Kádár János ezeréves történelmünk része. Kádár János neve egyet jelent a magyar szocializmussal. De egyet jelent az ezeréves magyar történelem egyik legsikeresebb korszakával is.

Történelmünknek nem azok a nagy korszakai, amikor királyok, kormányzók, miniszterelnökök vagy pártvezérek agyon lophatják magukat. Ha így lenne, akkor most élnénk ezeréves történelmünk legnagyobb korszakát. De szerencsére nincs így.

Kort és vezetőt naggyá az tesz, ha alkotunk, ha teremtünk, ha gazdagabbá tesszük - nem önmagukat - hanem a nemzetet. Kádár János egy nagyszerű korban egy kis ország nagy vezetője volt.

Mi ad értelmet egy ember vagy akár egy ország életének? A munka, az alkotás lehetősége! Húsz éve az dolgozhatott Magyarországon, aki akart. Ma az dolgozhat, aki hozzá jut. Húsz éve öt millióan dolgoztunk. Ma alig többen, mint három és félmillióan. Ezt nevezzük teremtésnek, alkotásnak, fejlődésnek?

Húsz év alatt másfél millió munkahelyet tettek tönkre, de egyet se pótoltak. És nem is fogják! Legalább is addig nem, amíg az ország jövőjét a multiktól várják. A multi teremt egy munkahelyet, de tönkre tesz tíz másikat. Ide jön a bevásárlóközpont, és a környékén egy darab magyar vállalkozó, egy darab magyar kereskedő nem marad. Ezt nevezzük nemzeti politikának, ezt nevezzük nemzeti fejlődésnek?

Húsz évvel ezelőtt majdnem kétszer annyi húst ettünk, mint ma. És nem csak azért, mert háromszor annyi tehén és disznó volt, mint ma. Ettünk, mert volt, mert jó volt, s főleg, mert tellett rá. Ez volt a politika. Kádár azt mondta a magyarnak: lakjál jól, egyszer élsz! Gyurcsány azt mondja: dögölj éhen, kevesebbe kerülsz a kormánynak!

Húsz éve 20 milliárd dollárral tartoztunk a világnak. Senki sem mondja, hogy nem így volt. De legalább tudtad, hogy hol a pénz! Fedezetül ott állt a magyar gazdaság. A Ganz MÁVAG, a Csepel Művek, a MOM, az Ikarusz, Bábolna, Nádudvar, Mezőhegyes. Százezer számra épültek lakótelepi lakások. Itt volt a pénz, tudtuk, hogy hol van. Mi kaptuk, mi használtuk.

Ma 170 milliárddal tartozunk, és kérdezem én, hova lett ez a pénz? Hol vannak magyar üzemek? Hol építenek szociális bérlakást? Hol adják olcsón a kenyeret? A Kádár-rendszerben gazdálkodtak a hitelekből, a mostani rendszerben ellopják.

Húsz éve a cigánynak nem kellett szociális segélyért sorba állnia, nem kellett megaláznia magát. Hísz a cigány is dolgozhatott, sőt dolgoznia kellett. Cserébe nem „lenézett idegen” volt, hanem megbecsült polgár.

Húsz éve a csepeli áruház a legjobbak között volt. Ez volt a politika. A csepeli munkásnak a legjobb jár! Ma bezárják a csepeli plázát, mert a multi már mindent lerabolt. Az elnyomorított senkiknek meg nem kell áruház.

Mi adjon nekünk erőt? Bele kell nyugodnunk, hogy rabszolgák vagyunk saját országunkban? Bele kell nyugodnunk, hogy gyerekeinknek nincs más perspektíva, mint itt hagyni az országot? Bele kell nyugodnunk, hogy néhány ezer gazdag pimaszul lerabolja az országot és mindenünket elvesz? Bele kell nyugodni, hogy a demokrácia nem több, minthogy négyévente egyik vagy másik mosóporra szavazunk?

Kádár tudta: nem azért kell a szocializmus, hogy szegények maradjunk. Azért kell a szocializmus, hogy a bőség kosarából mindenki egyaránt vehessen. A szocializmus van az emberekért, és nem az emberek vannak a szocializmusért. Ma nem a kapitalizmus van értünk, mi vagyunk a kapitalizmusért. Ma mi csak azért kellünk, hogy kiszolgáljuk a tőkéseket. Fillérekért dolgozzunk a gyárában. Drága pénzért megvegyük az áruját.

Nem, és nem! Adjon erőt az, hogy ma okosabbak vagyunk, mint húsz éve. Azt hittük, azt hitted, lehet egy csipetnyi piacgazdaság, meg jó sok létbiztonság. Lehet egy kicsi szocializmus, egy kicsi kapitalizmus. Ma már tudjuk: ez így nem megy!

Minden hatalmat el lehet mozdítani. Ez adjon erőt! De tudnod kell: harc nélkül nem megy. Megkezdtük a harcot, és tudjuk, hogy megéri.

Az emberek március 9-én nemet mondtak a kórházi napidíjra, a vizitdíjra, a tandíjra. Nem mi kezdeményeztük, de a siker a miénk is.

A kormány elállt vasúti szárnyvonalak leállításától. Nem mi kezdtük a harcot, de csatlakoztunk, és a mi sikerünk is. Még nem elég? Igen, még nem elég! De tudjuk: minden hatalmat el lehet mozdítani. És mi elmozdítjuk a mostani hatalmat.

Köszönöm

„Köszönöm, hogy meghívtak az évfordulóra. Ott leszek. 34 éves vagyok. Munkás, mint Kádár János volt. Anyám egyedül nevelt fel, szegények voltunk, de sohasem éheztünk. A rendszerváltás előtt tizenévesen még - utoljára - elmehettem úttörőtáborba, és, tudják mit, boldog voltam. Mire jutottam húsz év alatt? Nos, nem tanulhattam, pedig akartam. Hol van munkám, hol meg nincs. Hol jóllakom, hol éhezem. Külföldre nem járok, mert nem telik rá. Az ad erőt, hogy Kádár alatt jó volt, s talán egyszer megint jó lesz.”

Igazságra tanítsák a gyerekeinket!

Nemrégiben az egyik vidéki iskolában láttam egy szemléltető táblát. Ez az „okos” tábla tanítja meg a magyar gyereket arra, hogy kit kell tisztelnie: ki volt fontos ebben a hazában, ki tett a legtöbbet értünk. Értékes tábla. Legalább is annyira, mint a papír, amiből csinálták.

Ezen a táblán mindenki ott van. A Habsburgok. Mária Terézia, aki telerakta németekkel az országot. Ferenc József, akinek soha nem bocsáthatjuk meg, hogy agyonlövette a szabadságharc tábornokait. Horthy Miklós is, akit ma lehet ország-építő és országgyarapító kormányzóként új színben bemutatni. De a régi színek nem múltak el. A fasizmus, a háború, az új országvesztés, amibe a Horthy-rendszer torkollott. De ott van a tablón Nagy Imre is, aki Sztálin kezére játszotta elvtársait. Aki '53-ban csak azért ülhetett a magyar miniszterelnöki székbe, mert a szovjetek így akarták. Mindenki ott van! Csak Kádár János nincs!

Kádár és a magyar szocializmus világnézetünk, egész lényünk kitéphetetlen része. Amíg élünk védjük sírját, védjük emlékét, védjük eszméit! Tőlünk nem lehet elvenni Kádárt! Mi nem adjuk Kádárt!

Válaszd a Munkáspártot!

Ne kísérletezzetek tovább az ál-baloldali és az ál-jobboldali pártok közötti választások négyévenkénti ismétlésével! Álljatok határozottan és egyértelműen a magyar érdekekért harcoló baloldali párt mellé! Ez a Munkáspárt! A Munkáspárt tiszta. Vezetőink között nincsenek dollármilliárdosokká lett politikai szerencselovagok, kalandorok és egyéb köztörvényes bűnözők. A Munkáspárt következetes. Húsz éve a magyar munkás, a magyar dolgozó mellett áll. Mi adhatjuk vissza a munka becsületét és a munkásember tisztességét, és mi visszaadjuk! Mi adhatjuk vissza az emberek hitét abban, hogy érdemes Magyarországon élni, s mi visszaadjuk Mi azt akarjuk, hogy a magyar külpolitika magyar érdekeket szolgáljon! Szálljunk ki az afganisztáni háborúból!

Tanuljunk dolgozni

Vörös zászló és vörös ing. A megemlékezésen sokan nem féltek felvenni a vörös inget. Vörös ing volt a párt elnökén, alelnökén, a rendezőgárda tagjain és még nagyon sokakon. Jó volt ez, mert megmutattuk elkötelezettségünket, fegyelmezettségünket, erőnket. Volt vörös zászló is, kicsi és nagy egyaránt. Dicséret és elismerés illeti azokat, akik vették a fáradtságot és nem papírt, hanem vörös posztót erősítettek a hurkapálcikákra. Dolgoztak a pártért. Van mit tanulnunk!