Havas Henrik: Thürmer Gyula tehát a vendégünk, ahogy Klaudia mondta, jó reggelt kívánok.

Thürmer Gyula: Jó reggelt kívánok.

Havas: Tegnap egy futárral elküldték nekem most megjelent könyvét, amit nem mutathatok meg, mert nem lehet reklámozni. De mondani lehet. Hát egyébként a színe nyilván piros, a címe meg nyilván Balszemmel, politikai napló hétről hétre. Nyilván nem tudtam elolvasni, de átlapoztam, és egy csomó helyen bejelöltem érdekességeket. De most úgy véletlenül kinyitottam, és itt nyílt ki.

Thürmer: Na.

Havas: 2007. január 6., tehát… Ez egyébként az internetes blogjának a nyomtatott változata, ugye?

Thürmer: Nem, ez a Szabadság újság, ami ugyancsak a reklám helye… Hetente megjelenő kiváló újságunk…

Havas: Hát jó, de interneten jelenik meg.

Thürmer: Nem, most már nyomtatva is…

Havas: Nyomtatva is van?

Thürmer: … megjelenik a Szabadság, és abban hetente írogatom a gondolataimat.

Havas: 2007. január 6. A magyar sajtó elkönyvelte, hogy én jó barátságban voltam Szaddám Huszeinnel. Nem voltam. Honnan írja? De hát tényleg én is úgy tudtam, hogy ott volt Irakban, hogy találkozott a Huszein… de honnan, miért gondoltam én is ezt? Ezek szerint nem is találkoztak.

Thürmer: Hát természetesen nem találkoztunk, nem is ismertem…

Havas: De valami kapcsolatuk csak volt a Huszein-rezsimmel.

Thürmer: Hát mindig vágytam arra, hogy egyszer eljutok Bagdadba, mert állítólag azt mondják, hogy nagyon jó az arab konyha Libanonban és Szíriában is. De egy bagdadi kardhalat aki nem evett életében, az még soha nem volt az arab világban, hát nem ettem.

Havas: Na jó. Állati… szóval gondolkodtam én reggel óta, hogy állati nehéz helyzetben vagyok, hogy ül velem szemben valaki, aki írt egy könyvet, és abban van egy olyan, amit úgy véletlenül megtaláltam, amit én nem hiszek el. Például nem hiszem el az…

Thürmer: … na, hátha feloldjuk a problémát…

Havas: … oldjuk föl ezt a problémát. Most éppen nem találom, mert sok mindent bejelöltem, éppen nem találom, de mindegy. 1956 októberében a mama kinézett az ablakon – tehát az ön édesanyja…

Thürmer: Így van.

Havas: … látott egy teherautót, a teherautóban egy fiatal, úgynevezett pesti srácot, aki didergett. A mama ledobott neki egy pulóvert, és a fiú elővett egy pisztolyt, és visszalőtt. Nézze… szerintem ez nem igaz. Ezt nem hiszem el.

Thürmer: Hát hívja el édesanyámat, aztán ő elmeséli. Hát ő szívesen elmondja, hogy a történet valóban így volt…

Havas: De most egy fiú, aki… aki kap egy pulóvert…

Thürmer: Így volt.

Havas: Így volt? Egyszerűen nem tudom elképzelni.

Thürmer: Nézze, ez a kis történet a magyar mai politikai gondolkodásnak a provincializmusáról szól. Tehát ’56 lehet egy nagy történelmi esemény, de annak nem minden hőse válik önmagában az események eredményeképpen nagy hőssé. Tehát a pesti srácok között biztos, hogy voltak olyanok, akiket ezen az oldalon nagy hősnek tisztelnek, de egészen biztosan voltak lumpenek, csórók…

Havas: Voltak.

Thürmer: … mindenféle tisztességtelen elem is benne. Hát miért…

Havas: Napóleon hányingert kapott attól, hogy a svájci gárdistákat megkínozták és megölték a forradalmárok, de ettől még a francia forradalmat nem lehet nem fontos történelmi eseménynek… Miért ragaszkodik még mindig és makacsul az ellenforradalom elnevezéshez? Én… ha most megint jön a Köztársaság térrel meg Mező Imrével, én kiugrok a bőrömből.

Thürmer: Nem, én egészen…

Havas: Mert nem arról van szó. De még mindig kitart mellette.

Thürmer: Nem, nézze, én egészen mással jövök. Én azt mondom 1989-re is, hogy az egy nagyon szép kis csendes tőkés ellenforradalom volt. Hát a munkástól elvették a hatalmat, és odaadták a tőkésnek.

Havas: Hol vannak már munkások? Még mindig olyan kategórákat használ…

Thürmer: Itt vannak. Kigyön május elsején, meglátja, hogy jönnek a mi rendezvényünkre, együtt fogunk fölvonulni. Ott van a munkás a vonaton, aki úgy szidja ezt az egészségügyi minisztert, hogy nem kívánom neki. Ott vannak a postán, akik sorbaállnak, és nem tudják befizetni a kis csekkeiket, és…

Havas: Mondja már meg, hogy miben különbözik az ön felfogása Orbán Viktorétól? Megint a gondoskodó állam, megint nem szeretjük a globalizációt, megint nem szeretjük a bankokat, nem szeretjük a tőkéseket. Miért nem lép be a Fideszbe?

Thürmer: Megmondom, miben különbözik. Orbán Viktor egy polgári politikus, én meg egy munkáspolitikus vagyok. Ez ég és föld. Én nem tudom, hogy…

Havas: De amiről beszélnek, az 90 százalékban ugyanaz.

Thürmer: Azt én nem tudom, hogy Orbán Viktor mit csinálna, ha hatalomra kerül; azt tudom, hogy én mit csinálnék. Az biztos, hogy visszavenném a vizitdíjat, megszüntetném. Az biztos, hogy állami gondoskodásban tartanám a társadalombiztosítást, mert ez az állam ügye, és nem…

Havas: De hát itt volt a Mikola. Ugyanezeket mondta.

Thürmer: Hát nagyon helyes, hogy mondja. Nagyon helyes. Nagyon helyes. Próbáljuk meg.

Havas: De a Kökény Mihály meg azt mondta, a Kökény Mihály azt mondta – aki régen elvtársa volt önnek – hogy ez az egész Fidesz-retorika meg az önöké, ez mind, mind, mind egy kádári nosztalgia. A gondoskodó államról. Ez csak mese.

Thürmer: Nézze, ez egy olyan butaság, amihez kevés köze…

Havas: Ezt mondta a Kökény Mihály.

Thürmer: A Kökény egyrészt nem volt az elvtársam, másrészt butaságot mond. Ma a világban a kis országoknak el kell dönteni, hogy mit akarnak. Én azt gondolom, hogy nekünk az oktatás, az egészségügy és a munkahelyteremtés az, amiből mi gazdagokká lehetnénk. Ha lenne itt mondjuk uránium Magyarországon, akkor arra kéne bazírozni a fejlődést. De nincsen.

Havas: Tudja, hogy… tudja, hogy a száz legnagyobb magyar vállalat a magyar GDP 30 százalékát termeli meg, és ezek multicégek? Tudja azt, hogy a 88 milliárdos GDP 85 százalékát a multinacionális cégek részvétele állítja elő?

Thürmer: Tudja-e azt, kedves Havas úr, hogy a magyar kis- és középvállalatoknál dolgozik a magyar munkavállalók 70 százaléka? És tudja azt, hogy ezeknek az élete, munkahelye veszélyben van, éppen azáltal, mert a kormányzat nem támogatja a kis- és középvállalkozókat? De mondok egy másik példát, az is benne van a könyvben. Az Egyesült Államok az elmúlt húsz évben körülbelül ugyanannyi munkahelyet teremtett, mint amennyit az Európai Unió. Az Európai Unió behozta tulajdonképp az Egyesült Államokat. Mi a különbség? Az, hogy az Egyesült Államok döntően a kevés munkaerőt foglalkoztató új iparágakra koncentrál, amit nagyjából a Gyurcsány és a Kóka akar nálunk megcsinálni. Az Európai Unióban pedig a spanyolok adták a munkahelynövekménynek a felét, egyszerűen azzal, hogy az embereket foglalkoztatják. És most mindegy, hogy részidőben, hogy távmunkában, vagy segédmunkában, de foglalkoztatom az embereket. És ez nem egy szocialista ország, ez egy királyság, Spanyolország. Hát miért nem tanulunk tőlük? Magyarországon az emberek 40 százaléka dolgozik.

Havas: Na most, akkor én… jó helyen tapogatózik, mert én tavaly beutaztam Spanyolországot, nem az egészet, de hatezer kilométert mentem. ’90-ben, amikor MLSZ-szóvivő voltam, és kint voltam Sevillában a válogatottal, egy kilométerre a stadiontól olyan nyomornegyedet láttam, mint később Dél-Afrikában. Tavaly kint voltam Spanyolországban. Minden kis faluba is autópálya vezet, mindenhova ekkora táblákkal írták ki, hogy ez EU-támogatással épült, mindenhol, de a legkisebb faluban is legalább hat darut láttam, mert az egész ország prosperál. Hát mi most jutottunk oda, hogy jönnek az EU-s pénzek, és betolják ide, és most már csak rajtunk múlik, hogy jól használjuk fel a lehetőségeket.

Thürmer: Az EU-s pénz is jön, de ahhoz a spanyol munkást alkalmazzák. Nálunk meg a magyar munkást nem alkalmazzák, hanem azt mondják neki május elsején, menjél Nyugatra, aztán dolgozzál…

Havas: Ki szedi Spanyolországban az epret, Thürmer elvtárs? A román vendégmunkás.

Thürmer: A román vendégmunkás, a román bányász, mind ezt szedi…

Havas: Meg a magyar bányász is.

Thürmer: De a spanyol munkás sem panaszkodik, mert neki is megvan a munkája. A magyar munkás viszont május elsején panaszkodik arra, hogy nincs munkája. Nem dolgozhat…

Havas: Mert kell hozzá tizenvalahány év, hogy kihasználjuk az Európai Unió adta előnyöket.

Thürmer: No de tizenhét év eltelt, már az Unióban is mióta benne vagyunk…

Havas: De még csak most kaptuk meg a kohéziós alapból az első EU-s pénzeket.

Thürmer: Hát igen. Aztán az se került jó helyre. Szerintem. Ha valóban munkahelyeket teremtenének, ha valóban egészségügyet, ha valóban az oktatást védenék meg…

Havas: Most jött el az ideje. Hát most jött el az ideje. Hát most kapjuk az első EU-s pénzeket.

Thürmer: Hát lehet, hogy a pénz jön, de én nem látom a kormányzat szándékait. Pont az ellenkezőjét látom…

Havas: Hát mondjuk a kormányzat…

Thürmer: Lehet, hogy rohadtul jól élnek, mi pedig egyre rosszabbul…

Havas: Gyurcsány megmondta, hogy a versenyképességünk javítása a legfontosabb prioritás. Nem megmondta?

Thürmer: Ezt most a viccrovatba tartozott már, nem?

Havas: Én csak arra tudok hivatkozni, hogy ő mit mondott, hogy roppant versenyképesek leszünk.

Thürmer: Hát a Ludas Matyiba ez úgy régen belefért volna a szép szocialista időkben.

Havas: Befejezésül. Kinyitottam azon az oldalon, ahol az önkormányzati választásokról elmélkedik. Hogy… úgy állítják be önt, mintha vereséget szenvedtünk volna. Hát nincs tömegtámogatásuk. Beszél munkásokról, dolgozókról, oszt nem kapnak szavazatokat.

Thürmer: Nézze, a mi feladatunk ma az, hogy azt a sok-sok elégedetlen embert, aki a vonaton, a gyógyszertáron, a kórházban panaszkodik, időről időre összeszedjük. És május elsején, a mi felvonulásunkon, a majálison, a Városligetben ezt fogjuk tenni…

Havas: De valahogy a választásokról beszélek. Hát az, hogy kimennek virslit…

Thürmer: Annak is eljön az ideje.

Havas: Annak is eljön az ideje?

Thürmer: Eljön. Most harcolnunk kell. Szervezni önmagunkat, és akkor a választáson is nyerni fogunk.

Havas: Harcolni?

Thürmer: Bizony.

Havas: Jézus. Az osztályharc még napirenden van?

Thürmer: Ebben a világban csak az a miénk, amit kiharcolunk magunknak.

Havas: Na, ezt elmondom anyámnak, hogy még van osztályharc. Én már azt hittem, túlvagyunk rajta.

Thürmer: Most jön az igazi.

Havas: Most jön az igazi. Huhú; hát figyelték, most jön az osztályharc. Köszönöm.

Thürmer: Köszönöm.