37/25. Kádár János Kádár Jánosnénak, Budapest, 1959. január 23.
2007.02.03. 15:07
Kedves Mária! Ma – pénteken – kaptam kézhez vasárnapi leveledet. Örülök, hogy jól utaztál, ismerősökre is akadtál a szanatóriumban, és úgy látszik, belezökkensz az ottani életbe, a gyógykezelésbe – egészséged javára.
Kedves Mária! Ma – pénteken – kaptam kézhez vasárnapi leveledet. Örülök, hogy jól utaztál, ismerősökre is akadtál a szanatóriumban, és úgy látszik, belezökkensz az ottani életbe, a gyógykezelésbe – egészséged javára.
Elmondom, hogyan élek, mit csináltam, mióta elutaztál. A munkámat illetően elég jól állok. Holnap déli fél 2-kor indulunk, de ma délután fél 3-kor hazajöhettem azzal, hogy hátralékos ügyem, ügydarabom nincsen. Ez igen jó érzés. Mint említettem, velünk utazik Gromov elvtárs, megtudtam, hogy fogadásunkat a határon Ivanov szervezi. Kiderült, hogy Kazakov is küldött. (Ő is holnap utazik, de repülőgépen.) A határig elkísér bennünket Biszku elvtárs, és valószínűleg Sándor is. Csomagolni holnap reggel, délelőtt fogok, utána bemegyek a központba, és valószínűleg onnan indulok egyenest. Egyébként ma beszéltem két hazatért világjáróval, Kossával (arab országokban volt) és a Kínából hazaérkezett Nemes Dezsővel. Sok érdekes dolgot tapasztaltak mindketten.
A munkámon túlmenően is mozgalmas hetem volt. Szombaton délután, este kint voltam vaddisznólesen, itt a közeli helyen, de nem a Stiflitz, hanem egy beosztottja területén. Szép, derült, holdfényes idő volt, de cudar hideg, és nemcsak nem lőttem, de nem is láttam semmit. Ez azért volt, mert erős és éles szél támadt, ami miatt nem mozgott semmi. Két magaslesen ültem – a fák teteje magasságában – körülbelül két és fél órát. A hideg széltől egész elzsibbadtam, ennek – és a sikertelenség – ellenére jól éreztem magam. Élveztem a régen nélkülözött szabad levegőt.
Ugyanaznap délelőtt meghívott Marosánné estére, „pacal”-ra. Hazajövet átöltöztem gyorsan, és 8 óra után pár perccel ott is voltam. (Nyolcra szólt a meghívás.) elsőnek érkeztem. Még a Marosán sem volt otthon. Mindjárt utánam kezdtek szivárogni a vendégek. A Sándor, Szirmai, Aczél házaspár, majd Biszkuék. El is kezdtünk beszélgetni, majd enni. Kiderült, hogy Aczélnénak születésnapja volt, erre ittunk egyet. Kilenc óra körül beállított a Major házaspár, majd Marosán és Tömpe is. Utóbbi két őrült, vagy hat órát ült a moziban egyfolytában. (A „Csendes Don” film mindhárom részét nézték egyhuzamban.) A vacsorának diplomáciai célja is volt. A társaság két-három tagja között némi szóváltás volt előzőleg, ezt Sándortól megtudta Marosánné is. Gondolom, ez volt a kiindulópont. Helyesen tette Marosánné, hogy megrendezte ezt a vacsorát. Bár a társaság nagysága miatt kissé részekre bomlott, a hangulat jó volt. A társaságból (az állandó klubtagok) néhányan végül kártyáztunk, a Major kibicelt. (Én nyertem.) Úgy fél egy körül hazamentünk. Részemről ideje is volt.
Vasárnap ugyanis reggel fél nyolcas találkozóval az Erdészeti Főigazgatóság meghívására ismét vadászni mentem. Budapesttől körülbelül 35 kilométerre voltunk, majd annál távolabb, 4 órakor egy ebéddel fejeződött be a dolog egy olyan helyen, ahol még nem jártam, Lovasberényben. Nagy, vegyes, érdekes társaság volt. Kebelbeliek, az Erdészeti Főigazgatóság igazgatójával kapcsolatban álló, más állami tisztviselők és olyasfajta kívülállók, mint Várkonyi Zoltán (akiről ott tudtam meg, hogy az egyetlen színész, aki régi vadász), a Szabó doktor és jómagam. Utóbbi kettővel összetársultam, én hoztam haza is őket. (A többiek autóbusszal utaztak. A 27 puskásból a Szabó doktor és én lettünk az elsők holtversenyben, 20-20 nyúllal. Haza nem hoztam. Szabó doktor üdvözöl. Elkérte tőlem a címedet.)
Igen kellemes vadászat volt. Csodálatosan szép idő. Hómező, ragyogó napsütés, mínusz öt fok hideg, de szélcsendes idő. Egész nap mentünk, délben izzadtunk, és nekivetkőztünk, lesültünk. A lovasberényi vadászházat rendkívül könnyű leírni, ami a gyarmatpusztai vadászház szögletes ebédlővel, ugyanaz a lovasberényi kerek ebédlővel. Százéves, méteres fal, most télen ennek megfelelően barátságtalan és befűthetetlen, nyáron valószínűleg csodálatosan szép környezet.
Még két vendégeskedésről kell beszámolnom. Kedd este héttől éjjel fél egyig Gromovéknál voltam vacsorázni a Marosán, Kiss Károly házaspárral és Erdélyi Károllyal. Részükről: Gromovék, az új tanácsos (Sztarcev?) és egy fordító. Elég istenes volt az este. Mert vacsora, pingpongjáték (résztvevők: Gromovné, Kissné, tanácsos és én), film, éjfél körül még egy tea. Nem túl sok, de több szesz, mint amennyi jólesik, és egész este szakadatlan harc az itatás ellen.
(Erről jut eszembe: Bajkov felhívta Sándort. Üdvözletét küldi. Igen hálálkodott. Az ügyét, úgy látszik, kézbe vették, és rendeződni fog. Gyermeke egészséges, a Bajkov-féle nagymama gondozza. Az idős papa is nagyon beteg. Az orvosok azzal biztatják, hogy felesége gyógyítható.
Tegnap pedig én ejtettem rémületbe a Vilmát, mondtam, vendégek jönnek. Nálunk volt Aczél, Biszku, Sándor. Gulyást főzött és pogácsát sütött nekünk a Vilma. Bevallom: héttől éjjel kettőig beszélgettünk és kártyáztunk. Ne gondolod, hogy nagy baj volt, mert nem aludtam eleget. Itt beszámolok magamról.
Aznap, mikor elutaztál, este nyolckor lefeküdtem, és aludtam reggel nyolcig. Később pedig hiába feküdtem le korán, például vasárnap, hétfőn és szerdán, éjjel 2-3-nál előbb nem tudtam elaludni, vagy ha elaludtam, akkor felébredtem reggel 4-kor vagy 5-kor. Ez először adódik abból, hogy nem voltál itthon. Mégiscsak üres nélküled számomra a ház. Másodszor adódott egészségi állapotomból. Lelkiismeretesen végeztem az összes kezelést, kamillaöblögetéstől kezdve a bőrgomba elleni kezelésig, vasárnap és ma este fürdés, fejmosás, körömvágás stb. Fogorvosnál is voltam pénteken, hétfőn, szerdán. A régebbi fájdalmak fokozatosan elcsitultak, már csak kis mértékben vannak meg. Szerdán megkaptam azt az egyedülálló koronát, amely az utoljára leköszörült korona helyére lett csappal odaerősítve. Úgyhogy balközépen most ismét tudok kicsit rágni. Azonban szerdán jelentkezett (ismét utazás előtt vagyunk) egy erős torokfájás. Csütörtökön megnézettem magam, elég erős, teljes szabályos torokgyulladásom volt. Ezt nyilván Gromovnál szereztem, de nem az ő hibájából, hanem a saját hibámból. A pingpongnál megizzadtam, utána egy órát ültem abban a hideg moziteremben, és kész is voltam. A torokgyulladás ellen kaptam: penicillint, kalmopirint és azt az édes, barna kanalas orvosságot. A gyulladás nagyjából már el is csitult, azonban a szájam íze, a gyomrom, a fejem már úgy meg van kavarodva ettől a sok mindenféle fájdalomtól, injekciótól, orvosságtól, amiben az utóbbi két hónapban részem volt, hogy már magam is unom. Hát így vagyok. Mindezek ellenére fizikailag jó erőben érzem magam, és az általános közérzetem, hangulatom jó, ami valószínűleg onnan van, hogy az az átok fogfájás kicsit tágít végre tőlem.
Ma telefonon beszéltem hivatalból Koltainéval. Üdvözölnek. Azt mondják, ők jól vannak, egyik-másik betegük meggyógyult, te legyél egész nyugodt, és gyógyítsd magad.
Vilma rólam a tőle megszokott módon gondoskodott. Húslevest, borjúpörköltöt, gulyást és hasonlókat főzött. Ma este fél 8-kor úri ételt (gomba tojással) ettem. Tízkor ismét lejött, és adott egy tányér igen jóízű, nem zsíros kocsonyát teával. Megkért, adjam át üdvözletét. Az ismerősök üdvözölnek, minden jót, főleg jó egészséget kívánok neked. Orvosaidat, kezelőidet tiszteltetem. Sok szeretettel csókollak: János
|