Thürmer és az MKMP : Elég volt!-nagygyűlés, VII/3.: Elekes István: A vécére nem engednek ki a munkahelyemen |
Elég volt!-nagygyűlés, VII/3.: Elekes István: A vécére nem engednek ki a munkahelyemen
2008.11.06. 20:28
A 2008. októberi MKMP-nagygyűlés hét szónoka közül harmadikként Elekes István esztergomi munkás szavait idézzük. Elekes szerint a fizetés kevés, és nincs megelégedve az emberi bánásmóddal sem. A multicégeknek termelni kell, míg maguk a munkások le vannak, szépen kifejezve, tojva. Még a vécére sem engedték ki a munkahelyén.
Vajda János országos alelnök: Köszönöm Anikónak a felszólalását, gondolatait. Kedves barátaim, most egy olyan fiatalember kér szót, és jön ide a mikrofonhoz, akire világosan hatott talán ez a mi Baloldali Front-Kommunista Ifjúsági Szövetség tagjai által május elsejére készített plakát, transzparens, hogy „Munkás, dolgozó, ébredj” - sok minden miatt, de többek között azért is, mert „meglopnak 18 éve”. Mikrofonhoz szólítom Elekes István fiatal barátunkat, a Suzuki gépkocsigyártó vállalat melósát. Kérdeztem, hogy mi a dolgod, azt mondta, melós vagyok.
Elekes István: Tisztelt elvtársak, barátaim! Nem készültem. De ami jön fejből, az kijön. Három percre, négy percre foglalnám el álláspontjaimat, mert ugye itt Thürmer úr a legfontosabb nekünk. Mert őt kell támogatni, a Munkáspártot. Mert az igazságért mennek. És igazságot akarnak. Jobb rendszert. Erre sok ember engem rávilágított.
Akkor elmondom. Reggel felkelek. Tizenegy órás műszakban dolgozom. Nettó 110-120 ezer forintért. Egy perc alatt gyártunk egy darab autót. A szünetek: reggeli műszakban 15 perces, utána öt perces, és félórás. És folyamatos, intenzív munka van. Én most önöket arra szeretném ráébreszteni, hogy mi van Magyarországon, a munkahelyeken. Mik zajlanak itten. Én tapasztalom. Sokan nem tapasztalják, de én tapasztalom. És most ezt megosztom önökkel. Kevés a fizetés, és az emberi bánásmóddal egyszerűen nem vagyok megelégedve. Az embereket nem nézik emberszámba. Nem nézik. Miért? Mert csak a pénz érdekel, és hogy a multicégek gazdagok legyenek. Termeljünk nekik, hogy jó legyen. Mi meg, le vagyunk, magyarul, szépen kifejezve, tojva. Nem néznek minket emberszámba.
A minap történt velem egy olyan dolog, engem nagyon felzaklatott. Például emberi gondok ezek, ugye. Munkahelyen a WC-re ugye el kell menni, akinek vécéznie kell. Tudom, hogy hülyeségnek hangzik, de sajnos, ez van. És nem engedtek ki.
Hölgyeim és uraim! Hol van itt az emberi bánásmód? Könyörgöm! Hova jutottunk? Hova jutott a világ, hova jutott Magyarország? Ez Európai Unió? Kérdezem önöktől!
Európai Unió! A külföldiek dirigálnak nekünk. Nem baj, mi szeretettel befogadjuk őket. Tiszteljük, szeretjük őket. Addig nem baj. De dirigálnak, és olyan hangnemben, ami azért… el kéne ezen gondolkozni a magyaroknak, hogy jó ez nekünk? Nem jó. Kevés a fizetés, és… ne haragudjanak ezért a sok-sok zavart beszédért - lehet, hogy félrebeszélek -, nem izgulok most már. Eleinte izgultam.
De örülök, hogy erre a rendezvényre eljöhettem, és önök is eljöhettek, és itt a Parlament előtt van ez a gyönyörű szép rendezvény. Süt a nap, együtt vagyunk, barátok vagyunk, munkatársak vagyunk, és támogassuk a Munkáspártot, Thürmer Gyulát. Mindenki szavazzon rá, és aki tud, hozzon sok-sok embert, mikor jön a választás. Mert én Thürmer úrra fogok szavazni. Köszönöm szépen.
|