Napkelte, 2006. március 18.

Verebes István: – A Kínpadon beszélgetőtársam a Magyarországi Munkáspárt 2006 alelnöke, Vajnai Attila úr… vagy elvtárs…

Vajnai Attila: – Jó reggelt kívánok. Maradjunk az úrnál, azt hiszem, hogy ez tisztább.

Verebes: – Igen. Egymás nevét elvtársnak szólítják a pártban?

Vajnai: – Hát ahogy a szociáldemokrata pártban van…

Verebes: – Természetesen.

Vajnai: – … egymás között, úgy is…

Verebes: – Nyilvánvaló. Természetesen. Kérem tisztelettel, ön már több televíziós csatornán is megjelent, én magam is láttam a minap. És akkor még csak hírt adott arról, hogy – ezt olvasom: Tóth András, Vinnai Győző, Hajzer László Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei fideszes képviselők segítséget ajánlottak föl az ön pártjának a listaállításban. Ha én vagyok a fideszes képviselő, mi az én érdekem: hogy egy, a Munkáspártról leszakadó másik ágazat, amely az én tudomásom szerint azért vált le a Munkáspártról, a Thürmer-féléről, mert a Thürmerék nem óhajtanak egyezkedni az MSZP-vel, önök pedig hajlamosabbak erre. Thürmer Gyulától ezt hallottam a minap. Mi érdeke van egy fideszes képviselőnek, hogy önöknek ajánlatot tegyen?

Vajnai: – Hát először. A politikai konfliktus lényege éppen az volt, hogy mi azért bíráltuk Thürmer Gyulát, mert ő a Fidesz hatalomrajutását segítette nyilatkozataival, gesztusaival, és ki is jelentette több alkalommal, hogy a Fidesz a kisebbik rossz. Tehát ez volt az alapkonfliktus. Mi sem egyezkedünk sem az MSZP-vel, sem a Fidesszel, és itt a bizonyíték arra, hogy a Fidesz próbált egyezkedni más, kisebb pártokkal. Nem tudjuk még persze, hogy az MDF-en kívül kit kerestek meg. Egy tény: ezek a beszélgetések elhangoztak, a felajánlás megtörtént…

Verebes: – A második fordulóról van szó, igaz?

Vajnai: – Nem csupán.

Verebes: – Mire számíthat a Magyarországi Munkáspárt 2006… hány százalékra… a Fidesz szívesen venne, hogyha hozzákerülne vagy nem kerülne az MSZP-hez.

Vajnai: – A Fidesz kifejtette, hogy neki az a fontos, hogy minél több baloldali, úgymond baloldali jelölt legyen, aki elveszi a szavazatokat az MSZP-től. Most ilyen szempontból a Fidesznek feltehetően mindegy, hogy ez hány százalék…

Verebes: – Bár önök nem kerülnek be a parlamentbe, de az egy százalék…

Vajnai: – Énszerintem a szavazatoknak nem az elvesztése, hiszen ha több baloldali jelölt indul, akkor több propagandát lehet kifejteni, de tény az, hogy ezt kifejtették, hogy nekik az érdekük, hogy gyengítsék az MSZP-t…

Verebes: – De hát ha nincs többsége valakinek például az első fordulóban, a második fordulóban az a baloldali szavazó… én vagyok a baloldali szavazó, és önökre szavazok, akkor úgyis az MSZP-re fogok szavazni.

Vajnai: – Szerintem a baloldali szavazóknak a többsége így fog viselkedni.

Verebes: – Akkor miért gondolja a Fidesz irreálisan azt, hogy azok elvesznek? Azok nem vesznek el, csak az első fordulóban, feltéve, hogyha nem azonnali többséggel, ötven nem tudom százalékkal…

Vajnai: – A listás szavazás csak az első fordulóban van, tehát azt nem lehet megismételni a másodikban. Ők feltehetően úgy gondolkoznak: akik rögtön az első fordulóban listán nem az MSZP-re szavaznak…

Verebes: – Önök gondolják, hogy listán valaki önökre szavaz? Reálisan…

Vajnai: – Amikor elindultunk a választáson, és akkor úgy terveztük, hogy meglehetősen sok listát fel tudunk állítani, akkor igen, reális volt. Az a politika, amit mi képviselünk…

Verebes: – Most, ebben az ádáz küzdelemben a két nagy párt egymással bokszol, szinte a két kisebb, az SZDSZ és az MDF is kétséges, hogy remélheti, hogy bejut a parlamentbe, elképzelhető?

Vajnai: – Mi nem is készültünk arra, tehát kis… nyilatkoztuk, hogy mi nem készülünk a bejutásra… mi most kezdtük a megújulást. Szerettük volna bemutatni ezt a pártot, hogy mit akar. Erre kívántuk felhasználni ezt a kampányt.

Verebes: – Jó. Mert arra gondolok én, hogy az önök pártjáról most hallunk igazán először. Tehát ez az ügy most csinál önöknek publicity-t. Most már tudjuk, hogy van ilyen, hogy Magyarországi Munkáspárt 2006, Vajnai Attila, beviszik a televízióba, és most be fogja mutatni azt a hangszalagot, ami a birtokában van.

Vajnai: – Amit hoztam, az egy részlet, pontosabban elhoztam a teljes anyagot is, de hát ez egy csaknem egyórás hangfelvétel. Van ebből egy részlet, tehát azokat a részeket emelték ki a szakembereink, akik, amelyek arra utalnak, hogy… és egyértelműen…

Verebes: – Legszívesebben most bejátszanánk ezt, mert itt van, ön CD-n elhozta, de nem tehetjük. Nem tehetjük, mert a műsor gazdája azt mondta, hogy ez személyiségi jogokat sért, de elhisszük. Tessék nekem megmondani, ez hogy van, most technikailag. Én vagyok a fideszes, ön a saját pártjának a képviselőjelöltje, és leül. Hol van a magnetofon?

Vajnai: – Nem én készítettem a felvételt, de a mai korszerű digitális diktafonokat hogyha az ember zsebbe elteszi, és egy kis… bárhol, bármelyik zsebbe elteszi, akkor az, ami a beszélgetésen elhangzik, azt elég jól rögzíteni lehet.

Verebes: – Én meggyőződésem, hogy soha… hát talán azt nem mondom, hogy soha, de nagyon-nagyon éles helyzetnek kell, és biztosra kell mennem, hogy betennék egy ilyen magnót a zsebembe. Valamire számítani kell. Valamit ki akar védeni az illető, akivel történt…

Vajnai: – Ez így történt. Védelemből történt.

Verebes: – A három képviselő… ez három különféle hanganyag?

Vajnai: – Igen.

Verebes: – A három képviselő tudott egymásról? Tehát ez egy… egy paktum volt, hogy most elmegyünk a fideszes képviselőkhöz egyezkedni, mindenki tegyen a zsebébe egy diktafont, fölvesszük, és aztán majd pertraktáljuk?

Vajnai: – Félreértett. A Munkáspárt 2006 ugyanazon képviselőjével beszélgetett három különböző fideszes képviselőjelölt. Tehát egy ember készítette az összes felvételt. És a három különböző partner pedig három különböző módon megerősítette, hogy segítenének…

Verebes: – Hogy lehet olyan oktondi valaki – most gondolkodjunk a fideszes agyával –, hogy nem fog gyanút, hogy az általa javasolt alkut esetleg rögzíti valaki?

Vajnai: – Hát én ezt nem tudom. Egy biztos, hogy ők úgy álltak a kérdéshez, minthogyha teljesen magabiztosan úgy gondolnák, hogy egészen biztosak a dolgukban. Nem fogtak gyanút, pedig hát ők tették az ajánlatot. Tehát telefonon üzentek a képviselőjelöltünknek, hogy hát segítséget szeretnének kínálni. Külön megbeszélték a találkozót az irodában…

Verebes: – Tessék idézni… jó, nem szó szerint, de lényegét tekintve –, hogy melyek azok a mondatok, amelyek arra utalnak, hogy itt valóban valami politikai korrupcióról lehet szó.

Vajnai: – Hát hogy korrupció-e, azt nem tudom, de tisztességtelen eljárás…

Verebes: – Hát de valamit valamiért. Ugye? Nem pénzben való juttatás: te adsz nekem valamit, és én akkor azért neked majd azt az előnyt biztosítom, vagy azt mondom, hogy… Ön az én jó híremet kelti, én az ön jó hírét keltem; megegyezünk, ez is tulajdonképpen egy korrupció, ugye? Nekem érdekem, hogy ön ott a politikai életben azt mondja, hogy velem volt a legkellemesebb beszélgetés, nekem pedig… önnek érdeke, hogy azt mondja, hogy én ilyen jól még emberrel nem beszélgettem a Napkeltében.

Vajnai: – Számomra sokkal fontosabb az, hogy egy olyan párt, mint a Fidesz, aki a kommunista pártokat szeretné betiltani, sőt, hát a jelképeinket szeretné betiltani egész Európában, egy ilyen párt a kulisszák mögött velünk bratyizni próbál, és olyan… arra próbál minket felhasználni…

Verebes: – Jó, hát azért disztingváljunk – a pártot nem óhajtja betiltani. Nem szorgalmazza azt, hogy bizonyos önkényuralmi jelképek, vagy általa annak vélt jelképek megjelenjenek…

Vajnai: – Már nem csupán a jelképekről van szó. Az Európa Tanácsban beterjesztettek egy olyan… a Fidesz részvételével egy olyan határozati javaslatot, amely már a tevékenység korlátozására is vonatkozik… külön elítélése…

Verebes: – Legalábbis a turizmus bizonyos műveinek… föltérképezéséről van szó…

Vajnai: – Az az egyik része volt a javaslatnak, a másik része, az kifejezetten… A Cseh Köztársaságban például kifejezetten egy ifjúsági szervezet betiltására irányuló lépéseket tettek, ami összefüggésben van ezzel a javaslattal. Számomra az a legfontosabb, hogy egy olyan párt, aki a nyilvános politikai porondon a kommunistákat a lehető legrosszabb színben tünteti fel, tulajdonképpen ki is tiltaná, ha tehetné, a politikai közéletből, ez a kulisszák mögött megpróbál összejátszani csak azért, hogy a hatalom… az általa vélt eszközök… eszközök segítségével hatalomra jusson. Ez… ez számomra elfogadhatatlan.

Verebes: – Amit ön most elmondott, arról azt lehet mondani, hogy ez úgy tűnik bizonyos… bizonyos szemszögből, hogy miután itt azért a Fidesz is vét jócskán; nyilván provokálják is, meg nyilván kritikus a légkör, most beáll a sorba, és még egy lapáttal rárak az MSZP tüzére, hogy ott még inkább érvelhessenek avval, hogy lám, itt van az ellenzéki párt, amelyik tisztességtelen. A másik, hogy a Fidesz is megpróbál az MSZP-ről ilyen bizonyítékokat szerezni, de én azt gondolom, hogy ebben semmi haszon nem lesz. Ennek nincs hozama. Ettől én, ha baloldali vagyok, vagy ha fideszes vagyok, minden további nélkül oda fogok szavazni, függetlenül attól, hogy ön mit mond, vagy mit mondanak Gyulán, vagy mit mondanak bárhol.

Vajnai: – Nyilván vannak olyan szavazók, akik abszolút nem figyelnek arra, hogy egy adott párt vagy képviselő mit mond. Mi szeretnénk a közvéleményt tájékoztatni arról, hogy ez a politikai küzdelem tisztességtelen, olyan eszközökkel folytatják, amely elfogadhatatlan. Ezt a politikai rendszert, benne a választási rendszert, ezt meg kell újítani, meg kell változtatni, hogy egyáltalán az emberek valóban választhassanak az alternatívák közül.

Verebes: – Gondolja el, hogy önnek ezekért a szavakért jogilag majd helyt kell állnia valahol, mert hiszen… hacsak nem teljesen sáros a Fidesz helyi képviselője ebben az ügyben – és ez nem bizonyítható százszázalékosan –, akkor ez önnek is kellemetlen lehet.

Vajnai: – Mi vállaltuk, mi többen vállaltuk a felelősséget, én is vállalom a felelősséget, természetesen. Társadalmi érdek az, hogy a választópolgárok ismerjék meg ezeket az anyagokat. A fideszes képviselőjelöltek nem válaszoltak arra a kérésünkre, hogy járuljanak hozzá a lejátszásához. Nyilván azért nem tették ezt, mert tudják, nagyon jól tudják, hogy az, ami a hanganyagon szerepel, az rájuk nézve terhelő. Mi nem akarjuk ezt eltitkolni az emberek elől, még a saját úgymond kockázatot is fölvállaljuk ennek érdekében. Sokkal fontosabb társadalmi érdek az, hogy az emberek tisztán lássanak, hogy a politikai pártok hogyan küzdenek egymás ellen, és azt is remélem, meg tudjuk mutatni, hogy mi ebben a tisztességtelen küzdelemben nem veszünk részt.

Verebes: – Semmilyen nóvummal és újabb adalékkal ez az eset nem szolgált, még hogyha úgy is van, ahogy ezt ön állítja. Azt, hogy mi történik, azt az ember nap mint nap látja. Ez nem szívderítő egyáltalán. Mondana-e valamit arról, hogy az önök programja mennyiben különbözik például – az, hogy az ember… ha disztingválni óhajt – a Thürmer-féle Kommunista Munkáspártétól?

Vajnai: – Hát először is, a mi programunk marxista. Tehát valóban azt a módszert alkalmazzuk, a társadalom és a gazdaság elemzésének módszerét, amelyet annak idején Marx megalkotott. Mi szeretnénk egy olyan társadalmat megalapozni, amely lehetővé teszi, hogy az emberek saját maguk irányítsák sorsukat. Tehát nem alapvetően az állam mindenhatóságára építünk, hanem az emberek önrendelkezésére, a szakszervezetek, a civil szervezetek összefogására; egy olyan közösségi társadalomra, ahol nem felülről mondják meg azt, hogy mit kell megvalósítani, hanem az emberek önmaguk tudják…

Verebes: – Ez egy liberális program.

Vajnai: – Nem; a liberális program, az a piac szabadságát hirdeti. Mi az emberek szabadságát hirdetjük. Ez egy óriási különbség.

Verebes: – Hát a liberalizmus az emberek szabadságát hirdeti, amibe beletartozik a piac szabadsága; abszolút antietatista ugye, tehát az állam mind kisebb szerepét hirdeti a liberális filozófia is, hát ha én jól ismerem.

Vajnai: – A piac szabadsága alapvetően korlátozza az emberek szabadságát. Tehát ott, ahol a piac dönti el azt, hogy egy klasszikus irodalmi mű helyett, már elnézést, de a bulvárt veszik nagy tömegben pusztán azért, mert azokkal az ösztönökkel próbálnak hatni a reklámokban, amelyet jól ismerünk…

Verebes: – Lehet, de hogyha meg úgy van, ahogy ön mondja, akkor éjjel-nappal Illés Bélát és Dobozy Imrét kellene olvasnunk. Jó. Egyet mondok: én azt gondolom, hogy az, hogy ön kifejtse a véleményét, és a pártja éljen egy demokráciában, az valamennyiünknek nagyon fontos. Azt gondolom, hogy épkézláb jobboldali is így gondolkodik, épkézláb módon gondolkodó jobboldali, vagy baloldali is. Tehát mindenképpen fontos, én legalábbis ennek a híve vagyok. Hát kérem szépen, meglátjuk a fejleményeket. Örülök, hogy itt volt.

Vajnai: – Köszönöm a meghívást.