Orosz József: A Kereszttűz Extra vendége Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke, jó reggelt kívánok.

Thürmer Gyula: Jó reggelt kívánok.

Orosz: Kérdezőtársaim, akik az előbb is voltak. Parancsolj.

Ferenczi Krisztina: Ön azt nyilatkozta, hogy a munkások képviseletéért bármire képesek, és hogyha nem jutnak be a parlamentbe idén sem, akkor készek akár forradalmi úton, eszközökkel megvédelmezni a munkások érdekeit. Ezt miként kell elképzelni a mindennapokban?

Thürmer: Hát nagyjából úgy, mint Párizsban. A munkásnak, a dolgozónak vannak érdekei. Vagy kielégítik a parlamentben, vagy ő kielégíti magának az utcán. Franciaországban hoztak egy törvényt, ami hátrányos helyzetbe hozza a pályakezdő fiatalt. Nálunk erre még nem reagált senki, náluk egymillió ember kiment az utcára.

Ferenczi: Tehát három hét múlva, hogyha önök nem kerülnek be a parlamentbe, akkor úgy kell elképzelnünk ezt, hogy önök utcára vonulnak?

Thürmer: Hát ön is tudja, hogy amit most mond, az abszolút alaptalan. De a következő négy évben föl kell Magyarországnak arra készülni, hogy ha kétpárti parlament lesz, akkor a ki nem fejezett érdekek, azok az utcára kerülnek, az holtbiztos.

Nagy József: Elnök úr. Amikor négy évvel ezelőtt önök az összes megyében és Budapesten is országos listát tudtak állítani, akkor szereztek ezzel két és fél százalékot. Most, ha jól tudom, akkor tán hét, nyolc, kilenc megyében sikerült ugyanezt a listaállítást elérniük, amit hogyha arányaiban nézem, akkor nagyjából egy, másfél százalék prognosztizálható a Munkáspártnak. Van akkora tömeg a Munkáspárt mögött, amelynek, hogy is mondjam, a birtokában a Munkáspárt azt gondolhatja, hogy érdemes kivonulni az utcára? Tudva azt, hogy ráadásul a Munkáspárt szavazóinak a többsége idős nyugdíjas ember.

Hát nézze, ma még nincs. Lehet, hogy most sem kerülünk be a parlamentbe, nem voltunk bent tizenhat éven keresztül, de hát azért küzdöttünk. Majd küzdünk a következő négy évben is. A problémák pedig sajnos szaporodnak. Hát elnéztem ezt a két hétvégi gyűlést, ott mindenki volt, a szocialisták gyűlésén meg a Fideszén is, de a fölszólalók között azért egyetlen munkást nem látott. Egyetlen parasztot nem látott, egyetlen valóságos dolgozót nem látott…

Nagy: A Fidesznek a két héttel… egy héttel ezelőtti kongresszusán, ott felszólalt Kontur Pál, aki ugye a munkásokat képviselte.

Thürmer: Minden tiszteletem neki, de azért a legfontosabb választási gyűlésükön nekik sem szerepelt. Persze természetesen a jelszavaik között számtalan volt.

Nagy: Egyébként a hétvégén Orbán Viktor beszédét hallgatva akár ön örülhetett is, hiszen Orbán Viktor azt mondta, hogy a szoborparkból a bronzszobrok elindultak a város felé. Rögtön magára gondoltam, lévén hogy sok bronz Marx, Lenin és Engels, hogyha elindul a város felé, ez nyilván a Munkáspártot erősítené.

Thürmer: Hát ez jópofa humornak tűnik, de a mai komoly valóságban azt gondolom, hogy nem az. Amiért én örültem Orbán Viktor beszédének, az más. Nagyon örülök, hogy van egy nagy politikai párt, amely azt mondja, hogy ne adják el a kórházakat, amelyik azt mondja, hogy dolgozhasson mindenki, aki dolgozni akar…

Ferenczi: De nem akarják eladni a kórházakat, ezzel csak ez az egy gond. Nagyon hosszú ideje mondja Orbán Viktor, és ezt a retorikát követi, miközben számtalanszor elmondták, hogy nem kívánják a kórházakat eladni, bizonyos szolgáltatások privatizálásáról van szó…

Thürmer: Persze. Hát tudja, a rendes férj mindig azt mondja a feleségének, hogy nem akarlak megcsalni, miközben fűvel-fával megcsalja. Hát a mostani kormány…

Ferenczi: De ilyen alapon senkinek egy szavát sem lehetne elhinni.

Orosz: Föl tudna sorolni elnök úr kórházakat, amelyeket eladtak?

Thürmer: A mostani kormány, a mostani kormány, ez egy tény, hozott egy törvényt, amit ugye keresztülerőltetett kétszer a magyar parlamenten, ami semmi mást nem mond, mint azt, hogy adják el a kórházakat. Először a törvény…

Ferenczi: Nem mondja a törvény ezt, hogy adják el a kórházakat.

Thürmer: És csak a népszavazásnak volt köszönhető, hogy egyelőre nem estek neki a nagy kórházaknak. De például Csepelen – Csepelen bezárták a kórházat, tehát ha valaki összeesik Csepelen a Szent Imre téren, azt mondjuk háromnegyed óra alatt viszik valahova, és közben meg meg is halhat. Ezek az életveszélyes dolgok.

Orosz: Ami… jó. Tehát ha ez az életveszélyes dolog, csak erről jutott eszembe, hogy amikor ön a párizsi példáról beszélt, hogy akár arra is hajlandóak, akkor melyik? A párizsi külváros, amikor a külvárosi részek lángoltak – erre gondol, elnök úr?

Thürmer: Ön is tudja, hogy nem erre gondolok, hanem arra gondolok, hogy Franciaországban hoztak egy törvényt, a törvény szerint a pályakezdő fiatalt ki lehet rúgni szó nélkül a munkahelyéről. Ma Magyarországon ezt meg lehet törvény nélkül tenni, senki nem védi, csak még a magyar fiatal nem megy ki. A magyar fiatal, a magyar dolgozó magához fog térni. A Suzukinál már egy kicsit kezdtek magukhoz térni az emberek. És ez a folyamat folytatódni fog. Most itt lenne az esély, hogy a magyar munkás bekerüljön a parlamentbe, és ne az utcán vívja meg ezt a csatát, hanem a parlamentben vívja meg. De ehhez be kell juttatni, a többieknek meg nem szabad akadályozni ezt a folyamatot.

Ferenczi: Ez, amit ön mond, ez inkább szakszervezeti feladat. Mintha tipikusan szakszervezeti munka lenne az, amit a Munkáspárt magára kívánna vállalni.

Thürmer: Hát én összetenném a két kezemet, hogyha mondjuk az MSZOSZ foglalkozna ezzel. Az MSZOSZ legnagyobb gondja, hogy december 24-e munkaszüneti nap legyen. Karácsonykor meg úgysem dolgozik Magyarországon senki. Az MSZOSZ, úgy, ahogy van, lefeküdt a szocialista pártnak, a kormánypártnak, és nem küzd a dolgozó emberek érdekeiért. Hát ezért kell nekünk az ő feladatait is megpróbálni ellátni.

Nagy: Elnök úr, az iménti reklámban is láttuk, hogy a Munkáspárt első lakást követel a fiataloknak. A kérdésem az, hogy éves kortól járna ez, ingyen volna-e, mekkora lakást kapnak a fiatalok, hol kapják ezt a lakást, és miből finanszíroznák ezt a projektet.

Thürmer: Én értem a kérdését, és hogyha netán mi adjuk a minisztert az eljövendő kormányban, akkor egész biztos, hogy evvel a részletkérdéssel is kell majd foglalkozni. De ma az elvről kell dönteni. Arról…

Nagy: Ez a lényege…

Thürmer: Arról az elvről, hogy…

Orosz: Ez részletkérdés? Hogy mennyibe kerül?

Thürmer: Nem. Az a részletkérdés, hogy mondjuk melyik életkorban meg hogyan, meg milyen technikával kapják. De az nem részletkérdés, hogy ma a fiatalok többsége arra vár, hogy apuka-anyuka meghal, mert akkor megörökli a lakást. Ugye elmegy a kormányhoz, az meg azt mondja, hogy menj a bankba. A bankban meg nem kap hitelt, hiszen ha nincs állandó állása, akkor nem tudja fölvenni azt a pénzt…

Nagy: Világos, elnök úr, de ez önmagában ugye üres ígéret. Hogyha ezt a nagy pártoktól ön hallaná, akkor az asztalt csapkodná, és teljesen jogosan, hogy tessék megtölteni ezt tartalommal… én most erre vagyok kíváncsi, ezt kérem öntől, hogy töltse meg tartalommal…

Thürmer: Az egyik a jog. Én azt gondolom, hogyha az alkotmányban leírjuk azt a jogot, hogy mindenkinek legyen tisztességes fedél a feje felett, és az első lakáshoz való jutás, az egy jog legyen, az azt jelenti, hogy a társadalom vállal kötelezettséget arra, hogy igen, fontosnak tartja a lakáskérdést…

Nagy: Elnök úr, az imént felsorolt kérdéseimre van válasza a Munkáspártnak?

Thürmer: A kormánynak, a mindenkori kormánynak pedig az legyen a kutyakötelessége, ez a Munkáspárt programja, hogy építsen sok olcsó lakást, amit meg tud a mai magyar viszonyok között vásárolni.

Orosz: Hány éves kortól jár ez a lakás?

Thürmer: Ön szerint egy fiatalnak mikor kell lakás? Hát ha huszonéves kortól, akkor huszonéves korában vásárolhassa meg azt a lakást…

Orosz: Tizenkilenc évesen még nem, aki elvégezte a középiskoláit, és munkába áll?

Thürmer: Még egyszer mondom, ezen most vitatkozhatnánk, hogy huszonegy éves legyen, vagy tizenkilenc éves legyen a fiatal…

Orosz: Nem vitatkozom, egy választ szeretnék kapni.

Thürmer: Fiatalnak járjon az első lakás. Én azt gondolom, hogy tizennyolc…

Orosz: Mekkora?

Thürmer: … éves kor után mindenki teljes jogú állampolgár ebben az országban…

Orosz: Mekkora lakás járjon?

Thürmer: Járjon lakás. Majd odakerülünk a kormányba, akkor meg fogom mondani…

Ferenczi: És állampolgári jogon járjon? Tehát hogyha az én lányom majd eléri a tizenkilencedik életévét, akkor a magyar állam így letesz egy lakást az ajtónk elé?

Thürmer: A magyar állam biztosítja számára azt a jogot…

Ferenczi: De miből?

Thürmer: … hogy lakáshoz jusson, és a magyar állam épít a kedves lányának is lakást. Bizonyára most a kedves lánya nem szorul erre, mert meg tudja anyuka fizetéséből venni. De nem tudja az emberek többsége…

Ferenczi: … nem tudja megvenni. Nem tudja megvenni az én lányom.

Orosz: A jómódú szülők gyermekeinek jár lakás?

Thürmer: Minden magyar állampolgár gyerekének járjon a jog a lakáshoz.

Ferenczi: Csak azt kérdem, hogy állampolgári jogon? Tehát automatikusan elér egy kort, és akkor az állam kiutal egy lakást? Ez egy nagyon… tehát egy olyan jóléti állam tudja megtenni, mint Svédország…

Thürmer: Nem az állam kiutal egy lakást… Most induljon el a mai valóságból. Ma nincs ehhez joga. Ma nincs ehhez joga. Ma ahhoz van joga, hogy bemenjen a bankba, és onnan nagy ívben kirúgják. Hát ez az összes jog, amit a magyar…

Ferenczi: Azt mondja, hogy nincsen joga ingyen lakáshoz ma az embereknek. Valóban kevés embernek van ingyen…

Thürmer: De senki nem akar ingyen lakást adni. Hát azt a lakást meg kell venni. De nem mindegy, hogy mennyit fizet azért a lakásért…

Orosz: Akkor most fizetni kell az ingyenlakásért?

Ferenczi: Most ez állampolgári jogon jár, vagy fizetni kell?

Thürmer: Az alkotmányban biztosított jog, az azt jelenti, hogy mi, a társadalom gondoskodunk arról, hogy a gyerekeinknek legyen lakása. És kötelező a kormány számára, hogy ne az államapparátus gyarapítására meg a saját zsebének a degeszre tömésére használja a pénzt, hanem arra, hogy lakásokat építsen. Menjen ki mondjuk Angyalföldre, és akkor azt fogja látni, hogy azok a lakások, amelyek úgynevezett ilyen szocialista piaci bérlakások, azok ott állnak üresen, mert nem tudják megvenni. Azok a lakások, amelyek ténylegesen szociális bérlakások, azok meg tele vannak. Tehát azt mondom, hogy ez az igazság. Itt ez az ország rengeteg lakást épít, csak éppen nem veszik meg…

Ferenczi: Tehát többször kevés bérlakást szeretne adni a Munkáspárt a fiataloknak?

Thürmer: A Munkáspárt sok szociális bérlakást szeretne építeni. És ez nem egy negatív jelző, hanem azt jelenti, hogy a lakás…

Ferenczi: De nem ezt mondták…

Orosz: És alanyi jogon ezt ingyen kapják? Vagy fizetni kell érte?

Thürmer: Nézze, én még ötször-hatszor elmondom, és gondolom, rögtön meg fogja érteni, de mint már jeleztem…

Orosz: Egyszer is megértem, ha elmondja, hogy ingyen vagy sem.

Thürmer: … hogy az alkotmányos jog, az egy nagyon lényeges dolog. És a kormánynak pedig az a feladata, kötelessége, hogy építsen lakást.

Nagy: Elnök úr, nézzük, nézzük kisebben. Ugye önök ingyenes oktatást és ingyenes tankönyveket is kívánnak adni az állampolgároknak. Az elv ugye ugyanaz, mint a lakásnál, csak ez tán kevesebbe kerül. Indokoltnak tartja azt, hogy a jómódúak is ingyentankönyvet kapjanak Magyarországon?

Thürmer: Nézze, ha azt veszi, hogy van mondjuk egymillió ember, aki nagyon jól él Magyarországon, és van kilencmillió, aki meg nem él jómódban, azt gondolom, hogy ha kilencmillió rossz módban élő embernek, szegénynek tudunk ingyen tankönyvet adni, akkor azt az egymilliót már el tudja a társadalom viselni.

Nagy: Mondjuk, lesz miből finanszírozni. Én azt olvastam az önök programjában, hogyha a Munkáspárt az országgyűlésbe kerül, akkor a képviselői fizetésekkel kapcsolatban azt szeretnék, hogyha egyszer sem, soha nem haladná meg a mindenkori átlagbért. Ezt jól olvastam?

Thürmer: Mi radikálisan csökkentenénk a miniszterelnök fizetését, a miniszterek fizetését, meg az országgyűlési képviselők…

Nagy: Ki fog akkor elmenni országgyűlési képviselőnek?

Thürmer: Ne legyen több az átlagbérnél a fizetés. És ez még hasznos is lenne, mert legalább a képviselő urak és hölgyek tudnák, hogy hogy kell kijönni abból a bérből…

Nagy: Én azt gondolnám – lehet, hogy rosszul gondolom, és akkor javítson ki –, hogy aki magasabb teljesítményt nyújt, és a döntései mindannyiunk életére kihatnak, annak éppen azért, hogy ne foglalkozzék mással, több pénzt kell adni. Rosszul gondolom?

Thürmer: Én azt gondolom, hogy ha a parlamenti képviselő urak meg a miniszterek teljesítménybérezésben kapnák a pénzüket, akkor fölkopna az álluk az éhségtől. Nézze meg a parlament üléseit, üresek a padsorok. Abban a parlamentben annyi naplopó van, hogy a fizetésüket jó magasra emelik, miközben nem csinálnak semmit. Nem ártana ezen se változtatni.

Ferenczi: Hogyha a Munkáspárt most is egy százalékot ér el a választásokon, vagy akörüli eredményt, akkor ön visszalép a politizálástól, vagy folytatja tovább?

Thürmer: Isten őrizz. Ilyen örömöt nem szeretnék a szocialistáknak okozni. Nem lépünk vissza. Még a szavazásról sem lépünk vissza.

Orosz: Köszönjük, hogy a vendégünk volt.

Thürmer: Köszönöm.