Hat-nyolc százalékra számítunk - nyilatkozta lapunknak Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke

Népszabadság Online • Matyuc Péter–Kéri J. Tibor • 2002. február 11.

• Egyes közvélemény-kutatók már nem is mérik a Munkáspárt támogatottságát, merthogy nincs esélye a parlamentbe jutásra. Erről mi a véleménye?

• Szerintem vannak olyan bizalmas közvélemény-kutatási felmérések, amelyeket nem publikálnak, és azok szerint a Munkáspárt minimum hat-nyolc százalékos eredményre számíthat az áprilisi országgyűlési választásokon.

• Ez érdekes, mert a legutóbbi dabasi időközi választáson a Munkáspárt még a jelöltállításhoz szükséges 750 kopogtatócédulát se tudta összegyűjteni.

• Az embereink akkor rosszul indultak neki a feladatnak. Dabason minden választáson volt jelöltünk, és most is van.

• Az önbeteljesítő jóslaton kívül mire alapozza a hat-nyolc százalékos várt eredményt?

• Egyrészt az előzményekre: 1998-ban a Munkáspárt tízezerrel több, öszszesen 180 ezer szavazatot kapott, mint korábban, és elértük a négy százalékot. Másrészt úgy értük el ezt az eredményt, hogy az MSZP kevesebb szavazatot kapott, és elveszítette a kormányzás lehetőségét. Akkor tehát nem a baloldal veszített, hanem az MSZP, a Munkáspárt pedig előre lépett.

• Már bocsánat, de 1998-ban a pártok között az MSZP kapta a legtöbb szavazatot az első fordulóban. Az más kérdés, hogy a második fordulóban 86 kisgazda képviselő visszalépett a Fidesz javára, és így a jobboldal alakíthatott kormányt.

• Az MSZP sokáig abban az illúzióban élt, hogy ő nyerte meg a választást, csak nem ő alakíthat kormányt. Ilyen a magyar választási rendszer, a második fordulónak óriási szerepe volt és lesz. A mostani becsléseinket - a hat-nyolc százalékos eredményt - az azóta eltelt időszak tapasztalataira is alapozzuk. Megváltozott ugyanis a helyzet, és a közhangulat, mert az emberek a saját bőrükön tapasztalják a szegénységet, a nyomort, kiszolgáltatva érzik magukat a hatalomnak. Mindez korábban is megvolt, csak az emberek kevésbé érezték. Ma már százezreknek, millióknak tényleges gond a hónap végén kifizetni a villany-, vagy a gázszámlát. A társadalom rendkívüli mértékben differenciálódott, vannak nagyon szegények, és vannak nagyon gazdagok. Elvégeztünk egy sajátos közvélemény-kutatást is, megkérdeztük az embereket, hogy támogatnák-e a Munkáspártot Kádár János szobrának a felállításában. Nagyon rövid idő alatt 200 ezer ember csatlakozott hozzánk. Ez is a pártunk iránti rokonszenv megnyilvánulása volt.

• Az elmúlt tizenkét évben emlékezhetünk hasonló rokonszenv-megnyilvánulásokra. Kádár János ravatalánál is tízezrek búcsúztak, az MSZP a választásokon elbukott, Antall József temetésére is tömegek mentek el, mégis harmadolódott 1994-ben az MDF szavazatainak a száma. Tehát nagy bátorság egyenes arányosságot kimutatni bizonyos rokonszenv-megnyilvánulások és a szavazatok száma között.

• Ebben önöknek igazuk van, szó sincs semmiféle egyenes arányosságról, hanem több tényező együttes hatásáról. A legutóbbi választáskor már eljutottunk a parlamentbe jutás határáig, és azóta eltelt négy esztendő. Ezalatt a magyar állampolgárok tapasztaltabbak, okosabbak lettek.

• Egy beszédében azt mondta, hogy a Munkáspárt sem az MSZP-vel, sem az Új Baloldallal nem köt választási szövetséget. Elégnek érzik magukat egyedül is a parlamentbe jutáshoz.

• A társadalom elesettjei tehetetlenek, mert azt tapasztalják, hogy a parlamenti pártok nem törődnek az ő gondjaikkal. A Munkáspárt programja világos munkásprogram, a jelszavaink közérthetőek: fizessenek a gazdagok, a mi színeink egyértelműen vörösek, nem rózsaszínek vagy kékek. Ezért mi önállóan is erősek vagyunk. Az első fordulóban mindenki önállóan indul, a Fidesz is, amely lenyelte a jobboldali pártokat, és árnyékában más konzervatív erőnek már nem terem fű. Az Új Baloldallal mi tárgyaltunk, megnéztük őket, de úgy gondolom, hogy ez a szerveződés a Fidesz trójai falova, amelyet úgymond áttoltak a baloldalra. Ez a szervezet sem nem új, sem nem baloldali. Azért hozták létre Fidesz-pénzen, hogy zavart keltsen ezen az oldalon. Már az egykori NBH-s tiszt megjelenése is zavart okozott az Új Baloldalon, Szűrös Mátyás listavezetői helye pedig a hajdúsági parasztban is világossá tette: itt nem baloldalról van szó. Az MSZP-vel a viszonyunk ennél összetettebb. Mi ajánlottuk az együttműködést, de mindkét párt külön indul az első fordulóban. Ebben nincs semmi rendkívüli. Mi azonban nem csak beszélünk a munkásokról, ahogy az MSZP teszi, nálunk a munkás beszél. Mi valóságosan azt akarjuk, hogy fizessenek a gazdagok, a szocialisták nem akarják. Náluk a rózsaszín is kékké fakult, nálunk a vörös inkább erőteljesebb lett. A második fordulóban elvileg lehetséges az együttműködés, ezt az első forduló eredményei alapján döntjük majd el. Úgy gondolom, a második forduló jelentősége megnő majd, mert 1998 óta nem igaz, hogy a Munkáspárt szavazói automatikusan az MSZP-t választják. Ez volt Horn Gyulának és Kósáné Kovács Magdának a történelmi tévedése.

• Miért, akkor kire szavaztak a második fordulóban?

• Senkire, tagjaink és szimpatizánsaink többsége nem ment el szavazni. Ha a csaknem 200 ezer szavazónk elmegy voksolni, akkor egészen biztos, hogy az MSZP-nek húsz-harminccal több képviselője van. Akkor azt hitte az MSZP vezetése, hogy megismétlődik 1994, és automatikus lesz az átszavazás. Nem ez történt, és nem is történhetett, mert a Bokros-csomag ténylegesen hozzájárult az ország pénzügyi stabilizálásához, de ennek az árát nem a nagyvállalkozók, a nagytőkések, az elit értelmiség fizette meg, hanem a kisemberek. Mi akkor azt kértük a szocialistáktól, hogy adják nekünk a salgótarjáni egyéni választókerületet, vonják vissza Boldvai Lászlót, és támogassák a mi jelöltünket, Szabó Lászlónét. Cserébe mindenütt támogattuk volna az MSZP-t. Ők azonban nagyon védték Boldvait, szerintem hibásan. Elbízták magukat, de nem jött be.

• Most mit kérhet a Munkáspárt a második fordulós támogatásért?

• A második fordulóban most sokkal több jelöltünk lesz bent, mint 1998-ban, legalább harminc. Ez pedig kölcsönösen előnyös tárgyalásokat feltételez.

• Milyen pozíció lehet előnyös önöknek?

• Készek vagyunk hozzájárulni a kormány leváltásához, de számunkra ez nem öncél. Ha nem lesz jobb kormánya az országnak a mostaninál, akkor nem kell a jelenlegit leváltani. Szerintünk az a jobb kormány, ha a dolgozó embernek jobb lesz. Magyarán mondva: csökken az áfa, a minimálbért nem terheli adó, ténylegesen új munkahelyeket teremtenek, megadóztatják a gazdagokat, az uniós szintre, 25 százalékra növelik a nyereségadót. Ilyen programok mentén kell majd tárgyalnunk a szocialistákkal.

• Az MSZP és az SZDSZ már kifejtette, hogy közös érdekük a kormány leváltása. Ők viszont az adók emelése helyett azok csökkentését ígérik. Az SZDSZ többször azt is kijelentette: csak akkor hajlandó együttműködni a szocialistákkal, ha az MSZP elhatárolódik a szélsőségektől, így szerintük a Munkáspárttól is.

• Mi nem általában akarjuk az adókat emelni, hanem csak a gazdagokét. Vagyonadót vezetnénk be, például az uszodás villákra, a terepjárókra, a magánhelikopterekre, a repülőkre és sok minden egyébre. Az áfát viszont 25 százalékról 18-ra csökkentenénk. Az MSZP vezetésének el kell döntenie, hogy nyerni akar vagy veszíteni. Ha megint lefekszenek az SZDSZ-nek, akkor elveszítik a választásokat. Meggyőződésem, az SZDSZ bűne volt 1998-ban, hogy kierőszakolta az MSZP-től a döntést: vagy ők, vagy mi. Bele is buktak. Azóta a szocialisták például Pécsett már bevonták a Munkáspártot a város irányításába. Toller László polgármester ugyanis rájött arra, hogy a Munkáspárt nélkül nem tud kormányozni, akár tetszik ez az SZDSZ-nek, akár nem.

• Sok tekintetben nemcsak az SZDSZ-nek, hanem az MSZP-nek is szalonképtelenek, hiszen a Munkáspárt elutasítja a NATO-csatlakozást, ön azzal a Miloseviccsel kokettált, aki a hágai bíróság előtt áll, illetve jó kapcsolatokat ápolt Szaddám Huszein iraki elnökkel, aki a nemzetközi terrorizmus egyik támogatója.

• Az MSZP mértékadó vezetői nagyon kulturáltan nyilatkoznak az utóbbi időben a Munkáspártról. Kovács László és Medgyessy Péter nem támad bennünket. Az önök által említettek olyan ügyek, amelyek már elavultak. Milosevics már a múlt, amelyen túllépett a magyar közvélemény.

• Ön is? Milyen a kapcsolatuk a szerbiai szocialista párttal, amelynek változatlanul vezetője a börtönben lévő Milosevics?

• A szerbiai szocialistákkal és az ottani baloldali erőkkel van kapcsolatunk. A mi célunk korábban is az volt, hogy normális viszony legyen Magyarország és Jugoszlávia között. Úgy látjuk, ezt a munkát elvégzik Orbán Viktorék, amit mi támogatunk. Nem az a lényeg, hogyan hívják egy szomszédos ország államfőjét, hanem az, hogy jóban legyünk a szomszédainkkal. Azt senki nem tette szóvá Orbánnak, hogy jó viszonyban volt a horvát Tudjman elnökkel. Huszeinnel viszont soha nem voltunk mély barátságban, ez nem is lett volna indokolt. De azt sem támogattuk, hogy nagyhatalmak kis országokat bombázzanak. A mai helyzet sokkal bonyolultabb, és mi is úgy gondoljuk, hogy a terrorizmus ellen fel kell lépni.

• Ez azt is jelenti, hogy enyhült a NATO-val kapcsolatos munkáspárti vélemény?

• Magyarország a NATO tagja, s ezt mi is tényként kezeljük.

• És az EU-ról mi a véleményük?

• Támogatjuk az ország uniós csatlakozását, de csak abban az esetben, ha ott nem kerülünk hátrányos helyzetbe. Az unióhoz okosan kell csatlakozni, és akkor meglesz a haszna.

• Ha a rendszerváltozás utáni negyedik választáson sem kerül be a Munkáspárt a parlamentbe, mennyire tekinti majd ezt személyes kudarcának, és levonja-e az esetleges következtetéseket?

• Tizenkét éve a nulláról kezdtük. Nem kell szégyenkeznünk az eredményeink miatt, ebben jelentős szerepet vállalt a párt vezetése is. Én minden választás után megkérdeztem a pártot, hogy együtt megyünk-e tovább, vagy személyi változást akarnak? Ezt most is meg fogjuk tenni, ha odajutunk.