Hormon: Köszönöm szépen. Jólesik hallani a tapsot. Miért, tinektek nem jó hallani? Hát az ember örül, hogyha sikerül valami. Nem így van, hölgyeim? Nem így van?

Hát meghallgattam, amit mondtatok. Hát, igen. Az élet, az bonyolult. Hol ugrásszerűen fejlődünk, hol sehogy. És így tovább sorolhatnám…

Ezt azért is, mert valami nagy… énszámomra nagyon fontosat szeretnék mondani. Itt van közöttünk Mihail Gorbacsov. Nos, ő, aki nagyon szenyér… aki nagyon szerény, és nem szeret saját magáról beszélni… olyan életutat tett meg, amit talán más senki. Én meg vagyok győződve róla, hogy neki köszönhetjük azt, hogy itt vagyunk, és ilyen viszonyok között élünk. Olyan emberről van szó, akkor inkább föladott mindent, hogy megvédje az igazságát. És sikerült. Neki köszönhetjük azt, hogy Magyarország maga döntött arról a társadalmi-politikai berendezkedésről, amiben most élünk. Ne haragudjatok, de én nagyon szeretem azokat az embereket, akik produkáltak. És én azt hiszem, hogy nemcsak ezt joggal mondom, hanem úgy ítélem meg, hogy ez az, ami előbbrevisz. És ne értsétek félre, szó nincs arról, hogy én most már… megjátszom a fontosat. Mert azért szeretnék itt valamit aláhúzni ezzel kapcsolatban.

Huszonegy kitüntetést kaptam az európai ügyekkel kapcsolatos kezdeményezés… stb. Ez most nem dicsekvés, mert úgyis tudjátok, úgy is, hogy… benne van a saj… De egy fontos volt: ezt a huszonegyet nem tudtam volna sikerre vinni, ha nem támogattatok volna. Ha a nép nem támogat. Ezt köszönöm nekik.

Ildi… Lendvai… itt vagy, mi? Jó, rendes vagy. Na, körülbelül úgy érzek, ahogy te is. Nagyon szépen eltaláltad azt, hogy a nénik és bácsik. Mari néni… hát a János bácsit nem említetted, de mondhattad volna. Ők a fontosak. És soha nem feledkezünk el, és ez nem közhely akar lenni. Ez a nép támogatásra szorult, ha úgy tetszik, arra szorult, hogy visszatérjenek az ő kincsei, aki… a munkájában elért eredményei. És annál is inkább fogalmazom ezt így, mert két szót kell az elkövetkező hónapokban és években realizálni. Két pontot. Ez pedig nem más, mint a stratégiai és… kooperáció.

Mielőtt félreértené bárki, hogy én most átmegyek valamiféle izébe… technikai szövegelésbe, megnyugtatom, hogy szó sincs róla, ugyanakkor kedvező… vagy vetkőző lányok se lesznek. Gondolom, megin’ a… Engedjétek meg nekem, hogy én ne foglalkozzak a kinevezéssel. Va… kitüntetéssel. Na, már én is… ezek… ez a természete… Én, higgyétek el, hogy akadt olyan éjszaka… tudom, hogy nem akarjátok elhinni, ahol róla álmodtam. Hogy a jó izéjét… nénikéjét! Ez, ugye, elfogadható… Á… De azért valamit hagy mondjak még.

Ez a fiam. Nem, bocsánat. Nem láttam jól, a lányom. És a’ izét… elkezd egy kicsit sírdogálni, akkor… akkor baj van… de én gyakran próbáltam leszerelni. Soha nem sikerült. Nos. Hagyjuk abba ezzel való foglalkozást. Nem ér annyit az egész. Ennek az országnak dolgai vannak. Feladatai, kínlódásai. Azokat kell megoldani. Nem azt, hogy ez a jóember miket szövegel. Miér’? Tudjátok, hogy kiről beszélek? És van még ilyen típus. Higgyétek el. Ezektől nehezen szabadulunk.

De tudjátok, igazából leginkább azokat… csakhogy egy kicsit mondjak valami mást is… Azoknak az embereknek az életútját kérdőjelezik meg ezek… a renegátok… kérdőjelezik meg, akik a rendszerváltáson átívelőben megmaradtak baloldaliaknak… baloldalinak. Akik nem forgattak köpönyeget. Akik szembe mertek nézni a volt szocializmussal és a saját hibáikkal. De nem azt a következtetést vonták le, hogy váltani kell, hanem tudjátok, mit csináltak: átmentek a másik oldalra, és ott rázták az öklüket. Há’ nézzétek meg a nyilatkozataikat. Há’ ne haragudjatok, én utálom a’ izét, a kétszínűt… a kaméleonfigurákat. Pláne azoktól, akiről a párt csinált embert. Na jó, nem embert, mert hát azt nem sikerült, hanem azt, hogy valamit szagoljon a’ izé… nem alulról, hanem szagoljon valamit a dolgokról. Na most erre azt mondja, azt javasolja, akivel vitatkoztam erről a… mit… néhány szóról… visszataszító, hogy ezek kimennek mindig, ahol lehet, és át… átkozódnak, és az öklükkel fenyegetőznek, miközben két szalmaszálat nem tudnak keresztbe tenni. Vannak. Végig lehet olvasni most az e heti sajtót, amiből világossá válik, hogy ezek… és nem mondom a nevüket akkor se, ha keresztre feszítetek. Tudom, hogy nagyon kívánjátok a nevüket, én pedig nem.

És én azt vallom, én a párt… a pártom nélkül semmire sem jutottam volna. Ezt mondja az egykori pártember. Na jó, és komolyan is gondolom. Nem, nem, annyira nem mindig… Egyszer azt mertem mondani, amikor szórakoztak vele: én soha nem mondtam azt, hogy tökéletes ember vagyok. Bár az vagyok, és látszik is rajtam. Vagy… Sőt, rajtunk! Látszik is. S ezt azért is szeretném előhoz… vagy… na látod, már keverem én… már keverem a szavakat… köszönöm szépen. Köszönöm.

Nos, ezek, akit mondom. Ezek az árulók. Ebben a világban. Abban az országban, ahol nap mint nap követik egymást az atrocitások, az agresszív cselekmények, és minden egyéb…, akkor hagyja a szarba’ a’ izét, a szocialista pártját?... Ja, bocsánat. Állítólag ezt… ezt csak halkan szabad mondani. Tényleg igazatok...

Miért? Azér’ én nem látom az MSZP-n kívül azt, ami… politikai erő lehetne. Én a… egyet vállalok nektek. Ha létrejön egy olyan párt, amelyik megver bennünket, és túlszárnyal, és minden, akkor belépek… belépek abba a pártba. De addig… addig… addig, amíg ennek a családnak a… áldását, az együttműködést és minden egyebet szolgálná, addig nem. A magyar baloldal nélkül nincs további fejlődés. Nem lehet kizárni az… (éles zaj)… énvelem van? Valami problé… (valaki közbeszól) … menjünk el fotózni? Hát tegnap… ma délelőtt is lefotóztak.

Miért mondtam ezt? Azért még sok mindent meg fogunk még élni az elkövetkező hónapokban és években. Épp ma mondtam a Ferinek, Gyurcsány Ferinek: mélységes együttérzésem az, hogy amit te kapsz magadra, a hátadra, a fejedre, szavadra. És mégis kitartasz a párt mellett. Nagyon köszönöm, Feri. Tényleg… Hát néha persze úgy érzem, hogy nem szenvedsz a szerénység betegségében. És ez aztán megjelenik olyasmi is, aminél biztosan tudom, hogy a Feri átfutotta, bele se nézett, de megdicsérte. Na most azzal, hogy megdicsérte, jóvátette. Úgyhogy itt az… Úgyhogy ezt azért szeretném aláhúzni… egy új korszak van, Péter. Kiss Péter. Kiss Pétert nagyon dicsérem, mert akkora, mint én, de nem… de kilóban nem vagy annyi, félreértés…

Péter… Fogjunk össze. Az összefogásban mindig több erő van. Bele… többiekkel, üljünk le, beszéljük meg, hogy hogyan és miként kell átnézni a dolgainkat, és váltani. Feltehetően nagyon komolyan kell módosítani mindazt, ami történt. De volt még olyan, hogy a szocialista párt el… elcseszett valamit? Volt. Volt.

Na most mit mondjak olyat, ami ünnepélyes is, de ugyanakkor nem szervilis? Na mindegy. Akarsz ötletet adni, Feri? Parancsolj.

Gyurcsány: Kedves barátaim! Köszöntsük nagy tapssal Horn Gyulát, aki hetven évet élt az országért, a magyar parlamentáris pártért. Köszönjük szépen, Gyula. (Elviszi a mikrofontól.) Megyünk.

Hormon: Hová? Oda?

Gyurcsány: Megyünk.

Hormon: De várjál, ezt a papírt (összeszedi a papírjait) magamhoz kell venni.