Népszavazás a kórháztörvény érvénytelenítéséért

2003. július 25., 11:15

Erdős Miklós: A nap vendége a Hírtelevízióban Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke. Jó estét kívánok.

Thürmer Gyula: Jó estét kívánok.

Erdős Miklós: Szombaton sajtótájékoztatón jelentette be – ha jól értesültem –, hogy népszavazást kezdeményeznek a kórháztörvény érvénytelenítése érdekében. Ugye több ellenzéki párt is az Alkotmánybírósághoz kíván fordulni, sőt, az Egészségügyi Dolgozók Demokratikus Szakszervezete is az Alkotmánybíróságot látja megfelelőnek az ügyben. Önök miért a népszavazás mellett döntöttek, illetve mit várnak tőle?

Thürmer Gyula: Valóban bejelentettem szombaton, így döntött a Munkáspárt Központi Bizottsága. Az Alkotmánybírósághoz egyébként mi is fordultunk. Ez nem egy lóverseny persze, hogy ki mikor fordul, de talán épp az elsők között voltunk vagy a legelsők voltunk, aki beadta. Ahogy a köztársasági elnök úr aláírta a törvényt, akkor láttuk, hogy itt más megoldás nincs, forduljunk az Alkotmánybírósághoz. Aztán ahogy ez a folyamat elindult, arra lettünk figyelmesek, hogy a kórháztörvény-ellenzőknek a pozícióik kezdenek puhulni. Szóval sajnos Cser Ágnes is mint hogyha visszavonult volna ebből a játékból, úgy érezte, hogy meg lehet nyugodni abban, hogy beadták az Alkotmánybírósághoz, és ezzel vége. Az Alkotmánybíróság valamilyen döntést fog hozni, a kérdés az, hogy mikor. Mi úgy érezzük, hogy ennél a veszély sokkal nagyobb, és nem lehet arra várni, hogy a kormány és a parlament e súlyos hibáját esetleg az Alkotmánybíróság jóváteszi. És meg kell hogy jegyezzem, hogy én nem is vagyok benne biztos, hogy jóvá fogja tenni. De bármilyen döntést hoz majd három vagy öt év múlva, addigra az összes magyar kórházat privatizálják, ezt pedig mi nem akarjuk. Ezért gondoljuk, hogy gyorsan összegyűjtjük a 200.000 aláírást, és remélhetőleg belátható időn belül – még az idén vagy a jövő év elején – lehetne népszavazást tartani.

Erdős Miklós: Kikre számítanak? Honnan szerzik meg azt a 200.000 aláírást? Munkáspárti hívektől, vagy pedig úgy általában az ellenzőktől?

Thürmer Gyula: Természetesen nem csak a Munkáspárt híveitől. Nem kell a Munkáspárttal egyetérteni, elég azt mondani, hogy nem akarom, hogy magánkézbe kerüljenek a kórházak. Elég azt mondani, hogy nem akarjuk, hogy még drágábbak legyenek a gyógyszerek, nem akarjuk, hogy fizetni kelljen az egészségünkért. Erről van itt tulajdonképpen szó. Szóval egy dolog, hogy az ember bemegy a közértbe, és drága kenyeret vagy olcsó kenyeret vesz. Az sem mindegy, meg kell hogy mondjam, hiszen sok százezer és talán millió ember sem tudja ma a betevő falat kenyerét megvenni. De amikor már arról van szó, hogy élve maradok, vagy meghalok, meggyógyítanak, vagy nem gyógyítanak meg, azt már nem lehet ilyen türelmeskedő módon elviselni. Itt valamit cselekedni kell.

Erdős Miklós: Na most ha Ön nem fogalmazott finoman, akkor az a nézőnk sem, aki – mert egyébként SMS-eket kapunk és ezt Önnek címezték – a 30/396-6275-ről azt kérdezi egy nézőnk, hogy ugye – amit az előbb én is megfogalmaztam –, hogy a Munkáspárt is hozzájárult a kormány győzelméhez. Nem érzi-e műbalhénak a mostani kirohanásokat ebben az összefüggésben?

Thürmer Gyula: Mi nem az MSZP-t akartuk hatalomra juttatni, hanem úgy éreztük Kövér László és sok más fideszes politikus kijelentése után, hogy itt valóban veszély fenyegeti az országot. És nem is annyira mint párt éreztük, hanem a baloldalon lévő emberek. És az emberek úgy érezték, hogy kormányváltásra van szükség. Medgyessy Péter persze megetette ezeket az embereket. Megetette, eltúlozta a jobboldali veszélyt, és elhitette, hogy ő a szegények királya, ő végigjárta a falusi településeket, látott, tapasztalta, hogy hogy élnek az emberek, és majd ő meg fogja a sorsukat váltani. Nem ez történt.

Erdős Miklós: Na de Ön egy tapasztalt politikus. Önt is így meg lehetett etetni? Azt mondja, hogy baloldal, meg jobboldal. Ugyanakkor már azt is kifejtette mostanában, hogy ez a baloldal ez nem baloldal. Ugye már a kormánypártok. De akkor a jobboldal az milyen értelemben jobboldal?

Thürmer Gyula: Nézze, a legutóbbi választáson jó szívvel nem szavaztam volna Orbán Viktor kormányának megmaradására. Ezért – mivel választani kellett –, ezért azt mondtuk, hogy mivel ez a kormány azért sok minden rosszban – és most nyilván nincs idő ennek a kifejtésére – sok minden rosszat tett, menjen! És az emberek éreztek így döntően. Hát ugye én – mint ahogy mondta, tapasztalt politikus – kénytelen az emberekre hallgatni. Próbáltuk magyarázni, hát én még az utolsó percben is azt mondtam, hogy a vörös dzsekis bankárok ne uralják az országot, de hát ők uralkodtak el. Akkor ezt az emberek nem értették. Most, a legközelebbi választáson már tudni fogják. Pontosan tudni fogják azt, hogy ez a kormányzat száz napot adott nekik, száz napig gondoltak is emberekre, aztán az összes többi napon pedig már csak a nagy emberekre, vagyis saját magukra gondoltak. És ezt nem nevezem én baloldaliságnak, ez semmi más, mint egy neoliberális politika, amikor azt mondják, hogy majd a piac mindent elrendez, egyáltalán nem kell törődni a szegény emberrel.

Erdős Miklós: Azt mondja, hogy megtévesztették az embereket a választásokkor az ígéretekkel.

Thürmer Gyula: Így van.

Erdős Miklós: Amikor Önök csatlakoztak végül is a második fordulóban és segítettek megnyerni ezt a választási harcot, Önöknek ígértek valamit?

Thürmer Gyula: Nekünk nem ígértek semmit. Mi egy dologban bíztunk. Bíztunk abban, hogy valamilyen módon a Munkáspárt vagy bejut a parlamentbe, vagy hatása lesz a politikára. És bíztunk abban, hogy mi a baloldali kritikával ezt a kormányt tudjuk segíteni. Azóta ez bebizonyosodott, hogy ez természetesen nem igaz. Ez a kormány az első pillanattól kezdve lényegét tekintve nem baloldali kormány volt. Egy baloldali jelszavakat pufogtató neoliberális kormány. És ma már ez mindennél világosabb.

Erdős Miklós: Ugyanakkor vannak például az MSZP-ben olyan politikusok, akik egyre nyíltabban kifejezik a véleményüket a kormánypolitikával szemben. Suchman Tamás például, ugye volt privatizációs miniszter, egyrészt azt mondja, hogy László Csabának és Csillag Istvánnak le kéne mondania, másrészt azt mondja, hogy az ország alapvagyonát, a stratégiai vagyonát azt nem szabad eladni, mert hogy 1995-ben erről döntés született. Milyen esélyt lát arra, hogy esetleg az MSZP-n belül egy ilyen gondolkodású csoport esetleg erősebbé váljon és megfordítson ezen a helyzeten valamit?

Thürmer Gyula: Az MSZP-t teljes mértékben behálózta az SZDSZ, ezért bármelyik politikai csoportosulásnak az MSZP-n belül elmozdulni erről a pozícióról borzalmasan nehéz. Én kívánom, hogy legyenek ilyen emberek, legyenek ilyen politikai erők, amelyek egy kicsit másként látják az MSZP és az ország politikáját. Egyébként szóval itt alapvető dolgokon kellene változtatni. Itt van ez az európai uniós csatlakozás és mondjuk az euró bevezetése. Az előző műsorukban erről szó esett. Hát nyilvánvaló az, hogy ahhoz, hogy bevezessék az eurót, Magyarországon a költségvetés hiánya nem lehet több, mint a GDP 3 százaléka. Nyilvánvaló az is, hogy az infláció nem lehet több 3 százaléknál. Az is nyilvánvaló, hogy ennek ára van. És az is nyilvánvaló sajnos, hogy ezt az árat valakinek meg kell fizetni. Na most mi azt mondjuk – baloldali pártként, Munkáspártként –, hogy fizessük meg együtt. Én vállalom a részemet, meg énszerintem az utca embere is vállalja a részét, de tessék megfizettetni a középosztályokkal, tessék megfizetni a nagytőkéssel, tessék megfizetni azzal, aki Dél-Amerikában tölti a szabadságát, tessék megfizettetni a gazdagokkal. Legyen például vagyonadó. Ne ÁFÁ-t emeljenek, hanem vezessenek be vagyonadót. Ehelyett ÁFÁ-t emelnek, ehelyett bevezetnek olyan adókulcsokat – ugye megszűnik a nullás adókulcs és sok minden más –, ez magyarán, az ÁFA-emelés az azt jelenti Magyarországon, hogy minden drágább lesz. A könyv is, a gyerekruha is, az élelmiszer is, a villamos áram is, a gáz is, egyszóval minden.

Erdős Miklós: Rendszeresen bírálják a kormányt, bár ezt megtették már az előző választások előtt is, aztán mégis sikerült összefogni a választásokra. Mindig visszatérek ehhez a dologhoz, gondolom, sokakat érint ez a kérdés. Az egyik vád az az az Önök részéről, hogy teljes politikai nagytakarítást hajtottak végre. Kikre gondolt itt? Kiket takarítottak ki? Az előző kormány klientúráját, vagy pedig ez a Munkáspártot is érzékenyen érintő takarítás volt?

Thürmer Gyula: Munkáspárti embert nagyon nem volt hova eltakarítani, hiszen a Munkáspárt 14 év óta a hatalom közelében sincsen. Én azt gondolom, hogy az Európai Unióhoz csatlakozva bizonyos normákat be kellene tartani. Tehát ha komolyan vesszük azt, hogy egy minisztériumban kormányváltáskor nem zavarják el a főosztályvezetőt és a portást, akkor ne tessék elzavarni a főosztályvezetőt és a portást. Változtassák meg az államtitkárokat, a politikától függő személyiségeket, de az államapparátus dolgozó részét ne bántsák. Hagyják ott, csinálja, az a dolga. Lehet, hogy evvel lesznek gondok, de aztán idővel megszokják. És ezt egyik kormánynak, egyik új kormánynak sem szabadna megváltoztatni. Ennek ellenére sajnos ez nem így van. De visszatérve az alapkérdésére: mi épp a választási tanulságokat elemezve tavaly decemberben egy stratégiai döntést hoztunk. Ugye mi egy picit mindig közelebb voltunk az MSZP-hez – ebben tökéletesen igaza van –, és a szavazóink ezt nyilván érezték. Ezen a kongresszuson decemberben azt mondtuk, hogy egyenlő távolságra vagyunk. Be kell látnunk, hogy Magyarországon váltógazdálkodás van. Az egyik oldalon van egy konzervatív csoportosulás, a másik oldalon meg egy szocialista-liberális csoportosulás. Nekünk sem az MSZP, sem a Fidesz nem barátunk, nem természetes szövetségesünk, én nem írtam alá váltót sem Medgyessy Péternek, sem Orbán Viktornak. De az ország érdekében és a társadalom érdekében persze készek vagyunk együttműködni egyikkel is, meg másikkal is. Nem választási együttműködésre gondolok, hanem például arra, hogy az Európai Unióban való részvételünknek több legyen a nyertese, és kevesebb a vesztese. Hogy legyen magyar mezőgazdaság, legyen oktatás, hogy lakásokat építsenek, munkahelyeket teremtsenek, ebben mi partnerek vagyunk.

Erdős Miklós: A párt egyik alelnöke, Karacs Lajosné egészen szokatlan módon bírál. Egyenesen zsidó érdekekről beszél. És azt mondja, hogy az amerikai és izraeli tőke markáns szerephez jut mindig, amikor az MSZP hatalomra jut. Ez a pártnak a véleménye, vagy ez az ő egyéni véleménye?

Thürmer Gyula: Aki erre a kijelentésre azt mondja, hogy antiszemita, az tévedni akar. Ennek az égadta világon semmi köze nincs a zsidósághoz, az antiszemitizmushoz meg pláne nem. Ezek tények. Tény az, hogy az egyik kormányzat idején a német tőkéből sokkal több áramlik be az országba és nagyobb a figyelem iránta. Hát Orbán Viktor sokkal többet találkozott mondjuk a bajor miniszterelnökkel, mint bárkivel mással Európában. Meg hát sajnos az is tény – sajnos vagy nem sajnos, de tény –, hogy a szocialista liberális kormányzat közelebb áll az Egyesült Államok politikai és gazdasági erőihez és természetesen Izrael gazdasági és politikai erőihez. És ez egy sajátosság.

Erdős Miklós: De ha egy jobboldali politikus zsidó érdekekről beszél, akkor óriási botrány lesz. Önök pedig, úgy tűnik, hogy mondhatják, elhallgatják a dolgot. Lehet, hogy azért, mert a 2006-os választásokban bíznak ismét?

Thürmer Gyula: Ezek tények. És ezekkel a tényekkel én azt gondolom, sem az MSZP, se senki nem vitatkozhat. Ugye alelnökünk, Karacs Magdi épp azt a különbséget próbálta aláhúzni, hogy mi választja el a konzervatív kormányt mondjuk a szocialista kormányzattól. Mindegyikben van közös, mert azt sem lehet mondani, hogy Orbán Viktor nem szolgálta ki a nagytőke érdekeit. De. Meg a tőkés osztályokét. Csak hát egy másik tőkés csoportnak az érdekeit szolgálta ki. Mi azt mondjuk, hogy az sem jó, ami ma történik, hogy a mostani baráti körnek az érdekeit szolgálják ki. Itt össze kellene fogni, meg kellene nézni, hogy mi Magyarország közös érdeke. És én még egyszer mondom, az a közös érdek, hogy minél több gyerek tanulhasson, jusson oda az iskolába, munkahelyeket teremtsünk, hogy szociális bérlakások épüljenek és ne csak hiteleket lehessen fölvenni, szóval az változtatná meg az ország sorsát.

Erdős Miklós: Az, hogy a polgári oldalt tulajdonképpen mi tartja öszsze, hogy azt nevezhetjük-e a nemzeti, nemzet sorsa iránti aggodalomnak, ez összeegyeztethető-e azzal, hogy a munkásosztály viszont nemzetközi?

Thürmer Gyula: Jelenleg a tőke, igazából a tőke nemzetközi. Épp a multinacionális tőke jelenléte mutatja azt, hogy a tőkének mindene van, csak hazája nincs. És éppen ezért sürgetjük mi, hogy jobban össze kéne fogni.

Erdős Miklós: Tehát lehet, hogy ez már egy túlhaladott álláspont ez a nemzetközi munkásosztály?

Thürmer Gyula: Nem, ellenkezőleg, ez fog történni. Most ugye Magyarország belép az Európai Unióba, itt közös gondjaink vannak. Hát ugye eddig mondjuk egy német tőkés dönthetett úgy, hogy Magyarországra hozza a termékeit, mert… vagy itt fog gyártatni valamit, mert itt olcsóbb. Na de előbb-utóbb ezek kiegyenlítődnek, és előbb-utóbb ugye a kizsákmányolás korlátai Németországban is meglesznek, meg Magyarországon is meglesznek. Hát nem véletlen, hogy a tőke innen megy tovább. Hát tessék megnézni, hova megy. Megy Romániába, meg Horvátországba, megy valahova Dél-Koreába, Tajvanra vagy bárhova, ahol szabadon lehet az embereket kizsákmányolni. Tehát ma még Magyarországon is lehet, de bízzunk abban, hogy az Európai Unió ezentúl egy kicsit vissza fog fogni.

Erdős Miklós: Sokak szerint hogyha már mindent eladtak – tehát befejeződik ez a kis maradék privatizáció –, akkor valójában már akármilyen kormány kerüljön is hatalomra, nem nagyon lesz mozgástere. Ezt Önök hogy látják, illetve van-e valamiféle visszaút? Milyen politikát, stratégiát határoznak meg?

Thürmer Gyula: Nézze, az a miniszterelnök, amelyik vagy aki megnyer egy választást és utána azt mondja, hogy nekem nincs mozgásterem, az ne vállalja ezt a posztot. Persze, Magyarország egy tízmilliós kicsi ország, nagy világhatalmi csoportosulások között. És ugye ebben a felállásban Magyarország az Európai Uniót és a NATO-t választotta. Mi erre azt mondjuk, hogy rendben van. Rendben van. Az Európai Unió a legnagyobb gazdasági partnerunk. De tessék szíves lenni kiépíteni gazdasági kapcsolatokat is másokkal is. Nem ideológiák alapján, hanem gazdasági érdekeink alapján. Kereskedni – a világ minden részével. Ellensúlyokat teremteni. Hiszen nem tudtuk mi eladni mindazt, amire az Európai Uniónak szüksége van.

Erdős Miklós: A Munkáspárt nézetei, céljai mennyire rugalmasak? Mennyire változnak? És milyen szerepet szán ennek a pártnak a jövőben?

Thürmer Gyula: Ma senki nem szólal meg annak a kétmillió szegény embernek a nevében a parlamentben és az országos politikában, aki itt van. Igazából senki nem képviseli például a kis- és középvállalkozókat. A nagyvállalkozót, a nagytőkét igen. Én azt gondolom, hogy a Munkáspárt feladata lesz az, hogy a kis- és középvállalkozót, a kisembert megszólaltassa. A szocialisták ezt tehették volna, de nem teszik. Ezért mi fogjuk helyettük tenni.

Erdős Miklós: Egészen röviden, mert hogy már lejárt az időnk, a népszavazással kapcsolatban hogyha valaki a kórháztörvény-ügyben az Önök listáját keresi, hol keresse és mikortól keresheti?

Thürmer Gyula: 30 nap múlva kell az Országos Választási Bizottságnak végleges választ adni, hogy elfogadja-e a kérdést, kérdésünket. Ha ezt a kérdést elfogadják…

Erdős Miklós: Ez hogy hangzik?

Thürmer Gyula: A kérdésünk úgy hangzik: “Egyetért-e Ön azzal, hogy az egészségügyi közszolgáltató intézmények, kórházak maradjanak állami, önkormányzati tulajdonban, ezért az Országgyűlés semmisítse meg az ezzel ellentétes törvényt?”

Erdős Miklós: És akkor hol kereshetik?

Thürmer Gyula: A Választási Bizottság 30 nap múlva választ ad, nagyjából augusztus 20-án elindítjuk a kampányt.

Erdős Miklós: Köszönöm szépen.