Aczél Endre: Vendégünk Thürmer Gyula, a Magyar Kommunista Munkáspárt elnöke, névváltoztatás történt, jó reggelt kívánok.

Thürmer Gyula: Jó reggelt kívánok.

Aczél Endre: Először mondom: kicsit el van túlozva ezzel a bizonyos forradalommal, bár ön meg fogja erősíteni, ugye. A birtokomban lévő lapidézetek szerint valóban azt mondta, hogy… hogy hát a Magyar Kommunista Munkáspárt egy forradalmi párt nem forradalmi időkben… utóbbi ítéletével teljesen egyet lehet érteni… de mintha azt is mondta volna, hogy egy forradalom, egy szocialista forradalom föltételeinek, alapjainak a megteremtésén dolgoznak. Az ön által képviselt párt.

Thürmer Gyula: Hát nézze, Magyarországon nagyjából olyan negyvenévenként azért úgy változnak a viszonyok. Most ebből eltelt most már tizenhat év a legutóbbi változás óta. És miért beszélünk mi egy új forradalom előkészítéséről? Hát azért, mert szembesítjük a mai magyar valóságot azokkal az elvárásokkal, amelyek egy normális társadalomban működnek. Kérdezzük mi, a tőkés rendszer jobb életet adott-e az embereknek. Erre a válaszunk az, és szerintem a magyar emberek többsége ezt válaszolja, hogy nem. A többségnek nem adott jobb életet. Bővült-e, nőtt-e a kiművelt emberfők száma. Azt mondom, hogy nem.

Aczél Endre: Sokféle megközelítés van. Sokféle megközelítés van.

Thürmer Gyula: Hát mi a többség alapállását…

Aczél Endre: Hadd idézzem a Financial Times-nak azt a bizonyos mellékletét, ahol szerepel egy mondat, amit egyébként én az Economistban is olvastam. Ez végül is egy statisztika: soha olyan jól még nem éltek, mint most a magyarok, és ez nyilván átlagolva van.

Thürmer Gyula: Nagyon örülök, hogy a magyar kormány külpolitikai propagandát folytat…

Aczél Endre: Nem külpolitikai propaganda… uram, a Financial Times újságíróinak semmi köze, és ezt kikérem magamnak a szakma nevében. Egy bizonyos…

Thürmer Gyula: Ön nem a Financial Timest képviseli…

Aczél Endre: Viszont igen jól ismerem az ottani viszonyokat, higgye el nekem, hogy nem lehet… nem lehet őket megvenni, a Financial Times a világ legtekintélyesebb gazdasági napilapja.

Thürmer Gyula: Rendben van.

Aczél Endre: Ha ott egy újságíró ítéletet mond, az a lap vonalát tükrözi, és nem akarok durva kifejezést használni, hogy tesznek ők jó magasra, amit a magyar kormány saját magáról…

Thürmer Gyula: Legyen önnek igaza. Helyes. Legyen önnek igaza. Lehet, hogy a Financial Times újságírója – lehet, úgy látja, hogy rohadt jól él a magyarság többsége…

Aczél Endre: Nem többsége.

Thürmer Gyula: Aczél Endre: Jó. Rendben van. Azonban én úgy látom, hogy a változtatáshoz önöknek egyre kevesebb erejük van. Hát ön… méltatólag jegyezték meg, hogy beismerte azt, hogy a taglétszám csökken, hogy a megyei közgyűlésekből kiszorultak, és arra is utalt, hogy hát pillanatnyilag nem úgy néz ki a helyzet, hogy önökből parlamenti párt lesz. Tehát én az ön vezetése alatt egy lefelé mutató tendenciát látok a párt erejében, ami természetesen fölveti azt a kérdést, hogy ön miért nem mond le mindezek után.

Thürmer Gyula: Én meg azt mondom, hogy éppen ellenkezőleg.

Aczél Endre: Igen.

Thürmer Gyula: A Munkáspárt ereje nő, mert igaz, hogy kevesebben vagyunk, mint 16 esztendővel ezelőtt, de az elmúlt évben is fölvettünk több mint kétezer embert.

Aczél Endre: A parlamenti küszöb közelébe nem értek. Én emlékszem a nagy csalódottságra. Négyszázalékos párt voltak, az egy százalékot elérték, most boldogok…

Thürmer Gyula: Ez így van. Három évvel ezelőtt egy furcsa parlamenti választás volt. Az emberek elhitték azt a mesét, amit az MSZP–SZDSZ akkor mondott. Ma már nem lehet megetetni. Ma már az emberek többsége úgy van vele, hogy nem akarom az MSZP-t sem, nem akarom a Fideszt sem. És hogyha azért a baloldalon akarok maradni, akkor a Munkáspártot tudom választani. Egyébként konkurenciánk sincs, mert az összes többit lenyelte most már a nagyobbik kormányzópárt. Tizenhat év eltelt a rendszerváltás óta, és higgye el, hogy az emberek azért rengeteget okosodtak. Szóval ma már tudja azt, hogy a munkanélküliség rossz, tudja azt, hogy kizsákmányolás van, kiszolgáltatottság van, hogy neki senki nem segít ebben a társadalomban. És a Munkáspárt azt mondja, hogy mi számodra fölkínálunk egy alternatívát. Úgy, mint ahogy tavaly például a kórházprivatizációt egy ideig le tudtuk állítani…

Aczél Endre: Ja, a kórházprivatizációt, az tényleg…

Thürmer Gyula: Hát én azt tudom, hogy nagyon bántja önt… ez a mi nagy sikerünk, és a magyar nép…

Aczél Endre: Ez megint egy… higgye el… Hogy engem mi bánt, Thürmer úr – engem borzasztó sok dolog bánt, ez történetesen…

Thürmer Gyula: Így kora reggel…

Aczél Endre: Kösz. Ez történetesen nem. Azt mondja… Valóban ezt mondta? Tavaly beleköptünk a tőkések levesébe azzal, hogy megakadályoztuk a kórházak kirablását.

Thürmer Gyula: Hát képzelje el. Hát a tőkések…

Aczél Endre: … igen.

Thürmer Gyula: … már megegyeztek a kormányzattal…

Aczél Endre: … és akkor?

Thürmer Gyula: … hogy megkapják tavaly a kórházakat. Azért ez óriási pénz. Több óriási…

Aczél Endre: A tőkések megegyeztek a kórházzal...

Thürmer Gyula: A kormánnyal. A kormány eladja…

Aczél Endre: … ki az a tőkés?

Thürmer Gyula: Hát volt rá törvény. Volt rá törvény. Hát kérem szépen, hát az MTI-ből értesültünk arról, hogy a miniszterelnök úr fogadott amerikai tőkés csoportokat tavaly ősszel, amiben egy… az MTI is megmondta, hogy a magyarországi kórházprivatizációban való részvétel a céljuk. Na most ezt ideig-óráig a Munkáspárt meg tudta akadályozni. És ez nagy dolog, a többség érdekében.

Aczél Endre: Mivel tudta megakadályozni? Már ne haragudjon.

Thürmer Gyula: Hát például azzal, hogy kimentünk az utcára, és esőben-hóban gyűjtöttük az aláírásokat, és volt népszavazás.

Aczél Endre: Mi lett az eredménye?

Thürmer Gyula: Az eredmény az, az eredmény azért ma az… A népszavazás nem volt jogilag érvényes…

Aczél Endre: Nem jogilag nem volt…

Thürmer Gyula: Politikailag…

Aczél Endre: A magyar alkotmány betűje szerint az a népszavazás, természetesen, mint ön is tudja…

Thürmer Gyula: Hát ezt lehet, hogy az ön számára a magyar alkotmány sértő, de a köztársasági elnök úr számára nem sértő. Kiírta… kiírta…

Aczél Endre: Senki nem akadályozott meg semmit, és nem is érvényes…

Thürmer Gyula: Véglegesen nem tudtuk megakadályozni, de ideig-óráig leállítottuk, egyetlen nagy kórházat ma még Magyarországon nem adtak el. Lehet, hogy holnap eladják…

Aczél Endre: Tényleg ne haragudjon, de ismeri ön a magyar kórházat? Valami rögeszmésen hirdeti, hogy a magyar kórházakért tőkés csoportok állnak sorba…

Thürmer Gyula: Persze hogy ismerjük. Hát persze…

Aczél Endre: Hát a világon sehol nem állnak kórházakért tőkés csoportok sorba…

Thürmer Gyula: Hát dehogynem. Nem is a kórház kapujáért, meg a koszos vécékért, azért senki nem áll sorba. De a szolgáltatásért járó pénzért, azért a pénzért, amit le lehet hívni a társadalombiztosításból, azért már megéri küzdeni a Munkáspárttal…

Aczél Endre: Nézze, még a magyar baloldalon is egyetlen meghirdetett cél van, liberális oldalon is, de azt gondolom, hogy a Fidesz oldalán is, hogy a magyar egészségügy tőkeigényes, tehát tőkét kell bevonni.

Thürmer Gyula: Nem bevonni. Az állami költségvetésből kell erre többet költeni. És tudjuk, nem az államapparátusra.

Aczél Endre: Jó. Kérem szépen. Állami költségvetésből többet… ezzel nincs ember, aki ne értene egyet.

Thürmer Gyula: Hát azért szeretnénk a mi parlamentbe menni, hogy támogassuk, hogy több pénz jusson erre. És ha mi ott leszünk, mi nem fogunk hallgatni ám a parlamentben.

Aczél Endre: Lejárt az időnk.

Thürmer Gyula: Köszönöm.

Aczél Endre: Köszönjük szépen, hogy a vendégünk volt.