Kedves Mária! Remélem, egészséges vagy, az idődet jól töltöd, és gyarapodsz. Én jól vagyok. Beszámolómat (felettesemnek) a következőkben tudom megtenni:

Vasárnap este nálunk voltak Ottóék[1]. Kb. egy óra hosszat még kártyáztunk is. Két dologról értesültem: a) 7 éve házasok, b) az üdvözlőlaposat megkapták – de büntetéspótlót kellett fizetniük rá. Inni akartam velük, de egy féldeci rumon kívül semmi nem volt a háznál. Éppen ma odaadtam Moczar elvtársnak mind az öt üveget (három boros, két pálinkás, egy rumos), hogy hozzon a házhoz italt. Megígérte – hozzátéve, hogy elhozza az általam közben már elfelejtett ridikült is. A másik ügyben te intézkedj. Vagy nincs már érvényben az 5 szavas üdvözlőlap kedvezményes portója, vagy te nem tudsz ilyet írni? Mindegy. Inkább vegyél mindenkor teljes portót a levelezőlapra, mert Rónáné azt mondja, a nyáron is így volt az üdvözlőlapunkkal.

Hétfőn az alapszervi taggyűlésünk fél 6-tól fél 11-ig tartott. A nyelvtanórát átszerveztem keddre. Kedd este pedig úgy jártam, hogy vidéken lévén (Szentendrén) csak 7 óra után értem Pestre. Így az órám kb. fél 8-tól háromnegyed 10-ig tartott. Ma akartam Nádorékhoz menni, de reggel telefonált Vera elvtársnő, és közölte velem, hogy szívesen lát, de férje elutazott Szegedre. Erre én megállapodtam vele abban, hogy pénteken este megyek hozzájuk. Így a ma estém lett szabad. De sok dolgom jött össze, valószínűleg benn maradok tovább, és elmegyek az Ottóhoz vacsorázni, most már 3 este ettem otthon hideg vacsorát, illetve vasárnap tojásrántottát.

Holnap (csütörtökön) a Feketéékhez[2] vagyok hivatalos vacsorára.

A heti program nagyon zsúfolt, és emiatt a péntek estére tervezett utam Dobogókőre egy kissé a levegőben lóg. Ugyanis péntek délután négyre Vácra kell mennem egy ügyet megbeszélni. Nem tudom, mikor végzek. Maga a megbeszélés nem ígérkezik hosszúnak, de Vácról csak úgy lehet Dobogókőre utazni, hogy vissza kell jönni a budapesti Sztálin-hídig, az meg maga egy rövid óra. Ha Vácon fél 6-6-ig végzek, mégis fel fogok menni. Nagyon későn se akarok hazaérni, mert szombaton valószínűleg korán kell kelnem. Tömpe[3] már telefonált, hogy megyünk, de az órát még nem tudta megmondani.

Tömpéék egyébként a prágai követség útján vettek részemre a golyós fegyveremhez jó minőségű töltényt. Ez 170 és egynéhány forint volt. Anyagilag még nem jutottam csődbe. Az ital lesz 200 és valahány forint töltény 170, egyéb jelentős kiadásom még nem volt. (A cipőt jövő szerdára ígérték, akkor majd lesz.) Közben megkaptam a Népújságtól[4] a cikkért nekem járó tiszteletdíjat, kb. 400 forintot.

A Pistáról csak azt tudom, amit ő mond magáról, és amit ebből Irén tolmácsol nekem. A legújabb így hangzik: tegnap tükrözték a gyomrát, és ma – szerdán – a vizitnél dől el, hogy „operálni fogják vagy hazaengedik”. Jellemző, hogy ezt így még az Irén sem hiszi. Gondolom, inkább arról van szó, hogy operálják, vagy más módon (diétával, injekcióval stb.) kezelik-e? Majd meglátjuk. Feriékről nem tudok. Úgy látszik, rendben vannak, mert különben csak jelentkeztek volna.

A házzal a szigetelési munka folyik tovább, már a mi feljáratunkhoz értek. Hogy tovább mikor mennek, nem tudom. Az Irén nagyszobájának vakolását a jövő hétre ígérik.

Megcsináltatta az Irén a leesett kémény-szélfogót is, 130-140 forintért. Ezt a lakbérből fizette ki. A házkezelőséggel megállapodott – mondja –, hogy ennyivel kevesebb lakbért fog feladni.

A fűtés vasárnap óta gyenge (vagy a szélkakas hiányában a szél kihúzta), vagy keveset rak a tűzre Irén, vagy egyszerűen hideg lett. A fürdőszobában a szokott téli vérfagyasztó klíma állott be.

Az Irén nyert a kölcsönkötvény-húzáson 1000 forintot (800 forintot fog kézhez kapni). Ez nekik jól jön, s ezért én is örülök neki. Kapcsolatunk diplomatikus. Autózárról nem esik szó. Vasárnap megsütötte a rántottát, teát főzött. Minden reggel feljön – saját kezdeményezésére – és megfőzi a teámat. Gondolom, vagy lehiggadt azóta, vagy panaszkodott a Pistának (talán az Ottóéknak is), és nem nagyon adtak neki igazat. Tényleg máson jár az eszem, de hát most, hogy írok, eszembe jutott.

Összetalálkoztam a héten Széll Jenővel[5], igen lelkemre kötötte, hogy üdvözletét adjam át neked. Én körülbelül egy éve beszéltem vele utoljára, és szemmel láthatólag jólesett neki, mikor mondtam, hogy tőled hallottam, egy igen szép pártnapi előadást tartott Leninről.

Egyél, aludj, pihenj sokat – használd fel jól ezt a három hetet. Másrészről örülni fogok, ha már itthon leszel. Pénteken déli 1 óra körül felhívlak telefonon. Sokszor csókollak a viszontlátásig: János