Jánoskám, az ígéret szép szó, csak te nem tartod be velem szemben. A megbeszélt hétvégi napokon minden este vártam a hívást. Ugye, behozod a mulasztást? Remélem, jól vagy egészségileg és általában. – Az otthoni eseményeket nagy vonalaiban ismerjük, mert a napot rádióhallgatással fejezzük be.

Csütörtök este érkeztünk Helsinkibe. Az utat elég vidáman tettük meg. Rengeteget ettünk, ittunk, nevettünk, kártyáztunk stb. Mit is lehet művelni 3-4 napon keresztül? Kezdetben kísérleteztünk az étkezőkocsiban meleg étellel, sajnos, nem vált be. Szerencsére Moszkvában Klári fia[1] és volt kollégám magyar ebéddel vártak. Bizony jólesett. Kláriék hazai módon főznek, így hiba nincs. Egy-két ízben túlettem a normális adagot, a reakció természetesen jelentkezett. Azóta étkezésnél semmiféle rábeszélés nincs.

Az idő sajnos nem a legkedvezőbb, esik az eső napok óta. Vasárnap lévén, Jóska[2] szabadnapos, elvitt bennünket kirándulni, a saját kocsiján. Finnországról mindig azt hallottam, hogy az ezer tó országa, hát ez csak halvány utalás, jelzés arra a sokkal több tóra, ami itt tényleg van. Jóska szerint nincs az a finn ember, aki pontosan meg tudná mondani. Hivatalos kimutatás szerint is több ezer. Klári csúnyán megfázott az úton, de azért sokat jön-megy velem. Ma megyek orvoshoz vele, mert sajnos rosszabbodik a baja. Úgy látszik, az ázsiai influenza északra is kinyújtotta csápjait. Jómagam naponta csöppentek az orromba valami csodagyógyszert, megelőző intézkedések alapján.

Többször voltam moziban is. Képzeld, az egyik film meséjét már 25 évvel ezelőtt is feldolgozták az amerikaiak, csak most széles vásznon és színesben. Jánoskám, úgy képzeld el, hogy szóról szóra. Ugye, ez nem vall dús fantáziára? Ennél a filmnél könnyen voltam fordító, sőt, beharangozó. Utóbbin külön szórakoztunk.

Nagy csalódás ért, ugyanis mindig azt képzeltem, hogy északon minden második ember magas. Hát mondhatom, annyi alacsony embert látok, szinte nem akarok hinni a szememnek. Úgy látszik, az egész világ egy nagy falu ilyen szempontból ítélve. Az emberek kevesebbet esznek, mint nálunk, végignéztem egy-két büfében: egy sovány szendvics, egy kávé, mint ebéd. Többet költenek öltözködésre, az igaz. Ami egész szokatlan, az elárusítók végtelen türelme és udvariassága. Ez nem tévesztendő össze azzal a nálunk régebben dívott rábeszéléssel és buta udvarlással. A napokban betértünk egy büfébe, kértünk két kávéra blokkot, egy negyedóra múlva a pénztár visszaküld néhány márkát, hogy többet fizettünk. Ugye, ez kedves?

A dollárátszámítás komoly dolog. Egyes árucikkek ára magas százalékot ugrott. Az itteni ár-, bérösszehasonlítást honnan a csudából ismerném. Annyit tudok, hogy a szabad bérű lakások bére horribilis. Számunkra csillagászati számok.

Jóska elmondta, hogy a nálunk járt delegáció tagjai pozitívan értékelték a nálunk látottakat és tapasztaltakat. Ez mindenesetre jó dolog. Testvérnépek éljenek barátságban. Utóbbiról jut eszembe, állandóan fülelek, mikor sikerül elcsípnem egy ismerős szót. Nem sikerül. Viszont a hangsúly, a beszéd ritmusa tényleg közeli.

Jánoskám, levélírás közben hívtál, a mondottakat megértettem, egy dologgal nem vagyok tisztában, 3-án kell innen indulnom, vagy érkeznem? Erre pontos feleletet kérek.

Vigyázz magadra, egyél, és ne éjszakázz, csak ha nagyon szükséges. A cigarettát lehetőleg csökkentsd, néha az az érzésem, a nikotin sok neked. Édes gyerekem, viseld jól magad, ne légy könnyelmű az egészségeddel. Hívjál a megbeszélt időben. Szeretettel csókol: Mária