Thürmer: Mi nem vagyunk egy jó kapitalizmus ellen
2006.12.20. 14:33
Mi nem vagyunk egy jó kapitalizmus ellen. Nekünk előre kell mennünk, és nem vissza a múlthoz... A kapitalizmus jobban oldotta meg a vállalatok vezetésének kérdését, mint azt a szocializmus tette.
(Egy angol nyelvű üzleti kiadványnak nemrég adott interjújában Thürmer panaszkodott a vállalkozásokat érintő magas adókra. Úgy festette le önmagát, mint aki megtért és lelkes híve a kapitalizmusnak.)
Nekünk úgy kell eladnunk politikánkat, ahogyan az árukat szokás eladni. Az, ahogyan politikánkat egy üzleti újságnak mutatom be, szükségképpen eltér attól, ahogy a mi öreg elvtársainkhoz szólok" – mondta Thürmer Gyula 1995 tavaszán a Budapest Week című üzleti hetilapban.
Továbbra is elvtársak, de a korábbinál simulékonyabbak
Simon Evans interjúja Thürmer Gyulával
a Budapest Week 1995. április 6-12-i számában
A mai kommunisták még mindig arról vannak meggyőződve, hogy Marxnak és Leninnek van helye Magyarország jövendőjében.
Thürmer Gyulának tágas irodája, elegáns kék öltönye és széles mosolya van. Átnyújtja üzletemberi névjegyét, és hátradől fekete igazgatói bőr fotelében.
Thürmer eladónak tekinti magát, de az ő termékének van egy imázsproblémája. Az ő munkája: eladni a marxizmust a magyaroknak. Mint a Munkáspárt vezetője, feladata meggyőzni a választókat arról, hogy pártja – mely kemény vonalúakból áll – megérdemli a hatalmat és kormányozni lesz képes a 90-es évek végére. A szocialista párt, amelyet a régi kommunista párt reformszárnyából való számos régi riválisa hozott létre, most kormányozza az országot. Thürmer pártja ellenben még be sem tudott jutni a parlamentbe.
Két évvel ezelőtt Thürmer a rendszerváltozást hibának mondta, arról beszélt, hogy a kapitalizmus képtelen megoldani Magyarország problémáit, és a régi rendszer jótéteményeit emlegette. Manapság körültekintőbben választja meg szavait.
„Mi nem vagyunk egy jó kapitalizmus ellen – mondja. – Nekünk előre kell mennünk, és nem vissza a múlthoz... A kapitalizmus jobban oldotta meg a vállalatok vezetésének kérdését, mint azt a szocializmus tette."
Egy itteni angol nyelvű üzleti kiadványnak nemrég adott interjújában Thürmer panaszkodott a vállalkozásokat érintő magas adókra. Úgy festette le önmagát, mint aki megtért és lelkes híve a kapitalizmusnak.
„Nekünk úgy kell eladnunk politikánkat, ahogyan az árukat szokás eladni. Az, ahogyan politikánkat egy üzleti újságnak mutatom be, szükségképpen eltér attól, ahogy a mi öreg elvtársainkhoz szólok" – mondja Thürmer.
Az öreg elvtársak boldogabbak, amikor vezetőjük a marxizmusról beszél, amelyet „a gondolkodás egy módjaként" ír le, valamint a „szocialista jövőről", amely szavai szerint pártjának a hosszú távú célja. Thürmer meghatározása szerint a szocializmus „egy demokratikus társadalom, amelyben mindenki hozzájut az információhoz. A szocializmus egyfajta interaktív társadalom, egy nyitott, valóban emberi társadalom, a tulajdonlás valóban demokratikus formáival."
Amikor megkérdezzük tőle, miért mondott csődöt a szocializmus Európában, azt válaszolja: „Ez a század túlságosan nehéz volt. Két nagy háború zajlott le, és mi lebecsültük a kapitalizmus rugalmasságát, és arra való képességét, hogy túlélje a válságokat."
Thürmer nem szívesen beszél ideológiai vagy elméleti kérdésekről. „Az emberek nem gondolkodnak a társadalmi rendszerekről. Sokkal inkább érdekli őket a munka, a biztonság és az életszínvonaluk." Úgy érzékeli, hogy ezek a gondok most lehetőségeket nyújtanak pártja számára.
„A választók egyre csalódottabbak az MSZP-vel. A kérdés az: merre fordulnak majd ezek az emberek? Úgy gondolom, hogy egy részük a mi pártunkhoz jön majd."
A Munkáspárt rövid távú programja – amelynek célja magához vonni a csalódott MSZP-szavazókat – aláhúzza a nevelésbe és a képzésbe irányuló beruházásoknak, a mezőgazdaság és az ipar fejlesztésének, a haditermelés újjáélesztésének a fontosságát. Ellenzi Magyarország tervbe vett NATO-tagságát.
„Miért kellene rohannunk a NATO-ba? – teszi fel a kérdést Thürmer. – Senki nem fenyegeti Magyarországot. Senki nem akar betörni az országba. Ez nem szükséges ma. Nem vagyok meggyőződve arról, hogy a NATO egyedüli célkitűzése a béke biztosítása. Megvédelmezni szeretnék Nyugat-Európát Oroszországtól és Ukrajnától, ahol erős kommunista pártok vannak a parlamentben. Miért kellene csatlakoznunk egy szervezethez, amely Oroszország ellen irányul? Nemzeti szuverenitásunk máris korlátozott, a mi politikánk a bonni és a washingtoni vonaltól függ.
Ami korábbi elvtársát, Horn Gyulát illeti, Thürmer nem válogatja meg a szavait. „Úgy gondolom, hogy Horn egy diktátor képességeivel megáldott politikus. Ugyanakkor olyan ember, aki igen gyorsan és igen sokszor váltogatja nézeteit."
Egy váratlan összehasonlítást is tesz.
„Van benne valami, ami közös Antallal. Azt képzeli, történelmi küldetése van, és hogy ő az az ember, aki ezt a küldetést teljesíteni tudja. Ez egy elvtelen ember – mondja.
„Ha én lennék Horn úr, nem mentem volna bele a koalícióba. Erre nem volt szükség, egy ilyen többség mellett. De megijedtek a hatalomtól, megijedtek a felelősségvállalástól – mondja Thürmer.
Úgy gondolja, mások gyakorolnak nyomást az MSZP-re, hogy a liberális SZDSZ-szel együtt kormányozzon.
„Az első ember, aki meglátogatta a szocialista vezérkart május 8-a éjszakáján (vagyis az 1994-es parlamenti választás első fordulójának napján – a szerk.), az amerikai nagykövet volt. Az USA és Izrael ösztönözte a szocialistákat arra, hogy az SZDSZ-szel lépjenek koalícióba. Az SZDSZ soha nem lenne képes egyedül kormányozni. Ők a magyar értelmiség egy részének az érdekeit képviselik, mindenekelőtt a zsidó népességét. Ez egy erős szegmens, de nem elég erős ahhoz, hogy egyedül kormányozzon."
És úgy gondolja, hogy fennáll a lehetősége egy antiszemita visszahatásnak.
„Manapság nincs valóságos antiszemitizmus Magyarországon, de tartok tőle. Ugyanazokat a hibákat követik el, mint az 50-es években." Thürmer utal két új zsidó miniszter megbízására, Bokros Lajos pénzügyminiszternek és Suchman Tamásnak a privatizációs ügyek élére való kijelölésére. Azt is hangsúlyozza, hogy a médiát zsidók foglalják el.
„Ez a megszállás egy antiszemita hullámhoz vezethet. Aki ismeri a történelmet, tudja, hogy az antiszemitizmus roppant veszélyt jelent Magyarországon" – mondja Thürmer.
Könnyű lenne elintézni Thürmert, mint egy politikai jövőt nélkülöző dinoszauruszt. De pártja fokozatosan halad előre. Az 1994-es parlamenti választásokon a Munkáspárt elnyerte a szavazatok 3.18 százalékát, amivel a parlamenten kívüli legnagyobb párt lett. A decemberi helyi választásokon a párt országos eredménye elérte az 5 százalékot, és tagjai jelen vannak a 19 megyei önkormányzat közül 13-ban. Thürmer azt mondja, hogy a rádió és a TV műsoraiból való kizárásuk és az anyagi lehetőségek hiánya képezik a párt sikere útjában álló legnagyobb akadályt – és nem az a tény, hogy pártját azonosítják a kommunista múlttal.
„Négy évvel ezelőtt a kommunista bélyeg több volt, mint probléma. Manapság nem lehet kommunistaellenes jelszavakat hallani a kormányzó erőktől. Ez nem megy többé, mert az emberek véleménye pozitív (a kommunista érát illetően)."
|