Kedves Mária! Magánlátogatásomról, tekintélyes út (Budapest, Asztrahany, Volga-delta, Asztrahany, Adler, Picunda, Krasznodar, Budapest) megtétele után tegnap, szerdán déli fél 1-kor hazaérkeztem[1]. Látogatásom az Öregnek szemmel láthatóan jólesett, számomra érdekes, hasznos, kellemes volt – így az út minden tekintetben sikeres volt. Nyikita Szergejevics üdvözöl, külön küldött számodra egy csokor rózsát, ezt hazavittem, vízbe tetettem. Én magam egészséges vagyok.

Szóbeli üzeneted még az érkezés percében, leveled pedig pár órával később megkaptam. Ezekből úgy láttam, jól vagy, s mivel nem említed, remélem, oltásod is jól viselkedik. Ha egészségi állapotod, hangulatod megengedi, én változatlanul azt ajánlom, élj az alkalommal, és nyugodtan időzz, nézd meg a látnivalókat. Ne csinálj abból nagy problémát, hogy kinek és mennyiben alkalmatlankodsz, ha mindenki csak annyit alkalmatlankodna az elvtársaknak, mint mi, akkor az nagyon kibírható volna. Sem a körülmények, sem természeted nem teszi lehetővé, hogy hasonló utazásokat sűrűn tehess, hát most élj az alkalommal. A munkában az átlagnormát bőven teljesítetted eddig is, nem fog elszaladni előled ezután sem.

Itt különös újság nincs, az ismerősök, rokonok jól vannak. A Julikával van egy kis komplikáció, pontosabban körülötte, mert ő maga már, lehet mondani, teljesen jól van. Tudod, neki már a múlt hét végén haza kellett volna mennie a kórházból, ennek ellenére ma is bent van. Miért? Körülbelül azon a napon, amikor haza kellett volna engedni, megkapta a kórház a Közegészségügyi Intézettől a beküldött anyag laboratóriumi vizsgálatának eredményét: dizentéria (vérhas). A kislány maga már túl van rajta, teljesen gyógyulnak tekinthető, de a lelet beérkezése után nem engedték ki, sőt (a nagyokosok) most izolálták, különszoba, az apja is csak ablakon át láthatja stb. Én ma reggel bementem a kórházba (az oltásom ügyében, amelyik a normális folyamatnak megfelelően gyógyul, azt hiszem, már teljesen a végén vagyok a műveletnek).

Meglátogattam Julikát is, én Gergely doktor asszisztálásával bementem a szobájába is, vittem neki olvasnivalót, csokoládét, fehérneműt. A gyerek jó hangulatban van, csak persze unja már a kórházat. A legutóbbi két lelete már negatív volt. Most viszik a harmadik lelet eredményét, mindenki biztos abban, hogy az is negatív lesz, s akkor végre – még a hét végén – hazamehet.

Mit csinálok én civilben? Már tegnap délután bementem dolgozni. Este a Ferivel együtt elmentem Pistáékhoz, Szipkáékhoz, akiknél végül jó későig kártyáztunk. Ma Aczéléknál vacsorázom, holnap otthon. Holnapra meghívtam a Ferit is, ha már kiugrottak, kislányával együtt jöjjenek hozzám vacsorázni. Szipkáékkal megegyeztem, hogy vasárnap náluk ebédelek, utána ott helyben ledőlök, azután klubnapot csinálunk náluk.

Nekem következő utamra kedden[2], kora délután kell indulnom. Onnan számításom szerint péntek déltájban érkezek vissza.

Más újság nincs. Légy nyugodt, és érezd jól magad. Pihenj, szórakozz. Itthon én kézben tartom a családi és házi ügyeket is. Leveled átadtam Eszternek, aki egész meghatódott, hogy neki is írtál. Csókollak, és maradok üdvözlettel: János