Miért kell a magyar kommunistákat bírósági eszközökkel tönkretenni?
2007.05.14. 16:31
Van egy Munkáspárt, amit nagyon sokan szeretnének tönkretenni Magyarországon. Én azt gondolom, hogy ez nem helyes. Ugye most Csehországban választások lesznek a hét végén. Havel volt elnököt nem lehet azzal vádolni, hogy szereti a kommunistákat, mégis azt mondta: ma nem a kommunisták jelentik Csehországban a fő veszélyt. Akkor Magyarországon miért tekintik a Munkáspártot olyan veszélynek, hogy a hatalom, a jog, a bíróság eszközével próbálják tönkretenni? – kérdezte Thürmer 2006. május 31-én.
Aczél Endre: A Kínpad vendége Thürmer Gyula, a Magyar Kommunista Munkáspárt elnöke, jó reggelt kívánok.
Thürmer Gyula: Jó reggelt kívánok.
Aczél: Mint értesültünk róla, a Fővárosi Főügyészség, a Magyar Kommunista Munkáspárt elnöke, tehát ön, és hat elnökségi tag ellen vádat emelt egy olyan mondat miatt, amely megjelent – ha jól emlékszem, ugye még tavaly – az önök internetes portálján. Ebben egy ítéletet, a Fővárosi Bíróság egy ítéletét, amely egy Munkáspárton belüli vitára vonatkozott, önök azzal nehezményeztek, hogy politikai ítélet született. Ezt a Fővárosi Bíróság elnöke a maga részéről nehezményezte, ugye, feljelentést tett. Ezt a Fővárosi Főügyészség befogadta. A kérdésem az: önök megismerkedtek már a váddal? Tudom, hogy a dolog rendőrségi része lezajlott, de hát azért technikai kérdésekkel ne untassuk a nézőt.
Thürmer: Mindenekelőtt köszönöm, hogy egyáltalán beszélhetünk erről a témáról, még azért a hitünk nem szűnt meg teljes mértékben a magyar demokráciában. Mi azt gondoltuk és gondoljuk, hogy ha van valamiről Magyarországon valakinek véleménye, akkor az alkotmány 61. paragrafusa értelmében azt el is mondhatja. Hát sajnos az említett ügy fényében azonban úgy látjuk, hogy ez messze nem így van. Na most, amire rákérdez. Például azzal sem ismerkedtünk meg, amiről ön beszél. Tehát a magyar sajtó, az előbb értesül a Munkáspárt vezetőit érintő példátlan politikai ügyről, mintsem maguk a Munkáspárt érintett vezetői.
Aczél: Jó. Azt mondanám erre, hogy ez megint egy eljárási ügy, a dolog lényegét nem érinti. A dolog lényege az, hogy egy internetes portál, a Hírszerzőnek a tudósításából idézném a címet: A bíróság rosszul tűri a kommunisták szólásszabadságát. Tagadhatatlan, hogy önök véleményt mondtak, de azért ez nem olyan véleménynyilvánítás talán, mint mondjuk bármelyik lap véleményoldalán fellelhető, esetleg hasonló tárgyú mondat, hanem egy politikai párt politikai állásfoglalása egy bírósági döntéssel kapcsolatban. A dolog ott vesz egy kis csavart, ugye, hogy végül is ez egy internetes portálon olvasható…
Thürmer: Teljesen igaza van, de az alkotmány idézett 61. cikkelye, az nem mondja azt, hogy mindenki nyilatkozhat Magyarországon, kivéve a Munkáspártot. Az van benne, hogy a Munkáspártnak is lehet véleménye – önnek is, Gyurcsány úrnak is, akárkinek.
Aczél: Politikai párt…
Thürmer: Ebben a jogunkban korlátoznak bennünket, és azt mondjuk, hogy ez nem jó. Nemcsak nekünk nem jó: a magyar közéletnek, a magyar demokráciának. Ma belénk fojtják a szót, a Munkáspártba, holnap akárkibe belefojthatják Magyarországon. Lecsukhatják, bebörtönözhetik.
Aczél: Azért a történethez az is hozzátartozik, hogy önöknek ugye adtak egy egérutat, hogy így fejezzem ki magamat, azaz kérték önöket, hogy a vonatkozó megjegyzést, állásfoglalást, véleményt…
Thürmer: Hát miért vontuk volna vissza?
Aczél: Bocsánat. Vegyék le az internetes portálról, de önök nem voltak hajlandók…
Thürmer: De miért vontuk volna vissza? A 61. alkotmányos cikkely akkor is érvényes…
Aczél: Jó.
Thürmer: … hogyha visszavonjuk. A Galileit rá lehetett kényszeríteni, hogy vonja vissza a törvényeit…
Aczél: Tanait.
Thürmer: … a Föld akkor is mozog, kérem szépen, hát akkor is jogunk van véleményt mondani…
Aczél: Önöket védelmébe vette egyébként egy más ügyben nem föltétlenül, tehát kommunisták iránt baráti érzelmekkel viseltető szervezet, a Társaság a Szabadságjogokért, tehát egyfajta ügyvédi szerepet vállalt önök mellett. A szervezet képviselője is azt mondja azonban, hogy nem szerencsés az, hogyha politikusok minősítik a bíróságoknak a munkáját. Nézzen bele, egy ide-oda háborúság, ugye a politikai pártoknak nem tetszik egy, egyébként rájuk vonatkozó bírósági döntés, akkor hangosan lázadozni kezdenek a bíróságok, dehát ez is igaz, valószínűleg nemcsak a bíróságok…
Thürmer: Persze. De hát… Ne haragudjon, hogy közbevágok, azért emögött más is van. Van egy Munkáspárt, amit nagyon sokan szeretnének tönkretenni Magyarországon. Én azt gondolom, hogy ez nem helyes. Ugye most Csehországban választások lesznek a hét végén. Vaclav Klaus, akit nem lehet azzal vádolni. Vagy Havel volt elnök, akit nem lehet végképp azzal vádolni, hogy szereti a kommunistákat. Havel azt nyilatkozta, hogy kérem szépen, ma nem a kommunisták jelentik Csehországban a fő veszélyt. Akkor Magyarországon miért tekintik a Munkáspártot olyan veszélynek, hogy a hatalom, a jog, a bíróság eszközével próbálják tönkretenni?
Aczél: Nem tekintik, ugye, hanem adott esetben a Fővárosi Bíróság elnöke följelentést tett önök ellen. Nem a magyar kormány, nem a magyar pártok, és így tovább. Az önök létezése, ha úgy tetszik, az önök riválisai, politikai riválisai…
Thürmer: Tudja, mennyibe került ez már az országnak? Hát ugye amire utalt, hogy nyomozott a rendőrség. Hát hónapokon keresztül kihallgattak bennünket, pénzt, erőt, energiát nem sajnálva. Most nyomozott az ügyészség, akkor lesz bírósági tárgyalás, ki fogja ezt mind megfizetni? Minek ez?
Aczél: Nézze. Azért bennem van annyi empátia, hogy kimondhassam: a Fővárosi Bíróság elnökének helyében én is súlyosan aggasztónak találnám, hogyha ugye egy bírósági ítéletre egy olyan címkét tesz egy politikai párt, jelen esetben az önöké is, hogy azt az ítéletet politikai elfogultság vezette…
Thürmer: Hadd mondjak valamit.
Aczél: A bíróságnak ugye nem lehet politikai elfogultsága egyetlen politikai párttal szemben vagy iránt sem…
Thürmer: Persze. A Legfelsőbb Bíróság elnöke…
Aczél: Tehát hogy mondjam… Ön végül is a bíróságnak a szuverenitását, vagy önök vonják kétségbe.
Thürmer: A Legfelsőbb Bíróság elnöke adott egy interjút a közelmúltban. Elmondta, hogy Magyarországon a lakosság körülbelül 72 százaléka úgy gondolja, hogy a bírósági ítéletek abszolúte mentesek mindenféle politikai befolyástól. Na de 28 százaléka a magyar lakosságnak ezek szerint úgy gondolja, hogy igenis az ítéletek mögött van politika. Hát akkor ne csukjuk be a szemünket. És sajnos ezek a föllépések éppen ezt bizonyítják. Hát legyen egy gentleman megállapodás. Készek vagyunk esetleg visszalépni.
Aczél: Valóban, kétségtelen, elismerem, itt van a Ságvári-ügy a közelmúltból, ugye itt is fölmerült a politikai elfogultság, és csak azt nem értem, szóval nézze, politikai elfogultság egész biztos nem a bíróságok részéről, hanem a politikai riválisok részéről van, és létezik a dolog, megragadható a politikai szférában. Még egyszer azt tudom mondani, hogy az önök védelmezői is azt mondják, hogy nem szerencsés az, hogyha politikai pártok a bíróságot minősítik…
Thürmer: Igen, de a mi védelmezőink is azt mondják, hogy most lehet, hogy nem szeretnek bennünket, de a véleménynyilvánításhoz minden magyar állampolgárnak, meg kell hogy mondjam, még a kommunistáknak is joguk van.
Aczél: Jó. Rendben van. Egy fordulót most így a vége felé nézve, hogy fő ellenség vagy nem fő ellenség a Magyar Kommunista Párt, és elsősorban ön személy szerint tehet arról, hogy ilyen gyászosan szerepeltek ezen a választáson. Ehhez nem kell bíróság…
Thürmer: Persze. De ha ezt így látná ez a közeg, amiről most beszéltünk, és amire utaltam, akkor nem bántana bennünket. De ők pontosan tudják: a kormány is tudja, az MSZP is, mindenki tudja, hogy Magyarországon mi képviseljük legkövetkezetesebben a dolgozó emberek érdekeit. És ez abszolút független attól, hogy mennyit értünk el a választáson.
Aczél: Igen. Tudja, ez az ön képe, ha úgy tetszik, de ez egy másik politikai diskurzus tárgya lesz már. Köszönöm szépen, hogy erről a témáról volt szíves befáradni és eszmét cserélni.
Thürmer: Köszönöm.
|