Jakupcsek Gabriella: Kádár Jánost 1989 májusában mentette fel az MSZMP Központi Bizottsága. A pártelnök hosszú betegség után, 1989. július 6-án halt meg. Egy rövid emlékezés után dr. Lakatos Ernővel, az MSZMP KB agitprop-osztályának egykori főnökével beszélgetünk itt a Mokkában.

(Filmbejátszás)

Riporter: A kommunisták gyülekeznek vörös szegfűvel a Kerepesi temetőben, 2006-ban. Az ötágú csillagot ábrázoló koszorúról csak a sírnál kerül le a csomagolópapír, hiszen ma már ez is önkényuralmi jelképnek számít. A Thürmer Gyula vezette Magyar Kommunista Munkáspárt és hívei Kádár János halálának évfordulójára emlékeznek a sírjánál a Kerepesi temetőben, mint azóta minden évben. Mostanra sokaknak már csak a nosztalgia maradt: a Kádár-rendszer nosztalgiája.

Emlékező 1: Annyira bántják szegény embert, pedig mindent mondhatnak, csak azt nem, hogy valóban a zsebét teletömte, mint a mostaniak.

Emlékező 2: Meg akkor még volt a munkásnak becsülete. De most már nincsen. Látnak egy munkásembert kitüntetve a minisztériumban valahol?

Emlékező 3: Nekem ahhoz, hogy ember lett belőlem, az a társadalmi rend, az ő vezetésével teremtette meg és adta meg nekem azt a lehetőséget, hogy otthont, becsületes otthont, családot alapítsak.

Emlékező 4: Szívvel-lélekkel kommunista vagyok. Én nem tudom az eszmémet föladni.

Riporter: Milyen egy kommunista?

Emlékező 4: Nézzen rám. Nézzen végig azokon az embereken, akik itt voltak. Igaz szívű, tiszták, jóindulatúak, senkiben nem a rosszat, hanem a jót keresik.

Riporter: A filmszalagok máig őrzik azokat a május elsejéket, amikor a nép ujjongva ünnepelte a tribünről integető pártvezért, akit az emberek egymás közt csak „az Öreg”-nek becéztek.

Kádár: Nagyra értékeli a népünk azt, amit mi elértünk. Mondjuk, a szilárd, stabil társadalmi viszonyokat. És a törésmentes fejlődést, amit azért már sok-sok éve csinálunk.

Riporter: Évekkel ezelőtt azonban felkavarta a kedélyeket, amikor azért indult mozgalom, hogy szobrot emeljenek Kádárnak. De nosztalgia ide vagy oda, a kommunistáknak a rendszerváltozás óta egyszer sem sikerült bejutniuk a parlamentbe. Sőt, a Munkáspárt támogatottsága ma mindössze az egy százalékot éri el.

Ének: Ez a harc lesz a végső, csak összefogni hát…

Riporter: Hátborzongató történelmi véletlen, hogy 1989. július 6-án a Legfelsőbb Bíróságon épp az ötvenhatos kivégzett mártírokat: Nagy Imrét és társait rehabilitálták, mikor 9 óra 16 perckor egy cédula járt kézről kézre a tárgyalóteremben. A papírra mindössze annyi volt írva: meghalt Kádár. Halála megóvta Kádárt attól, hogy végig kelljen néznie az általa több évtizeden keresztül fenntartott rendszer bukását.

***

Jakupcsek: Vendégem tehát dr. Lakatos Ernő, az MSZMP KB agitprop-osztályának egykori főnöke, üdözlöm. Jó reggelt kívánok.

Lakatos Ernő: Jó reggelt kívánok.

Jakupcsek: Amikor megtudta, meghallotta a hírt, rádióban, televízióban, nem tudom. Mi volt az első gondolata?

Lakatos: Az első gondolatom egy mérhetetlen elkeseredés. De ez személytől független. Tehát az, hogy Magyarországon eljutunk egy olyan pontra, hogy holtakkal akarnak leszámolni, hogy csontokat ásnak ki, meggyaláznak sírokat, az egy tragédia.

Jakupcsek: Ön szerint ez politikai ügy, vagy pedig vandalizmus?

Lakatos: Én úgy gondolom, hogy nem politikai ügy.

Jakupcsek: Tamás Gáspár Miklós ugye azt állítja, hogy ez politikai ügy.

Lakatos: Hát ezt ő állítja…

Jakupcsek: Miért gondolja, hogy nem politikai ügy?

Lakatos: Azért gondolom, mert minden politikai erő az első percekben elhatárolódott tőle. Természetesen ez olyan téma, ha benne lenne, sem vállalna, de ezt úgy érzem, hogy egyetlen politikai erő ma Magyarországon. Itt a Jobbiknak például a vezetője is nyilatkozott. Én a sajtóban elég sok baráttal, ismerőssel, kollégával rendelkezem. Olyanokkal is, akik hát mélyebben foglalkoznak úgynevezett oknyomozó újságírókkal, akik, miután hallották, hogy jövök ide, legalább öten fölhívtak, hogy ebben az ügyben dolgoznak, és nagyon ajánlják, hogy még a szélsőjobbot, vagy a szélsőbalt se emlegessem, mert ez esetben a szélsőjobbot lehetne… Azért nem emlegetem, mert biztos vagyok benne, hogy szervezett politikai erő nem vállalhat ilyen gyalázattal közösséget.

Jakupcsek: Ha pedig ez vandalizmus, ahogy ön feltételezi, akkor viszonylag elég jól megszervezett volt. Hát azért az egy nehéz fizikai szerszámokkal felszerelt, valószínűleg nem egy ember munkája… ezt majd a rendőrség eldönti. Akkor ön szerint miért pont most, 2007. május 1-én történt ez?

Lakatos: Azért, mert folyamatosan jutunk el ilyen állapotokhoz. Egyszerűen az országban az eltelt fél évben olyan dolgok történtek, ami, hogy mondjam, kiélezi ezeket a fajta… életre kelti vagy élteti ezeket a fajta szélsőségeket is. Mert szélsőségnek szélsőség…

Jakupcsek: De szélsőségek mindig voltak.

Lakatos: Így van.

Jakupcsek: Tehát ez… azt nem tudom, hogy miért pont most lenne… miért pont most jutottunk volna el ide. Csak volt egy… ugye egy felmérés, amiben a legnagyobb államférfiakat keresték, és Magyarországon is készítették ezt a felmérést, és a lakosság 70 százaléka Kádár Jánost tartja a XX. század legnagyobb államférfiújának. Ez azt jelenti, hogy a fideszes szavazók fele is így vélekedik, függetlenül attól, hogy a Kádár János örökségét nem vallja magáénak. De mint államférfit, elismeri. Ami egy nagy szám. Tehát itt nem egyszerűen arról van szó, hogy az ő személyét nem… hát akkor kik lehetnek azok az erők, akik… vagy nem tudják, hogy ki volt ő, de nyilvánvalóan tudhatják, vagy mit gondolnak bele?

Lakatos: Igen. Na, én azt gondolom, hogy ha ilyen erőkről – ezek nem erők egyébként, ezek halvány kis vonulatok. De hát akik a Hitler születésnapját Budapesten ünneplik – nem mondják meg, hogy azt, hanem ilyen-olyan nevet adnak – de hát azért ezek az erők vagy vonulatok érdekeltek lehetnek ilyesmiben. De az, hogy ezt valakik – jó, valami szervezettség lehet. Nyilván kifigyelték az őrség mozgását. Én az őrségnél sem vagyok olyan biztos, megmondom őszintén. Nem akarok senkit bántani, vagy megvádolni pláne. De hát látom, hogy minden… például nagy bankrablásoknál, pénzszállító kocsi kirablásánál mindig benne van az őrzők közül is valaki. Tehát el tudom képzelni – még egyszer mondom, nem vádaskodnék – de hogy ennyire ilyen zajt ne vegyenek észre… hát itt kemény munka folyt, szóval itt valakiknek ebben felelősségük van.

Jakupcsek: Én arra gondoltam, hogy tulajdonképpen hány nagy politikus van eltemetve a Farkasréti temetőben. Rákosi Mátyás is, ha jól tudom, ott van, nem?

Lakatos: Ne… Igen.

Jakupcsek: És csak R. M. van a sírkövön. Direkt azért, hogy… mert hogy többször volt már atrocitás, tehát ott is, én úgy tudom, hogy ott is volt már vandalizmus. Hogy miért ilyen tudatos volt ez vajon?

Lakatos: Hát egyrészt én egyetértek azzal, hogy sokan nem ismerik már Rákosi Mátyást. Azt sem tudják, hogy Magyarországon van eltemetve. Ennek kapcsán egyébként hívtak engem szintén kollégák, és érdeklődtek. És én mondtam, hogy igen, Magyarországon van Rákosi eltemetve. De azok, akik ezt csinálták, nekik fogalmuk nincs, hogy ki a Rákosi. Elképzelésük nincs. Viszont ugye vannak ilyen jelzések, mint amit itt említett, a felmérésből kiderül, hogy Kádár János nimbusza nem nagyon kopik, bármennyire szeretnék is. Hát azért tessék idefigyelni. Itt van ez a Moldova-könyv. Azért ez nagyon érdekes, hogy Magyarországon, mikor egy valamiféle könyv, megjelenik az a könyv tizen… tíz… húúú, ötezer példányokban. Ez pedig százezren fölül. Tehát ez irritálhat bizonyos vonulatokat arra, hogy bosszút álljanak. Ezért is próbálják rombolni a Kádár-nimbuszt, de ez nem rombolja. Ez erősíti.

Jakupcsek: Igen. Pontosan Tamás Gáspár Miklós is azt mondja, hogy azért politikai ügy, mindenkinek az lesz az érdeke, hogy előkerüljön, mert ezzel csak erősíti… Lakatos úr, ön mit tesz az utóbbi években? Mivel foglalkozik?

Lakatos: Szemlélődöm.

Jakupcsek: Ez… na, ez az a… És mit lát?

Lakatos: Igen. Hát nem örömteli dolgokat.

Jakupcsek: Mit lát?

Lakatos: Nem örömteli dolgokat. Hát mondjam most, hogy minek nagyon nem örülök?

Jakupcsek: Mondja.

Lakatos: Nagyon nem örülök annak, hogy Magyarországon van olyan politikai erő, amely kiviszi külföldre az ország belügyeit, és vádaskodik a saját hazája ellen. Ezek mind befolyásolhatnak, ilyen… tehát nincs közük az ügyhöz. De az emberek hangulatát befolyásolhatja. Na most ilyesminek nem örülök…

Jakupcsek: Azért az egy más szintű politizálás, mint ahol ez zajlik.

Lakatos: Hát persze. Azért nem tartom ezt politikai ügynek. Ez nem politikai ügy szerintem, aki azt hiszi, az téved. Ezt én mindenképpen a huliganizmus, a… hogy mondjam… ugye harcolunk most mindenütt a terror ellen. Ez a terrorizmusnak egy speciális magyar folyamata. Nem embereket ölnek, hanem hullákat gyaláznak. Sírokat gyaláznak.

Jakupcsek: Ez a gyávaságnak is egy foka, tehát ezt tegyük hozzá.

Lakatos: Nagyon. Mert valahol történik a terrorizmus terén valami, mindig van szervezet, ami vállalja. Na de ez a gyáva csoport, amely ezt csinálta, nem vállalja.

Jakupcsek: Miért visszafelé nézünk még mindig? Miért még mindig arról szól a jelen 2007. május elsején, még mindig az legyen egy politikai vagy nem politikai, de egy csoportnak a szándéka, hogy valamilyen módon a történelmen osztozzon, szétcibálja, nullázzon embereket, tartalmakat? Miért még mindig ez a visszafelé nézés ön szerint? Minden… Valami nincs tisztába téve?

Lakatos: Nagyon nincs sok minden tisztába téve.

Jakupcsek: Mi nincs tisztába téve ön szerint?

Lakatos: Hát szerintem nincs tisztába téve a saját múltunk, az eltelt fél évszázad. Erről objektív értékelés még sehol meg nem jelent. Csapkodások, vagdosások, támadások kontra, pro, de maga ez az ötven esztendő… egyrészt ennek a két fő periódusa. Mert ebből a Rákosi Mátyás periódusa egy dolog. Azt nem vállalta Kádár János egy percig sem. Egyebek közt ezért is került börtönbe.

Jakupcsek: Ő nem vállalta azt az időszakot.

Lakatos: Nem.

Jakupcsek: Kádár Jánost vállalta az utána lévő generáció?

Lakatos: Énszerintem igen. Énszerintem igen, és az utána jövő… és a mai idősebb generáció nagy része, hisz itt a példa, hogy még a Fidesz szavazóinak is egy jelentős része nagy államférfiként ismeri el Kádár Jánost, és nem is lehet róla másként beszélni. Ugyanis tessék megnézni, hogy hogyan vélekednek a kortárs vezetők Nyugaton Kádár Jánosról.

Jakupcsek: Nagyon kíváncsi lettem volna még néhány dologra, hisz ritkán jön el ide hozzánk, de remélem, hogy majd még folytatjuk ezt a beszélgetést; az időnk lejárt.

Lakatos: Attól függ, ki hív.

Jakupcsek: Én. Doktor Lakatos Ernő volt a vendégem, köszönöm szépen.