Jánoskám, szeretném tudni, hogy jól vagy, egészséges és vidám. Rossz érzés volt, hogy nem a legjobb állapotban indultál[1]. Remélem – dacára a tengeri útnak – már rendben vagy.

Este 6 óra volt, mikor visszaértünk Budapestre. Kb. 2 órán át vigasztaltam Szabó[2] elvtársat, folyton azt magyarázta: nem az fáj, hogy nem mehetett, de te mit is gondolsz róluk. Talán rosszul véleményezték őket stb.

Pénteken A. Gyurival[3] és Robeson[4] elvtárssal együtt vacsoráztunk – még két elvtárssal –, és Robeson érdekes dolgokat ismertetett a népi zenét illetően. Ezt mind néhány akkorddal bemutatta, ami a magamfajta laikus számára hasznos volt.

Szombaton az Operában nagy sikere volt. Csupán az történt, hogy a színház alkalmazottai nem húzták vissza a függönyt, és így a ráadásszámok sajnos elmaradtak. Egyébként a Honvéd-kórus is kitett magáért.

Vasárnap sokáig aludtam, erőt gyűjtve az általad oly sokat szidott anyaghoz. No, mi történt? Beállít öcsém a névnapi csokorral, és még a vacsoránál is a családi ügyeket hallgatom. – A zsilip megnyílt.

Sok szép virágot kaptam, Szirmai és Sándor személyesen gratuláltak, az egyik konyakot, a másik csokit hozott. A munkatársaimtól a virágot egy szép művészi vázába.

Vettem három szép Kovács Margit kerámiát a Novotny[5] elvtársnőnek és Zubkánénak[6]. A nagykövet elvtárs volt szíves elvinni. A. Gyuri révén szereztem.

Tegnap, azaz szerdán, lélekben és gondolatban már úgy készültem, hogy 9-kor ágyba bújok. Készülök vacsorázni. Szól a telefon. Egy erélyes férfihang: „Nézze, lelkem, küldök magáért kocsit, jöjjön fel a hegyre vacsorázni. Ugyanis megjöttek kedves vendégeink Németországból, Brezsnyevvel[7] és a többiek is.” – Utóbbiak ma már továbbmentek. – Felmentem, kellemes társaság volt és jó vacsora, többek között Brezsnyev elvtárs által lőtt vaddisznóból sült. Ha nem tudnád, kettőt lőtt. Úgy tudom, ma szarvasra mentek Biszkuval. Minden jó volt, csak én már a második fogás után kidőltem, és olyan vérzésem volt, mintha léghintában ülnék. Erősen kapaszkodtam a székbe, és így nem vette észre senki.

Az Operából még elmentünk a Várban lévő előkelő étterembe vacsorázni: a vendég elvtársnők, Marosánék, Sándorék, Aczélék. No, Édes Gyermekem, ezzel sem fogom már rágni a füledet. Hát egy nagy semmi, és a nagy felhajtás. Látod, milyen vagyok, egyszer megpróbálom, és már nem érdekel, mert meggyőződtem róla, hogy nem érdekes. Lehet, hogy öregszem, és azért nem látom meg az ilyen helyeken azt, ami sok embert vonz. – Marosán hazakísérte a vendégeket, aztán értünk jött, és hazafele menet énszerintem – „Kis piszok” – eszpresszóba invitált Böskével.

Jánoskám, töröm a fejem, minek örülnél. Kolozs[8] elvtársnő kedvesen megígérte, elviszi neked. Harapnivalót, amit te szeretsz, azt nem lehet, mert pörköltet, káposztás kockát repülőn szállítani nem lehet. Csabai kolbászt nem szereted, így a sajtos rudaknál maradtam. Kolozs elvtársnő javasolta, küldjek sajáthangja szalagot, ezt nem merem, mert ismerve téged, kinevetsz, és ez egyoldalú beszéd, ami közöttünk ismeretlen.

Az újságban közölt üdvözletedből azt vettem ki, hogy az utat nem a legjobban bírod. Utalás: nem vagyunk tengerjáró nemzet. Gondolom, a szovjet delegáció orvoskísérettel ment, és kellő gyógyszerekkel ellátták.

Jánoskám, nagyon bízom, hogy missziótok sikerrel jár. Most van bennem ismét az az érzés, bármit ugassanak a szembenállók, amíg érezzük az igazunkat, addig erővel is bírjuk. Ugyanakkor aggódom is érted.

Itthon – akikkel én beszélek – nagy izgalommal figyelik az eseményeket; ENSZ, Kongó stb. Aczél ma tartott aktívát, mondja, jól ment, és az elvtársak megértették az anyagot. Orbán[9] szintén ezt mondja. Többen vannak vidéken. Nálunk is akad munka bőven, és a következő hetekben – gondolom – fokozódik. No, ezt kibírjuk. Annyi munkám mégsem lehet, hogy ne gondoljak rád sokat, akarva, nem akarva. Annyira szeretnék segíteni, és oly parányinak érzem, amit teszek.

Jánoskám, nem tudom, szóhoz jutsz-e? Ha úgy történne, hogy szóhoz jutsz, csak arra kérlek, nyugodtan érvelj jelzők nélkül. A dühkitöréseket és a jelzőket oda lehet ajándékozni az ellenfélnek. Látod, milyen kis hülyegyerek vagyok, én próbálom magyarázni az egyszeregyet.

Több felvételt láttam, különféle lapok hasábjain, van olyan is, ahol egész vidám a képed. Most jut eszembe, az Ország-Világtól kaptam jól sikerült képeket a moszkvai magyar kiállításról.

Itthon kellemes az idő. Különösen esti órákban. A lakás már hideg, amint az szeptember közepén szokott lenni. Vilma már a dunyhát ajánlotta, de én egyelőre ellenállok. Tegnap beszéltem egy asszonykával, aki Vilmát van hivatva pótolni. nagyon szimpatikus, kiegyensúlyozottnak találtam. talán ismét szerencsém lesz, ha igaz.

Jánoskám, minden ismerős elvtársat szeretettel üdvözlök, Hruscsov[10] elvtársat szívem minden melegével. Kívánok mindnyájatoknak egészséget, eredményes, jó munkát. Ha igaz az, hogy a szeretet óvni tud, akkor hajatok szála sem görbülhet – vigyázz magadra.

Jól vagyok, velem ne legyen gondod. Ha időd engedi, gondolj rám, biztosan megérzem. Szeretettel ölel, csókol: Mária

Ui.: Üzenj, ha lehet, írni valószínűleg nem ajánlatos.