Bethlen János: Kereszttűzben Moldova György író, Kádár János… jó reggelt kívánok, egy Kádár Jánosról szóló kétkötetes mű szerzője. Még ezen kívül sok más könyve is, de sok tucat könyve, én nem tudom pontosan hány, de azért említem a Kádár-életrajzát, mert természetesen a tegnapi sírgyalázás lesz a téma. Először hadd mutassam be kérdezőtársaimat, Ferenczi Krisztinát és Szirmay Dávidot.

Szirmay Dávid: Jó reggelt.

Moldova György: Tiszteletem.

Bethlen: Tegnap hallottam önt a Klubrádióban beszélni, és politikai következtetéseket vont le a sírgyalázásból. Nevezetesen azt mondta, hogy a jobboldal is felelős érte politikai értelemben, és a kormányoldal is, személyesen Gyurcsány Ferenc is.

Moldova György: Is.

Bethlen: Ezt nem értem, hogy mi köze van szegény Gyurcsány Ferencnek…

Moldova: Na mostan játsszuk a naivat, vagy beszéljünk őszintén?

Bethlen: Hát én nem tudom. Én szeretem a naivat játszani. De én őszintén… én őszintén vagyok naiv.

Moldova: Hát menjünk… kezdjük az elejéről, aztán eljutunk Gyurcsányhoz. A fasiszta végrehajtói a merényletnek, mert nem politika… nemcsak politika, ez a merénylet, ez nem egy sírgyalázás. Ez nyílt politikai demonstráció. Fasisztákkal nincs mit kezdeni. Én… én nem vagyok vérengző, de mondjuk… nagyon keményen fognám föl őket, ha ez rajtam múlna. De jó, ezt hagyjuk. Őket átnevelni nem lehet, ők a nyilasok harmadik nemzedéke. Én az árpádsávos zászlóval negyven éve találkoztam, tízéves voltam. Én tudom, mit jelent. Szóval nekem ezt nem lehet eladni. Ez az egyik. Ez nem érdemel több szót, mert a dolog nem változtatható. Csak ott érdemes beszélni róla, ahol valami eredmény remélhető. Na, akkor van az Orbán által fémjelzett – ha ez fém és jelzett – jobboldal, amelyik teljesen világosan elvezette az országot egy cinikus magatartásával, amit a szélsőjobbal való összefogásával tanúsított, hát ha példákat akar, akkor a Csurkával való össze…

Bethlen: Bocsáson meg, a Csurkának mi köze van a sírgyalázáshoz?

Moldova: Csak azt akarom mondani, hogy jött létre az a hangulat, amiben ez megtörténhetett.

Szirmay: És mikor fogott össze…

Moldova: Mert az ilyen nem akármi. Mert mondjon egy hasonló példát, amikor egy ország államfőjét Magyarországon kisták a sírjából.

Bethlen: Hát… nem tudok ilyet mondani.

Szirmay: Bocsásson meg, mikor fogott össze Csurka István Orbán Viktorral?

Moldova: Hát amikor a választások voltak, kívülről támogatta, amikor bejutott a ’98-as választásokon.

Szirmay: Az összefogás volt?

Moldova: És lemondott száz vagy százhúsz parlamenti helyről a választások második fordulójában a Fidesz javára.

Szirmay: Ott Csurka István magánakciójáról volt szó, én úgy tudom.

Moldova: Hát mi az, hogy… az egész párt a Csurka István magánakciója…

Bethlen: Bocsánat. Én nem tudom, hogy mit mondott le, hát ő mondott ilyet, én meg azt mondtam neki akkor, hogy nem lesznek maguk ott a második fordulóban sehol…

Moldova: Ez akkor is megtörtént.

Bethlen: Jó. Most arról van szó…

Moldova: Menjünk tovább.

Bethlen: Hát akkor nem Orbán támogatta Csurkát, hanem Csurka támogatta Orbánt egyelőre.

Moldova: Na jó, hát elfogadta.

Bethlen: Na de mindenesetre… Rendben van, de mégiscsak… Tehát…

Moldova: Elmentek továbbá a parlament előtti tüntetésekre.

Bethlen: Nem mentek el, hát pont ellenkezőleg. Megpróbálták elvenni a radikálisoktól a parlamenti tüntetőket, azért mentek oda.

Moldova: Dehogyis. Ugyan már. Ott volt?

Bethlen: Persze.

Moldova: Mert én is ott voltam, és egész másról volt szó. A Kövér László, aki néha megjelent, egész másokat mondott.

Bethlen: Nem szólalt föl.

Moldova: Lázít… Lázítgattak ottan. Lázítgattak…

Ferenczi Krisztina: Jó, de egyelőre teljessségel ismeretlen az elkövető. Vagy az elkövető személye egyelőre…

Bethlen: Lázítgattak, hát ez milyen beszéd?

Moldova: Hát egymás között döntsék el, melyik beszél!

Ferenczi: Bocsásson meg. Tehát egyelőre abszolút nem tudunk semmit az elkövetők személyéről, azért használható a többes szám, mert…

Moldova: Dehogynem. Dehogynem tudunk.

Ferenczi: Itt nagyon komoly, egy köbméter földet kellett kiásni…

Moldova: Az, hogy a személyi számát nem tudom megadni magának, én megmondom, kik voltak.

Szirmay: Honnan tudja, hogy fasiszták?

Ferenczi: Mondja meg, legyen olyan kedves.

Moldova: A szélsőfasiszták.

Szirmay: Honnan tudja?

Moldova: A szélsőfasiszta.

Ferenczi: Ezt honnan tudja?

Moldova: Hát el tudja képzelni, hogy én voltam egy nagy feszítővassal, és én a…

Szirmay: Nem, de honnan, hogy fasiszták? Tehát…

Moldova: Hát ki… ki más? Kinek van útjában Kádár János?

Bethlen: Valamit jelent. Ezt most azért ismerjük el, hogy ez azt mutatja, hogy Kádár János valaki volt.

Moldova: Tényleg?

Bethlen: Igen.

Moldova: Már ezért érdemes volt bejönni…

Bethlen: Ez is azt mutatja, hogy a… vannak, még ha nyilvánvaló, hogy a valamilyen értelemben, hogy olyanok, akik ennyire tudják gyűlölni, hát akkor valaki volt. Ezt azért el kell… ez is annak a jele. Tehát csak azt szeretném nekik mondani innen, hogy maguk ezzel, hogy ezt megcsinálták… a Kádár-legendához tettek hozzá… azoknak beszélek, akik ha nézik…

Moldova: Ők voltak?

Bethlen: Ők voltak azok. Tehát… hogyha… Maguk ezzel a Kádár-legendát erősítették. Nem ártottak Kádár Jánosnak, hanem használtak…

Moldova: Gondom lesz magára.

Bethlen: Ez nem így van? Nem így van, hogy erősítették a Kádár-legendát?

Moldova: Hát azt hiszi, hogy van annyi eszük, hogy ilyesmit végiggondolnak? Hát azért fasiszták, mert olyan okosak? (nevet)

Bethlen: Hülyék is mindenhol vannak, meg okosak is mindenhol vannak.

Moldova: Tessék? Hát, nem sok. Nem sok. Egy pár rád… hülye televíziós (nevetés).

Ferenczi: Jó, de komolyra fordítva a szót…

Moldova: Tessék?

Ferenczi: … ezt ön mire alapozza? Mire alapozza ön, hogy fasiszták voltak?

Moldova: Hát ki más, asszonyom? Mondjon más lehetőséget. Kinek van… ki az, aki a Kádár János sírját kiássa? Látta a sírt? Ismeri, gondolom.

Ferenczi: Televízióból láttam.

Szirmay: De bocsásson meg, én…

Moldova: Nemzeti kegyhely.

Szirmay: Én nem tudom, hogy kik voltak, de mondjuk, tegyük fel, hogy…

Moldova: Ön mondta az előbb. Illetve a Bethlen úr mondta.

Szirmay: Tegyük fel, hogy mondjuk…

Bethlen: Én nem tudom, hogy…

Moldova: Az operatőrök voltak (nevetgél).

Szirmay: Tegyük fel, hogy mondjuk egy olyasvalaki tette, most ez csak játék a szavakkal… az volt mondjuk a vezetője, akinek mondjuk, tegyük fel, a nagyapját Kádár felköttette. Akkor…

Moldova: Nagyon helyesen. Valószínű, nagyon helyesen csinálta.

Szirmay: Ez azért erős mondat.

Moldova: Nem, nem. Hát azért az emléktáblán ugye kétszázhuszon… tán pontosan huszonegy, huszonhárom? név van feltüntetve. Vannak benne természetesen nem egy és nem két ártatlan… hát azért ottan gyilkosok vannak. Hát ott azért a Francia Kiss Mihály…

Ferenczi: Jó, de ne haragudjon, ezt ön nem mondhatja, hiszen Kádár János maga is gyilkos volt.

Moldova: Ön. Ön volt gyilkos, nem a Kádár János.

Ferenczi: Tessék?

Moldova: Ön. Szóval kikérem magamnak a Kádár nevében ezt a minősítést.

Ferenczi: Bocsásson meg, de Rajk Lászlót belügyminiszterként ő juttatta…

Bethlen: Jó, de most nem a…

Moldova: Kicsoda? Kádár?

Ferenczi: Igen.

Moldova: Tessék. Picit… picit vegye elő a történelemkönyvet, és nézze meg a Rákosi Mátyás címszót. Az, hogy… amit állandóan előhoznak, hogy a Farkas Mihállyal meglátogatta a Rajkot, és beszélgetett vele, ami előkerült a kilencvenes évek elején, az se bizonyítja ezt, amit ön állít. Na de végképp arról volt szó, hogy utána két hónappal Kádár már le volt tartóztatva, és életfogytiglanra volt ítélve.

Ferenczi: És Nagy Imrét se ő juttatta…

Moldova: Tessék?

Ferenczi: Nagy Imrét se ő juttatta…

Moldova: Nem. Nem. Ezt a Huszár Tibor sem állította. Június elsején volt a bemutatója a Kádár a hatalom éveiben, ahol ezt a kérdést így nekiszegezték, és azt mondta, hogy nem, ilyen, ilyen tiszta bizonyíték, egyértelmű bizonyíték, hogy a Kádár juttatta a Nagy Imrét kötélre, nincs.

Szirmay: Moldova úr, bocsásson meg.

Moldova: Tessék.

Szirmay: Hogy lehetséges az, hogy ön azt mondja, hogy voltak jogos akasztások?

Moldova: Voltak jogos akasztások.

Szirmay: De ez hogy lehet, hogy a…

Bethlen: Bocsánat. Nem azt mondta, hogy voltak…

Szirmay: Nagyon jó, hogy mondta.

Bethlen: Bocsánat. Nem azt mondta, hogy voltak jogos akasztások, azt mondta, legalább azt mondta, hogy többnyire jogosak voltak az akasztások. Jól értelmeztem?

Moldova: Igen, igen.

Bethlen: Azért ez, ez… ilyet… azért ez nagyon sok embert rettenetesen sért.

Moldova: Lehet… Engem is bánt az árpádsávos zászló.

Bethlen: Na de ez…

Ferenczi: Na de a kettő között így nem tehető egyenlőségjel.

Moldova: De hát…

Ferenczi: Hogy lett önből, a Kádár-rendszer kritikusából…

Moldova: Asszonyom, ezt hagyjuk…

Ferenczi: … a Kádár apologétája?

Moldova: Én ezt, ha elolvasta a könyvemet, ebben pontosan megírtam. Ha nem, akkor megkérem, hogy olvassa el. Én kétkötetes önéletrajzot írtam, pontosan kifejtettem. Nem egy tizenöt perces rádió- vagy tévéműsornak az anyaga.

Bethlen: Hát legfeljebb annyi, abban az értelemben érdekes ez a kérdés, mert persze mindenki megváltoztathatja a véleményét, ez rendben van.

Moldova: És én leírtam. Én vállaltam…

Bethlen: Leírta, igen, leírta. Hogy ön ötvenhatos volt, fegyverrel járt az utcán…

Moldova: Tessék?

Bethlen: Hogy ön ötvenhatos volt, fegyverrel járt az utcán…

Moldova: Igen.

Bethlen: … nem sütötte ugyan el, de…

Moldova: De elsütöttem.

Bethlen: El is sütötte? Nem azt mondta, hogy…? Akkor azt mondta, hogy nem ölt meg senkit.

Moldova: Nem azt mondtam. Ön keveri…

Bethlen: Nem ölt meg senkit, azt mondta.

Moldova: Nem.

Bethlen (folytatja): Az sem igaz?

Moldova: Hááát… Mit tudom én (nevet).

Bethlen: Azt írta, hogy nem ölt meg… én jobban tudom. Azt írta, hogy nem ölt meg senkit…

Moldova: Nem akartam megölni senkit. Ennyi biztos.

Bethlen: És biztos vagyok benne, hogy abban az időben, ’56 végén önnek nagyon rossz véleménye volt Kádárról…

Moldova: Igen.

Bethlen: Ezt írta is, és utána…

Moldova: Meg is akartam ölni a Kádár Jánost.

Bethlen: És ezt megváltoztatta. Na de… most de… És ezt ön árulásnak tekinti, ezt a változást?

Moldova: Nem.

Bethlen: Na ugye. Hát akkor miért tekinti árulásnak azt, hogy Gyurcsány Ferencnek megváltozott a véleménye?

Moldova: Gyurcsány… Gyurcsány Ferenc hatalomban van. Tehát a felelőssége egészen más. Na most, mint csinál a Gyurcsány Ferenc? Mert, gondolom, ez a kérdés lényege. Gyurcsány Ferenc kiszolgáltatta a Kádárt a politikának, ellenségeinek. Szóval – ha akarja, néhány példát hozok. Például azt mondta, hogy a Horthy-rendszerben nagyobb demokrácia volt, mint a Kádár-rendszerben. Továbbá azt is mondta, hogy az ő ideálja, az nem a Kádár mint miniszterelnöknek vagy vezetőnek, hanem a Bethlen István. Joga van. Továbbá azt is mondta, hogy választani kell egy szociáldemokrata pártnak – aminek álcázza magát az MSZP – a kádári és a Nagy Imre-i példa, örökség – ahogy tetszik – között. Na, mostan nagyon érdekes dolog ez. Tudniillik 1950-ben Nagy Imre írt egy könyvet a szociáldemokrácia ellen. Megvan a könyv. A Donáth Ferencnek a fiától kaptam kölcsön, aki közismert történelmi alakja a korszaknak. Kádár… Kádár nem szerette a szociáldemokratákat… nem szerette a szociáldemokratákat. A munkásmozgalom történetében mindig a szociáldemokraták voltak az árulók. Szóval a Léon Blumtól kezdve az osztrákoktól… az osztrákokig az úgynevezett – milyen szocialisták voltak; elnézést, rég voltam szemináriumon (nevet).

Bethlen: Ausztromarxisták…

Moldova: Tessék? Ausztromarxisták, köszönöm szépen.

Bethlen: Jártam én bizonyos egyetemekre.

Moldova: Ott ült énmellettem, hogy felejtettem el… Szóval az ausztromarxisták, a szocdemek mindig árulók voltak.

Bethlen: Ne mondjon már ilyet…

Moldova: Hát hogyne.

Bethlen: Ezt… Most komolyan… hogy lehet…

Moldova: A pártok…

Bethlen: Ön a kommunisták helyzetéből nézi ezt a dolgot, méghozzá… jó, de… nem tekinti magát kommunistának?

Moldova: Ó, ha megmondja pontosan, mit jelent, igen. Mit jelent az, hogy kommunista? (Folytatjuk)