Egész nap élénk volt a forgalom a párt politikai sátrainál, ahol a párt elnöke dedikálta Balszemmel című kötetét, fogytak most is a régi kiadású politikai könyvek, a Baloldali Front nemzetközi ifjúsági propagandaanyagai, több száz aláírás gyűlt össze a pedagógusok népi kezdeményezéséhez, sokan most ismerték meg az új Szabadságot. Május elsején, a munkásszolidaritás ünnepén is megmutattuk: a párt él és élteti a baloldaliság eszméjét, s mi küzdünk a tőke ellen!

***

Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnökének beszéde

(Budapest, 2007. május 1.)

Kedves Barátaim! Munkások! Pedagógusok! Orvosok! Dolgozók! Elvtársak! Május elseje van, a munkásszolidaritás ünnepe. Ez a mi ünnepünk. 117 éve, mi, magyar dolgozók mindig ezt ünnepeljük ezen a napon. A munkásszolidaritást ünnepeltük Ferenc József idején és a Tanácsköztársaság napjaiban is. A szolidaritást, a nemzetközi és hazai szolidaritást ünnepeltük Horthy idején is és a szocializmusban is. Ezen nem változtatunk ma sem.

Nem azért jöttünk ma ide, hogy Gyurcsány Ferencnek és barátainak tapsoljunk. Nem azért jöttünk, hogy a „nagysás asszonynak”, Horváth Ágikának kezet csókoljunk. Mi szolidaritást jöttünk vállalunk, de nem a milliárdosokkal, nem kegyenceinkkel. Szolidaritást az emberekkel, a szegényekkel, a dolgozókkal.

Május elseje a mi ünnepünk. A milliomos showmenek jókat röhögcsélnek május elsején, mondván, hogy ezen a napon lehet nosztalgiázni. Ezt kell a magyar melósnak! Igyad a sört, egyed a virslit! Bizony, barátaim, a kormány nagyon szeretné, ha az ünnep csak a nosztalgia lenne számunkra. Gyurcsány kibújna a bőréből, ha ma jól berúgnánk. Gyurcsánynak megmondták: Ferikém, amíg a munkás sört iszik a Ligetben, amíg régi munkásmozgalmi nótákat énekel, addig, nem kell félni! Egy sör nem hozza vissza a szocializmust. De még kettő se!  Baj akkor lesz, ha a munkás gondolkozni kezd, és megkérdezi tőle, hol szerezted a vagyonodat?

Az EU-t ünneplik ma. Nézzétek meg a várost. Mára megint teletűzdelték kék EU-zászlókkal. Igaz, három éve ezen a napon léptünk be az Európai Unióba. De vajon ünnepelnünk kell-e? Mit ünnepeljünk mi, barátaim? Azt, hogy manapság olcsóbb az ennivaló Bécsben, mint Budapesten? Azt, hogy egész Európa röhög fizetésünkön vagy nyugdíjunkon, ha megmondjuk, hogy ez mennyi euróban? Ünnepeljük azt, hogy amit a kormány megígért, abból semmi sem valósult meg: Mit ünnepeljünk? A szegénységünket, a nyomorunkat ünnepeljük?

Ezen a napon mi is világosan akarunk beszélni. Mi is egységes Európát akarunk. Az emberek és népek egységes Európáját akarjuk, nem a tőkések, nem a gazdagok és nem a bürokraták Európáját. A nemzetközi szolidaritást ünnepeljük ma. Szolidaritást és összetartást nem az Európai Unió nagytőkéseivel, hanem az Európai Unió tanáraival, ápolónőivel, Tesco-pénztárosaival, egyszóval munkásembereivel.

Gyurcsány ma ünnepel. Ünnepli május elsejét. A maga módján. Kijön ide, a Ligetbe. Ő a tőkés, a milliárdos, a kizsákmányoló. Ideje jön közétek, a nyomorultak, a kizsákmányoltak közé. Persze, nincs új a nap alatt. A nácik is ünnepeltek május elsején. Adolf Hitler is ünnepelte május elsejét.  Miért? Azért, mert tudta: Ünnepelte ez kell a melósnak. Showműsort csinált. Ugyanúgy, mint ma. Ne dőljetek be a Gyurcsány-shownak!  Ne menjetek el a Ligetbe! Ne hallgassátok Gyurcsány beszédét! Gyertek hozzánk! Hallgassátok az én beszédemet!

Rontsuk el a tőkések ünnepét! Rontsuk el Gyurcsány napját is! Hogyan? Nem mi nem tojással dobálódzunk, mi eszméink erejével küzdünk. Hallják meg a kiáltásunkat! Lássák meg a vörös zászlónkat! Remegjen bele a Liget a „Fel vörösök, proletárokba”! Hallják meg végre a magyar munkás hangját! Lássák meg végre, hogy itt vagyunk, és már nem soká tűrjük!

Gondoljatok bele, mi lesz, ha elmentek? Mihez tapsolnátok Gyurcsánynál? Tavaly óta talán olcsóbb lett a gáz? Vedd már észre, hogy a gázszámládat csak azért tudod kifizetni, mert meleg volt a tél! Különben már eladtad volna a házadat is. Bár ne félj, ha így megy tovább, jövőre eladhatod.

Olcsóbb lett a kenyér vagy bármi más? Mondj egy fontos dolgot, ami tényleg olcsóbb, mint tavaly! A húsvéti sonka is ott marad a boltokban, mert a hús még akciósan is drága. Többet fizetsz a vonatért, s buszért, villamosért, mindenért. Az idén megint rávernek hét százalékot az árakra.  Na döntsd el! Ezért akarod hallgatni Gyurcsányt? Ezért akarsz Gyurcsánynak tapsolni?

Igen, barátaim, május elseje komoly dolog. Május elseje választás is. Most nem a parlamentre szavazunk, de választunk. Politikai választás. Mehettek a szocialistákhoz ünnepelni, jöhettek hozzánk, a Munkáspárthoz. Mi azt mondjuk: hozzánk gyertek! Ti itt vagytok otthon, ti csak itt vagytok otthon!

Odamész csápolni a Gyurcsányhoz, mit mondasz majd neki? Köszönjük szépen, kedves miniszterelnök úr, a vizitdíjat? Köszönjük szépen azt a  kuplerájt, amit az egészségügyben maga, meg SZDSZ-s haverjai csináltak? Ezt fogod mondani? Nem fogod, mert tudod, hogy nem igaz. Mert tudod, hogy a várandós feleségedet nem tudod hova vinni, ha bezár az eddigi kórház. De azt se nagyon tudod, hogy mentő hol köt ki veled, ha egyszer elvisz.

De van rosszabb is! Most a képedbe vágják, hogy potyautas vagy! Nem fizettél társadalombiztosítást, akkor januártól fizess az orvosért! Te meg hiába mutogatod a TB-kártyádat, hiába bizonygatod, hogy fizettél, ha a hatalom nem tart téged nyilván, akkor nem vagy. Te vagy a nép ellensége, pedig csak egy korrupt rendszer nem képes számon tartani a saját polgárait.

De azt is tudod, mire megy ki a játék. A több biztosítóra! Ugyanúgy, ahogyan annak idején az autókkal csinálták. Örültél, mint kutya a farkának, hogy nem csak az állami biztosítóhoz mehetsz, ha nem akárhova. Most mehetsz akárhova. Emlékezz Olcsóbb lett? Kevesebbet fizetsz? Vagy más kérdezek: melyiknél tudod kifizetni a casco-t?  Egyiknél se bírod fizetni! Ezért kockáztatsz! Casco nélkül jársz, majd csak lesz valahogy!

Most ez fogod tenni az egészségügyben is. Csak ez kicsit komolyabb. Nemcsak az autódról van szó, hanem magadról. A kötelezőt majd fizeted valahogy, mert azt, muszáj. Azért kapod majd Kalmopyrint, ami vagy segít, vagy nem. Egészségügyi „cascóra”, kiegészítő biztosításra itt meg pláne nem telik. Legalábbis neked.

Az MSZP és az SZDSZ most játszik veled. Eljátssza a jó rendőr és rossz rendőr szerepét. Az SZDSZ a rossz rendőr, aki beléd rúg egy nagyot, és naponta sulykolja a több biztosítós rendszert. Az MSZP, a jó rendőr meg megkínál téged egy cigarettával. Nyugi, mondják, a több biztosító csak a kiegészítő szolgáltatásokra fog vonatkozni. Az MSZP és az SZDSZ ugyanazt akarják: lenyúlni a pénzt, téged meg jól átverni. A különbség csak egy lépés. Az SZDSZ ma tenne tönkre téged, az MSZP csak holnap.

De menj csak oda a Gyurcsány-showra! Majd hallgathatod, hogy összefogás kell, meg társadalmi szolidaritás, meg lemondás. De, barátaim, miről mondjunk még le? Mi 17 éve óta mást se csinálunk, csak lemondunk. Mindenről lemondunk. Miről mondjunk még le? Miért nekünk kell lemondani? Miért velünk fizettetik meg a fejlődés árát?

Elmentek a Gyurcsány-beszédre? Mit fogtok ott csinálni? Mit vártok tőle? Mit mondhat ő a magyar munkásnak, a magyar dolgozónak? Miben reménykedtek még ennyi év után? Nem kaptunk eleget tavaly óta? Meg mered neki mondani, hogy elég? Szemébe mered mondani, hogy maga mit keres itt, a dolgozók között? Nem mered! Ma még nem mered! Ma még kevesen vagyunk. Ezért gyere hozzánk, a Munkáspárt gyűlésére! Legyünk többen, legyünk egyre többen, legyünk együtt bátrabbak és sikeresek!

Barátaim! A harc elkezdődött. A héten a Mokkában azt mondtam Havas Henriknek, hogy kezdődik az osztályharc. Majd kiesett a székéből. A milliomosok, a milliárdosok, a hatalmasak nem várják, hogy mi küzdeni fogunk. De mi fogunk. A harc elkezdődött.

Jó lenne, persze, harc nélkül. Úgy szépen, kényelmesen. Jó lenne, ha a tőkést szépen meg tudnánk győzni, hogy ne zárd be a gyárat, mert valahol nekünk is kell dolgoznunk. Valamiből nekünk is el kell tartani a családot. De nem megy!

Jó lenne, ha szépszóval rábírhatnánk a kormányt: drága miniszter urak, támogassatok a kis-és középvállalkozókat, mert, ha ők tönkremennek, mi is elveszítjük a munkahelyünket.  De ez sem megy!

Jó lenne, ha elég lenne szidni a kormányt. Ha elég lenne azt mondani Horváth Ágnesnek: Ágika, húzzon el oda, ahova való. De ő nem megy. Ő itt marad. Mi meg szenvedünk.

Jó lenne, ha értelmes szóval meggyőzhetnénk a kormányt: uraim, amit tesznek, az nem más, mint a nemzet, a magyar nép tudatos és tervszerű kipusztítása. De beszélhetünk, nincs értelme! Beszélhet itt bárki, orvosok, tudósok, szakemberek, itt csak a milliárdosok szava dönt.

Jó lenne, ha elég lenne a csendes ellenállás, a zúgolódás. Jó lenne, ha elég lenne panaszokat írni! De mondd meg! Kit érdekel ebben az országban a te petíciód, a te kérésed? Még a népszavazás sem hatja meg a hatalmat. Ha nem tudja megakadályozni, majd kitalál valamit, hogy ne legyen érvényes. Ezt csinálta a NATO-népszavazással, ezt tette a kórháznépszavazással. Ezt fogja tenni most is.

Nem barátaim, harc nélkül nem megy! Harc nélkül nem jutunk egyről a kettőre!

Mit kapsz te ingyen ebben az országban? Semmit! Ki gondoskodik rólad ebben az országban, ha bajba kerülsz? Senki!

Mi a tied ebben az országban? Ebben az országban, a kapitalista Magyarországon az a tiéd, amit kiharcoltál magadnak. Na, azért kell harcolni! Nehogy azt hidd, hogy nem harcolunk, a harc nagyon is elkezdődött.

Harcol Párma Zsolt, az Esztergomi Gépjárműgyártók Független Szakszervezetének elnöke, akit egy éve rendkívüli felmondással bocsátottak el a Suzuki gyárából. Ő a szakszervezeti vezető, aki szembe ment a multikkal!

Harcol Szabó Gergely Nógrád megyei háziorvos és többen mások is, aki megtagadják a vizitdíj beszedését.

Harcol az a 150 postai kézbesítő, aki egy hónappal ezelőtt tüntetett a felháborítóan alacsony bérek, a rossz munkakörülmények, a posták bezárása ellen.

Harcolnak a pedagógusok, a két pedagógus szakszervezet, amelyek aláírást gyűjtenek az igazukért. Igen, harcolnak. Aláírásukkal harcolnak.

Harcolnak a vasutasok, akik nem akarják a vasútvonalak számának csökkentését. Nem akarják, hogy az áruszállítás privatizálása azt jelentse, hogy egy halom vasutast kirúgnak.

Harcolnak a Légiközlekedési Dolgozók Független Szakszervezetének tagjai, akik Ferihegyen sztrájkba léptek áprilisban.

Harcolunk mi, amikor tüntetünk a budapesti gyermekkórházért, a balassagyarmati kórházért, az újpesti zeneiskoláért és sok másért.

Harcol minden egyes ember, aki ma itt van! Harcolunk mi, akik a hatalom szemébe kiáltjuk: elég!

Barátaim! A Munkáspárt harcol. Itt vagyunk idén is, mint mindig az elmúlt 17 évben. Tavaly, éppen, hogy csak túl voltunk a választásokon. Csalódtunk, megtörtünk. De megcsináltuk a felvonulást. Fiataljaink erőt és lelkesítést adtak nekünk. Ők mentek elől, és mi követtünk őket.

Tavaly májusa óta erősebbek lettünk. Nem lettünk többen, de erősebbek lettünk. Erősebbek lettünk, mert tudjuk: mit akarunk. Harcolni akarunk a tőkések ellen, a dolgozókért, önmagunkért.

Erősebbek lettünk. Túl éltük a szocialisták ármánykodását. Túléltük a belső ellenzék támadását. Sokáig volt illúziónk. Sokáig hittük azt róluk, hogy mindketten a kapitalisták ellen harcolunk, csak a módszereink különböznek. Ma már tudjuk, hogy nem így van. Mi harcolunk a tőke ellen, a tőke minden pártja ellen. Ők kibékültek a tőkés világgal. Mi megőriztük a Munkáspárt önállóságát, ők eladták magukat az MSZP-nek.

Erősebbek lettünk. Új generációt hoztunk a pártba és a vezetésbe. A KB-tagjaink fele fiatal. Munkás, tanár, számítógépes szakember, szociális munkás, egyetemi hallgató. Harcos Baloldali Frontunk van. Rájuk és nekik építjük a pártot.

Erősebbek lettünk. Tavaly óta megszerveztük az új Szabadságot. Mi magunk írjuk, szerkesztjük, mi magunk adjuk ki, mi magunk gyűjtjük az előfizetőket, mi magunk terjesztjük.

Erősebbek lettünk. Tavaly óta sokat nőttünk az emberek szemében. Odafigyelnek ránk. Becsülik, hogy mi nem hazudunk, se éjjel, se nappal, se kicsi ügyekben, se nagyokban.

Erősebbek lettünk. Tavaly óta még jobban becsül bennünket a nemzetközi mozgalom. Tudják, hogy Magyarországon van egy párt, amely harcol a kapitalizmus ellen, ez pedig a Magyar Kommunista Munkáspárt.

Ma, elsején tüntetnek barátaink Párizsban, Rómában, Berlinben, Moszkvában, Minszkben. Innen üzenjük: veletek vagyunk!

Üzenjük a moszkvai észt követséget blokád alatt tartó fiataloknak? Veletek vagyunk! A szovjet emlékműveket meg kell védeni mindenütt, Magyarországon is, Észtországban is, Lengyelországban is. Üzenjük Gyurcsány úrnak: szakítson meg minden kapcsolatot Észtországgal, ezzel a fasizálódó állammal.

Elvtársaim! Nagy a mi felelősségünk. A baloldalon mi vagyunk az egyetlen párt. A szocialista párt vezetői jó állásokért eladták baloldaliságuk maradékát is. Gyurcsány megtagadta Kádár Jánost. Megtagadta mindazt, amiért szüleink és nagyszüleink dolgoztak. A szocialisták szíve a jobb oldalon dobog. A baloldali értelmiség, a baloldali civilek nem tudnak szabadulni a szocialisták szellemi és politikai fogságából.

A baloldaliság eszméjét nekünk kell éltetnünk. Védjük önállóságunkat, de készek vagyunk együttgondolkodni és cselekedni minden baloldali emberrel, aki építeni és nem rombolni akar, aki nem lefekszik a tőkésnek, hanem küzd ellene. Teremtsünk új baloldalt! Teremtsünk új baloldalt, pragmatikus baloldalt, sokszereplős baloldalt, az elmúlt másfél évtized elitételeitől mentes baloldalt, teremtsünk cselekvő baloldalt!

Barátaim! Nagy a mi felelősségünk. Sokan vetik a szemünkre, hogy ugyanazt mondjuk, mint a Fidesz. Ők tőkés párt, mi munkáspárt vagyunk. Ők kapitalizmust akarnak, mi nem kérünk a kapitalizmusból. De ma többről is szó van, mint az ideológiai különbségekről.

Ma Magyarország van veszélyben. A munkás is, a paraszt is, a kis-és középvállalkozó is, az értelmiség is. Nem tehetjük, hogy ideológiai választ adunk ott, ahol kenyeret, munkát, kórházat, iskolát kell adni.  Mi igent mondunk! De nem az MSZP-re vagy a Fideszre. Mi a munkahelyteremtésre mondunk igent! Az ingyenes egészségügy és oktatás megőrzésére mondunk igent! Magyarország függetlenségére mondunk igent!