Jánoskám, a tegnap írt levelem igen gyászos hangulatú volt. Kissé szégyenlem, de hát kinek nyögjek, ha nem neked. Ugye? Ismered „tigris” hangulatomat, és ha még ehhez szemtelen hang járul ok nélkül, hát akkor ordítani tudok.

Hát Gyerekem, ma voltam röntgenen, fene alaposan belém kukucskáltak. Hogy mit találtak, azt nem tudom. Holnap lesz EKG és vércukor, no meg egyéb nyavalya. Ma is csak délben kaptam enni. Hát ez is egy ilyen finom lokál. A főorvos intézkedésére ma már tűrhetőbb ennivalót kaptam, persze ez nem jelenti azt, hogy én nem költöttem el külön egy tízest. Ezt nem bánnám, csak tényleg legyen értelme az egész cirkusznak. Sajnos, ma is rosszul voltam, de legyűrtem fekvés nélkül. Azért sem feküdtem le. Nagyon sajnálom, hogy elromlott az idő tegnap este óta. Azért én rendületlenül sétálok, mert a Kútvölgyiben arra biztattak, sokat legyek levegőn. Ezen ne múljon a gyógyulásom. Körülbelül hat hold terület van meghagyva a betegek számára. Mindennap elsétálok a „bagolyvárhoz”, most nem lakik ott senki. Olyan kihalt, mint egy igazi bagolyvár. A kertben viszont van egy édes kis őzike. Annyi kenyeret és egyebet hordanak neki a betegek, attól tartok, megpukkad szegény állat. A lombfákat irtják, mert helyükbe fenyőfákat fognak ültetni. Csak nehogy az jöjjön ki belőle, hogy ezeket kiirtják, és majd arra várnak, hogy a természet beülteti.

Te Jánoskám, beszéltem a kékesi „Dózsa” gondnokával, ott lehet ebédelni, de azért hozzál valami hideg ennivalót is. Tudod, mit vehetnél nekem? Egy kis amerikai mogyorót. Azt séta közben nagy szorgalommal rágnám. Nem unatkoznék közben. Tényleg, ezt ne felejtsd el.

Minden körülmények között vasárnapig kell levelet kapjak. Mikor jössz, és hogyan?

Olyan rosszul látok írni, ugyanis a világítás itt a dohányzóhelyiségben elég gyér. Gondolják, zsugázni meg sakkozni így is látnak. Az egész épületben ez az egyetlen helyiség, ahol dohányozni szabad. Ez helyes, mert itt sok az olyan beteg, akiknek a légzőszerve van rossz állapotban. Egyébként is, bár ez a legkopárabb helyiség, itt szívesebben vagyok. Sajnálom, hogy nem hoztam zsugát.

A szobatársaim, mindkettő, valami orvosrokonok, nem sokat foglalkoznak velem. Jómagam viszont.

Kis Fiam, ha mész a szabóhoz próbálni, a mikádót olyan bőre, azaz kényelmesre próbáljátok, hogy esetleg bőrbekecset tudjál alá felvenni. – Most gondolod magadban, mindig csak magyarázok. – Általában minden darabot kényelmesre csináljon. Reméljük, még hízni fogsz! Sajnos, egyelőre úgy néz ki a dolog, hogy csak mögötted kullogok mindenféle értelemben. Azért ne bízd el magadat, mert ha én elkezdek hízni, akkor, gyerekem, te nagyon lemaradsz mögöttem.

Kis Fiam, nézz be a szekrényedbe, hogy állsz fehérneműkkel, hogy tudjál rendesen váltani. Ha szükségesnek látod, inkább vidd el Irénhez[1], ő szívesen kimossa. Amennyiben neked jobb, ha leveleimet haza címezem, úgy azt írd meg. Nem kívánok hosszú válaszleveleket, mert tudom, kevés idővel rendelkezel, de azért csak írjál egyszer-másszor. Tudod, ilyen téren nem vagyok elkényeztetve. Szervusz. Sokszor és szeretettel csókol: Mária

Ui. Ferinek[2] mondd a burgonyát, mert ő szeret felejteni. Hol vacsorázol? Erre választ kérek!