Kedves Mária! Tegnap este itteni nagykövetségünk útján rádiótáviratot küldtem részedre megérkezésünkről[1] a munkahelyedre címezve, remélem, már megkaptad. Bár még nem tudok sokat mesélni, írok az útról, és mindenekelőtt kívánom, hogy levelem jó egészségben találjon. Én egészséges vagyok. A budaörsi vasárnap reggel 7 órakor volt indulás után több, rövidebb-hosszabb megszakítással szerdán délután fél 4-ig tartó repülés után érkeztünk meg Pekingbe. (Ez az időpont budapesti idő szerint délelőtt fél tíznek felel meg.) A szibériai tajga és a Góbi sivatag felett volt néhány órás két útszakasztól eltekintve, jó repülőidőnk volt, és jól utaztunk, megjegyzem, hogy én egyszer sem voltam rosszul eddig, és a két „göröngyös” útszakaszt is igen jól bírtam.

Ha akad a kezedbe egy térkép, nézd meg, hogyan és merre utaztunk: Budapest–Moszkva, Moszkva–Szverdlovszk, Szverdlovszk–Novoszibirszk, Novoszibirszk–Irkutszk, Irkutszk–Ulánbátor, Ulánbátor–Peking. Vasárnap délután 2-től keddre virradó éjjel 1 óra 40 percig Moszkvában pihentünk, de azután a rövid leszállási időktől eltekintve repültünk éjjel-nappal.

Mindenütt igen megtisztelő fogadtatásban és rendkívül szíves vendéglátásban volt és van részünk. Annyit ettünk és ittunk igen különböző ételeket és italokat, amennyit csak elbírtunk, mert a kínálások olyan szívesek voltak, hogy ha egyáltalán még szuszogni tudtunk, lehetetlen volt visszautasítani. Az orosz, a szibériai (az orosztól részben eltér), a mongol és a kínai konyha válogatott ételeivel és italaival éltünk, a Moszkvában kapott kaviár és a Pekingben kapott banán volt a csemegénk. És az italválaszték is bő volt az orosz vodkától, a kancatejből erjesztett igen jó mongol „kumisz”-tól, a kínai rizspálinkáig terjedő skálával.

A kínai figyelmesség leírhatatlan. Tüll mennyezetes és oldalfüggönyös ágyban alszom stb., és a kis újság- és folyóiratpolcon a kínai folyóiratok mellett ott találtam a Szabad Nép-példányokat, ugyanúgy összehajtogatva, ahogy én rakom otthon a kispolcra az ebédlőben.

Meleg van. Most – reggel 7-kor – már 27 fok a meleg, de párásabb, mint nálunk. A rokonokat és ismerősöket üdvözlöm. Csókollak: János