Ki tette tönkre az országot?

Még 1989–90-ben sokat szidták az elmúlt negyven évet a volt pártvezetők közül is: Németh Miklós és a többiek, na és Pozsgay. Ezen megdöbbentem.

Merthogy az ellenzék azt tette, tőlük mást nem lehetett várni. A Horthy-korszakban felnövekedett úri generáció mást sem szívott fel a szülői házban, csak azt, hogy őket micsoda veszteség és igazságtalanság érte. Nem élhették a kiváltságos, vitézi, főméltóságú, kegyelmes, hercegi, grófi, dzsentri életüket. És a jómódú polgárok, akik szintén összeharácsoltak szép vagyont, amitől megfosztották őket.

Már nem voltak cselédeik, akik kiszolgálták volna őket, hiszen faluról a fiatal cselédlányok fillérekért dolgoztak nekik, meg a fiatalúrnak ingyen ágyasai voltak sokszor. A földbirtokosok sem dolgoztatták éhbérért a zselléreket. A gyárakban sem kellett a munkásoknak napi 12 órát dolgozniuk.

Ezeknek az elit rétegeknek, meg jómódú polgároknak a siránkozásait eleget hallhattuk a tévében, mert most már csak ők léteztek az MTV számára. Az a rengeteg hazugság, ami ment és megy az MTV-ben és az újságokban, egyenesen felháborító.

Ez nemcsak az én véleményem, hanem sokmillió emberé is. A Kádár-korszak lejáratása, semmibe vevése a céljuk.

Ezek a mostani, úgynevezett úri értelmiségiek is nyaldossák sebeiket, összevissza hazudoznak, és a népet hülyének tartják. Mert el akarják hitetni, hogy akkor nem volt kultúra, meg semmi jó, folyton a demokráciáról meg az emberi jogokról, meg a hitről papolnak, hogy akkor diktatúra volt stb.

De a népnek sokkal emberibb élete volt, mint valaha volt, és a kapitalizmusban lesz. És ezt nem akarja elismerni a mostani értelmiség.

A tévé nem beszél arról, és az újság sem írja, hogy a nulláról kezdő ember, ha dolgozni akart, akkor tudott boldogulni és emberibb életet élni, nem úgy, mint a Horthy-korszakban. Ezt is sokmillió ember igazolja.

A „Magyarok cselekedetei”-ben meg más filmekben mindig csak az elit réteget és az értelmiségi postáskisasszonyokat, úrilányokat, úrifiúkat és úriembereket mutogatják.

És hol van a sokmilliós éhező, munkanélküli, nyomorgó nép? Nagyon ködösít a tévé, és az újságok is sokat hazudnak. A mai fiatalokat félrevezetik a jobboldali történészek, a kapitalista oldalra állt szociológusok.

A tévéműsorok szerkesztői jobban tennék, ha az igazat közvetítenék az elmúlt 40 évről, és ne mindig az olyan alanyokat keressék, akik csak szidni tudják, pedig semmi okuk rá, hiszen abban az időben szedték meg magukat.

Többször mondtam el ezt a véleményemet az MTV figyelőn és az üzenetrögzítőn: hogy sokat hazudnak és mindig az olyan alanyokat keresik, akik ezt teszik, főleg a jobboldali ellenzék és más „úri” fajta.

Előbb-utóbb megtanuljuk a saját kárunkon, hogy nem kell az úri Magyarország, mert az csak a rangkórságot, kivagyiságot és a saját maga jó életét akarja, de nem a népét.

Az Antall-kormány azzal kezdte, hogy keresik a bűnöst, aki tönkretette az országot. Az nem volt más, mint Horthy és kormánya.

Mit gondolt Antall? Hogy a nép nem tudja, hogy a háborút Hitler kezdte el, és a csatlósa volt Horthy és kormánya, és hogy milyen ostoba és korlátolt volt, hogy hadat üzent egy tízmilliós nép a többszáz milliós Szovjetuniónak, és elküldött a Donhoz meghalni többszázezer katonát?

Hagyta, hogy teljesen tönkretegyék az országot, mint az utolsónak kitartó a németek mellett, a németek hátvédjeként.

És ha már a győztesek jóvoltából így alakult a sorsunk, örülhetünk, hogy volt egy Kádár, aki amit megtehetett, megtett ezért a hazáért és népért, akinek a sorsát igenis jobbá tette, mint bármelyik úri, királyi korszakban volt, mert akkor csak a kiváltságosoknak volt jó.

És belemagyarázták, hogy az Isten így akarja, hirdették a papok, hogy Isten jóságos, igazságos. Elhitették a néppel, hogy ha itt a földön nem is, de majd a túlvilágon meglesz a jutalma. Viszont az embertelen törvényeket hozóknak már itt a földön is kijárt a jólét. Mint Benedek István írja, szegény mindig volt és lesz (különben a könyve tiszta MDF-es nézetű). De ne legyen! Harcoljon a nép a jobb életért, amihez mindenkinek joga van, és ne hagyja, hogy kihasználják.

Beszélnek itt sokat a kárpótlásról. És minket ki kárpótol az embertelen életért, a Horthy-világban jutott a szegényeknek? Amikor az Antall-kormány győzött, én megmondtam előre, hogy mi lesz. Nekem senki nem hitte el, hogy ezek a horthysta korszakot szeretnék visszaállítani, hogy lesz munkanélküliség, ez a biztonságos élet meg fog szűnni, tönkre fog menni minden. A családban, az ismerősök körében mindenki jobbat várt, mint ami volt, de én tudtam, hogy az MDF nem azon van, hanem csak a saját, úri fajtájával fog törődni, a néppel nem.

Mit akart a Fidesz a kampányában? Szórólapon hirdették, hogy majd ők (a narancs) fogják újjáépíteni ezt az országot. Hát mi megtettük, a mostani idősek. A felszabadulás után mi is, a többi keleti szomszédhoz képest – nemcsak a kisgazdáknak köszönhetően – nagyon sokra vittük mint háborús vesztes. Hiszen még a Rákosi-időkben is mennyi minden épült, mert saját erőből újjá kellett teremteni mindent, a város egy romhalmaz volt. Nekünk nem segített senki. Láttam, hogy Orbánnak is csak a nagy szája jár, okoskodik, de nem okos, Deutsch-csal együtt, szeretnének a bársonyszékbe kerülni a fiatal karrieristák. No meg Torgyán, aki a Kádár-rendszerben tanult, és lett doktor úr, ha a tévé képernyőjén megjelent, rosszul lettem tőle, de sokan mások is. A mocskoskodásban, a hazudozásban, a pufajkázásban, az oktondiságban az első helyen álltak. Mert ha nem lennének azok, akkor nem szidnák annyit a 40 évet.

A tényeket nem lehet letagadni! Azt, hogy mennyi minden jó történt a 40 év alatt. Az biztos, hogy ők már nem élvezhették az úri felsőbbrendűségüket, mert arra a néhány évtized alatt nagyot fütyült a Kádár-kormány.

De azért az uraknak sem volt olyan rossz dolguk, mint ahogyan feltüntetik. Mert szeretném tudni, hogy a Rózsadombon és az elit negyedekben kik laktak a Kádár-korszakban. Hogy nem a munkás, az biztos, hanem leginkább az MDF, a Fidesz, a kisgazda szimpatizánsok, egyszóval a jobboldaliak.

Az igaz, hogy a kivagyiság hiányozhatott nekik az elmúlt 40 év alatt.

Hit, vallás, politika

A Hit! Már ősidők óta hittek az emberek Istenben, vagy inkább istenekben. Nagyon sokféle istenség volt. Az egyiptomiak, a görögök, a rómaiak istenei, az indiai istenek, a kínaiak istenei és a többi, a többezer éves kultúrával rendelkező népek istenei, a mitológia jól leírja ezt.

Tehát a népeknek mindig szükségük volt istenre, istenekre. Kellett nekik a hit, a kapaszkodó, ha bajban voltak. Ha bűnt követtek el, tartottak tőle.

A több mint ötezer éves egyistenhitből, a zsidó vallásból alakult a keresztény vallás Jézus révén, aki szintén zsidó volt, és a keresztény vallás megalapítója. Megreformálta a zsidó vallást, mert az emberek már nagyon rosszak voltak, a templomokban kalmárkodtak.

Jézus a zsidókat akarta jobbítani, de inkább a pogányokra hatott a prédikációja, hiszen ő hirdette, hogy minden ember egyforma (kommunista eszmék), és Isten a jókat megjutalmazza, de nem a földön, hanem a mennyekben. (A kommunisták: itt a földön kell kiharcolni, hogy minden ember egyforma és egyenlő joga van mindenkinek.) Teljesen elferdítették Jézus tanait, mert ő az egyenlőséget hirdette, a jóságot, az emberek egymás iránti szeretetét (ne ölj!). De még a papok is öltek (megáldották az ölni készülő katonákat). Hány embert megöltek a papok saját érdekből, az inkvizíciók, az erőszakos térítések, a hódítások során, hány hívő keresztény ölt meg indiánokat, négereket és másokat, zsidókat is?

Ez az, amit nem értek, hogy magukat jó kereszténynek tartó emberek miért nem szeretik a zsidókat. Hiszen Jézus is zsidó volt, a hitük megalapítója.

Jézust én nagyon becsülöm, hogy az eszméivel jobbítani akarta az embereket. Érdekes, hogy Marx is, de ő vallás nélkül akarta, itt a földön a szegény emberek sorsát javítani.

Engem sokat foglalkoztat, hogyan alakultak át a mostani nagy vallások és a sok kisebb vallás. Valószínű, hogy a papok rájöttek, micsoda hatalom van a kezükben, és hogy ezáltal az embereket irányítani, maguk szerint nevelni lehet.

A katolikus, görög, római vallás nagy hatalom lett szerte a földön, irányították a politikát, beleszóltak az országok bel- és külügyeibe. És ha valamelyik császár, cár, király nem engedelmeskedett, kiátkozták, háborút üzentek, vagy a reformereket, haladókat megölték (inkvizíció). Miért fontos a katolikus vallásnak, hogy erőszakkal térítsen? Hogy muszáj templomba járni, hittant tanulni, mint a Horthy-korszakban volt?

Királyság király nélkül, méghozzá elavult módon. A haladás nem egyházi érdek! A tudatlanság, az együgyűség kitermeli a szegénységet, a kiszolgáltatottságot, tűrésre nevel, cserében megvillantja a túlvilági jutalmat. De ők, a papok és a hatalmon lévők (Horthy is) jól élnek, pompában, fényűzésben, Pazar ünnepségeket rendeznek, a nép pedig nyomorog.

Ilyet Jézus soha nem akart!

Nekem nagyon megnyerő az ősi zsidó vallás, hogy sokezer év óta fennáll, megmaradt. Becsülöm őket, az összetartozásukat, a szokásaikat, az egymást segítő készségüket, a szeretethirdetésüket. Szívesen nézem „Az utódaink reménysége” műsort a tévében.

Szoktam azon töprengeni, hogy én miért nem vagyok hívő, mi az, ami engem nem tud megfogni a hitben. Hogy van-e Isten? De hol van, kérdezem, a felhőkben? Ott nincsen semmi. De hogyan jött létre az élet az evolúció által? A majmoktól származunk? Egyik állítást sem bizonyították be: hogy fejlődés útján jött létre, vagy Isten teremtette a világot?

Jó lenne, ha volna Isten, aki igazságos, jóságos, a jókat jutalmazza, a rosszakat bünteti (kevés ember maradna a földön), de miért nem teremtett csak jókat? Miért a sok gonosz, a rossz, a hazug, a képmutató, másokat becsapni, meglopni, kihasználni, ölni képes ember?

Ha szabad akaratot adott az embereknek, miért választják a rosszat inkább? Mert így jutnak vagyonhoz, hatalomhoz. De az minek, hisz aki születik, az meg is hal, és nem viheti magával a sírba.

Sok úri és egyházi embernek csak az volt fontos, hogy a vagyonukat gyarapítsák, de a híveikkel nem törődtek.

Ha bajba sodorták az országot, akkor „húzták a csíkot”, mentek külföldre, a kimenekített pénzükkel, mint Horthy és társai.

A nép meg viselhette a vesztes országnak minden kínját és baját. A végén Mindszentyből még szentet csinálnak meg szobrot.

Holott az akkori pápa egyáltalán nem helyeselte a magatartását és a menekülését. Mert az volt a véleménye a pápának, hogy minden körülmények között helyt kell állni, és nem menekülni. Hiszen az itt maradt papok sokkal nagyobb szolgálatot tettek az egyháznak, mint Mindszenty. A jobboldali gárda csinált belőle nagy hőst.

Ugyan már, miért volt hős? Azért, mert itthagyta az országot?

Kimenekültek, de miért? Ki bántotta őket, ha nem ellenségeskednek! Hiszen itthon maradtak az Esterházy-fivérek, és még sokan mások is. Mert hazádnak rendületlenül légy híve, óh magyar. Ők bebizonyították, hogy minden származási előnytől mentesen tudnak boldogulni a saját erejükből, és tehetségükkel éltek emberi életet, amit itthon elismertek.

Ki nem állhatom a disszidált magyarokat, akik kint harácsoltak, és most visszajönnek hősködve, mint mártír menekültek.

És ha az MDF-től, a kisgazdáktól, no meg a többi jobboldalitól függne, Horthyból is hős hazafit csinálnának, mert nekik aztán igen jó volt az a korszak.

Kádárnak nem volt könnyű ’56 után az országot irányítani, ezt a Mr. Kádár című könyv jól megírja.

Kezdetben ellenségesen bírálták, de később már elismerték, a legnagyobb magyar reformerként. Méltatták a nyitás politikáját, a Nyugattal való kapcsolat javulását.

Idézem a könyvből: „Az elmúlt jó három évtizedben Kádár János minden objektív bíráló szerint történelmi egyéniséggé formálódott, akinek hagyatéka túlmutat korán, azokon a körülményeken, amelyek közepette kénytelen volt élni és cselekedni. Történelmi életutat mondhat magáénak. Gondolkodásmódja, embersége, kompromisszumkészsége fontos értékeket eredményezett, elkövetett hibái viszont a további útkereséséhez szolgálnak fontos tapasztalatokkal.”

Vannak, főleg a disszidált magyarok közül, akik összevissza írnak, elítélve, vádaskodva, és csak a maguk szemszögéből nézve Kádár János intézkedéseit, főleg ’56–57-ben.

Na és a Szabad Európa, amely csak uszítani és biztatni tudott a harc folytatására. Ezért kellett meghalni sok fiatalnak, mert hittek a hazug ígéreteknek.

Később már a nyugati sajtó is odafigyelt a magyarországi reformokra, hiszen a keleti tömb országaihoz viszonyítva mi értük el a jobb életszínvonalat.

Egy másik idézet a Mr. Kádár című könyvből:

„Salzburger Nachrichten, 1974. december 7. Franz Theodor Zölch: Kádár a reformerek reménysége. Budapest és Bonn élénk gazdasági forgalma kétségkívül annak a gazdasági reformnak is az eredménye, amelyet 1968-ban vezettek be „új gazdasági mechanizmus” néven, és amely az országban az évek során jóformán egy kis gazdasági csodát idézett elő. Magyarország termelése mennyiség és minőség szempontjából fejlődött, és ez a fejlődés rövidesen a külkereskedelem adataiban is tükröződött. Az országon belül az életszínvonal magasabbra emelkedett, mint a többi KGST-ország átlaga…”

Ebből is látszik, hogy a Nyugat is elismerte Kádárt.

De itthon, Németh Miklós és társai nem méltatták, hanem szidalmazták és ócsárolták; pedig Németh Miklós mindent kádárnak köszönhetett (mint parasztszármazású a pártkarriert), és végül úgy szólalt meg külföldi hivatalában, mintha már magyarul sem tudna. Mert amikor Friderikusz meghívta egy műsorához, csak angolul beszélt, aki az angoltudását is neki köszönheti, mert kiküldték tanulni Amerikába.

Féltem 1989–1990-ben, hogy mi lesz itt. De nemcsak én. Mit akarnak? Majd valami „urat” akasztanak a nyakunkban, vélte egy ismerősöm is. Megint egy Horthy-féle korszak kezdődik, így aggódtuk mi, kisemberek.

És győzött Antall, és én megmondtam előre, hogy mi lesz, mert az a kormány nagyon is vissza akarta állítani a Horthy-rendszert, hiszen nekik akkor volt nagyon jó, akkor voltak méltóságos urak, és kiélhették a kivagyiságukat.

Hát az első dolguk volt mindent tönkretenni! A gyárakat megszüntették, a jól menő téeszeket felszámolták, rögtön kárpótolták, főleg saját magukat. Többet vágtak zsebre, mint amennyi volt nekik. Ezt a 168 Óra egyik száma jól megírta, az okmányokat eltüntették. Megszüntették az orosz piacot, csupa mérhetetlen gyűlöletből a kommunisták miatt, nem törődve azzal, hogy a magyar munkásoknak nem lesz munkájuk.

Senkivel és semmivel nem törődtek, csak magukkal, az úri, értelmiségi réteggel. Szövegeltek a sérelmeikről és az egyházról, amit szintén sérelem ért, mert az egyházi birtokokat elvették (de minek az egyháznak a gazdagság, a vagyon?).

Az Antall-kormánynak az volt a nagyon sietős intézkedése, hogy a gyárakat leállítsa, a munkásokat az utcára tegye, lerombolja a munkásmozgalmi szobrokat, utcaneveket cseréljen, a parlamenti őröknek Bocskai-ruhát csináltasson nagy sürgősen. Ezzel pazarolta a pénzt, ezzel akarta a nagy magyarságát fitogtatni. De milyen magyar az, aki a magyar néppel nem törődik, munkanélkülivé teszi, teljes létbizonytalanságba sodorja?

Nem hangoztatni kell a magyarságot, mint Horthy is tette, és csupa irredenta szólamokkal, és Nagy-Magyarország térképével tüntetni, ezzel a szomszéd népeket ellenségnek tekinteni, mintha ők tehetnének róla, hogy mint vesztesre a trianoni béke így ítélkezett. A maradi, konzervatív királyságot fenntartó nézeteivel, ostoba politikájával nem tudta előbbre vinni Magyarországot, nem tett semmit, hogy fejlődjön az ipar, a mezőgazdaság, nagyon elmaradott volt ez az ország.

Nem állandóan hangoztatni kell a magyarságot, és címert meg nemzeti lobogót kitenni méltatlan helyre.

Mennyivel magyarabb, nemzetibb volt Kádár, aki állandóan azon munkálkodott, hogy a magyar embereknek segítsen, előbbre vitte ezt az országot. Iparosított, a mezőgazdaság is jól haladt, nem volt munkanélküliség, és aki dolgozni akart, az boldogult is. Ezt mind az adott lehetőségek mellett vitte végbe. Lépni tudott a reformmal, okos volt, emberséges, és törődött a néppel. Amit ugyan a jobboldal nem ismer el, a fontos az, hogy a nép tudja.

A Horn-kormány

Már nagyon vártam, hogy az Antall-Boross-kormány négy éve leteljen. Nagyon-nagyon nehezen tudtam elviselni ezt a jobboldali, konzervatív, embertelen kormányt.

A második előtt éppen kórházban voltam, öten feküdtünk a kórteremben, és természetesen a választási esélyekről beszélgettünk Volt közöttünk munkás, értelmiségi, de mindenki Hornt, vagyis az MSZP-t választotta, hogy rá szavaz.

Értékeltük az előző négy évet, és senkinek nem tetszett. Abból elég volt, embertelen társaság uralkodott, csak a saját érdekeit nézte, és az elmúlt korszakot szidalmazta, rágalmazta. Sorba vettük a többi pártot, és nem találtuk jónak, jobboldali pártok voltak, ezeket senki nem akarta.

A Munkáspárt meg nagyon gyenge volt ahhoz, hogy győzzön. Én szerettem volna, ha bejut a Parlamentbe, a kopogtatócédulám is nekik adtam oda.

A szocialista, szociáldemokrata pártok eltűntek, a régebbi, a Szakasits-féle nem merte vállalni az esetleges vezetést, a fiatalok meg csak marakodtak a pozíciókért, soha nem is voltak szocialisták.

Tehát csakis az MSZP-re szavaztunk. Nagyon drukkoltam, és a családom is, hogy győzzön. Az eredményhirdetés napján le sem feküdtünk. (Azt hiszem, ez éjfél körül volt, vagy még később.)

És amikor megtudtuk az eredményt, majd a plafonig ugráltunk örömünkben. Mert még rágondolni is borzalom volt arra, hogy az eddigi kormánypártok győzzenek.

Horn is csak ennyit mondott: GYŐZTÜNK.

Sokan másképpen képzelték és várták el az egészet, valahogy úgy, hogy ami jó volt a kommunizmusban, az majd ismét visszajön. Csalódás ért egyeseket, hogy ez nem így történt.

Mert egy szocialista párt, az nem egy kommunista párt, a szocialisták nem államosítanak, de azt hangoztatják, hogy a szocialista vívmányokat előbbre viszik.

Amit sérelmezek a Horn-kormánynál, az az, hogy a munkássággal nem foglalkozott úgy, ahogyan elvárták volna. Nem kereste fel őket a gyárakban, nem hangsúlyozta a fontosságukat, mert mindig csak az értelmiségi réteggel foglalkoztak, mintha csak ők lennének fontosak, a munkás nem!

Pedig a munkások nélkül nem lenne élet, mert ami ahhoz kell, ők termelik meg, és nem az értelmiség. Jobban meg kell becsülni őket, mint bárki mást.

A kapitalista világ embertelen

Nem szeretem az MTV1 és az MTV2 műsorait, azok szereplőit, filmrendezőit, szóval az egész gárdát, mert mást sem csinálnak már nyolc éve, mint a Kádár-rendszert szapulják, ócsárolják és kritizálják, hazug módon valótlant állítanak. Mindig azokat az alanyokat keresik, akik csak rosszat tudnak mondani, merthogy valami sérelem érte őket, de ez lehet vélt sérelem is, mert ez most nagyon divatos lett, hogy sajnáltatják magukat egyesek.

Panaszkodnak, nyavalyognak, közben a háttérben ott a szép ház, amit a Kádár-rendszerben szereztek. A szép lakás. A kifestett körmű kövér nő. A jómódú paraszt. Az igen öreg úri ember, aki nyavalyog a recski bányában, hogy ott mi volt. Na és aki állandóan ott kell hogy dolgozzon, mert úgy keresi meg a kenyerét, mint bányász? Őket sajnálom, de ezeket nem. Mert legalább megtudták, hogy milyen az, szegénynek lenni. A gyűlölet csak úgy sugárzott az öregúr szeméből, de a háttér, ahol elmondta, az a saját pazarul, értékes bútorokkal és festményekkel berendezett lakása volt, és végül is túlélte az egészet.

A tévé sorban adja le azokat a témákat, hogy kiket börtönöztek be, ez valami sorozat volt, négy vagy több ember kreálta össze, persze csupa úri ember. És a bemondónő mutatta a hiteles dokumentumokat. Ez a műsor kit érdekel? Engem nem, az biztos, mert én, amikor láttam, miről szól, ki sem nyitottam többet a tévét. Én már nagyon sok műsorukat nem nézem, ahol szapulják a Kádár-rendszert. Fel sem tudom sorolni, a nyolc év alatt mennyi hazugságot állítottak a tévében.

És ha már kaparássza a tévé a 40 évet, akkor az előtte lévő 25 évet, a Horthy-korszakot miért nem hozza elő? De nem azt az úrit, amit ugyan szokott, hanem a népét, azt, amiben én is éltem, mint szegény a Horthy-korszakban. Ezt már leírtam, és az szóról szóra igaz, mert a szegény nép így élt, és nem úgy, ahogyan előadja a tévé a mostani embereknek, akiket becsap, és megint csak valótlant állít, mert amit mutat, úgy a jómódú és a felső elit osztály élt. A pompás bálok, ünnepélyek, felvonulások, az ökumenikus kongresszus, a fény, a pompa mutogatása, de ez csak egy pár ezer embernek a jó világa.

Miért nem ábrázolják a képernyőn a szegények nyomorúságát, a sok lerongyolódott munkanélkülit, az embertelen körülmények között élőket, több millió ember életét? Mert ez az igazi Horthy-világ, és nem az, amit a tévé mutogat róla. Azok, akik nem ismerték azt a szegényes világot, el sem tudják képzelni, hogy milyen embertelen volt.

A Horthy-korszakban senki semmit nem kapott sem a kormánytól, sem a gazdagoktól, sem a papoktól, akik szintén jó módban éltek. Senki sem segített a szegény embereken! Esetleg az elitek, úgy, hogy kitettek a jómódú kerületek terein egy kerek asztalt, azon volt a persely, de hogy mi abból soha egy fillért sem kapunk, és a többi körülöttem élő szegény sem, az biztos.

Arról már nem készült riport, hogy hová került, kik kapták azt a pénzt.

Nemcsak engem bánt és bosszant a nagy csomó hazugság és hamis beállítás, hanem nagyon sok ismerősömet, akikkel beszélek.

Az MTV vezetősége kikből, milyen emberekből áll? Ilyen reakciós, Kádárt lejárató, horthysta társaságból? Az 1-es és a 2-es műsor szerkesztői szégyelljék magukat! Még jó, hogy már létezik az RTL Klub és a másik 2-es csatorna.

Nem értem, hogy mi öröme van Friderikusznak is abban, hogy a Kádár-korszakot marja. Amikor az egyik adásában egy újságíró volt a riportalanya, hősnek minősítette, mondván, hogy a 70-es években életveszélyes volt a Nyugatról riportot csinálni. Nem gondolja, hogy valótlanságot beszél? Hiszen ha kiengedték az újságírót, akkor miért ne csinálhatott volna riportot?

Mások is szövegeltek a kádári nehéz időkről. Hát cseppet sem szégyenlik magukat? Hiszen már akkor is az MTV-nél dolgoztak, és onnan kapták a fizetésüket. Hogy ez most milyen divatba jött, meg az is, hogy mindenki megjátssza a jó keresztényt!

Csakhogy nem úgy élnek, ahogy Krisztus elvárja tőlük. Hát ezeket is nagyon utálom már a tévéműsorokban.

Ahol lakom, van a közelben egy könyves stand, meg szoktam ott állni, mert a könyveket nagyon szeretem. Megakad a szemem egy könyvön, aminek a címe: „Miért nem szeretem Horn Gyulát?”, írta Végh Antal. Kezembe veszem, és elolvasom a hátlapján lévő tartalmát, és ott írja, hogy azért nem szereti Horn Gyulát, mert Lenin emlőjén nevelkedett. A könyv ára 400 Ft felett volt. Én ugyan egy fillért sem adnék egy ilyen alantas írásért, de biztos volt, aki megvette. Hogy valaki ilyen mocskolódó, undorító módon írjon, az viszont alighanem őfőméltósága Horthy Miklós emlőjén nevelkedett.

Még az előtt felfedeztem a „Kádár kacatjait árverezik” című füzetet is. Kacatjai csak annak lehetnek, aki ezt a könyvet megírta, én ugyan nem olvasok el ilyen irományt.

Egy 1997. novemberi adásban egy hitvány „úriember” feljelentést tett a valahol Borsod megyében lévő Lenin-múzeum ellen. Lenint gyalázta ocsmány szavakkal, hogy sok embert megöltek, és hogy éhezett a nép Oroszországban. Csakhogy ez az állítása a cári Oroszországra volt igaz, Lenin ez ellen harcolt, hogy segítsen a sokat szenvedett népen, ahol úgy, mint nálunk, semmibe sem vették a szegényeket, a muzsikokat, a gazdájuk agyon is verhette őket, felelősségre ezért senki sem vonta. Mérhetetlen volt a nyomor, az embertelenség, csak a cár elitjei és a katonatisztek számítottak.

Lenin segíteni akart népén. Neki nem volt olyan rossz sora, mint a muzsikoknak, de forradalmár volt, nem úgy, mint az a nagyon pedánsan kiöltözött „úriember”, aki rágalmazta őt. Ajánlom, hogy olvassa el Gorkij: Az anya című könyvét és Lenin életrajzát, az így élt Lenin című könyvet (Móra Kiadó). Ebből a sorozatból nekem 24 kötet van, csupa híres, neves emberek életét írja le, köztük van Marx Károly, Engels Frigyes, akiktől Lenin az eszmét átvette, és igyekezett megvalósítani.

Marx elmélete, filozófiája is azért íródott, mert javítani akart a szegény emberek sorsán. Erre azért volt szükség, mert a gazdagok embertelenül kihasználták a munkásokat. Közben belelapozok a könyvbe, és rájövök, hogy úgysem tudom leírni, milyen zseni volt, határozott, meg nem alkuvó egyéniség, aki az elveit nem adta fel, ezért anyagi gondokkal küzdött.

Engels segítette, aki egy gyáros fia volt, de ő odafigyelt az apja gyárában 14 órát dolgozó nőkre és gyerekekre: „Iskolába menet benézett a füstös üzemablakokon, ahol az emberek alacsony helyiségekben dolgoznak, ahol több széngázt és port lehelnek be, mint oxigént, mégpedig már hatéves koruktól kezdve.” Megdöbbenve látta, hogy vele egyidős gyermekek iskola és játék helyett milyen szörnyű munkára kényszerülnek. Hazafelé rettegve tért ki a mámorba menekülő robotosok elől.

Az idősebb Engelsnek emiatt lelkiismeretfurdalása nem volt. Szentül meg volt győződve, mint református hívő, hogy Istennek tetsző dolgot cselekszik, személye kedves az Úr előtt. Megélhetésüket nekik köszönhetik, a vállalkozó gyárosnak.

De a fiatalabb Engels már gyermekként minden megtakarított pénzét a rászorultaknak adta, eszmélni kezdő serdülőként pedig tudatosan szembefordult a szülői ház világszemléletével. Amikor Berlinbe került katonának, Hegel fiatal követőihez csatlakozott, akik meg akarták szüntetni azt a társadalmi-politikai hátramaradottságot, ami akkoriban még egész Európában érvényesült (nálunk megmaradt a Horthy-időben is).

Amikor 1842-ben hazatért, apja rossz néven vette, hogy fia a filozófiai, politikai kérdésekkel foglalkozik. Így lett Marxnak jó barátja. Nemes célokat követve, amiket ők elvállaltak a munkások jobb jövőjéért, a javak igazságosabb elosztásáért.

És az ilyen nemes célokért küzdő embereknek a szobrait távolították el itt, Magyarországon, olyan pártok aktivistái, akik mindig csak magukkal törődtek, akik a népért soha semmit nem tettek.

Ezek az emberek merik gyalázni a kádári szocialista korszakot, ami miatt milliók jutottak szebb, emberibb sorsra. Az tény, hogy volt munka! És ha akart valaki dolgozni, boldogult is. Nagy szó, amikor szerte a világon mindenfelé nyomorog a sok munkanélküli, Amerikától kezdve az ázsiai országokon, főleg Indián át Afrikáig. Kínában is éheztek sokan, ezt leírta egy asszony az „Édes anyaföldem” című regényében, aki sokáig élt ott. A szegény parasztasszony a földeken dolgozott, és szülte meg a gyermekét. Ha lányt, akkor rögtön megfojtotta (a fiút megtartották, jobban lehetett munkára használni). Ezt azért tette, mert már voltak gyermekei, és még többnek már nem tudott mit enni adni. A kínai császárságra jellemző szomorú sorsot a kommunista Kína úgy oldotta meg, hogy szabályozta a szaporodást, és ezzel megszűnt Kínában az éhezés.

A kapitalista világ elferdíti a szocialista a szocialista vívmányokat, és ott mar, ahol csak tud, ahelyett, hogy a kapitalizmus embertelenségét írnák meg az újságok.

Az MTV 1-es csatornája még a Horn-kormány idején közvetítette a kisgazdák új irodájának felszentelését, egy ferencesrendi pap által. Az igen idős, barnacsuhás pap közölte, hogy a parlamentet is szívesen megáldaná, és kiűzné onnan az ördögöt. Arra gondoltam, hogy először is saját magából kellene az ördögöt kiűzni, mert a gyűlölet szinte sugárázott a szeméből. Hogyan lehet egy szerzetes pap ennyire gyűlölködő a más nézeteket valló embertársai iránt?

Hogy ha a kapitalista világ nem lenne embertelen, és nem zsákmányolnák ki a dolgozókat, akkor nem lenne szükség olyan pártra, ami ez ellen az embertelenség ellen harcol. De legyen, mindig legyen olyan párt, amely ez ellen küzd. Szocialista vagy kommunista, vagy bármilyen néven nevezhető párt, amely a dolgozókért, az embertelen kizsákmányolás ellen lép fel. Legyen és győzzön, mert nem lesz jobb a szegények sorsa!

***

Félek, nagyon félek!

Joggal! Győzött a jobboldal az 1998. májusi választáson!

Ezt valahogy elpuskázta Horn!

Hibázott! Hogy nem vette figyelembe a munkásokat, nem állt ki mellettük. Ők ezért csalódtak, nem mentek szavazni (ez is hiba volt, mert most nyakukon a jobboldal).

Hibázott Horn, amikor csak a liberális párttal állt szóba, a Munkáspárttal nem.

De a Munkáspárt is hibázott, hogy inkább egy jobboldal, mint az MSZP.

Így aztán ott a kormány élén az ígérgető Orbán, mellette pedig Torgyán, a másik színjátékos, aki a negédes bazsalygásával akarja elhitetni, hogy ő aztán ért a mezőgazdasághoz.

Az MDF ugrál, erőlködve az Antall-korszakot akarja visszaállítani. Nekik jó lenne, de a népnek nem, az biztos!

Szegény ország, mi lesz veled?

(Vége)