Thürmer és az MKMP : Elég volt!-nagygyűlés, VII/1.: Göntzöl Gábor: Egy fecske nem csinál nyarat, de a kikeletet jelzi |
Elég volt!-nagygyűlés, VII/1.: Göntzöl Gábor: Egy fecske nem csinál nyarat, de a kikeletet jelzi
2008.11.03. 17:24
A 2008. októberi MKMP-nagygyűlés hét szónoka közül elsőként Göntzöl Gábor piliscsabai vállalkozó szavait idézzük. Göntzöl úgy vélte, nem baj az, ha kiöregedőben a Kommunista Munkáspárt, mert a nagy öregek egyszer már megvívták ezt a harcot, és a fiatalabbaknak csak az ő vállukon állva van esélyük a győzelemre.
Vajda János országos alelnök: Kedves barátaim, most még nem vörös barikádot építünk a mai napon, nem hőbörgő utcai tüntetésre jöttünk ma ide a Parlament mellé, József Attila szobrához. De igenis eljöttünk azért, hogy ismét hallassuk a hangunkat. Hallassuk, és hangosan kimondjuk, ami ennek a mai demonstrációnknak is jelszava: hogy elég volt abból, hogy húsz év óta mindig mi, a többség húzzuk a rövidebbet. Elég volt ebből a kormánypolitikából. Kedves barátaim, olyanokat is hívtunk ide, a mai napra közénk – és köszönjük, hogy eljöttek –, akikkel az elmúlt időszakban már együtt cselekedtünk. Olyanokat, akik megértették a mai idők szavát, hogy nemcsak hőzöngeni, hanem tenni, cselekedni kell.
Engedjétek meg, hogy nagy tisztelettel köszöntsem nagygyűlésünk valamennyi résztvevőjét. Természetesen köszöntöm elsősorban Munkáspártunk valamennyi tagját, idősebbeket és fiatalabbakat, akik eljöttek a hívó szóra. Köszöntöm külön a mi Központi Bizottságunk képviselőit, leendő országgyűlési képviselőjelöltjeit, akik ma egy egésznapos tanácskozáson is együtt voltak, és arra készülünk, hogyha eljön – s bármikor eljöhet – az a politikai megmérettetés, ami az orsazággyűlési választás, a Munkáspárt vállalja, és ismét kiáll a porondra.
Kedves barátaim! Nagy tisztelettel köszöntöm körünkben szakszervezetek, társadalmi szervezetek képviselőit is. Köszöntöm a suzukis fiatal munkásokat. Köszöntöm a postás szakszervezet képviselőit, pontosabban a kézbesítők szakszervezetének képviselőit. Köszöntöm a Magyar Szociális Fórum szociális kerekasztala képviseletében ittlévőket, akikkel egy nagyon fontos küzdelemben vettünk közösen részt a közelmúltban. A mostani kormány egyik legaljasabb lépését akadályoztuk meg: a társadalombiztosítás privatizálását. És köszöntöm utolsóként, de tiszta szívből a hős egri kórház védőit, az egri orvosok, nővérek, ápolónők példát mutatnak ma szerte az országban, azzal a több hónapos küzdelemmel, amellyel védik nemcsak a munkahelyüket, hanem védik Eger városának, s Heves megye lakóinak az egészségét, gyógyellátását, védik a nemzeti vagyonunknak egy nagyon fontos szeletét.
Kedves barátaim! Engedjétek meg, hogy a mai közös együttlétünkön elsők között a mi sorainkból, a Munkáspárt soraiból szólaljanak meg, kaphassanak szót. Elsőként is szólítom Göntzöl Gábor barátunkat, a Munkáspárt nemrég megalakult piliscsabai szervezetének elnökét, 36 éves fiatal vállalkozót, aki egész családjával van itt a mai demonstráción.
Göntzöl Gábor: Tisztelt elvtársak, elvtársnők, kedves barátaim! Igen nagy megtiszteltetés számomra, hogy most itt állhatok, de még nagyobb, hogy köztetek lehetek, veletek együtt dolgozhatok. Nem azért vagyok kommunista, mert elolvastam a Kiáltványt, hanem mert amióta az eszemet tudom, van egy elképzelésem a világról, aztán rájöttem, hogy ezen elképzeléseket 160 évvel ezelőtt már papírra vetették.
A rendszerváltás után hamar rá kellett jönnöm, hogy a felkínált demokratikus Kánaán és a választás joga pusztán illúzió hatalmasok és elnyomottak között. Ahogy telt-múlt az idő, rájöttem, hogy minden egyre rosszabb, minden egyre drágább. Láttam, hogyan teszik tönkre honfitársaimat, hogyan teszik tönkre a hazámat. Tenni akartam én is valamit. Ez vezetett el oda, hogy beléptem közétek, beléptem a Kommunista Munkáspártba.
Ahogy megismertem a Pártot, ahogy egyre jobban belefolytam a munkába, sokaktól hallottam, és magam is tapasztaltam, hogy kiöregedőben a Párt. Kevés a fiatal, sok az idős elvtárs. De tudjátok mit? Én ennek kifejezetten örülök. Mert a nagy öregek egyszer már megvívták ezt a harcot. És nekünk, fiatalabbaknak, csak az ő vállukon állva van esélyünk a győzelemre. Ezúton üzenem minden ifjú párttagunknak: merítsenek erőt az idős elvtársak tapasztalataiból, tudásából. És ezúton kérem az idős elvtársakat: nyújtsanak maximális segítséget a feltörekvő ifjú generációnak, s ha kell, áldozzanak a fiatalokért.
A munkám során gyakran emlegetnek nekem egy ismert közmondást, miszerint egy fecske nem csinál nyarat. Ez így is van, elvtársak. Csakhogy ez az egy fecske jelzi, hogy itt van már a kikelet. Legyünk mi az első fecskék, elvtársak, akik újra reményt adunk az embereknek, akik kiutat mutatnak ebből a káoszból. Mert azt mondom: nincs lehetetlen, csak tehetetlen. Dolgozzunk úgy, hogy ne csak a Parlamentbe való bekerülésért, de a Munkáspárt győzelméért is harcoljunk. Mert a harcot nem a pénz, hanem az akarat nyeri. Szabadság, elvtársak!
|