Jánoskám, pénteken szerencsésen megérkeztem Párizsba. Sokat jövök-megyek. Igyekszem az időt hasznosan eltölteni. Több múzeumot, műemléket látogattam meg eddig. Vasárnap kirándulunk Párizstól kb. 20-25 km-re lévő községbe, ahol a – rég kinn élő – magyarok a Rákóczi-műemléket koszorúzták meg, majd közös ebéd volt. Utóbbit már nem vártuk meg. Tamás[1] elvtárs hívott az UNESCO-épület megtekintésére, ott is ebédeltem. Éjszakai lődörgés közben megnéztem a sokszor megénekelt párizsi vásárcsarnok rakodását. Szép, friss áru kerül a piacra, bőséges mennyiségben. A rémhírek, hogy minden húsnak halíze van, nem felel meg a valóságnak. Egyébként Vince[2] elvtársnál rendes magyar konyhán élek. Itt az az elvtársnő főz, aki Mező Mariskáéknál[3] volt hosszú ideig. Igyekeznek kedvembe járni, mindég megbeszélik a menüt.

Jánoskám, remélem, jól vagy, és utad mindenképpen sikeres volt. Hány nap után utaztál tovább? Ha lehetséges, üzenj a külügy útján. Szeretném tudni, mint szolgál egészséged, és mikor utazol ismét.

Jómagam a hét végén szándékszom továbbutazni Belgiumon keresztül Hollandiába, és onnan vissza ismét Párizsba. Bár most latolgatom a lehetőségeket, mert mint hallom, mégis van Amszterdam–Budapest MALÉV-járat. Megpróbálom Vince elvtárssal egyeztetni. Valószínű, az itteni elvtársnak is egyszerűebb lenne, mint visszaszállítani engem Párizsba.

Sajnos, az itteni sajtónak leadták a drótot, és a repülőtéren a hírügynökség beosztottja már várt. Eddig elég jól megúsztam. Az egyéb kísérők nem nagyon titkolják jelenlétüket, engem különösebben nem zavar, hisz én csak egy vagyok a sokezer turista között, és több vizet én sem zavarok, mint más.

Jánoskám, igyekszem nemcsak nézni, hanem látni, sőt, amennyire ily rövid idő alatt lehetséges, érten is az elém kerülő dolgokat és jelenségeket.

Tudod, már megtanultam többé-kevésbé intelligensen csodálkozni. Örülök az új élményeknek, de jó lesz otthon lenni.

Vigyázz magadra, egyél rendesen, és gondolj néha rám is sok dolgod közepette. Szeretettel csókol: Mária