A Baross utca 61. számú ház homlokzatát egy hatalmas, kerek, piros „Munkáspárt” embléma díszíti (furcsa módon a mellette lévő utcácskát egyirányúsították, így a Munkáspárt piros emblémája mellett a másik piros is feltűnik: Behajtani tilos!). A portás a III. emeletre küld. „Hányas szoba?” – kérdem. Zavartan nézi a kopottas nájlonba burkolt szobajegyzéket: Thürmer 308. Nem tudta fejből.

A harmadikon félhomály. Szemben a lifttel egy ajtó, rajta: Thürmer Gyula, elnök. Fényképezném a felírást, mikor egyszerre két oldalról kiáltanak: „Kit tetszik keresni?” – és idősebb urak közelednek felém. De a fotó elkészülhet. 1972. március 15-e jut eszembe. Rendőrautó a Petőfi-szobor talapzatán. Titkos és egyenruhás nyomingerek mindenütt. Kabát alól fotóztam. Valaki szólt, rejtsem el. Jól tettem: ha elkapnak, 6-8 hónap Baracska.

Puritán, szinte szegényes titkárság, három szál sárga rózsa a dohányzóasztalon. Ügyiratok halmaza helyett rend, üres asztal. Ősrégi fax. Hm. Gondolkodom: elmondjam-e jóanyám javallatát „a” Thürmernek: „Ne hízzon már, jóképű lenne.” De nyílik az ajtó, a Munkáspárt elnöke személyesen: Thürmer Gyula. Magas, elegáns – és egyáltalán nem kövér. „Szerbusz, fáradj be!” – mondja.

Thürmer Gyulával soha nem találkoztam. Most először. A neten ismerkedtünk meg évekkel ezelőtt, online lógott a CompuServe Hungarian Sectionban. „Gyula, tényleg te vagy az?” – kérdeztem. Azóta ritkásan, de váltunk leveleket. Találkozni még nem volt szerencsénk, beszélgetni pláne.

Thürmer Gyula szobája egyszerű, de ízléses bútorokkal van berendezve. Asztalán egy jó közepes PC konfiguráció, a tárgyalóasztalon nincs hamutál. Viszont a légkondicionáló remekül működik. Magnó bekapcsol, fotózni szinte elfelejtek. Beszélgetünk.

– A Munkáspártnak 20 ezer tagja van. Ennek negyede Budapesten él. Vidéken elsősorban az északi megyékben erős a Munkáspárt (Nógrád, Borsod), aztán agrárterületek az Alföldön (Szolnok, Békés, Bács-Kiskun), a Dunántúlon Komárom, Fejér és Baranya – mondja.

– A taxis nem talált volna ide – igaz, MSZMP-t mondtam először. Milyen egy parlamenten kívüli párt látogatottsága?

– Mi 1993 óta a Munkáspárt nevet viseljük. MSZMP mint olyan már nem létezik, illetve létezik egy kis pártocska, de az tőlünk független. Nem állnak hosszú sorok, de aki akarja, megtalálja a Baross utcai épületet.

– Gyula, gyakran keresnek újságírók?

– Gyakran keresnek, főleg ha a külföldieket is belevesszük. Ők minden előítélet nélkül érdeklődnek a Munkáspárt iránt.

– Ez azt jelenti, hogy a magyarok nem „előítélet nélkül”?

– A magyaroknak van belpolitikai élőéletük és előítéletük, és köti őket a szerkesztői politika. Azt is mondhatnám, hogy ma Magyarországon a televízióba, a rádióba, de még a sajtóba is nagyon szűrt információk jutnak el, a Munkáspártról nem szabad beszélni. Tegnap például átadtunk egy petíciót a Pénzügyminisztériumban, amely nem kevesebbről szólt, mint hogy számunkra érthetetlen módon a Magyarországon állomásozó amerikai csapatokat adómentességben részesítik. Azt a pénzt, amit más célokra költhetnénk, ami 10 milliárd forintot kitesz, abból talán a magyar emberek is részesülnének. Ott volt a televízió, több kamerával is. Nézd meg a mai lapokat vagy a tegnap esti Híradót. Egy szót sem közölnek. Hát mi ez, ha nem a sajtószabadság korlátozása?

– Te mint politikus, a neten hogy szerepelsz? Van nickneved?

– Nincs. Mi kihasználjuk ezt a lehetőséget, mint sok minden mást: először is megjelenítjük az iternetes oldalunkat, hozzáférhető, olvasható a www.munkaspart.hu oldalon, magánerőből megjelenünk a CompuServe-n is. Amit fel tudunk vinni, az eléggé kevés. Ennek oka a pénzhiány. Egy weboldal kimunkálása nagyon sok pénzbe kerül, és azoknak az anyagoknak a kimunkálása is, amelyek fölvihetők.

– Mit értsünk „sok pénzen”, ami problémát jelent, milyen összegekről van szó?

– 50-100 ezer forintok. Azt gondolom, az internet-szolgáltatás ma még egy viszonylag szűkebb réteghez jut csak el. A mi klasszikus szavazóbázisunkhoz nem. Ha valamire költünk, akkor elsősorban a helyi sajtóra, televízióra vagy a saját újságunkra költünk. Ugyanakkor szeretnénk abban a bővülő értelmiségi rétegben is jelen lenni, amelyik ma képes az internetet megfizetni.

Ami az újságokat és a rádiót, a televíziót az internetet illeti, nyilvánvaló, hogy diszkrimináció van. A Munkáspártot általában lesöprik, arra hivatkozva, hogy kicsi párt. És hát vannak a tiltott zónák, például a NATO ellenzése. Ma ugye az a divat, hogy a NATO-t dicsőíteni kell.

Ami az internetet illeti, természetesen itt nem érzünk korlátozást. A CompuServe-nél már nem egyértelmű a helyzet: van egy Magyarország Fórum, ott már, ha technikai okokra való hivatkozással is, de van némi óvatosság. Ami anyagot ma leadsz, az csak 24 órás késéssel jelenik meg, arra való hivatkozással, hogy ki kell szűrni az „anyázó” szavakat. És kénytelen vagy elhinni, mert nem tudsz vitatkozni a Fórum gazdájával. Ez az a hely, ahol a pénz játszik szerepet: felteszünk egy anyagot, akkor az ott szerepel, de azonnal rányomnak 7-8 kormányanyagot, így a felső sorokból lényegesen lejjebb kerülünk, az indokoltnál és a megszokottnál sokkal gyorsabban.

Találkoztunk más korlátozásokkal is. Itt vannak a különböző levelezőlisták. Jugoszlávia témájában bekapcsolódtunk egy ilyen listába, és nem mint magánszemély, hanem mint párt jelentünk meg. Azon nyomban letiltották, mert nem lehet pártként megszólalni. Ha bárki a saját véleményét mondja mint magánember, azt felteszik, de ha mi beszélünk, akkor nem. Érdekes módon csak olyanok vannak a levelezőlistákon, akik a mi véleményünkkel ellentétes álláspontot képviselnek. Ennyit az internet szabadságáról.

– Mikor megismerkedtünk online, megígérted, hogy nem az apparátus fog válaszolni, hanem te. De vajon az apparátus tudna-e válaszolni?

– Tudna, vannak olyan embereink, akik ezt a „nyelvet” is értik. Futólag én válaszolok, mert sajnos nincs megkeresés, hogy ne bírnám. Az első időkben valóban volt egy olyan hullám, amikor rácsodálkoztak, hogy Thürmer Gyula az interneten van. Most néha valaki küld egy választ nem igénylő anyázó megjegyzést, ez mostanság a legtöbb. Érdekes módon nagyon kevés dolgora kell válaszolnom.

– Milyen különbséget látsz az internet és a CompuServe között. Említetted, hogy az interneten nagyobb a szabadság, viszont ez többe kerül. A ’98-as választásokon lesz szerepe az internetnek?

– Nagyon örülnék egy olyan parlamenti választásnak, ahol mindenki az internet segítségével szavazhatna. Meggyőződésem, hogy ma ez technikailag megoldható. Politikailag is jó lenne, mégsem lesz így. A propagandában nagyobb szerepet fog játszani, de korlátozott az a kör, amely ehhez hozzáfér: lehet, hogy néhány tíz, esetleg száz embert befolyásol, de nem ez fogja eldönteni a választásokat. Viszont könnyebben lesz követhető a választás.

– A Munkáspárt tagságának átlagéletkoráról van adatod? Mennyi az átlagéletkor?

– Sok. Én 55 és 60 év között becsülöm. Az interneten a fiatalok felé nyitunk. Minél többen férnek hozzá az információhoz, annál szélesebb a demokrácia. Például amikor 1995-ben összegyűjtött a Munkáspárt közel 200 ezer aláírást egy NATO-népszavazás kierőszakolása érdekében, akkor a magyar kormány egyik ellenérve az volt, hogy nem tudják, mi vár minket a NATO-ban. Mi meg azt mondtuk, hogyhogy nem tudjátok, amikor megkaptátok? Akkor azt titkosították. Csodák csodájára 1995 decemberében már az interneten is el lehetett olvasni ezt az anyagot, és akkor mi elküldtük a magyar külügyminiszternek azzal, hogy ennyire titkosak Magyarországon.

– A Munkáspárt csak a NATO ellen van, vagy az idegen katonai jelenlét ellen is?

– A NATO ellen is, és az idegen katonai jelenlét ellen is. Magyarország legyen semleges, semmiféle katonai szövetségbe ne lépjünk be, és ne küldjenek magyar katonákat külföldre.

– Ezt az álláspontot 1989 előtt is képviselted, vagy ez később alakult ki, esetleg a jelenlegi aktuálpolitikai események kényszerítették ki?

– A Munkáspárt 1989 óta képviseli ezt az álláspontot.

– Emocionálisan és személy szerint – kár tagadni – a Munkáspárt a régi MSZMP-hez áll a legközelebb. Már az önállósulás előtt is az volt a véleményetek, hogy a szovjet csapatok vonuljanak ki?

– Így van. Mi a semlegesség hívei voltunk, és ebbe beletartozik az is, hogy mindenféle csapatkivonást támogatunk. Bár 1989–90-ben ez a kérdés már napirenden volt, ezzel kapcsolatban nem kellett külön állásfoglalást kialakítani. Annál csodálatraméltóbb, hogy egyes politikusok, akik a szovjetek távozását sürgették, ma behívnak újabb külföldi csapatokat.

– Mire számítasz a választásokon?

– Az MSZP megnyeri a választást, mert a gazdasági hatalomra rátelepedtek, és ebből nem lehet őket kimozdítani. A politikai hatalom is az övék. A médiumokról ugyanezt nem lehet elmondani, de ott az a sokpárti uralom, úgy látszik, mindenkit kielégít. Mert mindenki körülbelül annyit lophat, mint amennyit a többi is lop, legfeljebb akkor szólnak, ha valaki túllépi a határt. Új párt nem igazán tud a választások kimenetelébe beleszólni.

– A Munkáspárt sem?

– Nem. Mi sem. A Munkáspárt 5 százalékban reménykedik. Arra számítunk, hogy sok ember csalódott az MSZP-ben, és talán ránk fog szavazni. És lesznek, akik a NATO-t ellenzik, és mindegy, hogy a Munkáspárttal rokonszenveznek-e, de semlegességet akarnak. Remélem, hogy elég lesz a hagyományos bázisunkkal együtt arra, hogy elérjük az 5 százalékot.

– Ha bejuttok, személyesen is részt veszel a parlamenti munkában, vagy megmaradsz pártelnöknek?

– Akkor feltehetően én is részt veszek a parlamenti munkában. Az pedig tény, hogy nyolc év pártelnökség után egy új pollitikai generációt kell behozni. A vezetés átlagéletkora 44-45 év. Én a magam 44 évével „középen” állok.

– Utolsó kérdésem: egyesek aggódnak, ha és amennyiben bizonyos személyek hatalomra jutánnak, akkor ők bizony börtönbe kerülnének. Ha hatalomra jutna a Munkáspárt, alkalmazná az MSZMP régi híres-hírhedt technikáit? Egyáltalán szóba jöhet ilyen kérdés?

– A Munkáspárt nem alkalmazott diszkriminatív eszközöket eddig sem, és ez nincs a terveink között sem. Én csak azt tudom mondani, hogy 1990–1994 között mi meglehetősen rosszul éreztük magunkat Magyarországon. Be akarták tiltani a Munkáspártot. A ’91-es szovjet események után Antall döntése értelmében a székházunkat is elvették, itt kaptunk két emeletet. De tudjuk, bizonyítható, hogy a titkosszolgálat figyelt minket, a rendőrség szaglászott körülöttünk, és sok minden kellemetlenséget okoztak. Ma nem kapunk lehetőséget, hogy a tévében szerepeljünk, s kevesebb pénzt is kapunk, mint mások. De ennek ellenére nem hiszek abban, hogy a szélsőjobboldal Magyarországon hatalomra jut.