Verebes István: Műsorunk vendége a Munkáspárt elnöke, Thürmer Gyula úr. Tisztelettel üdvözlöm.

Thürmer Gyula: Jó reggelt kívánok.

Verebes István: Hát kérem szépen, vannak események az önök pártéletében.

Thürmer Gyula: Hálistennek, vannak.

Verebes István: Hálistennek, mondja. Hát kérem, a párt szavazott, először is a párt új nevéről, mégpedig olyan módon, hogy ezt a Központi Bizottság határozta el. A konfliktus az alelnök és ön között volt. Miért a névről szavaztak, miért nem bizalmi szavazást kértek maguk ellen?

Thürmer Gyula: Ugye az alelnök ügyén már túlvagyunk. Vajnai urat kizárta a Munkáspárt a soraiból, tehát igazából nem kell vele foglalkoznunk. Ma sokkal fontosabb kérdés van: hogyan tudunk a 2006-os választáson jó eredményt elérni. Többek között ezért akarjuk a párt nevét megváltoztatni.

Verebes István: Azt írtam fel magamnak, hogy a névválasztás az egy vállalása valaminek, egy provokáció-e, mert hogy hatással lesz, az biztos, vagy pedig egy filozófiai-ideológiai útmutatás a továbbiakhoz.

Thürmer Gyula: Hát nézze, ha veszi ma a nagy pártokat, most nem akarom egyiket se megbántani vagy támadni. De mindenki mást mond, mint ami a valóság. Mindenki homályosítja a politikai palettát. Mi pedig azt mondjuk, hogy mi megmutatjuk a mi lényegünket. Mi kommunisták vagyunk, nekünk nem tetszik ez a mostani rendszer, ezen mi változtatni akarunk.

Verebes István: Akkor… az ön beszédében a következő áll: A hivatásos szociáldemokraták többsége elárulta a szocializmust, mondja Lenin az Áprilisi tézisekben. Akkor ha önök ezt a rendszert nem szeretik, akkor milyen az a szocializmus, ami ezután a rendszer után, a rendszerváltozás révén következne?

Thürmer Gyula: Hát az még a következő lépés lesz, azért van még egy kis dolgunk itt Magyarországon ezzel a rendszerrel. Mondok egy-két példát. Mi azt gondoljuk, hogy itt van például a magyar demokrácia. Ezt erősíteni kellene, nem visszafejleszteni. Tessék megnézni: ma az állam alapvető funkciókat nem teljesít. Ez az oka, hogy az utak nem jók, hogy azokat nem javítják, hogy a mentő lassan jön ki, hogy a kórházakra nem költünk. Mi azt mondjuk, hogy egy olyan államra lenne szükség, ami valóban az emberek érdekeit szolgálja. Olyan országban szeretnénk élni, ahol a parlament dönti el az ország ügyeit, és mondjuk nem az asztaltársaságok taggyűlései.

Verebes István: Mivelhogy bizonyára van valóságalapja az ön elemzésének, de az emberekre gyakorolt hatás – természetesen vannak olyan polgárok, akik azt mondják, hogy nekik a Kádár-rendszerben jobb volt. Ez elég differenciálatlan, és ugyancsak elemzésre szoruló: szociológiai, politikai elemzésre szoruló tézis. De. Hát amit ön mond és kifogásol, azok az anomáliák, azok a hiányosságok, azok a társadalmi hiátusok, hát azok megvoltak negyven évig a Kádár-rendszerben is. Erről is van emlékünk. Tehát az összevetésekben, ha ön az én szavazatomra hajaz, az összevetésekben azért ez egy nagyon kockázatos…

Thürmer Gyula: Nézze, van itt egy furcsaság. Egy-két dolgot mondok. Az egyik. Felhívott egy régi cimborám Szegedről – olyan szegediesen is beszél –, azt mondja, hogy te, én már minden voltam. Engem hülyítettek ebben az országban, a szocializmusban Kádár is, meg most is. Szóval ideológiában elegem van. De ha ti most azt vállaljátok, hogy kommunisták vagytok, akkor én hiszek nektek, és tudom, hogy nem vertek át. Namost, ilyen ember sok van. És olyan ember is nagyon sok van, aki azért persze ismeri a szocializmus sokféle gondját és problémáját, de ismeri az értékeit is. És még valamit. Hogy a mi pártunk – és a mi pártunk többsége, az éppen a szocializmus javításában vett részt – a szocializmus reformjában, a szocialista piacgazdaság megteremtésében, és mindabban, amiben a hetvenes-nyolcvanas években büszkék vagyunk. És a…

Verebes István: De azokra, amikre hivatkozunk, én még Romániában is hallottam olyat, hogy a Ceausescu alatt tudtam nyaralni, rántott húst ettem és öltözködtem, de hát ezek a pénzek, ezek az erényei, idézőjelben vagy nem idézőjelben a szocializmusnak, hát ezek azért eléggé pszeudopénzekből voltak. Tehát ezeket mi nem termeltük meg, ezek a Szovjetuniótól való támogatás révén és a Nyugattól fölvett kölcsönökből lettek. Tehát itt közgazdaságilag nehéz engem meggyőzni arról, hogy azok az erények, azok valósak voltak-e. Valós társadalmi folyamatok által kivívott javak voltak.

Thürmer Gyula: Én megmondom, hogy szerintem mi volt jó a szocializmusban. A szocializmusban az volt jó, hogy a munkás, az egyszerű ember ült ott a parlamentben, ő ült a hatalomban. Lehet, hogy nem személy szerint, de mindenképpen az ő képviselője. És egészen biztos, hogy az ő érdekében osztották el az ország pénzét. Neki építettek házat, lakótelepet, neki csinálták Bábolnát, ingyen üdülhetett, jobban élt, több húst evett, mint bármikor az elmúlt tizenhat…

Verebes István: … ezt egy idő után…

Thürmer Gyula: … és nem külföldi pénzből. Ezt itt termelték meg.

Verebes István: De valami miatt tarthatatlan volt. Valami miatt végülis kudarcot vallott ez a rendszer hetven, illetve negyven év alatt.

Thürmer Gyula: Nézze. A magyar szocializmusnak – mind a ketten tudjuk – rengeteg hibája volt. És senki se akarja ezeket szépíteni. Éppen azért akartuk, hogy ez jobb legyen. Ha mondjuk nem Grósz Károlyt választották volna főtitkárnak, hanem mondjuk engem ért volna az a megtiszteltetés, és mondjuk a mi generációnkat, tehát akikben volt még lendület, akkor csináltunk volna mást. Lett volna piacgazdaság, de lett volna mellette néphatalom. És jobban jártunk volna. Most tessék megnézni, most nincs néphatalom, és igazából a piacgazdaság sem olyan, mint amilyennek lennie kellene.

Verebes István: Egy bizonyos szegmens működik, egy bizonyos szegmentuma nem… jó.

Thürmer Gyula: De azt elismeri, hogy nem a teljesítmény dominál ma, hanem ma abból gazdagodnak emberek, hogy privatizálnak, hogy csalnak, hogy ügyeskednek. Mi azt mondjuk, hogy mindenki a tehetsége alapján…

Verebes István: Engem az foglalkoztat, hogy az ön idealizmusa – vagy ön szerint nyilván realizmusa –, az valójában rokonszenves nekem, de azt tessék megmondani: ha holnapután az önök pártja valamitől – mi megbódulnánk, állampolgárok, és önöket behoznánk ötvennél több szavazattal, akkor mit kezdenének evvel az országgal?

Thürmer Gyula: Megmondom, hogy mi már mit tettünk eddig. Kevesen tudják. Hát azt biztos tudja, hogy a minimálbér után nem kell adót fizetni. Tudja, hogy ki vetette ezt fel először, és ki küzdött ezért a legkövetkezetesebben? A Munkáspárt, meg személy szerint mi.

Verebes István: De ez a kapitalizmuson belül kis apró korrekció…

Thürmer Gyula: Hát persze, ilyen lehet, hogy… Az Egyesült Államok most a szövetségesünk, most ezen nem tudunk változtatni. Pici ország vagyunk, a jaltai rendszerből belekerültünk egy másik rendszerbe.

Verebes István: Mennyi idő alatt tudnának egy olyan szocializmust alakítani ebből a mostani piacgazdaságból és többpártrendszerből – többpártrendszer lenne a szocializmusban?

Thürmer Gyula: Miért ne lenne többpártrendszer? Lehet, természetesen.

Verebes István: Akkor viszont nincs garantálva a néphatalom elemeit képviselő kommunista párt. De akkor lehetséges, hogy ha önök valamit nem tudnak időben – mert eddig is volt csomó jószándékú párt, nem tudta megvalósítani négy év alatt a maga koncepcióját, elküldték.

Thürmer Gyula: Mondok egy apró példát. Szeretett kormányunk most találta ki az elektronikus kormányzást. Ezentúl, hogyha fölüti egy minisztérium honlapját, akkor megtalálhatja a dokumentumokat. Mi már az összes papírunkat ráraktuk a saját honlapunkra évekkel ezelőtt, és kezdettől fogva azt mondjuk, hogy legyen közvetlen demokrácia. Az emberek szólhassanak bele. Kapjon mindenki egy számítógépet, és közvetlenül döntsünk arról, hogy…

Verebes István: Nagyon érdekelne, délutánig tudnék önnel beszélgetni, lévén hogy az alapvető kérdés ma, hogy ez vagy az, ezt így vagy úgy. Az idő sajnos letelt, érdeklődve várom, hogy a többi párt és a társadalom az önök megváltoztatására miféle módon reagál.

Thürmer Gyula: A többi párt, az nem érdekes, de reméljük, hogy az emberek ránk szavaznak.

Verebes István: Kérem szépen, jó egészséget kívánok önöknek a harchoz.

Thürmer Gyula: Köszönöm.