Magyar Nemzet, 2007. november 16. • Szerző: Borsodi Attila

Példátlan, a Munkáspárt teljes elnökségét elmarasztaló ítélet született a napokban egy korábbi bírósági határozatot minősítő pártközleményük miatt. A Székesfehérvári Városi Bíróság nem jogerősen két év próbára bocsátotta a párt teljes elnökségét. Mi a véleménye a döntésről?

– Nem szerencsés politikai pártok ellen bírósági eszközökkel küzdeni. Formális, jogi szempontból bármit rá lehet húzni egy pártra, de a valóságban azt kell felmérni, hogy egy-egy bírósági lépés milyen politikai következményekkel jár az adott szervezet számára. Ebben az ügyben egy nagyon lényeges politikai, erkölcsi, filozófiai vitakérdés volt az, hogy mit tekintünk véleménynyilvánításnak, és mit rágalmazásnak. Úgy érzem, most egy olyan üzenetet kapott a magyar társadalom, hogy ne nagyon merjünk beszélni, mert előbb-utóbb bíróság elé kerülünk. Ez az üzenet nem jó itthon sem, és végképp nem hangzik jól az Európai Unióban.

– A döntést meghozó bírónő az ítélet indoklása közben a kívülálló számára úgy viselkedett, mint aki gyorsan túl szeretett volna lenni az egészen. Hogyan élték meg ezt belülről?

– A bíróság hangulatában végbement változást magam is érzékeltem, de ezt nem szeretném minősíteni. Amikor egy ilyen ügyet a magyar állam a nyakába vett, hiszen a vádat képviselő ügyészség állami szerv, akkor nem igazán tudták, hogy hogyan jönnek ki ebből a csapdahelyzetből. Ha két évre lecsukják a Munkáspárt teljes vezetését, akkor mártírokká tesznek minket, s ha a következő választást nem is mi nyernénk meg, de biztosan ott ülnénk a parlamentben. Ezt láthatóan nem akarták. Ugyanakkor egy vélt hatalmi tisztelet belekényszerítette őket abba, hogy mindenáron lépjenek, s ezért a per elindult. Másodfokon azonban még megvan a lehetőség arra, hogy a józan ész keretei közé tereljük vissza az intézkedéseket. Úgy látjuk, hogy az alkotmányos jog sokkal fontosabb, mint bármely állami intézmény vélt vagy valós tekintélye.

– Úgy tudjuk, Európa, sőt a világ számos országa tudomást szerzett  az ügyről.

– Azt gondolom, hogy a magyar kormánynak figyelembe kellene vennie azokat a tiltakozásokat, amelyek Európa-, sőt világszerte megfogalmazódtak. Huszonkét európai parlamenti képviselő vette a fáradságot, és aláírt egy tiltakozó levelet, s harmincnál több olasz szenátor szintén a kormányhoz fordult az ügyben. Tiltakoztak a cseh parlamentben, és tudomásom szerint most az angol alsóházban is aláírásokat gyűjtenek. Többségük nem kommunista, csak egyszerűen nem értik, hogy a „fair play” szabályait miért szegik meg Magyarországon. A gyakorlat azonban nem csak itthon működik, a tőke ugyanis széles értelemben, egész Európában megpróbál megszabadulni a kommunista erőktől. A baloldal megerősödése nemkívánatos a tőkének, itt,  Kelet-Európában a dolog hatványozottan igaz, ugyanis itt már lelepleződtek a multipárti szocialista erők.

– A Fővárosi Bíróságnak nyilvánvalóan más eszköze is lehetett volna, hogy tiltakozzon a neki nem tetsző pártközlemény miatt. Mi lehet az oka, hogy mégis bíróságra vitték az ügyet?

– Mi politikai párt vagyunk, így egy-egy ilyen döntés a mi politikai mozgásterünket érinti. Magyarországon sok olyan politikai erő van, amely agyon akarja vágni a Munkáspártot, hiszen az MSZP-vel szemben mi vagyunk az élő lelkiismeret. Egyetlen baloldali párt, amely baloldali alternatívát tud nyújtani a szocialisták neoliberális politikájával szemben. Mi a választáson a szocialistáktól veszünk el szavazatokat. Amikor minket gyengítenek, az MSZP esélyeit növelik. Másrészt, a szocialista párt köreiben rettegnek attól, hogy létrejön egy új típusú politikai együttműködés, amely magába foglalná mindazokat az erőket, amelyeknek nem tetszik a Gyurcsány-kormány népromboló politikája. Ez a közös álláspont, a meglévő ideológiai különbségek ellenére, azonos politikai platformra hozhatja a legkülönbözőbb erőket, adott esetben a Fideszt, a Munkáspártot és a KDNP-t. Ez egy olyan új és erős összefogás lehetne, amely megváltoztathatná a magyar politika menetét.

– Úgy tűnik azonban, hogy nem csak a Gyurcsány-kormány politikája elleni közös tiltakozás hozhatja önöket egy platformra, mintha a polgári oldal és a Munkáspárt bizonyos fontos kérdések tekintetében is egy irányba húzna.

– Valóban, a Gyurcsány-ellenesség kevés lenne egy politikai kapcsolat megalapozásához, de mindenképpen összeköt bennünket a magyarság érdekeinek szolgálata. Ma a magyar nemzet védelmezőjének tekintem azt, aki kiáll a kis- és középvállalkozók mellett a multinacionális tőkével szemben. Úgy gondolom, hogy a multiknak bizonyos szférában helye van, ilyen a termelés, de ki kell szorítani őket a kereskedelem nagy részéből, a szolgáltatásból, de végképp nem szabad beengedni őket az egészségügybe. Ugyanilyen közös törekvésnek tartom a magyar nemzeti kultúra megőrzését, hogy ne zárják be a kistelepülési iskolákat, és legyen legalább négy általános iskolai osztály minden faluban. Ugyanilyen közös értéknek tartom, hogy ezek az erők a munkahelyteremtés mellett is síkraszállnak. Ha az emberek dolgozhatnak, akkor lehet majd versenyképes Magyarország. Még egy dologban azonban feltétlenül egyetértünk; fontos, hogy új irányt szabjunk a magyar külpolitikának. Nem kiszolgálni kell a nyugati érdekeket, hanem egy markáns nemzeti politikát szükséges érvényre juttatni. A kisemberek, a vesztesek hangulatát mi tudjuk leginkább megfogalmazni, mert mi állunk hozzájuk legközelebb. Úgy látjuk, intézményesíteni kellene most már ezt a szövetséget, meg kell fogalmazni, hogy a Fidesz kivel kíván együttműködni. Saját „zászlónkat” megőrizve össze kell fognunk a nemzeti lobogó alatt.

– A Munkáspárt felemelte szavát a vasúti szárnyvonalak tervbe vett megszüntetése ellen is. Egy újabb kapcsolódási pont?

– Nemcsak ellenezzük a vasúti szárnyvonalak bezárását, hanem teszünk is ellene. Az elmúlt hónapokban több vidéken megtartott tiltakozó akcióhoz csatlakoztunk, legutóbb Balassagyarmaton és Orosházán emeltük fel a szavunkat. A vasútvonalak bezárásával Magyarország nem közelebb kerül az unióhoz, hanem távolodik tőle. Súlyos csapás éri a magyar falut, nincs megfelelő buszközlekedés, bezárják a postahivatalokat, elvágják a vasúti összeköttetést. Az összes elmélkedés a bolognai folyamatról, Európáról így nem több, mint elvont ígérgetés.

– A közelmúltban úgy fogalmazott, hogy az MSZP nem baloldali párt. Mire alapozza ezt?

– Az MSZP nagyon nagy párt, ezért felelőtlenség lenne azt mondani, hogy a szocialisták között nincsenek baloldali emberek, Mi nagyon várjuk, hogy ők végre a fejükhöz kapjanak. Meg kell érteniük, hogy az a politika, amit a szocialisták vezetése képvisel, nem baloldali. Nem lehet baloldali az a politika, amelyik szétvágja a magyar nemzeti gyökereket, és csak és kizárólag a multinacionális tőke érdekeit szolgálja ki, és ezzel végeredményben az emberek mindennapi életét teszi tönkre. Mi azt üzenjük a baloldali MSZP-tagoknak, hogy nem kell félni a változástól. Semmi rendkívüli nem történik, ha nem a szocialisták irányítják az országot, nincs a balliberális koalíció mindenkori kormányzása kőbe vésve. Főleg nem igaz az a félelmük, hogy micsoda szörnyűség történik, ha jönnek a konzervatívok. Semmi nem történik, hiszen Európa egyik felét a konzervatívok irányítják, a másik felét pedig a szociáldemokraták kormányozzák. Ma olyan erőknek kell jönniük, amelyek valóban a nemzet érdekeit szolgálják.