Kedves Mária! Tegnap – érkezésük napján – este találkoztam Bognár[1] és Barcs elvtársakkal, s így megkaptam 19-én kelt leveled, valamint a küldött bélést is. A levélnek nagyon örültem. Örülök, hogy jól vagy, én is egészséges vagyok. Beszámolok egypár dologról.

Már korábban írtam neked Pekingből két levelet és egy lapot, ami, úgy látszik, még nem jutott el hozzád. Ugyancsak írtam a rokonoknak és az ismerősöknek is egy-egy lapot. Idáig még a légiposta is hosszú utat jelent, mert Budapestről kb. egy hétig tart, ameddig repülőgépen ideér az újság. nagyjából azért tudom, mi történik otthon, mert naponta kapunk a követségtől egy rövid – rádión vett – sajtószemlét a hazai lapokból, ezek kb. másfél napos hírek. Vedd számításba azt is, hogy Pekingben most, amikor írom ezt a levelet, negyed három van délután, ugyanakkor nálatok Budapesten még csak reggel negyed kilenc az idő. A klíma is egészen más itt, mint odahaza. Te küldted a kabátbélést. De a dolog úgy áll, hogy az úton – Oroszországban, Szibériában – mikor jöttünk, éjszaka már fagyott, és nappal is hűvös volt. Pekingben azonban 30 fok volt nappal, és 27-28 fok éjjel a meleg. De ezt 10-15 fokkal nyugodtan megtoldhatod, mert igen párás a levegő, és erős a napsütés, így valósággal fullasztó volt a hőség. Most pár napja végre lehűlt kissé a levegő, és kevésbé párás is. Ezalatt azt értsed, hogy éjszaka a szabadban kb. 15-16 fok meleg van. A lakóházunk folyosóján pedig éjfél körül néztem meg, 26 fok volt. Ez azért ilyen magas, mert nappal a ház nagyon átmelegszik, és éjszaka sem hűl le egészen. Úgyhogy a két hét alatt, amit eddig itt töltöttünk, még a ballon sem volt rajtam. A ház tetejére, ahol a kongresszus ülésezik, vagonszám rakják a jeget, mindnyájunk előtt egy jókora edény forró tea – a meleg ellen – és egy legyező. Képzeld el a kongresszusi termet, ahol a résztvevők jó 95 százaléka férfi, és mindenki legyezte magát – néha még én is, pedig tudod, hogy én bírom a meleget. De mint már mondtam, pár napja már olyan a levegő este és éjszaka, mint ilyenkor szokott lenni nálunk nappal, azaz kellemesen hűvös.

Az elhelyezésünk, élelmezésünk, mosás, takarítás stb. mintaszerű. Egy telepen lakunk, ahol egyemeletes – kínai számítás szerint kétemeletes – villaszerű házak vannak. Egy ilyen külön házban lakunk hárman, a hozzánk beosztott személyekkel, akiknek számát nem is tudom. Az orvos, ápolónő, pincér, szakácsok, gépkocsivezetők persze nem itt alszanak, de mindezek olyanok, akik kizárólag a mi jólétünkkel törődnek. Az élelmet nem tudom leírni. Vannak ételek, amelyek nevét mindig meg kell kérdezni, és akkor kiderül, hogy cápauszony, cápagyomor, rák, hal, bambusznád fiatal hajtása stb. csodaétel, megint mások igen hasonlítanak a magyar konyha ételeire, mint tyúkhúsleves, csirke, kacsa, disznó, marhasült stb. Nekem ízlik a kínai konyha, és már jól megvacsorázom az evőpálcákkal. De egyébként azt főznek, amit akarunk, és európai evőeszközt is adnak.

Peking egy nagyon nagy forgalmú és nagy kiterjedésű város. Képzeld el: kb. 3 800 000 ember él itt, és a lakóházak 98 százaléka régi, földszintes lakóház. A város területe sík, több a kerékpáros, mint a gyalogos ember az utcán. A kínai emberek, a világszerte ismert vezetőktől a legegyszerűbb emberig, a legszerényebb, -udvariasabb, a legszorgalmasabb és -tisztább emberek, akiket csak láttam valaha egy tömegben. Itt részeg vagy piszkos ember nem létezik. Ugyanakkor ez művészet is, mert az élet anyagi feltételei a feudális és gyarmati uralom örökségeképpen nagyon hiányosak.

A kongresszus ma befejeződik. Utána négy nagyobb programpontunk van még:

1. kétnapos út Tiencsinbe

2. az október 1-jei ünnepség (felszabadulási ünnep) Pekingben

3. látogatás Mukdenbe

4. látogatás Sanghajba.

Kb. október 10-én gondoljuk az elutazást hazafelé[2]. Még nem biztos, hogy Moszkvában időzünk-e 1-2 napot, vagy egyenest megyünk-e haza? Erről még értesíteni foglak. (Egyébként a magyar az egy élelmes nép; mi meg tudtuk szervezni, hogy a hivatalos fordításokon kívül a magyar fordítást is hallgathatjuk a kongresszus beszédeiről a fejhallgatón.) Vadászatról – sajnos – szó sincs, de az állatkertet megnéztük.

Mindenkit üdvözlök, téged pedig sokszor csókollak a viszontlátásig: János