmit, és a végén kiderült az igazság. Tehát lehet, hogy itt szándékosan most egy ilyenfajta hírzárlat van. Ugyanakkor én azt teljesen megértem az önök részéről, hogy szeretnék már tudni, hogy mi történt. Hogy legalább mondjon már végre valaki valamit.

Thürmer: Hát pontosan, mert időközben az is megtörtént, hogy Kádár János megmaradt földi maradványait azért elföldelték a Kerepesi temetőben. Miközben ugye nem találták meg még se a koponyát, se a felső részét, tehát a testének nagyobbik részét. Ebben a kérdésben is a miniszterelnök úrtól várok és várunk megnyugtató választ arra a levélre, amit még május 3-án elküldtem. Erre is illik válaszolni.

Bánó: Hogy önök szeretnék újratemettetni Kádár Jánost?

Thürmer: Hát szeretnénk ezt a kérdést megnyugtató módon, tisztességes módon, emberi módon lerendezni.

Bánó: Igen. Magam sem tartottam túl szerencsésnek azt a szituációt, ahogy végül is a Kádár-sír betemetésre került. Ugyanakkor azt én is hajlamos vagyok elfogadni, hogy ha a sírgyalázást és a mostani időt vesszük, akkor ugye eltelt több mint három hét. Most három hétig ott nyitva legyen egy sír, vagy addig őrizzék egy bonctani intézetben a csontokat, vagy az igazságügyi, orvostani intézetben… szóval ez eléggé sok problémát vet föl annak ellenére, hogy természetesen nem volt talán túl szerencsés az a sietség, vagy pláne az a kora hajnali időpont, ahogy a Kádár-sír befedésre került.

Thürmer: Örülök, hogy ön is így látja, és azt gondolom, hogy nagyon sokan az újságíró kollégák közül így látják, akiket annak idején kizártak ebből az aktusból. De hát spongyát rá, nem érdekes, hogy mi volt egykor, három héttel ezelőtt. A jövő a fontos.

Bánó: De hát tulajdonképpen – bocsásson meg, hogy csak közbevágok – nem a miniszterelnöknek kellene ezt címezni, hanem meg kellene kérdezni erről Hagyó Miklós főpolgármester-helyettest, aki végül is személyesen irányította ott ezt az egész dolgot. Mert hát az eléggé szerencsétlen volt, hogy ott négy ember úgymond becsukta a Kádár-sírt.

Thürmer: Nézze, elég régen vagyunk a politikában, és azt gondolom, hogy ez az ügy elég súlyos ahhoz, hogy azt mondhassam, hogy ez egy politikai kérdés. Meg vagyok róla győződve, hogy nem Budapest főpolgár… helyettese hozta ezt a döntést egyedül. Ebben egy politikai kör döntött, és ezt a megoldást találták. Én azt gondolom, hogy szerencsétlen…

Bánó: De miért gondolja, hogy ezt egy politikai kör döntötte el?

Thürmer: Hát nézze, Kádár János itt él közöttünk. Tehát a Kádár-problémával szembe kell nézni. És én azt gondolom, hogy szembe kell nézni majd akkor is, amikor megtalálják remélhetőleg a csontjainak megmaradt részét. Mert akkor mi legyen? Tehát hova temessék a koponyáját, mi legyen a felső részével… én azt gondolom, hogy erre az eshetőségre a miniszterelnöknek választ kell adnia.

Bánó: Hát ha megtalálják a csontokat, gondolom, újra fel fogják nyitni a sírt, és újra…

Thürmer: És akkor újra csak bedobálják? Vagy… vagy azt gondolom, hogy ahogy ez bármelyik emberrel tisztességesen illetné, el kell temetni. Most ezt a temetést kell valakinek elvégezni. A Munkáspárt azt mondta, hogy nagyon szívesen megtesszük, mint az a politikai család, amelyhez Kádár János tartozott.

Bánó: Jó, hát csak az a baj, tudja, hogy nem egy munkáspárt van. Hanem kettő. Na most akkor a Magyarországi Munkáspárt 2006 ugyanolyan jogot formálhat arra – most ők is kint voltak Kádár János születésének 95. évfordulóján a temetőben, ott tartottak egy megemlékezést. Fratanolo János ennek a szervezetnek a részéről például azt mondta, hogy nem értenek egyet az önök elképzelésével. Szóval akkor most elkezdődik egy marakodás a két munkáspárt között, hogy ki is temesse el majd Kádár János földi maradványait, ha egyáltalán azok megkerülnek.

Thürmer: A 2006-os párt nemcsak ezt mondta. Ők azt is kijelentették, hogy a kormány fogja majd eltemetni. Én azt gondolom, hogy itt most egy nagyon csúnya dolog történik. Gyurcsány egyrészt megtagadta a múltkori kongresszusukon Kádár Jánost, és Nagy Imre mellett tette le a voksot. Ugyanakkor rájöttek arra, hogy hiba, és most a Munkáspárt 2006-on keresztül megpróbálják ezt az egész temetési ügyet a maguk javára fordítani. Én azt gondolom, hogy politikailag ez inkorrekt, tisztességtelen. Egyébként mi nem akarunk ezen veszekedni. Ha netán bennünket ér az a tisztesség, hogy eltemethessük Kádár Jánost, akkor ezt a lehető legnyitottabb és legdemokratikusabb alapon szeretnénk megtenni.

Bánó: Köszönöm szépen.