Tisztelt vendégeink! Kedves elvtársak, barátaim!

Nyolcadik éve minden esztendőben eljövünk ide, hogy emlékezzünk Kádár Jánosra. Úgy érezzük: ez a Munkáspárt kötelessége. Kötelességünk sokmillió emberrel szemben, akik ma egyre hangosabban mondják: Kádár János idején jobban, tisztességesebben éltünk!

1989 óta átalakult Magyarország. Ma már jobban látjuk: mit adott nekünk az elmúlt nyolc év. Két kormány is váltotta egymást, de többségünk élete nem lett se jobb, se szebb. Mondhatják egyesek: Kádár János idején is volt szegénység. Igen, voltak szegények akkor is, de összehasonlíthatatlanul kevesebben, mint ma. Az igazi különbség nem is ez. Az igazi különbség az, hogy akkor a szegénynek volt hova fordulnia, volt kitől kérnie segítséget. Ma a szegény embert magára hagyta az állam is, a társadalom is.

Az ország két részre szakadt, a szegények óriási táborára, s a velük szemben álló néhány százezer gazdagra. A kormányok nyolc éve arról beszélnek, hogy középosztályt akarnak teremteni Magyarországon. Kádár János idején volt középosztály. Nem így nevezték, de volt. A pedagógusok, az orvosok, a mérnökök, a szakképzett munkások, az agrárértelmiség képviselői meg tudtak élni fizetésükből, tellett könyvre is, külföldi utazásra is. A mezőgazdaságból családok százezrei teremtettek magas életszínvonalat, s alapozták meg gyermekeik jövőjét. Ma a másfél millió törpegazdaság alig néhány százaléka képes vagyonosodásra. Az elmúlt nyolc év tönkretette ezt a középréteget, sokan közülük elvesztették értelmiségi létüket is.

Körülnézünk, és megdöbbenve látjuk, hogy ebben az országban már semmi sem a miénk. Kérdezem én: hol az igazság, amikor a gyárak, amelyeket a felszabadulás után a mi apáink és nem a tőkések építettek, ma magánkézben vannak. Külföldiektől vesszük az áramot, a gázt, a napi ivóvizünket, külföldiek újságjait olvassuk és televízióját nézzük, s mindenért sokkal többet fizetünk, mintha a miénk lenne. A multinacionális tőke két-három éven belül lenyeli a fontosabb magyar vállalkozásokat, s mi, magyarok, szolgálhatjuk az ő boldogulásukat.

Nem nosztalgiázni jöttünk ide, hanem szembenézni a valósággal. Más gondolkodásra, más politikára van szükségünk. Ha a Munkáspárt lenne hatalmon, mi másként cselekednénk.

Mi, a Munkáspárt az ország korszerű fejlődése mellett vagyunk. Olyan fejlődése mellett, amely a magyar emberek többségének érdekét szolgálja. Mindenkinek tudnia kell: az új évezredben csak akkor leszünk sikeresek, ha tudásban, szakképzettségben, vállalkozói készségben jobbak vagyunk másoknál. A Munkáspárt segíteni akar az embereknek, hogy valóban képzettek, sikeresek legyenek. A korlátozó neoliberális politika, a piac istenítése felett eljárt az idő. Az államnak új szerepet kell vállalnia a gazdaság fejlesztésében. Az államnak nem gyámkodnia kell polgárai felett. Az államnak segítenie kell polgárait a magas szintű képzettség megszerzésében. Az államnak beruháznia kell polgáraiba, hogy azok eredményesen érvényesülhessenek a piacon. Ezt tenné a Munkáspárt, ha hatalmon lenne.

Mi, a Munkáspárt a jobb élet mellett vagyunk. Olyan jobb életért, amely a többségnek is jobbat jelent, nem csupán keveseknek. Nem az elmúlt évtizedeket sírjuk vissza, de igenis valljuk, hogy minden nemzedéknek joga van a jobb élethez. A mi vágyunk és programunk egyszerű: érjük el, hogy mi, szülők, többet adhassunk gyermekeinknek, mint amennyit mi kaptunk szüleinktől. Ezt tenné a Munkáspárt, ha hatalmon lenne.

Mi, a Munkáspárt a munka mellett vagyunk. Legyen joga és lehetősége mindenkinek dolgoznia! Ne legyen olyan falu Magyarországon, ahol szégyenszemre 100 százalékos a munkanélküliség! Ne nyugodjunk bele, hogy négy-ötszázezer ember van munka nélkül! Tanuljunk a mások példájából! Az európai integráció összeroppan, ha a foglalkoztatás gondjait nem tudják megoldani. Ezt jól tudják Nyugat-Európában, ezért van szocialista-kommunista kormánya Franciaországnak, ezért váltották le Angliában a konzervatívokat. A fejlődés célja a jóléti társadalom legyen, eszköze az emberek foglalkoztatása! A baloldalnak kell segítenie abban, hogy minden magyar család képes legyen önmagát eltartani, az embereknek legyen munkájuk, biztos megélhetésük. Ezt tenné a Munkáspárt, ha hatalmon lenne.

Mi, a Munkáspárt a családok mellett vagyunk. A társadalom csak akkor számíthat sikerre, ha megvédi, segíti, támogatja a családot. A jövő évezred első évtizedére fordítsuk meg a kedvezőtlen demográfiai tendenciákat! Állami demográfiai programmal, segítséggel és támogatással érjük el, hogy növekedjék Magyarország lakossága, és ne csökkenjen! A gyermekek tanulhassanak, s legyen joguk az első munkahelyhez és az első lakáshoz. Segítsünk  abban, hogy a lakás otthon is legyen, ahonnan a biztonság érzésével indulhat minden nap a felnőtt is a fiatal is. Ezt tenné a Munkáspárt, ha hatalmon lenne.

Mi, a Munkáspárt a hátrányos különbségek felszámolása mellett vagyunk. Nem engedhetjük meg, hogy egyes megyék már az új évezredben járjanak, mások pedig a múlt század problémáival küszködjenek. Nem engedhetjük meg, hogy falun az egy főre eső GDP harmada legyen a fővárosinak! Nem engedhetjük meg, hogy egyes rétegek kiszakadjanak a fejlődésből. Nem engedhetjük meg, hogy többszázezer cigány polgártársunknak ne legyen jövője. Nem engedhetjük meg, hogy egyes településeken úgy bánjanak a romákkal, mint Amerikában a múlt században a négerekkel. Meg kell értenünk: a XXI. századba együtt kell belépnünk. Ezt tenné a Munkáspárt, ha hatalmon lenne.

Mi, a Munkáspárt a bűnözés ellen vagyunk. Nem elég a rendőrök számát növelni. Mi a bűnözés valódi okait akarjuk felszámolni. A bűnözést akkor lehet visszaszorítani, ha munkát adunk az embereknek, ha senkinek sem kell lopnia azért, mert nincs pénze kenyérre. A bűnözésre akkor lehet csapást mérni, ha megszüntetjük a szociális bizonytalanságot, orvosoljuk a szegénységet. A bűnözés ellen csak akkor lehet sikeresen harcolni, ha a törvény szent és sérthetetlen. A törvény mindenki számára legyen kötelező, de százszor, ezerszer jobban számon kell kérni azon, aki a parlamentben, a kormányban, a hatalomban van. Az ő hatalmuk nagyobb, a felelősségük is nagyobb kell hogy legyen. Ezt tenné a Munkáspárt, ha hatalmon lenne.

Mi, a Munkáspárt a tiszta kéz politikáját követjük. A közpénzeket felelőtlenül pazarló hivatalnokoknak és politikusoknak felelniük kell az elkövetett bűnökért. Fel kell számolni a privatizációs maffiát! Enélkül soha nem szabunk gátat a korrupciónak, a feketegazdaságnak. Nem kerülheti el a felelősségrevonást az, aki Günther Schlegelnek 10 millió forintért adta oda a Szekszárdi Húsipari Vállalatot. El kell számolniuk választóik előtt azoknak, akik a korrupciót tápláló törvényeket alkottak. Ezt tenné a Munkáspárt, ha hatalmon lenne.

Mi, a Munkáspárt a világhoz szervesen kapcsolódó, nyitott Magyarországot akarunk. Ünnepségünkön ezért vesz részt Nyugat-Európa egyik legerősebb baloldali pártjának delegációja, élén Florakisz elvtárssal, a görög és a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő személyiségével.

Nem szigetelődhetünk el, de nem is pocsékolhatjuk el függetlenségünket. Nem olyan közös Európát akarunk, ahol a magyar termékeket csak ímmel-ámmal engedik be, mi pedig meg kell hogy vegyünk mindent, amit a Nyugat előállít. Nem olyan közös Európát akarunk, ahol az osztrákok személyi igazolvánnyal jöhetnek hozzánk, de mi csak útlevéllel mehetünk hozzájuk. Nem olyan közös Európát akarunk, ahol – mint egykor a török időkben – végvárként mi fogjuk fel a XX. század minden szennyét, a kábítószerkereskedelemtől kedve a maffiákon át a terroristákig. Az Európai Unió a mi utunk is lehet, de csak akkor, ha ezt az Európát mi 10 millióan egyaránt a magunkénak érezzük. Ezt tenné a Munkáspárt, ha hatalmon lenne.

A Munkáspárt úgy véli, hogy az ország fejlődése és gazdagodása saját erőinktől és alkalmazkodási képességünktől függ. Ne higgyünk azoknak – bármilyen magas helyen legyenek is –, akik azt hirdetik, hogy a NATO-csatlakozás nélkül nincs korszerű Magyarország. A korszerűséghez nem kellenek se katonák, se fegyverek, se NATO-tagság. Kádár János bölcsebb külpolitikát folytatott, mint a magyar külpolitika mai gazdái. Ő nem fogadta el Rákosi egyoldalú külpolitikáját. Tudta: ha Magyarország élni akar, jó viszonyban kell lennie Kelettel és Nyugattal egyaránt. Magyarország most vészesen közeleg afelé, hogy lényegében elveszítse katonai, külpolitikai önállóságát. Ha Magyarország belép a NATO-ba, olyan mélyre süllyedünk, mint a hitleri antikomintern-paktum óta soha.

Néhány nap múlva a madridi csúcstalálkozón a nagyhatalmak meghívják Magyarországot. Most még lehet változtatni! Most még nem lefutott a harcunk! Holnap már lehet, hogy az lesz!

A Munkáspárt népszavazást akar. Népszavazást, még a parlamenti választások előtt. Decemberben az emberek már dönthetnek, hiszen már mindent tudnak a NATO-ról. Decemberben az embereknek dönteniük is kell, hiszen az új kormány, az új parlament politikája csak így lesz hiteles. Döntsön a nép: be akar-e lépni a NATO-ba, vagy okos döntést hoz, s lesöpri a nyugati hadiipari monopóliumok buzgó magyarországi kiszolgálóit.

Mindenkinek tudnia kell: elsősorban a Munkáspártnak köszönhető, ha lesz népszavazás. Ha mi nem harcolunk éveken át a NATO-csatlakozás ellen, ha mi nem beszélünk folyamatosan a népszavazás szükségességéről, ha nem gyűjtünk össze 180 ezer aláírást, akkor a népszavazás gondolatát most egyszerűen elfelejtenék. Írja ki a parlament a népszavazást, s döntsön a nép!

A Munkáspárt nevében még egyszer felhívással fordulok minden társadalmi szervezethez, civil fórumhoz, szakmai és tudományos intézményhez: tegyünk félre minden előítéletet, gondoljunk az ország jövőjére, s együtt, összefogva akadályozzuk meg Magyarország belépését a NATO-ba!

Barátaim! Elvtársak! Kádár János igazi baloldali, mozgalmi ember volt. Fájdalommal élte meg a mozgalom sikertelenségeit, hibáit és tévedéseit. Lelkesedéssel fogadott minden hírt a mozgalom, a baloldal, eredményeiről, sikereiről. Kádár értette és támogatta a kommunisták és szociáldemokraták közötti együttműködés szükségességét. Megbocsáthatatlan tévedésnek tartotta a szociáldemokrata értékek visszaszorítását a magyar párt életében. Az ő idején Magyarország Európa-politikájának pótolhatatlan részévé vált az MSZMP és a nyugat-európai szociáldemokraták párbeszéde a béke, a biztonság, a társadalmi fejlődés kérdéseiről. Kádár János 1987 telén a baloldali pártok moszkvai tanácskozásán őszinte örömmel nyugtázta, hogy a kommunisták és a szociáldemokraták ismét egy asztalnál ülnek.

Ma ennél többről van szó. Európa a baloldali értékek jegyében lép át a XXI. századba. Láthatjuk, ahogyan földrészünk számos országában balra igazítják ki a politikát. A népek megértették: az európai integráció csak akkor lesz a többség javára, ha a többség érdekeit is beépítik. A baloldal sikere szinte mindenütt csak bátor, előrelátó összefogással lehetséges. Ma örömmel mondhatjuk el: a baloldali értékek érvényesítésében együtt haladunk az európai folyamatokkal. A Munkáspárt és a Magyarországi Szociáldemokrata Párt nagyfokú racionalitásról, bölcsességről tett tanúbizonyságot, amikor a választási együttműködés mellett döntöttek.

Kádár János örökségéhez méltó módon ez a szövetség az emberért kíván tenni korunk embertelen világában. A rendszerváltás romboló, a munkavállalókat megosztó hét szűk esztendeje után mind többen értik meg, hogy csak összefogással juthatunk sikerre. És sikerre is jutunk, mert együtt erősebbek vagyunk.

Segítse e szövetség a két párt bejutását a parlamentbe! Legyen az első lépés a baloldal széleskörű összefogásában! Segítse e szövetség olyan demokratikus jóléti társadalom megteremtését, amelyben minden ember jól érzi magát! Éljen a baloldal! Éljen a Munkáspárt!

Sajtótükör – görbetükör

Azon nem lehet csodálkozni, hogy a szanaszét vásárolt és morálisan is lezüllött magyar sajtó egy részében a Munkáspárt rendezvényeiről vagy csak felszínesen, vagy egyértelműen cinikus hangvétellel számolnak be. Lelkük rajta.

A Népszabadság megjelentetett ugyan egy fotót a résztvevő tömegről, de gondosan ügyelt arra, hogy egyetlen gondolatot se írjon le az elhangzottakról. Ugyanilyen bölcsen járt el a Magyar Hírlap is. Az meg már csak megmosolyogni való, hogy a Kurír a rendezvény befejezése utáni üres térről készített fotójával „illusztrálta” irományát. Vagy a Mai Nap vasárnapi beszámolója, miszerint „A piros sálat viselő fiatalok nem bírták tegnap a fülledt, párás levegőt a Kerepesi temetőben. A három-négyezres tömegből sorra dőltek ki…” Az Új Magyarország újságírója ugyan már húszezresre becsülte a tömeget, ám saját bevallása szerint ő viszont ettől lett rosszul.

A közszolgálati médiumok közül a Híradó ez alkalommal korrektül számolt be az eseményről. A Magyar Rádió Déli Krónikájának aznapi tudósítása azonban elfogadhatatlan volt. Ezért az elnökség röviddel az adás után az alábbi sajtóközleményt adta ki:

***

A Déli Krónika a közszolgálatiságot megcsúfolva, a rendezvényről valótlan információkat közölt olyan hangnemben, amely eddig csak a szélsőséges politikai szervezetek gyűlésein volt tapasztalható. Súlyosbítja ennek a magatartásnak a következményeit, hogy egy nemzetközi vonatkozású eseményről hangzott el a tudósítás. Magyarország nemzetközi tekintélyének is árt, amikor a Görög Kommunista Pártnak tiszteletbeli elnökéről, ismert antifasiszta egyéniségéről hangzik el valótlan állítás a magyar közszolgálati médiumban.

A Munkáspárt elnöksége különösen veszélyesnek tartja a közszolgálati médiában egyre inkább tapasztalható pártosságot, a politikai pártok egyre nyíltabban megjelenő befolyását. Ezért a Munkáspárt elnöksége az ORTT panaszbizottságához fordul az ügyben a felelősök szigorú felelősségrevonása érdekében.

Részletek az ünnepségen felszólalók beszédeiből

Bányász Rezső

Vannak istenített politikai nagyságok, akik még javában a hatalom környékén lebzselnek, pedig már rég elfelejtették őket. Azután vannak olyanok, akik egyáltalán nem célozták meg a halhatatlanságot – legfeljebb a tisztes hírt –, és mégis örökre bekerülnek a nép emlékezetébe. Ilyen ember volt Kádár János, a XX. század legkiválóbb, legeredményesebb magyar államférfiúja.

Mint diplomata, örömmel tapasztaltam, hogy Kádár János mindenkor fellépett a magyar nemzeti érdekek szigorú védelmében, s erre buzdította minden munkatársait is. Tanácsára úgy voltunk jó szomszédai minden szomszédunknak, és jó, megbízható partnere minden partnerünknek, hogy egyúttal jól képviseltük a magyar érdekeket, nem folytonosan a külföldi dicséretre ácsingóztunk.

Kádár János elvtárs minden tettét a magyar nép sorsa iránti történelmi felelősség érzése hatotta át. Ő is vallotta Bethlen Gábor sok évszázaddal korábban megfogalmazott igazságát: „Nem lehet mindig megtenni azt, amit meg kellene tenni, de mindig meg kell tenni azt, amit meg lehet…” Ma is meg kell tennünk mindazt, amit meg lehet!

Harilaosz Florakisz

Hálásan köszönjük, hogy a Munkáspárt vezetősége lehetőséget adott, hogy jelen lehessünk és tiszteleghessünk Kádár János emlékének. Köszönetet mondunk, hogy még egyszer kifejezhetjük hálánkat a Görög Kommunista Párt nevében a magyar népnek azért a gondoskodásáért, ahogyan sokezer harcostársunkat fogadták, akik sokat szenvedtek a hazai amerikai elnyomástól, és itt találtak vendégszerető otthonra az önök országában. Az önök országában kaptak munkát és továbbtanulási lehetőséget. Ez egy olyan felejthetetlen gesztus és segítség, amit a görög nép soha el nem felejt.

Nekünk, görögöknek az a véleményünk, hogy Kádár János nagyban hozzájárult a népek antiimperialista küzdelméhez, a nemzeti függetlenségért, a demokráciáért és a békéért folyó harchoz. Határozottan az a véleményünk, hogy Kádár János hű harcosa volt a demokráciának, a szocializmusnak és a békének, hű barátja és támogatója a szabadságukért és a békéért harcoló népeknek.

Ma a görög nép olyan rendszerben él, amelyet a Brüsszeli Tanács és Amerika irányít. Hazánk politikája úgy alakul, ahogy a Brüsszeli Tanács és a NATO-monopóliumok diktálják. Ma pártunk a hazai és az idegen monopóliumok, a brüsszeli politika ellen összpontosítja harcát. Ennek a célnak az érdekében minden lehetségest megteszünk, hogy az antiimperialista és antimonopolista erőt egységes frontba fogjuk össze.

Mindannak ellenére, ami megtörtént és történik, optimista vagyok. Optimista vagyok nemcsak azért, mert egyébként is optimista beállítottságú vagyok, hanem azért is, mert a népi erők újjászerveződnek, és egyre jobban kezdenek ellenállni az „új rend” támadásainak.

Kedves elvtársak, barátaim! A görög dolgozók nagy figyelemmel kísérik az önök országában zajló változásokat, ahogy a többi volt szocialista országét is. Szolidaritást érzünk az önök pártjával, és mindazokkal, akik harcolnak a társadalmi vívmányok megvédéséért, amelyektől folyamatosan megfosztották és megfosztják önöket. Szolidárisak vagyunk mindazokkal, akik harcolnak az imperializmus ellen. Kívánunk a magyarországi Munkáspártnak sok sikert a munkásosztály érdekeinek megvédéséért, egy igazságos társadalomért és a szocializmusért folytatott harcához.

Kékessy Béla

Elmondom, hogy érzi ma Magyarországon magát egy gondolkozó aktív munkás. Rosszul érzem magam! Hét éve kirekesztettek bennünket közéletünk formálásából!

Bérmunkássá tettek bennünket a saját hazánkban! Magánosítottak, és ma ők jótékonykodnak nekünk, eltartóknak! Egyrészünket földönfutóvá tett és teszi ma is az új kurzus. Munkanélkülivé, hajléktalanná, bűnözővé, szenvedélybeteggé, prostituálttá!

Aggódom! Aggódunk az álmagyarkodók militáns katonai törekvései miatt. Mi keresnivalónk lesz nekünk az Észak-atlanti Katonai Szövetségben?