2006-os KB-beszámoló: Kevesen vagyunk, sokat kell dolgoznunk
2006.12.11. 23:25
Az új párttagok felvételét és az új alapszervezetek alakítását illetően nem léptünk előre, sok helyre nem jutottunk el az országban, sokan elcsüggedtek, eredményeink pedig nem arányosak azzal a fáradságos és áldozatos munkával, amelyet végeztünk – olvasható a Központi Bizottság beszámolójában, amely a 22. kongresszus részére készült. Az alábbiakban ismertetjük a kongresszusi küldöttek által elfogadott beszámoló fontosabb elemeit.
A Magyarországi Munkáspárt 2006 a tavalyi, 21. kongresszusán (2005 novemberében) a következő politikai nyilatkozatot fogadta el:
Egységes és erős Munkáspártot akarunk, amely
• marxi-lenini elvekre épül, állandó feladatának tekinti a marxista elméleti munkát, kiemelt figyelmet fordít politikájának marxista elméleti megalapozására, tagjainak marxista képzésére;
• amely szemben áll a tőkés kizsákmányolással, a szocializmust tekinti történelmi céljának, a tékés viszonyok között is harcol a dolgozók érdekeiért, szolidáris a dolgozók érdekvédelmi harcával, azt segíti és támogatja,
• amely bírálja a mindenkori polgári kormányt, de elhatárolódik a jobboldali populizmustól – a jobboldali, szélsőjobboldali, fasiszta törekvésekkel szemben védelmezi a szociális és demokratikus vívmányokat,
• amely demokratikusan épül fel és működik, komolyan veszi és betartja saját szervezeti szabályzatát, nem egyszemélyes elnöki vezérpárt akar lenni, hanem a tagság pártja, demokratikusan választott kollektív vezetéssel, melyben nincsenek bírálhatatlan vezetők,
• amely nem egyedül akarja elérni céljait, hanem együtt a széles tömegekkel, azok bizalmát és támogatását elnyerve.
Ezt figyelembe véve, a beszámoló utal arra, hogy a Magyarországi Munkáspárt 2006 22. kongresszusán be kell számolni az eddig elvégzett tevékenységről. El kell mondani, hogy a 21. kongresszus által meghatározott feladatok közül melyeknek sikerült maradéktalanul eleget tenni, melyeket sikerült kevésbé elvégezni, és melyek voltak azok, amelyekben nem sikerült előrelépni. Egyben meg kell határozni a párt jövőjét, helyét és szerepét az ország politikai palettáján.
A számvetésre néhány nappal a párt újjászületésének egyéves évfordulója után kerül sor. Egy év rengeteg idő, ezalatt sok minden történt a párttal; viszont rövid idő akkor, ha a fenti politikai nyilatkozat megvalósulásáról, a párt fejlődéséről kell beszámolni. Maga a Központi Bizottság, de a tagság jó része is türelmetlen ebben a kérdésben. Ennek oka: nem jöttek, vagy nem olyan mértékben jöttek azok az eredmények, amelyeket elvárt a KB és a párt.
Az nyilvánvalóan látszik, hogy ez az egy év kevésnek bizonyult ahhoz, hogy az MMP 2006 országos szervezettségű párttá váljon. A megalakuláskor az volt a vélemény, hogy ez a folyamat gyorsabb lesz. A Központi Bizottság beismeri: tévedett, mert lényegében csak azokon a helyeken működik a párt igazán szervezetten, ahol a reformokat követelő párttagság viszonylag egységesen lépett fel; illetve ott, ahol a megyei vezetés a kezdetekkor egyben tudta tartani a párttagság javát. Ugyanakkor a KB arra is számított, hogy a thürmeri párt aktív tagsága felismeri azt, hogy a szakítás nem öncélúan, nem egyéni sérelmek miatt, hanem elvi alapokon, a párt kommunista érdekeinek megtartásáért történt, s tömegesen igazolnak át az MMP 2006-ba. Vannak ugyan olyan jelek, amelyek előrevetítik, hogy ez előbb-utóbb be fog következni, de korántsem olyan intenzitással, mint ahogy a párt elképzelte – valószínű, hogy az idő is rövid volt ehhez.
A parlamenti választáson az MMP 2006 az utolsó pillanatban, jelentős késéssel tudott elindulni, elvégre a hivatalos bejegyzés néhány nappal a kampány kezdete előtt történt meg. Emiatt a választási kampányra nem készülhetett fel: hiányzott az infrastruktúra, nem volt elég pénz, a párt megszerveződése sem fejeződött be. Az sem kedvezett, hogy a két nagy párt kiélezett küzdelmében a kis pártok eleve esélytelenül vettek részt a választáson. A kedvezőtlen feltételek ellenére rajthoz kellett állni, hogy a választási kampány lehetőségeit fel lehessen használni a párt bemutatására, megismertetésére. Az MMP 2006 csak öt-hat megyében tudott jelölteket állítani, ezekben a körülményekhez képest elfogadható eredményt ért el. Több helyen helyi választási együttműködést alakított ki a szocialistákkal, taktikai visszalépésekkel hozzájárult az MSZP győzelméhez; s ezáltal megakadályozta a Fidesz hatalomra jutását. Igazi áttörést azonban nem tudott elérni, a sajtóban és a televízióban csak ritkán jutott szóhoz, nagyobb tömegrendezvényei nem voltak. Igazán mérhető eredményeket csak az önkormányzati választáson ért el, több helyen van helyi önkormányzati képviselője és polgármestere.
A politikai helyzetet elemezve a beszámoló leszögezi: a kormány politikai okokból sokáig halogatta annak feltárását, hogy növekedett a költségvetési hiány és az állami eladósodás. A második Gyurcsány-kormány csak választási győzelme után állt elő egyensúlyteremtő megszorító csomagtervével. A nagytőke, a neoliberális gazdaságpolitika hívei, a Világbank és az Európai Unió nyomást gyakoroltak a kormányra, hogy az egyensúlyteremtés árát főleg a dolgozókkal fizettesse meg, illetve tovább privatizáljon, egyben jelentősen csökkentse a szociális kiadásokat. Ez meg is történt. Az ellenzék viszont igyekezett megbuktatni a kormányt, illetve lejárató kampánnyal eltávolítani a kormányfőt. Ehhez a radikális szélsőjobboldalt, valamint álbaloldali szövetségeseket használt fel, több kérdésben Thürmer Gyulát is, aki a beszámoló szerint szélsőjobboldali szervezetekkel lépett szövetségre, és támogatja a Fidesz legtöbb akcióját.
MIndezzel szemben, eltérően az MKMP-től, az MMP 2006 nem a jobboldalt támogató politikát folytat. Ugyanakkor a szocialista párthoz és a kormányzathoz is kritikusan viszonyul; rendszeresen bírálja a neoliberális gazdaságpolitikát, amely ma a dolgozók kizsákmányolásának és megnyomorításának fő eszköze. A párt politikája következetesen antikapitalista. A tagság és a vezetés szinte naponta szembesült a szocialista párthoz való viszony bonyolult politikai kérdésével. Az MMP 2006 az elvi és politikai különbözőségek mellett is korrekt viszonyra törekszik az MSZP-vel, ez azonban nem jelenti azt, hogy kritikátlanul elfogadja a kormányzati intézkedéseket: a mindenkori kormányzat politikáját a kizsákmányolt többség szempontjából bírálja.
A párt nem mond le arról, hogy megszüntessék Magyarországon a munkásmozgalmi jelképek használatának tiltását. Igyekezett Thürmerékkel is rendezni a viszonyt, de átütő eredményt nem ért el. Mindenesetre elszántan küzd azért, hogy mielőbb újra egységes kommunista párt jöjjön létre Magyarországon. Egyébként a párt a belső demokrácia szabályai szerint működik: a KB és az elnökség ülései nyilvánosak a tagság számára.
A párt anyagi hátterének megteremtése érdekében elkészült a párttagdíj fizetésének rendjéről szóló határozat. A TámPont támogatására pedig több százezer forint érkezett eddig.
Ami a párt általános helyzetét illeti, a beszámoló emlékeztet arra, hogy a működés elemi feltételeit szinte a semmiből kellett megteremteni. Szükség volt a hivatalos regisztrációra, a Központi Bizottság megalakítására, a KB és az elnökség üléseinek megszervezésére, illetve az alapszervezetek megszervezésére.
Az elnökség és a KB megtartotta üléseit, amelyek a párt tagjai számára nyilvánosak voltak, azokon fel is szólalhattak. A demokratikus légkörű viták azonban gyakran parttalanokká váltak. A munkát nehezítette, hogy az ülések megfelelő előkészítéséhez, a hozott határozatok végrehajtásának megszervezéséhez és ellenőrzéséhez nem volt apparátus, nem alakult ki hatékony munkamegosztás. Ezért kell tervszerűbbé, szervezettebbé és hatékonyabbá tenni a vezető testületek munkáját.
A szervezeti megerősítéssel kapcsolatban a beszámoló önkritikusan megállapítja: nem sikerült az előrelépés. Még mindig sok a fehér folt, ahol nincsenek alapszervezetek, ahová még mindig nem jutott el a párt. Elemezni kell ennek okait, fokozva az erőfeszítéseket az új párttagok felvételére, új alapszervezetek alakítására. Különösen fontos a párt budapesti megerősödése. Szükség van arra is, hogy a már meglévő tagság aktivizálódjon. Arra kell törekedni, hogy minden párttagnak legyen konkrét feladata és munkája a pártban. A tapasztalat ugyanis az, hogy csak kevesen vesznek részt aktívan a pártmunkában. Kevesen gyűjtötték az ajánlószelvényeket, kevesen terjesztették a TámPontot. Továbbá időnként személyes okok, vélt vagy valódi személyi ellentétek, sértődöttségek és túlzott érzékenység zavarta a közös munkát, amit félre kellene tenni: a párt céljait csak együtt, egymással összefogva lehet elérni. A pártszervezetekben olyan légkört kell kialakítani, amelyben az esetleges személyi problémák megoldhatók, és nem zavarják a közös munkát.
A beszámoló önkritikusan elismeri, hogy az eredmények nem arányosak azzal a fáradságos és áldozatos munkával, amelyet a párt elvégzett. Ez sokakban elkeseredést, letargiát vagy türelmetlenséget váltott ki. Egyes esetekben ehhez egészségügyi, egzisztenciális és családi problémák is hozzájárultak. Vannak, akik elcsüggedtek, és a visszavonulás gondolatával foglalkoznak, ami a párt számára nagy veszteséget jelentene. Velük megértéssel és türelemmel kell foglalkozni, hogy megőrizzék őket a párt és a mozgalom számára. Vannak, akik türelmetlenül irreális megváltó terveket javasolnak, azt remélve, hogy ezek egycsapásra megoldják a problémákat, holott a pártnak illúziói nem lehetnek, a csodavárás nem segít. A párt megerősödéséhez a kommunisták szívós, kitartó munkájára van szükség. Lenin arra tanította a kommunistákat, hogy ne ringassák magukat illúziókban, de ne is csüggedjenek el, ha valam inem úgy sikerül, ahogy azt szeretnék; egyben legyenek készek a feladat megoldását elölről kezdeni. Az MMP 2006 egyetlen kongresszussal, egyetlen határozattal nem változtathatja meg saját helyzetét. A párt megerősítése és az előtte álló feladatok megoldása hosszú távú munkát követel; erre kell felkészülni.
Az alakuló kongresszuson egyértelműen megfoglamazódott, milyen párt akar lenni az MMP 2006: marxista elméleti alapú, demokratikusan felépülő és működő, antifasiszta, antikapitalista kommunista párt, amelynek történelmi célja a szocializmus. Ezért még sokat kell dolgozni. A párt csak abban az esetben tud talpra állni, megerősödni és megújulni, ha reálisan értékeli a valóságos helyzetet, őszintén feltárja saját hibáit, és kitartóan dolgozik azok kijavításán. Reális helyzetértékelés, őszinte önvizsgálat, kitartó és szervezett munka: ezek ma a legfontosabb feladatok. Ezekre eszmeileg is fel kell készülni. Az elméleti ismeretek nélkül nem lehet eligazodni a harc jelenlegi bonyolult feltételeiben, nem lehet helyesen értelmezni a megoldandó feladatokat. Ezért van szükség a marxista képzés és önképzés megszervezését, amelyben elsősorban a vezetőknek kell példát mutatniuk.
A Magyar Kommunista Munkáspártot illetően a beszámoló emlékeztet arra, hogy az MP 2006 hívja és várja azokat a kommunistákat, akik az elmúlt években elmaradtak, és azokat is, akik a szakadás után nem tudták eldönteni, hova álljanak. A párt bízott abban, hogy az MKMP megszabadul vezetőjének politikai hibáitól, antidemokratikus módszereitől, s akkor újra megnyílik az út a két párt egyesüléséhez. Thürmer Gyula azonban újabb kizárásokkal és fenyegetésekkel megtisztította pártját minden kritikusától. A megmaradt tagság egy részét félrevezetve, személyre szóló hűségnyilatkozatot csikart ki tőlük. Így sokan vannak olyanok, akik akaratuk ellenére, de a baloldalnak okoznak kárt azzal, ha támogatást nyújtanak Thürmer Fidesz-barát politikájához.
Az MMP 2006 legfontosabb feladatai 2007-ben:
1. A párt szervezeti megerősítése.
Folytatni kell a tagfelvételi munkát. Növelni kell a fiatalok, az aktív dolgozók arányát a párttagságban. Újra kell éleszteni a nőmozgalmat. Új alapszervezetekre van szükség; meg kell szervezni a pártot ott is, ahol ma még nincsenek vagy csak kis létszámban vannak pártszervezetek; továbbá minden megyében meg kell alakítani a megyei elnökségeket. A megyei és a helyi szervezetek munkájának összehangolása, a gyengébb szervezetek segítése, a munka szervezettebbé tétele érdekében meg kell alakítani a regionális megbízottak hálózatát.
Fontos feladat az is, hogy a párt megtalálja az utat a fiatalokhoz, mert fiatalítani kell a párttagságot. (Kecskeméten megalakult egy olyan ifjúsági szervezet, amely a párthoz kötődik, ezt kell országosan megszervezni.)
2. Fokozni kell a politikai és a médiajelenlétet.
Fejleszteni kell a párt internetes honlapját, ki kell bővíteni az internetes információcsere lehetőségét. Fejleszteni kell a külső sajtókapcsolatokat; arra kell törekedni, hogy a sajtóban gyakrabban szerepeljen a párt. Egyben folytatni kell a TámPont kiadását és szélesebb körű terjesztését.
3. Szélesíteni kell a nemzetközi és a tömegkapcsolatokat.
A szocialista párttól balra álló pártok és politikai csoportok szorosabb együttműködésére kell törekedni, különös figyelmet fordítva a szociális problémák kezelésére (munkanélküliség, elszegényedés, gyermekéhezés, a nyugdíjasok helyzete).
4. Be kell indítani a pártoktatást.
Az elméleti képzésen túl a párt felkészül a következő, a 23. kongresszusra. Kidolgozza és belső vitára bocsátja a pártprogramot és az új szervezeti szabályzatot.
A beszámoló végül megjegyzi: igaz, hogy az önkéntesen vállalt út elején tart a párt, és sokat kell még gyalogolni, bukdácsolni, de a kijelölt út iránya megfelelő és helyes, és megéri végigmenni rajta, még akkor is, ha sok akadály nehezíti a haladást.
|