37/12. Kádár János Kádár Jánosnénak, Budapest, 1955. november 24.
2007.01.25. 15:02
Kedves Mária! Kívánom, hogy levelem jó egészségben találjon. Én jól vagyok, és személyes ügyeim a következőképpen intéződtek: Vasárnap kb. éjfélig körmöltem az ágyban a hétfői instruktív előadásomhoz jegyzeteimet. Kedden este kártyáztam, de este 10 órakor már végeztünk is. A korai végzésnek az volt az egyszerű oka, hogy a klubban este 10-kor záróra van.
Kedves Mária! Kívánom, hogy levelem jó egészségben találjon. Én jól vagyok, és személyes ügyeim a következőképpen intéződtek:
Vasárnap kb. éjfélig körmöltem az ágyban a hétfői instruktív előadásomhoz jegyzeteimet. Kedden este kártyáztam, de este 10 órakor már végeztünk is. A korai végzésnek az volt az egyszerű oka, hogy a klubban este 10-kor záróra van. Különböző elfoglaltságok miatt ugyanis már fél 8 volt, mire az egész társaság összejött, a klubban találkoztunk, és már késő volt ahhoz, hogy valamelyikünk lakására elmenjünk.
Tegnap este három dolgot sikerült lebonyolítanom: elmentem mértéket venni vetettem cipőre, elcsíptem a lakásán Venglit és megnyiratkoztam, vacsorára pedig elmentem Nádorékhoz. Éjfélig elbeszélgettem náluk – ami kellemes volt. Nem volt nagyon kellemes, hogy ma viszont hat óra előtt kellett felkelnem. (Fél 8-kor pártcsoportülés kezdődött az alapszervezetünkben.) Hétfőn is úgy jártam, hogy este csak 7 órára tudtam nyelvtanórára menni, csak fél 10-re végeztem, ilyenformán elutazásod óta jól kialudni magamat még nem sikerült. Talán ma sikerül már időben lefeküdnöm.)
Hogy fontos dolog ki ne maradjon, még két dolgot kell közölnöm. Bár az ultijátéknak az általad nem kedvelt haladottabb formáját játszottuk, mégis nyertem kb. 4-5 forintot. (A tavalyi „tandíjat”, úgy látszik, nem hiába fizettem ki.) A Nádor gyerekeknek pedig – ápolva a haladó hagyományokat – vettem és vittem két darab „Zsuzsit”. A gyerekek érdeklődtek utánad, szüleik pedig neheztelően vették, hogy csak jövő vasárnap akarok felmenni hozzád.
A szabóhoz elvittem a megbeszélt vasalást. Haza is hoztam. (A kész szürke zakót is.) Ruhát is váltottam, az eddig hordott öltönyt is elküldtem vasalni Moczár elvtárssal. Ma estére meglesz az is. A bélést elvitte a bőrdíszműveshez, a késeket elhozta a köszörűstől. Amint látod, minden megbeszélt házi ügyet pontosan elintézek, illetve elintézünk.
A ház oldala most már az utcai fronton is fel van ásva. A szegény Irén reggel fél 9 körül vérző kisujjal, sírva és hüppögve, mint egy kislány (háta mögött a tehetetlenül topogó Moczárral) állított fel hozzám. Végül kihámoztam, mi történt: reggel 6-kor kezdett mosni. Fél 8 körül szóltak neki, hogy a belső szoba kész, rakodjon át, mert a kisszobában akarnak dolgozni. Gyorsan kapkodtak, azzal a munkásasszonnyal vitték befelé a kályhát, és közben letéve, a kályhával odanyomták a kisujját a küszöbhöz. Az egész rumli kijött rajta, és ezért fakadt, úgy látszik, sírva. Na, bekötöttem az ujját gézzel. (Jód – látod – még mindig nincs a háznál.) kissé megnyugtattam. Este azután – mielőtt a Nádorékhoz mentem volna – hazaszaladtam megnézni, mi van vele. Addigra valahogy rendbejött a dolog. Ott volt a Rónáné anyja, aki úgy került oda, hogy Irén felhívta őket telefonon – és még mindig sírva – kérte őket, hogy jöjjön el segíteni a mosásban, mert az egyik keze be van kötve stb. így azután jött is az öregasszony. Azután az Irén este a sötétben még beleesett az árokba is, amit délután tovább ástak a munkások, míg ő el volt otthonról, a térdét is alaposan leverte, mégis, mikor bemutattam, hogy reggel hogy néztek ki a Moczárral együtt, mikor beállítottak hozzám, már restelkedett, és nevetett.
Úgyhogy az egyensúly a ház körül – úgy látszik – egyelőre ismét biztosítva van.
A néni egyébként kedden rendesen volt takarítani. Az Irén mindennap rendesen befűt. Az ennivalókat program szerint fogyasztom, és éhhalál nem fenyeget eddig.
Pistáékról, Feriékről, Viktorékról, Zsuzsiékról nem tudok, mert mint látod, keveset voltam eddig otthon – még az Irénnel sem sokat tudtam beszélni – a telefon meg lehet, hogy cseng az üres lakásban.
A Mező, Nádorék, Pongrácz üdvözölnek, és jó pihenést kívánnak. Mező ismét meghívott bennünket születésnapja alkalmából, téged is elvárnak. A meghívás december 10-re szól. Ez szombati nap. Ezen a napon jár le a te beutalód is. Úgyhogy ha délután hazajössz, este szépen elmehetünk Mezőékhez.
Ha nincs kifogásod ellene, nem jövő vasárnap, hanem most, ezen a vasárnapon megyek fel meglátogatni téged. (A gyulai program jövő hét végén lesz.)
Remélem, rendesen eszel, és gyarapodsz. Tudom, hogy nem nagyon akaródzott neked utazni. Én se örülök, ha nem vagyunk együtt, de ez kell, mert az egészséged érdeke ezt kívánja. Csókollak a viszontlátásig is: János
|