• Március 15-én a Munkáspárt tagjai gyászszalagot tűztek kabátjukra, tiltakozva Magyarország NATO-tagsága ellen. Viselik még?

• „Szívünk mélyén” viseljük mindaddig, amíg ki nem lép az ország a NATO-ból. Addig is naponta tiltakozunk az agresszió és Magyarország háborús részvétele ellen.

• Nemrégiben tért haza Belgrádból. Hogyan került oda?

• A jugoszláv baloldali pártok vezetőivel volt találkozóm, és a helyszínen szervezték meg, hogy találkozhassam Miloseviccsel. Fontosnak tartottam, hogy éljek a felkínált lehetőséggel, hiszen a Munkáspárt mindig is Magyarország semlegességének a híve volt. 1989 végén jöttünk létre, és az első perctől kezdve azt mondtuk: Magyarország lépjen ki mindenféle katonai szervezetből. Örültünk annak a néhány röpke pillanatnak, amikor már elment az utolsó szovjet katona, és még nem érkezett meg az első amerikai. Ma új megszállói vannak az országnak. Most azon vagyunk: ha már egyszer NATO-tagország lettünk, legalább ne száztíz százalékon teljesítsünk. És a Munkáspárt azt is fontosnak tartja, hogy egy Európa jövőjét érintő kérdésben egységesen lépjen fel a baloldal. Ezért is mentünk Belgrádba.

• És hogyan fogadták?

• Mint a Jugoszláviával határos egyetlen NATO-tagország politikusát, aki a háború ellenfele. Örültek a lehetőségnek, hogy megüzenhették az itteni politikának: Magyarországot nem kívánják megtámadni.

• Miért éppen önnel üzentek, s miért nem a diplomatákkal?

• Orbán Viktor nem akar Belgrádba menni, a magyar nagykövet sincs ott. Magas szinten így lehetett üzenni. Egyébként Európából nemcsak én jártam Belgrádba, hanem a német PDS frakcióvezetője, valamint az osztrák, az olasz és a görög kommunisták vezetője is – és tudjuk, Kofi Annan, az ENSZ főtitkára is oda készül.

• Azt is mondják, hogy ön azért ment Belgrádba, mert politikai tőkét gyűjt. Igaz ez?

• Nem szavazatokért mentünk. Hanem azért, hogy felébresszük a magyar közvéleményt. Magyarország ugyanis – ha a NATO útján jár – háborúba fog sodródni. A szellemet már kiengedték a palackból. Csurka azt mondja: ha már Koszovót szétszabdalják, a Vajdaságot is meg kell osztani Magyarország és Jugoszlávia között. Innen egy lépés Erdély, a Felvidék és Kárpátalja visszakövetelése. A kormánypártok juttatták Csurkát a parlamentbe, mert számítanak a támogatására. Az a gyanúm, hogy Csurka csak azt mondja ki, amit Orbán Viktor és környezete gondol.

• Magyarország közvetett módon hadban áll Jugoszláviával. Sokan tartanak – a szárazföldi hadműveletek következményeként – ellentámadástól, s attól, hogy az ország nemcsak közvetett módon lesz résztvevője a háborúnak. Beszélgettek erről Miloseviccsel?

• Milosevics megüzente: Jugoszlávia – annak ellenére, hogy NATO-tagállam vagyunk – nem tekinti hadviselő félnek Magyarországot. De azt is világosan jelezte: ha Magyarország területéről támadnak a NATO-csapatok, akkor Jugoszlávia meg fogja magát védeni. Ez nem azt jelenti, hogy a jugoszláv hadsereg megtámadja a magyar honvédséget – de hadviselő féllé válunk. Mi azt szeretnénk elérni, hogy a jövőben is maradjunk ki a háborúból. A magyar vezetés viszont egyre inkább belecsúszik az ingoványba, aminek az lesz a vége, hogy Magyarország területét sok tízezer amerikai katona fogja megszállni, és rajtunk keresztül rohanják le szomszédunkat.

• Még csak szóbeszéd a szárazföldi támadás.

• Mert egyelőre a lélektani előkészítés folyik. Amit egyelőre cáfolnak, amögött van igazság. Az emberek nem hülyék. Tudják, a bombázással a NATO nem tudta elérni célját. Valaminek történnie kell: logikusan szárazföldi háborúnak. Macedóniából és Albániából lehetetlen a hegyi utakon páncélos hadosztályokat küldeni, így csak Magyarországról indulhatnak. És minél inkább cáfolják ezt, annál inkább kételyeket ébresztenek az emberekben.

• Miért hisz inkább Milosevicsnek, mint az ország vezetőinek?

• Nem Milosevicsnek hiszek, hanem a tényeknek. Csapatösszevonás lesz, a NATO szárazföldi háborúra készül. Akkor hinnék Orbánnak, ha kijelentené: akármit kér a NATO, mi nem adjuk át a területeinket, nem veszünk részt a háborúban. A NATO több figyelmet fordít a médiaháborúra, mint a konkrét hadműveletekre. Az amerikaiak csak akkor lépnek katonai téren, ha a közvélemény-kutatások azt jelzik: a többség támogatja a háborút. Ugyanez történik nálunk is. Igaz, hogy egyelőre még ötvennégy százalék a csapások támogatóinak aránya, de folyamatosan nő az ellenzők tábora. Úgyhogy a magyar politika megpróbál meggyőzni bennünket, nem lesz olyan szörnyű ez a lehetőség.

• Nem válaszolt a kérdésre.

• Hiába próbál olyan látszatot kelteni, hogy hatalmas szimpátiát táplálok Milosevics iránt. Csak normálisan kell gondolkodni. Milosevics – akárcsak a Munkáspárt – azt szeretné, hogy Magyarország a jövőben is maradjon ki a háborúból.

• Barátja önnek Milosevics?

• Amikor a sajtó érdekességeket keres, eltúlozza kapcsolatunkat. Tény, az elmúlt tíz évben a magyar politikusok közül én találkoztam vele a leggyakrabban. Örülnék, ha helyettem Orbán Viktor lenne gyakori vendég nála.

• Mondják, a Munkáspárt nemcsak eszmei alapon ápol jó kapcsolatot a jugoszláv vezetéssel, de – mint Szerbia Szocialista Pártjának legjelentősebb testvérpártja – materiális alapon is. Kapnak anyagi segítséget Milosevicséktól?

• Nem az eszmei kötődés a fontos, hanem annak felismerése, hogy nem jó háborúba keveredni egymással. A mostani helyzetben a vajdasági magyarokért sem tehetünk semmit. A kormány nem képes megvédeni őket. Egyébként a Munkáspárt nem kért és nem is fogadott el semmiféle támogatást.

• Miloseviccsel az albánokról is tárgyaltak, vagy csak a szerbek helyzetéről a bombázások után?

• Természetesen beszélgettünk az albánokról is. Milosevics elmondta, hogy a bombázások megnehezítették az albánok helyzetét, hiszen ha vissza is akarnának térni falvaikba, már nem lesz hova. Amint befejezik az amerikaiak a bombázásokat, megteszik az első lépéseket, hogy újra béke legyen Koszovóban.

• Egyelőre nem úgy néz ki, hogy a szerbek diktálhatnának. A háború kitörése előtt nem írták alá a rambouillet-i megállapodást, és az albánok exodusa sem az utóbbi négy hétben kezdődött.

• A Le Monde Diplomatique közölte a rambouillet-i szerződés tervezetének teljes szövegét. Lényeges különbségek voltak a két fél álláspontja között. A jugoszlávok belementek volna abba – és ma is belemennének –, hogy Koszovó autonómiát kapjon. Olyat, amelyhez hasonló Európában még nem volt. Ám a szerződés másik felét vitatták. Nem akarták elfogadni, hogy Koszovót népszavazással kitépjék Jugoszlávia területéből, illetve hogy külföldi csapatok állomásozzanak egy szuverén ország területén.

• Az albánokkal is együttérez? Ők épp a szerbek elnyomásának és támadásainak váltak áldozatává.

• Természetesen velük is együttérzek. De nincs szükség ilyen mesterséges szembeállításokra.

• Csakhogy Milosevics a tárgyalások során még csak kevesek szemében volt háborús bűnös. Ma már egyre többen tartják annak. Közel egymillió albánt űztek el otthonából, és naponta érkeznek hírek tömeggyilkosságokról. Bill Clinton mondta, hogy Bosznia temetői tele vannak Milosevics megszegett ígéreteivel.

• Ha nem lenne háború, nem hagynák el Koszovót az albánok. Természetes, hogy mindenki menekül a lövedékek elől. Nemcsak az albánok, a szerbek is. De bármit ajánlanak is Clintonnak, az amerikai elnök mindenre nemet mond. Ennek viszont csak egyetlen magyarázata lehet: ő akar úgymond demokráciát teremteni Jugoszláviában. Bármi áron.

***

Thürmer Gyula 1953-ban született. 1976-ban végez a moszkvai Nemzetközi Kapcsolatok Intézetében. 1976–80 között a Külügyminisztériumban dolgozik, majd a moszkvai nagykövetség másodtitkára. 1982-től 1988-ig az MSZMP KB külügyi osztályának szovjet referense, utóbb Grósz Károly külpolitikai tanácsadója. 1989-től az újjászervezett MSZMP (1992-től Munkáspárt) elnöke. Nős, két gyermeke van.